Átkozz el (Az Isten dalol)

Gondolj rám a békesség éjjelén,
Ahogy szemedhez ér a fény
Úgy ragyogjon fel
Benned a gondolat,
Hogy mindegyre egyedül vagy,
Mert belőled elfogytam én,
És már nem vigyázol rám
Jéghideg éjszakán
De a hatalmamban vagy.

Velem változol,
Engem átkozol,
Hozzám távozol a testedből,
Engem átkozz el,
Ha Neked megfelel,
Megfosztod magadat mindentől,
Velem változol,
Engem átkozol,
Hozzám távozol a testedből,
Engem átkozz el,
Ha Neked megfelel,

Átkozz el, mert elhagytál és hívj,
A testeddel harcot vívj
És könnyedén veszítsd el
Most csillagközi a tér,
De egy imába belefér,
Próbálkozz, ne add fel...

Velem változol,
Engem átkozol,
Hozzám távozol a testedből,
Engem átkozz el,
Ha Neked megfelel,

Az lesz majd a jutalom mindenért,
Az álmod ha véget ért
És találkozol velem,
Lebegsz a semmiben,
Könnybe borul a szem,
Most nem nevet senki sem,
...áldod az én nevem...
(Ákos)

Eszembe jutott, mit álmodtam: Tegnerparton voltam anyámékkal, és át akartak költözni, egy lakatlan szigetre, és nekem is mennem kellett velük. A tenger gyönyörű szép kék volt, de nem mertem bemenni a vízbe, mert féltem, hogy valami állat megtámad. Nem akartam menni, mert tudtam, hogy onnét nem tudok időre beérni a munkahelyemre, és minden ruhát, cuccot át kellene vinni, de csónakunk nem volt. Brr.. már a gondolat is elborzaszt, hogy anyámékkal egy helyen lakni ... Akkor már inkább egy híd alatt.

A saját utálatom taszít egy embertől, vagy az ő utálatát érzem, ami felém árad?? Vagy a kettő egy és ugyanaz?

Tegnap kikölcsönöztünk a videótékából 2 filmet. Az egyik egy horror volt, Isten haragja címmel. A film arról szólt, hogy egy nap, a megözvegyült 2 gyerekes pasinak megjelent Isten angyala, aki azt az utasítást adta neki, hogy pusztítsa el a démonokat. Aztán a pasi embereket vitt haza, és baltával kinyírta őket, a fiai jelenlétében. A kisebbik fiú is "látta" az emberekben a démonokat, de a nagyobbik fiú nem. Aztán amikor az idősebb fiúnak kellett volna kinyírnia egy "démont", akkor az apjába vágta a fejszét. Elsőre úgy látszott, hogy bekattant az egész family, aztán a végén jött a fordulat, mutatták, ahogy azok az emberek, akiket kinyírtak, milyen bűntényeket követtek el. Érdekes volt. Nekem csak az sántít benne, hogy Isten miért embereket bíz meg azzal, hogy elpusztítsák a démonokat, miért nem intézkedik saját maga?
A másik film egy pornó volt, annak nem volt ilyen tekervényes a sztorija :) Szeretem a pornó filemeket, de elég finnyás vagyok ezekben. Legyen valami története, szépek legyenek a benne szereplő emberek, és igaziak legyenek a nők mellei. A hatalmas lufik nevetségesek. Aztán a helyszín is legyen kultúrált. Lehet hogy ezekről már írtam valahol előrébb ...

Végre péntek! Bár ez a hét is nagyon gyorsan eltelt. Kopatom megint nem tudott aludni éjszaka. Ünnepélyesen megígérem, hogy holnap reggel hagyom aludni, és nem ébresztem fel hajnalok hajnalán 8 körül, amikor én szoktam felébredni :) De fél tíz körül remélem már ébren lesz. Szép időt mondtak hétvégére, ráadásul lesz valami BAT nap is, csak annak még utána kell járnom, hogy hol lesz és hogy mire számítsunk. Vasárnapra tervezzük, hogy lemegyünk a vásárba, bár ez nem túl kifizetődő dolog, igaz, múltkor sem költöttünk sokat. Majd meglátjuk hogy s mint lesz :)

Azt mondják minden nőben ott van a hajlam, a leszbikusságra. Sokat gondolkoztam ezen, és arra jutottam, hogy én kivétel vagyok. Valahogy nem hoz lázba az, hogy egy másik csajt simogassak, és mikor ilyen jellegű film megy, az is hidegen hagy. Most akkor bennem van a hiba? Őszinte leszek: szerintem nincs jobb egy jó hímtagnál, és nem tudja azt pótolni semmi sem. Legalábbis nekem. :)) A kíváncsiság azért ott van bennem, hogy vajon milyen lehet intim kapcsolatba kerülni egy lánnyal, de azt hiszem nem vállalnám be. Igaz, nem kerültem még olyan helyzetbe, hogy fentállt volna ennek a lehetősége. Meg talán ez amiatt is van, mert orálisan igencsak nehéz engem kielégíteni. Hmm.. vagy ez a téma már nagyon intim? :)) Aztán otthon megint megkapom Kopattól, hogy már megint miket írtam a blogomba :)))

€ - hehe, csak most vettem észre, hogy ilyen jel is van a billentyűzeten :)))

A mai napom elég jól indult, remélem ez így is marad, és nem rontja el senki! Leginkább az dobta fel a kedvemet, hogy Leeya megjelenítette a nevemet a saját blogjában. HŰŰ! Annyira jól esett, hogy azt így hirtelen el sem tudom mondani :)) Jó érzés, hogy mások olvasnak, hogy kíváncsiak arra, hogy mik történnek velem. Leeya: köszi, most nagyon boldog vagyok!! :)

Tegnap hatig voltam bent a munkahelyemen, ugyanis 5-kor elkezdett zuhogni az eső, nálam meg nem volt esernyő, és csak egy szál pólóban voltam. Kopat is később ért haza. Miközben vártam, hogy elálljon az eső, interneten találtam egy érdekes oldalt. Főleg az a rész tetszett benne, amikor úgy válaszolnak egy kérdésre, hogy a kérdést valójában nem is tudják. Izgalmas párbeszédek alakultak így ki. Utána felmentem hozzájuk irc-re, és beszélgettem 2 emberkével. Szimpatikusnak tűntek, úgyhogy elhatárotam, hogy gyakrabban fogok feléjük nézni :)

Gumicsizma oldat, már a 3. napja nézem, és még mindig csak a flasheknél, és videóknál tartok. Végre hoztam magammal kislemezt, úgyhogy már otthon is élvezhetem ezeket a hülyeségeket. Egyik kedvenc: egy játék, amikor a vadász megy az erdőben, korlátozott számű lőszerrel, és ha nem lövi le a felé közeledő pucér bácsikat, akkor azok elkapják és "anális élvezetben részesítik" :)) A Happy Tree Frieds - ről pedig már nem is beszélek. Amikor a kismókusból kolbász lesz :))) Van , aki elborzad ezektől, én viszont úgy vagyok vele, hogy inkább ilyen "borzalmakat" nézek, mert ezek csak kitalációk, és nem élő emberekkel, állatokkal történnek meg.

Az honlapom eddig elkészült oldalait 800 x 600 -as (!!) felbontásban lehet megnézni itt. Igaz, eddig még csak a novelláim vannak fent, de jövőhétre remélhetőleg a többi is meglesz. Ezzel is jó sok macera volt, ugyanis valamiért nem akarta rendesen felrakni az oldalakat, a háttér sem akat megjelenni, de kedves barátom orvosolta ezeket. Hozzá teszem: ez még csak egy kis kezdetleges html, ugyanis baromira nem értek hozzá, és már az is csoda, hogy ezt így meg tudtam csinálni! :)

Egy kis önsajnálat: unalmasnak érzem magamat, és úgy érzem a semmiről írok oldalakat! Na, ennyi elég is volt :)

Idegesít az emberek tehetetlensége. Tegnap pl Kopat kiöntött véletlenül a plédre az üdítőt, és csak nézte ahogy folyik. Nem tud gyorsan reagálni dolgokra. Nem baj, ilyenkor én reagálok helyette :)

Van egy oldal, ami tele van lököttebbnél lököttebb dolgokkal, és ráadásul annyi vicc és annyi video, flash van rajta, hogy egy egész napon keresztül el lehet nézegetni. Ami a leginkább tetszett: flashek között vannak főnök-imitátoros "játékok", amikor különböző kínzó módszereket lehet kipróbálni egy virtuáluis főnökön. Nagyon tetszik. Persze ma is elfelejtettem kislemezt hozni magammal, hogy haza szállítsam ezeket a cuccokat.

Kopat hajnali 2-nél előbb nem tudott elaludni, én meg édesdeden szundikáltam mellette. Néha felébredtem arra, hogy simogatja az arcomat, a hasamat, a mellemet ... Nagyon jólesett! Ilyenkor nagyon nagyon szeretem őt.

Van az a Kispál dal: "Emese mostmár indul a buszod ..." . Ezt a dal egy csajról írták, aki szellemeileg kicsit visszamaradott. Többször találkoztam már vele, mivel a nőgyógyászati rendelő mellett van a pszichiátria, és Emese rendszeresen jár oda. Egyszer fül és szemtanuja voltam annak, ahogy az ápolónő mondja neki: "Emese, menjél haza, mindjárt megy a buszod." Emese egyébként nagyon barátkozó természetű, többször odajött már hozzám a folyosón, és elkezdte mesélni, hogy zongorázik, és milyen versenyre megy, meg hogy milyen rosszul van, stb... Tegnap épp hazafelé mentem, mikor az utcán rámköszönt valaki: Szia! Emese volt az. Mivel kicsit mogorva hangulatban voltam, nem volt túl sok kedvem foglalkozni vele. Próbáltam úgy csinálni, mintha nem ismerném, vagy mintha nem is vettem volna észre, de nem sikerült. Pár métert együtt tettünk meg, Pécs legforgalmasabb sétálóutcájában, miközben elmesélte, hogy talán sikerül munkát kapnia nem tudom milyen utcában, csak az a baj, hogy az utca nagyon meredek, és ha siet, akkor rosszul lesz, és hívni kell az orvosokat. Aztán se szó, se beszéd, elfordult jobbra egy kapualjhoz, és a kaputelefonon kereste vkinek a nevét. Nem vártam meg, mentem tovább, azon morfondírozva, hogy miért ilyen fene jó ennek a csajnak az arcmemóriája. Messziről Emese kb 20 évesnek néz ki, közelebbről látszik, hogy idősebb, de nem tudnám megmondani, hogy hány éves. Mint a legtöbb szellemileg picit visszamaradott emberkének, az ő arcán sem látszik a kor.

Rájöttem arra, miért nem szeretek csinosan öltözködni, és miért részesítem előnyben a laza, sportos ruhákat. Egyrészt úgy érzem, ezzel elütök a mai velem egyidős generációnak azon tagjaitól, akiknek az arcán egy kiló smink van, és legfőbb témájuk a szolárium, a pasik és a konditerem, manikűrös, stb... Másrészt ki nem állhatom, amikor füttyögnek utánam az utcán, ha valami szexisebb felsőrész van rajtam. Pontosabban: jólesik, ha jólszituált egyének megnéznek, de amikor a vén alkoholista fogatlan, kopasz, sörhasú alakok vigyorognak, attól a gyomrom felfordul. Arról nem is beszélve, hogy az építkezéseken dolgozó (általam dokkmunkásként megjelölt) egyének különböző megjegyzéseket fűznek bizonyos testrészeimhez, legszívesebben odamennék hozzájuk, és jól képenvágnám őket. Arra volt már példa, hogy élesen visszaszóltam azoknak, akik félhangosan tették a megjegyzéseket rám. Akkor persze megilletődve álltak, és jópofizva mondták utánam, hogy azért ugye nincs harag?! De van! Úgyhogy úgy döntöttem ezeket elkerülve öltözékem minnél hétköznapibb és átlagosabb lesz. Arról már nem is beszélek, hogy még akkor is előfordulnak beszólások, amikor egy farmer meg egy póló van rajtam, de gondolom azoknak a pasiknak izlésficamuk van :))) Úgy gondolom nem csak én küszködök ezzel a problémával, bár mindenbizonnyal vannak, akik élvezik hogy megnézik őket. Oké, én is szeretem ha megnéznek, de nagyon nem mindegy, hogy ki. Tudom, hogy nem mindegyik pasi ilyen, mert vannak kivételek, de az átlagnak csak annyi számít, hogy legyen lehetőleg minnél nagyobb cici, jó fenék, és a nő lehetőleg pakoljon ki magából minnél többet a ruhából. Kíváncsi vagyok, mikor jön el az az idő, amikor egyes nők egyszál fehérneműben fognak mászkálni az utcákon.

Jah... vasárnap a vásárban leégett a vállam, és most húzódik rajta a bőr. De nem baj, mert ez legalább azt bizonyítja, hogy nyár van!! :))

Reggel kaptam egy mailt, ami amolyan szerencsehozó-továbbküldős mail volt, tovább is küldtem pár emberkének, akik most biztos szidnak :) Egy önelemzés volt benne. Nem tudom, hogy mindenkinek ezt adja e ki, nálam az jött ki, hogy szeretek a középpontban lenni. Nem tudom hogy ez igaz-e. Elgondolkoztam azon, hogy vajon milyennek látnak engem az emberek? Különösebben nem érdekel, hogy az, akinek semmire sem tartom a véleményét az mit gondol, de azok vajon hogyan látnak, akikkel mindennap beszélgetek, vagy azok, akikkel csak ritkán találkozok?

Készülget lassan a honlapom. Ha minden igaz, akkor szombatra kész lesznek a képek is, és azokat is fel tudom tölteni. Egyenlőre még nem reklámozom a címet, mert csak darabok vannak fent, és azok is elég kezdetlegesek.

Végre egy hétvége, amivel meg vagyok elégedve. Péntek délután elmentünk a teázóba, ittünk finom teát (krémes eper és tiramisu), ettünk fincsi teasütit, és mivel előtte otthon bezabáltunk, hazafelé már csak gurultunk :) Szombat délelőtt kiéltem vásárlási hajlamaimat (kopat pénztárcája bánta). Vettünk szélcsengőt, aromaterápiás szappant, amiben színes gyümölcsdarabok vannak, epres füstölőt, és egyéb kis hülyeségeket. Este találkoztunk barátnőmmel, akinek nemrég volt a névnapja. Mivel délelőtt nem vettük neki semmit, és 7-kor már zárva volt szinte minden, ezért vettünk neki egy héliumos lufit. 8ra beszéltük meg a találkozót, előtte Kopattal sétáltunk egyett. Leültünk egy téren egy padra, a lufi ott röpködött mellettem. Elkezdtem csuklani, és persze nem bírtam abbahagyni a nevetést, aminek az eredménye az lett, hogy olyan hangosan csuklottam, hogy az egész tér belezengett. Próbáltam visszatartani a lélegzetemet, aminek következtében vörös lett a képem, majd' megfulladtam a nevetéstől, és tovább csuklottam. Aztán láttam, hogy egy kisgyerek közeledik felém, aki vérszemet kapott a lufitól, és elhatározta, hogy megszerzi tőlem. De nem sikerült neki! 8-kor találkoztunk barátnőmmel, beültünk kedvenc kiskocsmánkba, utána elmentünk hozzánk, belehallgattunk a Nightwish albumba, miközben a lufiból kiszívtuk a héliumot. Sajnos az eredmény nem olyan volt, mint amilyenre számítottunk, bár amikor Zsófi elkezdte szavalni a talpra magyart vékonyka hangon, akkor nem bírtuk ki röhögés nélkül. Kopatnál nem volt hatása a hélumnak, nálam is csak egy picit.
Vasánap lementünk megint a vásárba. Dög meleg volt, és rengeteg ember. A meleggel nem volt semmi bajom, az emberekkel annál inkább. Különösebben nem vettünk semmit, inkább csak nézelődtünk, de a vége felé, már csak mentünk, annyira elegünk volt a melegből. Átmentünk a Plazaba, annak reményében, hogy lehet hogy megnézzük a Mátrix 2-t, de letettünk erről a tervről, amikor szembesültünk a 950 Ft-os jegyárral. Úgy döntöttünk, hogy várunk pár hónapot, aztán kikölcsönözzük tékából. Mire hazaértünk dög fáradtak lettünk, bezuhantunk az ágyba és pihiztunk kb 3-4 órát. Olyan 5 körül ébredtünk fel, és Kopat is és én is össze-vissza álmodtunk minden hülyeséget. Valószínű kaptunk egy kis hőgutát, és az okozta ezeket az álmokat :)

A mai napom egész jól indult ahhoz képest, hogy megint esik az eső. Kicsit infantilis vagyok ma is. És persze nem hoztam magammal pulóvert és most kicsit fázok az irodában.

A mai reggel sokkal jobban indult, mint a tegnapi. Talán azért is, mert álmomban Kopattal és egy másik pasival szeretkeztem. Valami fantasztikus volt, és még orgazmusom is volt! :) Ritkán van álmomban orgazmusom, de ha van akkor úgy ébredek, mintha ébren éltem volna át. Nagyon jóóó, és annyi energiát és erőfeszítést sem igényel :)
Aztán álmodtam még arról, hogy munkahelyet váltottam, egy kisállat kereskedésben kezdtem el dolgozni, ahol még ráadásul mosogatni is kellett, és a nagyon koszos tűzhelyet letisztítani. Mindezeket leszámítva egész jó éjszakám volt.

Kopat még mindig nem kapta meg a fizetését, pedig elvileg 10-én kellett volna átutalniuk a számlájára. 23. van. Ez már jóindulattal is a hónap végének számít. Remélem ma már végre megkapja, mert elterveztük, hogy vasárnap gyereknapozunk. Lemegyünk talán a vásárba, aztán körülnézünk hol lesz még a városban valami rendezvény. Reggel láttam, hogy az egyik parkolóban egy nagy sátrat raknak össze. Ráadásul mostmár süt a nap, jóidő van, és hétvégére sem mondanak esőt. Jut eszembe! Valaki mondta, hogy ma is lesz valami világvége-féle. Egy héten belül ez már a 2. megjósolt időpont. Hehe, de aki mondta, annak úgysem hiszek :P

Én ugyan nem értek nagyon semmihez az ezoterikán belül, és persze én is sokszor hülyéskedek a közösben a cseten, de az, ami ma ment ott, az már megfeküdte az én gyomromat is. Nem tudom, hogy azok, akik csak idétlenkedni tudnak, azok miért nem csinálnak maguknak egy külön szobát, és mennek oda? Nem sok választ el attól, hogy neveket írja le ide, akik szinte követelik az op jogot, hogy aztán kedvükre káromkodjanak, vagy ha már valamilyen véletlen folytán kaptak, akkor kinyílik a csipájuk, és lenézően beszélnek mindenkivel, aki szóba mer hozni ezoterikus témát. Itt most természetesen nem a normális emberkékre gondolok, és még talán az is természetes lenne, hogy néha megy a flört, de ma egész nap egy értelmes dologról sem volt szó. Arról nem beszélve, hogy kezdik átvenni a tizenéves kiscsitrik a terepet, akik mindenkire lecsapnak, aki bejön. Lehet hogy az én értékrendemmel van a baj. De egyszerűen nem értem azt, hogy ha pasit keresnek maguknak, akkor miért az ezo szobába jönnek??

Próbáltam feltölteni a fw.hu-ra a weboldalamat, de valami nem stimmel. Pedig mindent úgy csináltam, ahogy leírtak. Nem tudom hol lehet a hiba.

Haza akarok menni. Álmos vagyok, fázok, és csalódtam a csetben is. Pontosabban 1-2 emberben. Az vígasztal, hogy holnap már péntek van. De ez a mai nap nagyon lassan megy.

Csütörtök. Nem szeretem a csütörtöki napokat, mert meló után ki kell mennem anyámékhoz, hogy vigyázzak öcsémre addig, amíg anyám elmegy valami hülye tornára. Hetente 2x megy, hétfőn és csütörtökön. Régebben hétfőn is ki kellett mennem,,aztán egyszer tele lett a hócipőm, és nagyon összevesztem anyámmal. A fenébe is, nem én csináltam öcsémet, és elegem van abból, hogy jórészt nekem kellett felnevelnem. És elegem van abból is, hogy ez a csütörtöki kimenetel már annyira természetes lett. Egyetlen előnye az, hogy ha sok mosatlan van, akkor azt ki tudom vinni, és a gép mégiscsak gyorsabban kimossa, mint én otthon kézzel. De akkor is...

Kicsit nyűgös vagyok ma, remélem ez nem fog kihatni a környezetemre. Hmm... hiszen nincs is most jóformán környezetem, mert egyedül vagyok a melóhelyemen :) Szóval remélem nem fogok megbántani senkit.

Kezdem a tegnap délutánnal. Kopat megígérte, hogy lejön a melóhelyemre, és együtt megyünk haza. Persze hogy nem jött. Telefonban jól el is szidtam. Durcásan, sértődötten mentem haza. Otthon az ágyon egy kis üzenetet találtam, aminek a lényege az volt, hogy talán holnapra hazajön, elege van a világból, nem belőlem, mert engem nagyon szeret, és hogy ha keresném, akkor a kedvenc helyemen megtalálom. Próbáltam hívni a mobilt. A hívott szám jelenleg nem elérhető... blablabla... A kedvenc helyem a Tettye fölött van, egy pihenő az erdőnek viszonylag az elején. Gyalog a belvárosból kényelmes tempóban kb 1 óra alatt lehet felérni. Nem tudom mennyi idő alatt értem fel a bazinagy emelkedőn, de a vége felé már levegőt is alíg kaptam. Azt azért megjegyzem, hogy a tempót csak a tüdőm nem bírta, és ahoz képest, hogy elkényelmesedett városi lányka vagyok nagyon szép idő alatt értem fel. A Tettyén van egy bazi nagy sziklafal, azon egy jó meredek lépcsősor, ami fölvezet az erdőbe. (Tökéletes hely öngyilkos-jelöltek számára) Aztán egy kis séta, és ott is voltam a pihenőnél, ami kb 6 dór(?) oszlopból áll, amik félkör alakban vannak egymás mellett elhelyezve. Kopat ott volt, és a sátrat próbálta összeszerelni. Láttam, hogy a padon ott van kaja, víz, elemlámpa, stb... Elkezdtem vele kiabálni, hogy mégis mi a francot képzel magáról. Az egész erdő zengett tőlem, ennyire talán még soha nem kiabáltam. Közben viharfelhők gyülekeztek fölöttünk. Telitorokból üvöltöttem mindent, ami eszembejutott, és ami a tüdőmből kifért. Annyira, hogy egy pillanatra még levegőt sem kaptam, és majdnem megfulladtam. Aztán már végre Kopat is kiabált. micsoda idill. :) Aztán persze lenyugodtunk, elmondta, mi borította ki, összepakoltunk, és elindultunk hazafelé. Hogy teljes legyen ez az egész helyzet, az eső elkezdett zuhogni, mi meg pólóban voltunk, és szarrá áztunk. Ráadásul lefelé menet Kopat megcsúszott az egyik lépcsőfokon, és beesett egy tüskés bokorba, úgy,hogy a jobb karján egy kb. 20 cm-es karcolás keletkezett. Hazafelé megbeszéltünk mindent, megint megígérte, hogy többet nem csinál ilyet, hogy csak úgy lelép, és ha valami problémája van, akkor azt megbeszéli velem. Kíváncsi vagyok meddig fogja ezt betartani. Nem értem, hogy miért nem lehet velem megbeszélni a bajait. Az hülyeség, hogy mert nem akar még ezzel is terhelni. Mit csináljak, hogy megértse, hogy a bajban is mellette vagyok?? Erről oldalakat tudnék írni, de most inkább nem teszem. Lényeg, ami a lényeg, nekem baromi jót tett, hogy kikiabáltam magamból a dühömet, lehet hogy ezentúl hetente elmegyünk kiabálni egyet az erdőbe :)) Kopat meg talán megértette, hogy hiába menekül el a problémái elől, azok ugyanúgy megmaradnak. És hiába megy el otthonról amikor baja van magával, mert akárhova megy, azok nem szűnnek meg, mert nem kívül vannak, hanem önmagában. Azt hiszem ráférne egy alapos önismereti torna, meg leginkább az, hogy el tudja fogadni magát olyannak, amilyen.

Kezdem azt hinni, hogy a legjobb békítő eszköz a pizza. Vagy ez csak véletlen, hogy mindig veszekedések után rendelünk pizzát? :)

Szörnyű éjszakám volt. 4 x felébredtem arra, hogy annyira szomjas vagyok, mintha napok óta nem ittam volna. Aztán melegem volt. Amikor aludtam, akkor olyan volt, mintha csak félálomban lettem volna. Mindig beszéltem valakivel, de már nem emlékszem, hogy kikkel és mikről. 2 óra körül kinyitottam az ablakot, mert melegem volt. És utána végre normálisan tudtam aludni. Leszámítva azt, hogy álmomban megint érettségiztem. Kiöltözve ültünk egy hosszú asztalnál, én ültem egyedül a végén a "fő helyen". Elindították az órát, és meg kellett oldani a feladatokat. Azt hiszem matek volt. Csakhogy ezzel egyidőben hozták ki a kajákat is, mert valami érettségi ünnepély volt, és finomabbnál finomabb falatok voltak. Csináltam a matekot, de annyira nem figyeltem rá, inkább ettem :) Odajött hozzám valaki (egy lány), úgy csinált, mintha evett volna, és közben beírta nekem a megoldásokat. Aztán odajött hozzám a tanár, és cerúzával aláhúzta, hogy mi az, ami nem jó, és amit ki kell javítanom. Biztos van valamilyen jelentéstartalma ennek az álomnak, és ha valaki más álmodta volna, akkor biztos, hogy könnyeben rájövök, hogy az illetőnek mit jelenthet, de a saját álmaimat nem értem, nem tudom értelmezni.

Esik az eső, a rádióban pedig egy régi dal szól: "It's a rainy day" (nem biztos hogy jól írtam). Emlékszem nagyon szerettem ezt a dalt, amikor 13-14 éves voltam. És ilyenkor döbbenek rá, hogy öregszem. De nem mennék vissza újraélni az eseményket, örülök, hogy már túl vagyok a gyerek és a tinédzser koron. Voltak pillanatok, napok, amikor boldog voltam, és amire nagyon jóérzés visszaemlékezni, de ha átlagolva nézem, akkor olyan, mintha az egész egy nagy küzdelem lett volna. Küzdelem önmagam és a szülők ellen, küzdelem a szabad akarat kiteljesedéséért, azért, hogy felszabaduljak az elnyomás alól, és azért hogy önmagam lehessek. Persze lehetne mondani hogy az egész élet egy nagy küzdelem. De a halál végetvet vajon ennek a harcnak?

Gyűlölöm, amikor Kopat megígér valamit és nem képes betartani az ígéretét!!!

Tegnap este 10 körül nekiálltunk mirelit kaját kisütni. Valahogy baromira nem sikerül, mert teljesen magába szívta az olajat, és pocsék íze lett. Még most is hányiger kerülget, ha az ízére gondolok :) Úgyhogy ebédre marad a rizs, meg a cseresznye, amit tegnap anyám hozott és benthagytam a melóhelyemen.

Szinte percenként törölgetem a szemem, annyira össze van ragadva az álmosságtól. Kopat ma nem ment melózni. Azt mondta elintézi a függőben lévő, eddig megoldatlan ügyeit. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Jó lenne, ha végre vissza tudná fizetni azt a kölcsönkért 300e forintot.

Tegnap megtaláltam azt a flipperes játékot, amit régen nagyon szerettem. Egyetlen baj van vele: demo verzió, és csak 5 percig megy. 3 D Ultra Pinball Creep Night. Aki tudja, hol lehet letölteni a teljes változatot, az szóljon! Haláli egy játék. Nem olyan, mint a normális flipper, hogy vissza kell ütni a golyót, hanem van sok kis alagút, meg kapu, és ha a megjelölt kaput követi a golyó, akkor megjelennek zombik, vagy egy goblin egy kisautóval, és azokat kell eltalálni. Jól kidolgozott a grafikája, vicces, és a zenéje is aranyos.

Épp a Katedrális legendája c. könyvet olvasom, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy léteznek e démonok? Beszélgettem pár emberrel erről, ők azt mondják, hogy olyan démon, ahogy én elképzelem (nagy denevérszárnyak, izmos test, szörnypofa) olyan nincs. Negatív entitások vannak, akik befolyásolhatják cselekedeteinket, amikor nagyon alacsony energiaszinten vagyunk. Viszont a középkorban is megjelenik ez a démon-motívum, sok helyen ábrázolták őket. Szóval ha ezek csak "erők" akkor régebben miért testesítették meg őket? Honnét gondolták, hogy így és így néznek ki? Vagy ezek csak mind a fantázia vagy a beteg elme szüleményei? Azt tudom, hogy az ördögöt azért ábrázolták régen szarvakkal, mert a régi hitben, amikor még barlangrajzok, egyebek voltak, akkor 2 fő istenség volt; az istennő, aki a termékenységet segítette elő, és a szarvas isten, aki a vadászat sikeres eredményéért felelt. A katolikusok a szarvasistenből csináltak ördögöt, és mindenkit üldöztek, aki ennek az ősi hitnek hódolt.Így lett a két agancsból szarv. Milyen logikus, mégis rejtve marad sokak előtt.
Szóval: nem tudom, hogy léteznek e démonok, és ha igen, akkor hogyan képzeljem el őket. Talán élénk fantáziám miatt van, hogy szívesebben képzelem el őket "szörnyeknek", mint egyszerű "energiáknak". Régebben mindig arról fantáziáltam, hogy vajon milyen lehet egy démon szeretőjének lenni. Ok, bevallom, az ötletet nem magamtól találtam ki, hanem olvastam ilyesmiről könyvben. (Hát persze, hogy a Jéghegyek Népében :) Démonok ide vagy oda: évszázadokon, ha nem évezredeken keresztül foglalkoztatta ez a téma az emberiséget, és még fogja is egy darabig. Kézzel fogható bizonyíték nincs se ellenük, se mellettük, így maradnak a fantázia és a képzelet szüleményei.

"Edit your profile" - ez eddig nem volt a bloggom elején. Na mind1.
A hétévégm szörnyen kezdődött, igaz én tehetek erről. Pénteken Kopat bejelentette, hogy szombaton megy gravírozni, és a szüleihez is ki akar menni. Erre én kivertem a hisztit, hogy akkor megint egyedül leszek egész szombaton. Nem azzal volt a bajom, hogy a szüleihez megy ki, hanem azzal, hogy egyedül maradok egész napra. 21 évesen valahogy nem az minden vágyam, hogy verőfényes napsütésben egyedül rodeozzak otthon. Este nem szóltunk egymáshoz. Miközben ő elment lefürödni, én leléptem otthonról. Bementem a melóhelyemre, mert ott legalább nyugi van (meg internet :). Utánamjött, kibékültünk, hazamentünk, stb...
Szombat reggel minden megismétlődött. Reggel ébredés után ment gravírozni, én meg a fejéhez vágtam, hogy utálom, és ne is jöjjön már haza. Aztán dél körül egyszer hazajött, átöltözött és már ment is a szüleihez. Este nyolcra ért haza.
Nem tudom, hogy hiszti - e amit csináltam, nem hiszem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nehezen viselem a magányt, főleg akkor, ha párkapcsolatban élek. Este jó kis sírógörcs, jegelni kellett a szemeimet annyira bedagadtak a bőgéstől. Utálom magamat ilyenkor. De egyszerűen elvesztem az önkontrollt, régi emlékképek jönnek elő, ilyenkor úgy érzem, hogy hiábavaló az életem, és nem érek semmit.
Vasárnap reggel már nyugi volt. Lementünk a vásárba, mert a könyvkereskedő ismerősöm szólt, hogy meg tudta szerezni a Jéghegyek Népe 5.-6. kötetét. Mint mindegyiket, ezeket is 650 Ft-os darabonkénti áron adta. Nagy vígan indultunk tovább a sorokban, mivel a pasi megígérte, hogy meglesz a hiányzó 2 kötet is, és ezzel teljessé válik a 47 kötetes sorozat. Mint mindig, most is a könyveseket céloztam meg, és még a szemüvegemet s magammal vittem, hogy a távolabb lévő könyvekre is jó rálátásom legyen.
Aztán egyszercsak megláttam, és azt hittem, hogy ott helyben dobok egy hátast. Két nagy kupacban ott villogott velem szembe a Jéghegyek Népe könyvsorozatnak legalább 25 kötete. És emellett a könyvárus mellett volt egy másik könyvárus is, akinél szintén volt van 20 kötet. Lefagytam. Tavaly az egész országban kutattam ezután a könyvsorozat után,és szinte sehol nem lehetett megkapni. Néhol felbukkant 1-2 kötet, de azok már megvoltak. Erre tessék! Csak úgy ott volt 3 kupacba!! A 32. és a 42. kötet hiányzik nekem. A 32. megvolt a kupacok között. 300 Ft-ba került!! Nem 650-be! 300 Ft-ba! Nem tudok mit hozzáfűzni ehhez. Csak bosszant, hogy én annyit kerestem, annyit jártam utána, annyit vártam rá, és most ha valaki be akarná szerezni a teljes sorozatot, akkor csak lemegy, és ha elég pénze van, akkor fel tudja vásárolni szinte az összeset, talán 5-6 kötet hiányozna neki.

Tegnap este egy csetes barátom (Elric) írt sms-t. Egy-két hétig kórházban lesz mélyvénás trombózissal. Nem tudom ugyan, hogy ez pontosan mit is jelent, de nem hangzik valami jól. Pár hete fájlalta a térdét, gondolom ott keletekezett ilyen trombózis.

Tombolok otthon a Nighwish és a Blackmore's night zenéjére. Ritkán vagyok úgy dalokkal, hogy annyira tetszenek, hogy szinte már fáj hallgatni. Néhánynak még a szövegét is értem részben. Sajnos az angol szókincsem nem valami gazdag, arról nem beszélve, hogy még a magyar dalok közül is van olyan, aminél rendesen fülelnem kell, hogy megértsem, amit az énekes mond. Ez talán a rossz hallásomnak köszönhető :)) vagy annak, hogy az énekeseknek alíg lehet hallani a hangjukat, annyira elnyomják az ütemek, a vokál és egyebek. Nem baj, ez a két előadó nálam most top-on van.

Egy barátom segítségével megtanultam használni az icq-t. Elég szép bemutatkozást csináltam magamról. Érdeklődési körként megjelöltem boszorkányságtól kezdve a fekete mágiáig mindent. Aki elolvassa lehet hogy azt a következtetés vonja le belőle, hogy én vagyok az az alak, akivel nem akar ismerkedni :)))

Itt a vilgávége?! Persze még csúszhat a dolog pár napot, és páran biztos túlélik :))
Ide kattintva lehet erről érdekes dolgokat olvasgatni. Elég részletes, és még ha nem igaz, akkor is elgondolkodtató, hogy mi lenne, ha mégis így lenne.
Azt hiszem, ha pl bejelentenék, hogy holnap meg kell halni, akkor nem esnék kétségbe. Elmennék fel a Mecsekre, egy szép helyre, vinnék vagy alkoholt, vagy valami tudat-módosító szert, Kopattal összebújnánk, és szembenéznék azzal, ami jön. Egy ismerős kérdezte, hogy miért nem adnám meg magamnak a túlélés lehetőségét? A fene tudja. Ha túlélném, akkor utána lehet hogy jobban szenvednék, mintha meghaltam volna.

Tegnap este a Spektrumon volt egy dokumentum film. Nem tudom a pontos címét, az új Vízöntő korszakról szólt. Szörnyű volt. Azt még nagy nehezen elfogadtam, hogy egy hülye szőke csaj volt a műsorvezető és a riporter, de az végképp kiborított, amikor az ostoba kérdéseit feltette, és a témák között semmi összefüggés nem volt. Először volt kb 5 perc az akupunktúráról. Utána valami tápszert reklámoztak, amit a hörcsögöm biztos szívesen fogyasztana, de én nem. Csakrákról is volt benne szó. Kopat tréfásan próbálta megkeresni magán azokat a helyeket, amiket mutattak a tévében. A köldök alatt lévő csakránál Kopat felkiálltott: Ez a kukac csakra! - majd illusztrálta is a dolgokat :)) Lényegében a műsor semmi újat nem mondott, és csak ideges lettem attól, hogy ilyenekkel tömik a háziasszonyok fejét, akik ezt mind elhiszik, és ha végignézik ezt a sorozatot, akkor a végén már azt hiszik magukról, hogy mindenhez értenek.

Kopatomat izomláz gyötri. Elmesélte, hogy a melóhelyén mindenki rajtuk nevetett, és hogy a szék párszor szétesett alatta, mivel nem behajlított térddel ült le, hanem egész testsúlyával rávetődött szerencsétlen székre. Remélem jót tett neki, hogy este még jól megnyomkodtam a combját. Ha nem, akkor most mégjobban fáj neki, mint eddig :))

Na, találkoztam tegnap délután azzal a 38 éves pasival. Eldöntöttem előtte, hogy akármilyen lesz az illető, egy jegesteát meg fogok tudni inni mellette. Fél 7 előtt picivel már ott voltam egy elég elegáns, belvárosi kávéház előtt. Ő már az egyik asztalnál ült. Mivel előtte még nem láttam, ezért csak sejtettem, hogy ő lehet, és próba-szerencse alapon odamentem hozzá. Ő volt az. Hát ... mit is mondjak ... végülis rosszabb is lehetett volna. Stílusra figyelmes, szimpatikus mint ember, de mint férfi számomra nem vonzó. Úgyhogy már az első pillanatban tudtam, hogy nem lesz belőle semmi. Nem szeretek hazudni, de bizonyos helyzetekben jobb nem elmondani az igazat. Úgyhogy Kopatra hivatkoztam, hogy tőle függ minden. Az meg már csak hab volt a tortán, mikor kiderült, hogy ismeri is őt. Munkatársak voltak, csak a pasi tavaly elment másik céghez. Hoppá - gondoltam - kezd kicsi lenni Pécs! Közben kértem egy jegesteát, és mikor a felszolgáló kihiozta, gyorsanneki is álltam inni, hogy minnél hamarabb elfogyjon. Meglepetten tapasztaltam, hogy a jegestea vizezett volt. Utálom a felhigított italokat. Arról nem beszélve, hogy egy ilyen helyen az ember elvárná, hogy amit rendelt, azt kapja, ne pedig valami ahoz hasonló higított izét. Persze nem tettem szóvá, de megfogadtam, hogy arra a helyre többet nem ülök be. Visszatérve a pasira: a filmekben a 38 éves pasik még mindig úgy néznek ki, hogy a nők gerjednek rájuk. Például Harrison Ford, vagy Pierce Brosnan, vagy Kevin Costner. Áh! Qva Amerika! :) A magyar valóság sokszor kiábrándítóbb. Bár be kell vallanom, hogy van egy csetes ismerős, aki negyven valahány éves, és a korához képest nagyon jól tartja magát! A 38 éves pasi sem nézett ki rosszul, bár nagyon nem az én stílusom. A vele egyidős nőknek biztos bejön. Túl finnyás lennék? Hát .... mindig is az voltam :)))

Éjszaka: álmok hada. Őrületbe kergetnek a lassan mindennapossá váló üldözések, menekülések, és az hogy reggel úgy ébredek, mintha tényleg egész éjjel rohangáltam volna. Valaki nagyon meg akar ölni. Legtöbbször fel tudok ébredni az álmaimból, mielőtt bekövetkezne az a pillanat, amikor leszúrnak késsel, vagy borotvapengével össze akarnak kaszabolni. De mostanában egyszerűen nem találom a kiutat, és ha a pillanatnyi helyzeten tudok is változtatni, utána ismét feltűnik az, aki a vesztemet akarja. Vannak ellenségeim? Nem tudok róla. Egyetlen emberkéről tudok, aki valahogy "ellenfélnek" tart, de mivel ő nincs a közelemben, és amúgy is rég láttam ... bár nem is tudom. Nagy ezoterikus emberek azt mondják, a tér és az idő nem lehet akadály.

Kopat tegnap délután focizott a munkatársaival. Utána meg jajjgatott, úgy fájt a lába. Elszokott a futástól. Mindenesetre megnézném, hogy most a kollégáival együtt hogyan szenvednek az izomláztól :)))

Van egy kedvenc oldalam. Amikor nagyon unatkozom ezt nézegetem. Nagyon szeretem az ilyen fantasy képeket. Royo az egyik kedvencem, meg a Boris-os képek is jók. Úgy érzem ők tudják legjobban megjeleníteni képileg azt a világot, ahova én vágyakozok.

Még mindig rossz közérzetem van, ok nélkül. Általában ilyenkor a beszélgetésektől a cseten jobb kedvem lesz, de most ez sem segít. Olvassak? Lehet attól megnyugodnék, bár nincs hozzá kedvem. Ááá ... szenvedek ...

Gyomorgörcs ... jó lenne, ha tudnám az okát. Kicsit stresszelek a délután miatt, ugyanis ma fogok találkozni azzal a 38 éves pasival. Legszívesebben azt mondanám neki, hogy lefújva az egész. Öreg vagyok én már az ilyen kalandokhoz :)
Valahogy megint van valami rossz előérzetem. Nem tudom behatárolni hogy mivel kapcsolatos, szerintem nem a munkahelyemmel. Mindegy, nem aggódok rajta, mert akkor csak még rosszab lesz.

Tegnap este végre esett az eső, és még villámlott is. Ott térdeltünk az ablaknál és néztük Kopattal a villámokat. Bevallom a dörgéseknél befogtam néha a fülem :)

Rossz kedvem van, de nem tudom az okát.

A hétvégém az "erőszak" jegyében telt. Kezdődött pénteken, mikor is "tanítóm" :) figyelmembe ajánlott egy weboldalt, ahol borzalmasabbnál borzalmasabb képek és írások voltak. Kínzások, csonkítások, nemi erőszak, betegségek stb... Felmerült a kérdés, hogy ha ennyire irtózok tőle, akkor miért nézem. A válasz egyszerű: azért, mert ember vagyok. Van egyfajta kíváncsiság, ami úgy érzem, hogy még egészséges. Mivel nem tudom, hogy néz ki egy halott ember, és nem tudom, hogy pl milyen egy lőtt seb, ezért ha máshol nem, itt most megláthattam. Kíváncsi voltam arra is, hogy ez milyen reakciót vált ki belőlem. Undor és bűntudat. Bűntudat amiatt, hogy én is ember vagyok. Bár szerencsére nem az a fajta, aki ezeket élvezi. Nem tudom megérteni, sem elfogadni, hogy miért csonkítanak meg valakit kedvtelésből. Mindegy, szerencsére ezek nem tartoznak az én világomba. Csak szörnyű volt látni, hogy ilyen is van.
És mindig is volt! Szombaton elmentünk végre abba a kínzómúzeumba, ami itt Pécsen van, és amiről a tv-ben is lehetett látni, hallani. Hmm... elgondolkodtató volt. Kerékbetörés, karóbahúzás, lefejezés, kínzópad és egyéb nyalánkságok. Tetszett, hogy magyarul, angolul és németül is le volt írva mindezeknek a történelmi háttere. Az, hogy melyik királynak milyen rendelkezései voltak, melyik milyen bűntetéseket szabott ki, stb... Egyetlen prblémám az volt, hogy otthon hagytam a szemüvegemet, úgyhogy sokmindent nem tudtam elolvasni, meg bevallom egy kicsit lusta is voltam annyi betűt megnézni :) Egyszóval: kínzások mindig voltak, és mindig lesznek, ez akár elfogadom, akár nem. Vasárnap este: de Sade márki élete. Feltárult előttem a XVIII. századi Franciaország. Bár ez csak egy film volt (életrajzi dráma) akkor is elég hű képet adott az akkori szokásokról. Nem volt mentes ez sem az erőszaktól. Utána a Millenium sorozatot néztük Kopattal. Volt egy őrült alak, aki élőben, interneten mutatta be, hogyan végzi ki az áldozatait, amikor az oldalszámláló elér egy bizonyos nézettségi számot. Természetesen nem kapták el az alakot. Utána még egy film, amikoris egy író, fiatal lányokat fojtott vízbe, és a víz alatt egy kis kertet rendezett be belőlük. És persze ő is megúszta a bűntetést.
Eddig is ennyi erőszak ment a tévében, vagy csak nekem sikerült ilyen jól összeválogatnom a műsorokat?? Felmerül a kérdés: miért ilyen filmeket sugároznak? Azért, mert a népnek ez kell. Szinte szomjazzák a brutalitást, a vért, az erőszakot. Magam részéről inkább megnézek egy Macska-jaj stílusú filmet, aminek ugyan nem sok mondanivalója van, mint egy vértől fröcsögő horrort. És ha már horror, miért nem lehet igényes horrorfilmeket készíteni? Miért kell a sok síkítózó szőke nő, és miért nem veszik észre soha, hogy az ajtó mögött van a gyilkos?? Azt hiszem tavaly nyáron láttunk egy filmet, ami a kategóriájában nekem nagyon tetszett. 13 kísértet. Szerintem érdemes megnézni, bár a végén van egy kis logikai bukfenc, de azért elég jól megcsinálták.
Nah ... az erőszakról ennyit.

Segítség!! Nem működik a gyalogló!!

Tegnap megtaláltam azt a bögredarabot, amit Csiga hagyott hátra annál a kőfejtőnél, mikor elégette a múltját. Nem lenne túlzás azt mondani, hogy a bögredarab talált meg engem. Sok cuccom van még anyáméknál lenn egy tároló helységben. Először oda mentem. Már az is csoda, hogy az eszembe jutott, hogy keressem meg, ugyanis általában az ilyen kis apróságok kimennek a fejemből. Nem találtam. Aztán a szobában kinyitottam az alsó szekrényt, és ott virított előttem az a doboz, amiben benne volt. Szóval szinte nem is kerestem. Csiga azt tanácsolja dobkam el, mert negatív dolgokhoz van köze. De milyen vagyok én?? Hát persze hogy nem dobom el! Oka van annak, hogy én azt megtaláltam, elraktam, és most ismét előkerült. Mellesleg tényleg van valami igen erős negatív kisugárzása a tárgynak.

Ejj.. kezdek öregedni.. Végiggondolva a tegnap kapott ajánlatot (a hármas szitu) egy kicsit berezeltem. Mert ugye, a tökéletestől igencsak messze vagyok, és bár elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok, és szerencsére Kopat is elfogadott ilyennek (vagy csak azt mondja :) ), de azért ilyenkor előjön belőlem a kisebbrendűség-érzet. Meg aztán, az a pasi 38 éves. Még ha 28 lenne... nem voltam még ilyen korú pasival, nem tudom hogyan "működnek". Szóval alaposabban át fogom gondolni ezt a dolgot. Tegnap még izgalmasnak hangzott, ma meg beijedtem tőle. 70% esélyt látok arra, hogy nem fogok belemenni.

Az éjszaka megint szörnyű álmom volt. Megint menekültünk valami szörnyűség elől. Nem tudom pontosan megfogalmazni hogy mi volt az, úgy emlékszem valami természeti katasztrófa, vagy valami olyasmi, mint ami a Massza című filmben volt. Nagy trutyi, és mindenkit magába olvasztott. Futottam valakivel felfelé a Mecsekre. Sokan voltak már ott. Aztán történt valami, és megmenekültünk. Egy szilva fán ültünk, és akkor jöttem rá, hogy a szilvával meg lehet semmisíteni azt az izét. (nem semmi fegyver: nesze neked szilva! :) )Aztán később hallottam egy dalt, de már máshol voltam térben és időben. Az a dal volt az, amit a Balázzsal együtt énekeltünk egy kirándulás alkalmával. Balázs az a srác, aki kb fél éve öngyilkos lett. Szóval szólt ez a dal, nem tudom kivel hallgattam, sírtunk. Aztán jött a Balázs, és ő is sírt. Átöleltem, és úgy kapaszkodott belém, mintha az élete múlna azon, mennyire szorít, közben pedig zokogott. Jajj, nagyon rossz érzés, most kezd hiányozni. Eddig olyan volt, mintha csak Pesten lenne, és ritkán találkoznánk. Most kezd tudatosulni, hogy nincs többé.
A dal egy Máté Péter dal volt. Mióta a Bazsi meghalt egyszerűen nem tudom felidézni annak sem a dallamát sem a szövegét. Álmomban mégis olyan tisztán hallottam, mintha mindenap azt hallgatnám. Kedves Olvasók! Ha ismertek régi Máté Péter slágereket írjátok meg nekem azoknak a címét, hátha végre ráismerek melyik az.

A tegnapi siófoki buszkatasztrófa elgondolkoztatott. Apám Siófokon dolgozik valamilyen szállódában, és amikor hallotta a csattanást, kirohant, és még látta, ahogy a vonat párszáz méteren keresztül maga előtt tolja a buszt. Azt mondta rengeteg vér volt, az emberi testrészekről nem is szólva, amik szanaszét szóródtak. Egyszerre elborzaszt és egyszerre tesz kíváncsivá. Nem láttam még soha ilyen katasztrófát, mégcsak egy holttestet sem. Kíváncsi vagyok, hogyan reagálnék egy ilyen szituációra. Persze csak mint szemtanu, nem mint áldozat. :)

Ma érdekes beszélgetésem volt egy 38 éves pasival. Megbeszéltük, hogy majd jövőhéten összefutunk. Kíváncsi vagyok Kopat mit fog szólni hozzá. Már csak azért is, mert a pasival arról beszélgettünk, hogy milyen is a 2 pasi 1 csaj "felállás". Eddig egyetlen emberkének mondtam el ezt a dolgot, de mivel ő egy kicsit nehezen elérhető, ezért úgy tűnik más jön számításba. Persze ez lehet hogy most nagyon megbotránkoztatóan hangzik. Egyszer voltam már ilyen helyzetben, noha akkor még csak 18 éves voltam, és nem voltam annyira tájékozott, mint most. És szeretném újra átélni, persze csak úgy, ha Kopat az egyik. Akkor lenne az igazi, ha Kopatból kettő lenne :))) De sajnos az nem megoldható. Szeretem, amikor kényeztetnek, bár azt szerintem mindenki szereti :))

Megkaptam a fizumat!! Ha levonom belőle azokat, ami így hirtelen eszembe jutott, akkor marad 20000 Ft. Hmm.. nem valami sok... Még jó, hogy van Kopatnak is fizuja, meg havonta 2000 Ft-os kajajegye.

Reggel az utcán szembejött velem egy srác, a nyakában egy pentagramma lógott, melynek lefelé ált a hegye. Érdekes módon azonban a srácnak tök átlagos "kisugárzása" volt, szóval valószínű csak menőzni akart ezzel a jellel. Ennyire divatosak lennének ezek a "sátáni szimbólumok"? :)) Mindenesetre belőlem semmiféle érzelmet nem váltott ki. Kicsivel később viszont láttam egy csövest. Néztem az arcát ... és legszívesebben megöleltem volna. (Nem kell félreérteni, ez nem azt jelenti, hogy begerjedtem egy hajléktalanra :)) De látszott rajta a reményvesztettség, az hogy feladta már a harcot az élettel szemben. És olyan jó lenne, ha ezeknek az embereknek lehetne nyújtani egy újabb lehetőséget az újrakezdéshez. Elhatároztam, hogy ha gazdag leszek, akkor csinálok egy gyárat, ahol hajléktalanokat fogok foglalkoztatni, kapnának szállást, kaját és pénzt is. Annyi lenne csak a feltétel, hogy rendesen elvégezzék a rájuk osztott feladatokat. És persze valahogy azt is biztosítanám, hogy ne tudják egymást meglopni, mert sokan ezért nem mennek el hajléktan szállásokra. Csak sajnos nem menthetem meg az egész világot egyedül, bármennyire is szeretném. Milliomos meg nem valószínű, hogy még ebben az életemben leszek. De legalább van egy szép terv. Igaz,kitörölhetem vele...

Tegnap Kopat ismét nyomatta a tetkót, most Pista barátunk lett "megjelölve". Rámászott egy skorpió a combjára. Először a srác kicsit majrézott, meg egyfolytában aggodalmaskodott, hogy nem lesz jó, stb... a végén meg már bánta, hogy nem olyan helyre rakatta, ahol láthatja mindenki, olyan jól sikerült. Kezdek hozzászokni ahhoz a börrögő hanghoz. De még mindig görcsbe rándul a gyomrom, mikor arra gondolok, hogy bizony nekem is meg kellene már csinálni rendesen. Jobb lenne minnél előbb túllenni rajta. Hmm... miért nem csinálta meg Kopat már tegnap előtt? :))

Még mindig nincs fizu. Tegnap már jött a "házibácsi" hogy mikor akarunk fizetni. Sajnálom, ha nincs, akkor miből fizessünk? Kopat általában csak 10. után kapja meg. Én elvileg 5-én, ehez képest ma már 8. van.

Furcsa érzések kavarognak bennem... ajjaj, ez valamilyen előérzet. Próbálom betájolni ... általában ha gyomor tájékon érzem, akkor az valami kellemetlen dologra figyelmeztet, ha szív tájékon érzem, akkor kellemesebb élményre számíthatok. Ez viszont a kettő között van. Ilyenkor van az, hogy majd kiderül :))

Azon gondolkodom, hogy hogyan tehetném még érdekesebbé és változatosabbá a blogomat. Akinek ezzel kapcsolatban van ötlete, az ne kíméljen!

Még mindig nem kaptam meg a fizumat, és főnökömnek ki van kapcsolva a telefonja. Na hol is van az a kis rongybaba? És hol vannak a tűk? Ááá.. már hallom a kétségbeesett ordítását... :))

Mondtam már mennyire utálom azok az ostoba embereket, akik úgy jönnek be az irodába hozzám, hogy van egy ablakuk, és mondjam meg mennyibe kerülne ha ki akarnák cseréltetni? Persze méretet nem tudnak mondani, mert elvárják, hogy fejből tudjam a város összes paneljának a méretét. A másik eset, amikor bejön, leül, baromi lassan elnyökögi, hogy mit akar, vagy fél óráig nézi az ajtó katalógust, és mikor megmondja melyikkel számoljak, és már kész a kinyomtatott, kiszámolt árajánlat, akkor szól, hogy ja, még lenne ez meg ez. És persze, hogy ilyenkor kellene egy fontos privire válaszolnom cseten.

Most jut eszembe! "Kedves-pesti-ismerős" remélem voltál orvosnál, és már nem fáj a fogad! :)

Kezdem ismét úgy érezni magam, hogy nem is ebben a világban élek. Reggel a könyvelőtől jött egy rakat irat, és beleolvasgattam. Húú... éves beszámoló, mérlegleltár, pénztár ... baromira nem értek hozzá, pedig egy évig jártam számviteli ügyintéző szakra. Igaz, a vizsgák nem sikerültek :)) Nekem ez akkor is túl bonyolult, sőt nemcsak ez, hanem minden, ami úgymond az üzlettel kapcsolatos. Igaz, nem áll szándékomban saját vállalkozást beindítani, és főnök sem akarok lenni sehol. Valahogy én a beosztott szerepkörben érzem jól magam.

Tegnap Kopat csinált tetoválást az egyik ismerősének. A malajziai ördögöt akarta a fickó a jobb felkarjára. Hozott egy kis kézzel faragott szobrocskát, és arról készült a tetkó, rendes géppel. Tuti lett nagyon. Nekem is van egy tetkóm, a bal lapockámon egy vörös kisördög, aki gonoszan vigyorog, és vasvillát szorongat a kezébe. Azt is Kopat csinálta. Egyetlen probléma van vele, mégpedig hogy elég halványra sikeredett. Ennek az az oka, hogy a hátamon baromi vékony a bőrőm és amikor csinálta,azt hittem ott halok meg a fájdalomtól. Próbálta úgy csinálni, hogy ne fájjon nagyon, ezért nem nyomta rá a tűt annyira, amennyire kellett volna. Tervezzük az ördögöm átszínezését, de még erőt kell gyűjtenem hozzá.

Május 16-án lesz Pécsen Ákos koncert. Jó lenne rá elmenni, bár a belépő ára 3000 Ft. Kicsit húzós. Arról nem beszélve, hogy még nem kaptam meg a fizumat, pedig már 7. van. Igaz, még csak reggel, délutánig bármi történhet.

Mi a különbség az ezoterika és az okkultizmus között??? Nagyjából értem a különbséget, csak megfogalmazni nem tudom. Nekem úgy hat, hogy az okkultizmus, mintha egy kicsit "sötétebb" dolog lenne.

Félelem I

Az óra ketyeg a sötétben, mögötted állok,
Harc nélkül adjuk meg magunkat,
Mondd, hová tűntek az álmok?
Hová tűntek az évek, melyek belénk voltak szerelmesek?

Kést ránt a nyár, a jövő robban,
Úgy van minden, mint gyermekkoromban.
Foghegyről beszél velem, csak játszik,
Csak játszik nekem, a félelem, a félelem.

Régóta állok sötétben, régóta várok,
Várom, hogy lehulljon rólam az évszázados átok.
Várom, hogy legyenek percek, melyek belénk lesznek szerelmesek.

Kést ránt a nyár, a jövő robban,
Úgy van minden, mint gyermekkoromban.
Foghegyről beszél velem, csak játszik,
Csak játszik nekem, a félelem, a félelem.
(Bonanza banzai: Félelem)

Próbálom behozni a lemaradásomat. Röviden az előző napokról:

Május 1. : Felkészültünk rá, hogy elmegyünk majálisozni. Ez csak olyan szempontból érdekes, hogy, mint köztudott, ilyenkor mindenki kivonul a szabadba, és a rengetek embertől néha rájövök, hogy a társadalom mennyire visszamaradott szellemileg, és néha szégyellem, hogy én is ember vagyok. Felmentünk a Tettyére, abban a hiszemben, hogy ott lesz valami majális, mivel ott minden évben van. Hmm... idén máshogy volt. Összesen két vattacukor árus lézengett az egész terepen, no meg sok ember, akik mind abban a hiszemben nyomorogtak a buszon, hogy milyen jót fognak majálisozni. :)) Tetszett ez a nép-szivatás :)) Utána elmentünk egy tőlünk nem messze lévő parkba, ahol volt sörsátor, kajás sátor és egyebek. Valahogy nem tetszett. Jobban szeretem, amikor kis bazárosok vannak, ahol olcsón lehet venni hülyeségeket, mint pl nyakláncot, vagy füstölőt, vagy ilyen kis semmit-nem-érő-de-tök-jó-cuccokat :)) Vettünk egy zsákbamacskát. Volt benne egy műanyag játékrepülő. Legalább este röpcsiztünk :)
Valahogy rossz előérzetem volt a pesti utammal kapcsolatban.

Május 2. : Reggel 4:50 kor csörgött az óra. Összeszedelőzködtem, irány Pest. Próbáltam kedves ismerősömet felhívni a vonatról, hogy ne felejtsen el kijönni elém, de ki volt kapcsolva a telefonja. Jól kezdődik - gondoltam. Persze utána rámcsörgött, és ki is jött elém. Jókat beszélgettünk, és átéltem életem első testelhagyásos élményét. És elszívtam életem első füves cigijét. HÚÚ! :))Egyedül annyit bánok, hogy bizonyos "óvintézkedések" miatt nem tudtam teljesen lazítani. Sebaj, legközelebb jobb lesz :) Délután találkoztam végre a Margit szigeten kedves csetes barátaimmal, nagyon örültem nekik. Sokáig nem tudtam maradni, mivel a dolgok nem úgy alakultak, ahogy terveztem, és ezért a 18:55-ös gyorsvonattal hazamentem. Hozzá kell tennem, hogy az út 4 és fél órás volt! És ha elaludtam volna, akkor könnyen lehet, hogy Sarajevóban tértem volna legközelebb magamhoz, mivel a vonat Pécs után Sarajevot vette célba. De nem aludtam el, és még talán jobb is volt, hogy a saját kis ágyacskámban, a saját párom mellett töltöttem az éjszakát.

Május 3. : Délelőtt barátnőmmel találkoztam, megcsodáltuk a tűzoltó felvonulást, élveztük azt a bemutatót, amikor a tűzoltók az általuk felgyújtott autón szemléltették tudományukat. A legjobban az elején keletkező kék füst tetszett, no meg az a régi tűzoltó autó, aminek a tetjén egy fa létra volt. Utána bemenzünk kedvenc teázómba, ittunk fincsi teát és ettünk teasütit. A délután a döglés jegyében telt. És persze nem sikerült eljutni abba a múzemba, ahova már vagy 2 hónapja el akarok látogatni.

Május 4. : Délelőtt lejutottunk Kopattal a vásárba. Valamilyen "véletlen" folytán megláttam az egyik könyvárusnál azt a könyvet, melyet a kedves pesti ismerős adott kölcsön múltkor. Emlékeztem rá, hogy amikor leszedte a hátuljáról az árcédulát, akkor olyan 3000 Ft körüli érték szerepelt rajta. Gondoltam megkérdezem az árusítótól, hogy mennyibe kerül. 300 Ft. Szó nélkül megvettem, noha lehet hogy még alkudni is tudtam volna belőle.
Délután találkoztam új barátommal, és "tanítómmal". Igencsak érdekes dolog derült ki. 3 éve egy kisebb társasággal voltunk kirándulni, és utunk során egy kőfejtő mellett is elmentünk. A hely nevét én nem tudtam. Ami miatt megmaradt bennem ez a dolog, az volt, hogy egy kis tűzrakó helyet találtunk, közepén törött bögredarabokkal. Haverok elpoénkodtak azzal a gondolattal, hogy mi van, ha itt veszekedés volt, esetleg megöltek valakit, mert a hely olyan, hogy tökéletesen el lehetne temetni egy embert, és ki tudja mikor bukkanának a nyomára. Erre persze beindult a fantáziám, és eszeveszett módon kutatni kezdtem a nem létező holttest után. Persze nem találtam semmit, viszont egy bögredarabot elraktam. Kiderült, hogy kedves tanítom járt ott előttünk nem sokkal, és ő temette el ott a múltját. Elgondolkoztam rajta, hogy akkor vajon most ő talált rám, vagy én találtam ő rá. Arról már leszoktam, hogy a véletlenekben higgyek. Csütörtökön megyek ki anyukámhoz, és mivel ott vannak még régebbi cuccaim, ha megvan az a bögredarab, akkor ott kell lennie. Persze lehet, hogy már régen kidobtam, bár alapban olyan a természetem, hogy szeretek gyüjtögetni hülyeségeket.
Sok mindenről beszélgettünk, felkínált egy lehetőséget, ami kicsit talán veszélyes is, de tudom, hogy el fogom azt fogadni. Tudom, mert már régóta érzem, hogy meg fog történni. Nyáron. És már ha az időjárást nézzük nyár van. Közel egy éve érzem, hogy valami történni fog velem. Pár embernek meséltem is erről az érzésről, amit nem tudtam meghatározni.
Lesz ami lesz ... a sorsra bízom magam :))

Május 5. : Pff... előtört belőlem a munka-iszony. 4 nap pihi után furcsa volt ismét egész nap a monitor előtt ülni. De legalább csetelhettem. :))