3 órát aludtam összesen ... Mégis annyira pörgök, mintha .. nem is tudom ... G. tegnap elhozta a laptopját. Van GPRS-es netkapcsolata. Aztán amíg tanultak, addig neteztem. És utána is :) Egészen hajnali 4-ig. 7-kor meg csörgött az óra. Mégis kipihentebb vagyok, mint amikor 10 órát alszom.

Gyönyörűen süt a nap. Szeretem az ilyen időt nagyon.

Tegnap délután Y. bevezetett a Trónbitorlók játékba. Nagyon tetszik! Főleg hogy a karaktere udvarol a karakteremnek :))

Nagyon ki vagyok éhezve, jajj lesz Y.-nak, ha a kezeim közé kerül :)))

Azt hiszem kezd az agyamra menni már a szexnek a hiánya. És még 10 nap ...
Kicsit ingerültebb vagyok a normálisnál, bár az is lehet, hogy ezt csak az emberek váltják ki belőlem. Ma reggeli bosszankodásom oka a következő volt:
Úgy döntöttem, hogy a munkahelyemig busszal megyek pár megállót. Amikor beállt a busz a megállóba, felszálltak az emberek, a fürgébb öregek hipp-hopp felpattantak a buszra, de volt egy olyan részleg, akik ráérősen sétáltak fel a lépcsőkön. Én meg persze ott álltam mögöttük. Közben az ajtózáró csengők megszólaltak, én meg kissé ingerültem feltolakodtam, enyhén arrébb lökve az egyik mamókát.
Egy negatív élményem ezzel kapcsoaltban, hogy pár éve szintén így jártam, annyi különbséggel, hogy akkor még a sofőr be is csukta az ajtókat, és enyhén az ajtók közé szorultam. Persze én is hibás vagyok, elvégre miért nem megyek akkor másik ajtóhoz?! Ehh.. ezen nem fogok agyalni, fölösleges.

Túl sok energia van bennem, amit nem tudok hogyan levezetni, és düh formájában jön ki.

Y. nagyon édes volt tegnap. Egyik barátjától fel tudott csatlakozni netre, és bejött egy órácskára, hogy beszélegssünk. Persze a beszélgetés jó része abból állt, hogy arról írtunk, ki mit csinálna a másikkal, ami méginkább fokozta az éhségemet. :))

Tegnap regisztráltam magam az rpg.hu fórumán. Mostmár ott is rontom a levegőt :))

Vicces dolog, hogy Manóval mennyi mindenben egyezünk. Apró kis mozzanatok, amik ugyanabban az időben történnek Vele is és velem is. Itt most például a szex-éhségre gondolok :))

Nyári időszámítás ... de akkor miért olyan az idő, mintha tél lenne? A tököm tele van már a hideggel! Kinél lehet reklamálni?

"Előrejelzések" szerint érdekes lesz ez a hetem. Ha már a kártya és a horoszkóp (amiben nem hiszek) is azt mondja, hogy valami fontos emberrel fogok találkozni, akkor már elkezdek gyanakodni. De vajon kivel? És minek? És különben is ... naés?!

Az elmúlt pár napban rendszeressé vált - akaratom ellenére - a fél/háromnegyed 6-os ébredés. Jobb esetben vissza tudok még aludni. Rosszabb esetben nem.

Szürke minden és unalmas. Hiányzik Y. Nagyon ... A falat tudnám már kaparni kínomban. Legyen csak április 9-e. A végkimerülésig fogjuk egymást nyúzni :))

Tök jó! Ha nem jövök be a munkahelyemre, akkor talán észre sem veszem, hogy át kell állítani az órát.

Mit is írhatnék?! A péntek este eltelt, nem voltm sehol. Szombaton mentem szerepjátékozni. Mivel a KM, aki a Vampire-t meséli nem ért rá, ezért egy másik srác kezdett mesélni Shadowrun történetet. Hmm ... tetszik. Bár a hagyományos fantasyt jobban szeretem. Aztán az alkalmi mesélőnknek is el kellett mennie 7-kor. Sebaj, maradtunk 3-man. T. is készült egy mesével, ami nem soroható be egyik nagy szerepjátékos csoportba sem, egyszerűen csak egy kis mese, ahol 10 - 11 éves gyerekeket alakítottunk. Talán ez tetszett a legjobban, baromira bele tudtam magam élni :)

Játék után mentem Hullámba, ahol már ott voltak a többiek. Önmagamhoz képest rekord idő alatt ittam meg egy korsó sört. Kellemesen vigyorgós hangulatba kerültem tőle. Kb fél 12-ig voltunk ott, beszélgettünk, nevettünk egy sort, aztán átmentünk sörházba. Lévén hogy anyagilag igencsak meg vagyok szorulva, ki akartam maradni ebből, de aztán B. befizette a belépőmet. Sőt, Sz.-től még egy korsó sört is kaptam, amiből 3 kortynál többet nem bírtam inni, mert valahogy elég pocsék íze volt. Jól éreztem magam, bár időm nagy részét azzal töltöttem, hogy amíg a fiúk csocsóztak, és egyik helységből mentem a másikba, nézelődtem, leültem, hallgattam a zenét, stb ... Nem sok kedvem volt ugrálni, főleg, hogy egy vékeny pulcsi volt mindössze rajtam, abba meg nem akartam beleizzadni.
Hajnali 2 - ig voltunk ott, aztán mentünk haza. Otthon még kajáltam, aztán fél 4-re bezuhantam az ágyba. Fél 6-kor viszont már felébredtem. Tettem vettem ezt-azt, aztán visszafeküdtem még egy kicsit.

Kicsit olyan ... hmm ... nem is tudom hogy mondják az ilyet. Nagyon hiányzik az érintés, a csók, a gyengédség. Nagyon rossz most, hogy Y. ilyen messze van. Szabályosan szenvedek, hogy nincs testi kapcsolat. Ha jobban belegondolok, az elmúlt három évben nem volt olyan, hogy 2-3 hétig ne lett volna szex. Vagy ha volt is ilyen kihagyás, az csak egészségügyi okok miatt volt. Most meg már 2 hét telt el, és még 2 hét, míg Y. jön. Sikítani tudnék ... Persze más megoldás is lenne ... de nem kívánok azzal élni. Hű akarok lenni hozzá!

Kicsit ingerlékeny kedvemben vagyok ma, bár igazából különösebb okom nincs erre. Idegesít, hogy Kopat már 2-3 hete ígérgeti, hogy odaadja azt a qrva 3000 Ft-ot az egyiptomos füzetére, hogy ki tudjam fizetni. Megint úgy vagyok vele, hogy fel tudnám pofozni! A rohadt életbe, nem igaz, hogy erre nem képes! Grr...

Oké ... nyugszik a beteg ...
Megint elég kacifántos álmom volt, bár pontosan nem emlékszem erre sem. Az lenne furcsa, ha végre valamire tisztán tudnék emlékezni. Na igen, főnököm is örülne ennek, nem felejteném el átadni az üzeneteket. de mit csináljak, ha egyszer ennyire nem érdekelenek az evilági dolgok?!
Visszatérve az álomra; kivételesen volt családom. Persze nem a mostani. Ez már alapban furcsa ... Vagy legalábbis tartoztam egy szoros közösséghez. Szép helyen éltünk, voltak mezők, erdők, tavak, minden ami egy mesebeli táj kelléke. Valahol a távolban mintha panelházak is lettek volna :)) Aztán hirtelen megtámadtak bennünket, porig rombolták a házakat, feldúltak mindent, felperzselték az erdőket, a tavak eltűntek és mocsár lett helyettük. Persze mondhatnánk erre, hogy talán az életkörülményeimet jelképezte az álom, de kétlem ...
Annak a közösségnek a tagjai, ahova tartoztam és ami igen nagy volt, egymás ellen fordultak, annyira, hogy megtámadták egymást, elrabolták egymás értékeit. Volt valaki ... azt hiszem egy kislány, akit ki akartunk menekíteni ebből a csoportból. Viszont tudtuk, hogy ahova vinni akarjuk, oda szépen fel kell öltöztetni, mert csak "nemeseket" fogadnak be. Úgyhogy én is szépen kiöltöztem, és a kislány is, és elvittem őt ahhoz a másik csoporthoz, ahol be is fogadták. Miközben mentünk láttam, hogy mennyire megváltozott a táj, mindenhol romokban volt minden, a színek eltűntek, szürkeség lepte el a világunkat.

Hát ennyi röviden. Az vígasztal, hogy van, akinek drogok kellenek ahhoz, hogy teljesen szétcsússzon, és a káosz uralkodjon benne. Nekem megy ez drog nélkül is :)

Szakadozott bejegyzések ... röpke történesek az életből. Megörökítve. Van értelme? Hmm.. miért ne lenne?!
Szombaton lesz kereken 1 éves a blogom. Nem ártana egyszer végigolvasnom már nekem is, hogy milyen hülyeségeket írtam. Aztán a kompromitáló részeket kicsit átdolgozni. Bár.. nem! Ez vagyok, ilyen vagyok, ez van! :)

De valójában az álmomról akartam most írni. Reszkess világ egy őrült elme álmodik! Torz képek, kusza gondolatok, de a lényeg a lényeg.

Egy épület tetején álltam. Elég instabil volt minden, az épület dülöngélt, és a teteje körülbelül 2 négyzetméteres lehett. Valamilyen lények akartak feljutni, a ház falán kapaszkodtak fel. Gyorsan jöttek, egymás után, láncot alkotva. Először lerúgdostam mindegyiket, amelyik felért, aztán meguntam, és belenéztem a mélybe. Ugrottam. Úgy, hogy láttam, hogy közeledik felém a talaj. Nem féltem, tudtam, hogy csak álmodom és nem eshet bajom. Aztért közben eszembe jutott egy dolog. A test nem élhet tudat nélkül. És ha most a tudatom meghal, akkor már talán nem is ébredek fel ?!
Nem, nem ... nincsenek öngyilkos szándékaim. Nem adom meg a világnak azt az örömöt, hogy letakarodom a színről :)

Találtam egy blogot, ami tetszik :) A LINK :)

Hétfő óta szinte megállás nélkül esik az eső. Bár tegnap kisütött a nap ...
Bea tegnap invitált jazz koncertre. Először úgy volt, hogy megyek, de aztán az anyagi állapotom, és az emberekhez való hozzáállásom miatt úgy döntöttem, jobb, ha otthon maradok. Így is eléggé felhúztam magam hazafelé menet. Néha nem bírom elviselni az embereket. Utálom, ha közel jönnek hozzám, nem szeretem ha rámnéznek, ki nem állhatom, amikor egymást félrelökve törtetnek a céljaik felé.

Azt hiszem, megint kezdődik az az időszakom, amikor menekülhetnékem van ebből a világból. Utoljára 19 évesen voltam így. A menekülési útvonalam pedig a pasizás lett. Most viszont ... legszívesebben csak egy valakivel lennék. Fognánk magunkat, kivonulánánk ebből az őrült örvényből, leülnénk a világ szélére, lazán eldobnám a csikket, és csak lennénk. Elbújva mások elől.
Túl idegennek érzem magam ebben a világban ...

Ha választhatnék magamnak egy "szerepet", ami nincs kötve sem időhöz sem a valósághoz, akkor valami ilyesmi lennék:

Kezdek visszaszokni a dohányzásra. Nem jó dolog, de úgy látszik ez kell a szervezetnek. Egy kis méreg.
Tegnap - azaz ma - 2 órakor feküdtem le aludni. Néha annyira elrepül az idő, és valójában semmi érdemlegeset nem csinálok. Fent volt nálunk A., vele beszélgettünk, aztán Beával kitárgyaltuk a pasikat. Illetve azt, hogy az elmúlt 1 hétben mik is történtek velünk. Jók ezek a női beszélgetések.

Néha zavart vagyok. Olyankor eltűnnek az érzések, nem számít senki és semmi. Olyan, mintha egy hatalmas légüres térben mozognék. Nincsenek célok, nincsenek tervek, nincs semmi, csak a semmi. Bár az is valami, és ha van valami az már nem semmi. Tudom, hogy vannak akiknek sokat jeletek, akiknek számítok, és normális esetben ez kölcsönös. De amikor ilyen "állapotba" kerülök, akkor baromira nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam, kinek mennyire hiányzonék, ha hiányoznék. Mintha fölöslegesek lennének az érzelmek. Csak időpocsékolás. Sőt, az egész élet időpocsékolás. És egyáltalán mi értelme van? Tapasztalni ... jaaj, unom már a tapasztalásokat, unom egyfolytában ugyanazokat megélni. Valami új kellene. De mi? Lezuhanni valami magas helyről? Aha ... biztos jó, de akkor, ha kérhetném kötél nélkül.

Nem vagyok senki és mégis mindenki vagyok. Mindenkiben ott vagyok. Ki vagyok?

Nevetnem kell magamon ... miért hittem, hogy minden szép és jó?? Áhh.. minden szar!

Nagyon jól éreztem magam tegnap délután. Gé. -vel megbeszéltük, hogy találkozunk, aztán elmegyünk mászkálni a városba egy picit. Tök jól eldumáltunk. Igazából jópár hónapja ismerjük egymást, de ennyit még sosem beszélgettünk. Ennek oka talán az volt, hogy a baráti társaságban én nem szoktam magamról beszélni, vagy ha igen, az nagyon minimális, és alkalmunk sem nagyon volt arra, hogy megismerjük egymást. Kíváncsi lennék, hogy most mi a véleménye rólam, mert biztos vagyok benne, hogy 1-2 dolgon meglepődött, vagyis, hogy nem nézte volna ki belőlem :)

Utunk közben észrevettünk egy magas izét, amiről emberek ugráltak le. Bungee-jumping (ha rosszul írtam, akkor bocs). Megvizsgáltuk közelebbről is. Teljesen a bűvöletébe kerültem, és elhatároztam, hogy amint lehetőségem adódik rá, kipróbálom :)) Leszívesebben már most mennék és ugranék. Egy sráctól megkérdeztük, hogy miért van itt most ilyen. Kiderült, hogy jogász napok vannak, és sörsátor is van az egyetem mellett. Meg is kerestük, és beültünk ittunk egy korsó sört. Rég ittam, de most nagyon jól esett. Közben meg dumálgattunk, persze szinte kiabálva, mert zene is volt. utána meg szépen mentünk haza.

Ebben nem lenne semmi különleges, csakhogy Gé.-től megtudtam 1-2 dolgot, amin enyhén szólva ledöbbentem. Hmm ... nem írhatom le ide ... lehet hogy belerondítanék pár dologba. És különben is ... attól, hogy régebben bejöttem valakinek ... még nem jeleti, hogy most is úgy viszonyul hozzám. Meg aztán, hogy őszinte legyen, kételkedem abban, amit Gé. mondott. Annak a személynek a viselkedéséből én nem szűrtem le ezt. Persze attól még lehet. Na mindegy.

Elkészültek a képek, amiket péntek este a Pöttyösben csináltak Sz.-ék. Persze amiken rajta vagyok, azok botrányosan randák:)) Illetve ... van egy ami szerintem egész jó. Nah.. itt egy kép rólam :))

Péntek este: Megünnepeltük Jeges és Tigris szülinapját a Pöttyösben. Huhh, az a hely ... nos.. nem a mi korosztályunknak találták ki, maradjunk ennyiben. Nem az én stílusom, de ettől függetlenül, hála a társaságnak, jól éreztem magam. Fél 2-re értem haza.

Szombaton A.-nak írtam smst, hogy lesz-e játék, mert ha nem máshogy alakítom a napomat. Aztán felhívott, hogy persze hogy lesz, csak nekem elfelejtettek szólni. Kicsit kellemetlenül érzetem magam, mi van akkor, ha felesleges vagyok a társaságban, és azért nem szóltak, mert nem akarják, hogy menjek. Ó, igen, ismét előjött ez a komplexusom. Feleslegesnek érzem magam, kicsinek, és mindig azt hiszem, hogy útban vagyok másoknak.
Kb fél 3-ra értem ki hozzájuk, már mindenki ott volt. K.-t alíg ismertem meg, levágatta a haját. Elkezdtünk játszani (Vampire), egészen este 8-ig. Közben E. hazament és Gy. is lelépett, úgyhogy 4-en maradtunk. Aztán A.-nak is mennie kellett dolgozni, úgyhogy átcuccoltunk T.-hez, és egészen reggel fél 6-ig játszottunk. Rá kellett jönnöm, hogy bár a karakteremnek nagyon jó személyisége van, de egyszerűen kijátszhatatlan. És ráadásul teljesen védtelen, gyenge. Bár ráálltam a levegő elementálra, és az uralom diszciplinát is elsajátítottam. Ez utóbbihoz azonban a további tulajdonságok, melyek a kockadobásokhoz ellenek elég gyengék. De sebaj, majdcsak lesz valahogy.

Egy érdekes mozzanat játék közben:
A történet úgy alakult, hogy egy ifjú káinita megtámadott. Megjegyzem, i.e 300 körül vagyunk Karthagoban, és 5. generációs vámpírok vagyunk. Aztán az egészből az lett, hogy diablerizáltam. Azaz csak majdnem. Pontos rálátásom nincs még a dolgokra, az a lényeg, hogy 7 sikert kellett volna dobnom, de a tulajdonságaim miatt úgy jött ki, hogy egyetlen 10 oldalú kockával kellett volna hétszer egymás után 9-et vagy 10-et dobnom. Koncentráltam, dobtam: 9-et. Aztán ismét dobtam: 10-et. Majd újra: 9-et. Elkerekedett a szemem ... Dobtam: 10-et. Az ötödik dobásom 9 lett. És hirtelen bevillant az agyamba, hogy "ez nem lehet, ez képtelenség, ilyen nincs ..." És a hatodik dobásom már nem sikerült. Mindenesetre ez több volt, mint szerencse ...7-ből 5 dobás sikerült. valószínűség számítások szerint, erre mennyi az esély?

Vasárnap reggel 6-ra értem haza, 7-re kerültem ágyba, fél 12-kor felkeltem, kimentem anyámékhoz, kajálni. Aztán irány haza, persze gyalog, mert jólesett sétálni. Másfél óra alatt hazaértem, útközben találkoztam a Milával meg a Gabival, épp sétáltatták a gyereket. No comment ..
Otthon kitakarítottam, elpakoltam a ruhákat, szörnyülködtem egy sort, hogy az elkövetkező 2 hétre 1200 Ft-om van, aztán lezuhanyoztam és bevágódtam az ágyba. Persze mire az utolsó fázisig eljutottam már 10 óra volt.

Hiányzik Y. de próbálom terelni a figyelememet. Végülis csak 3 hét ... Hamar el fog telni.

Időközben azt hiszem "jellempróbáim" is voltak ... Elmondhatom hogy hűséges vagyok :)

Nnah ... 3 dolog van, ami tegnap este eszembe jutott, és amikről elhatároztam, hogy megörökítem az "utókor" számára.

1) Gyerekkoromban - már ha egyátalán lehet annak nevezni azt az időszakot, amikor még nem tudtam érvényesíteni az akaratomat - nagyon sokszor álmodtam azt, hogy valami dübörgést hallok, amitől félek, mert tudom, hogy "jönnek" ... Legutóbb, amikor moziban néztük a Gyűrűk Ura 3-mat, az egyik résznél bevillant ez az emlék. Pontosabban annál a résznél, amikor a hadsereg közeledik, és van az a furcsa dübörgő hang, amit a lépések ütemei okoznak. Nnah... ebből levontam azt a következtetést - persze lehet hogy tévesen - hogy talán egyik előző életemben részt vettem valamilyen háborúban. Úgy értem, hogy vártam, hogy az ellenség megérkezzen. Azaz hogy nem vártam, hanem féltem tőlük. Mindegy, a lényeg a lényeg, aki érti, annak jó, és magyarázza már el nekem is :))

2) Csak egy mondat: ... "Olyan lassan megy az a kibaszott vonat" :)) Akinek kell értenie, érti:)

3) Amikor Y. nálam volt, volt egy elszólása, aminek nagyon örültem. Már nem tudom miről beszélt, a lényege az volt, hogy összehasonlította Pécset és Szolnokot. A mondatát úgy kezdte, hogy valamit Pécsről akart mondani, és ezt úgy tette, hogy azt mondta: "itthon". Nem itt, hanem itthon :) Persze utána mind a ketten mosolyogtunk, de azt hiszem mind a ketten tudjuk, hogy ez mit jelent.

Ezek lettek volna azok, amiket feltétlen le akartam írni. Sajnos elég feledékeny vagyok, és jó dolog az ilyen kis apróságokat megörökíteni, megőrizni az utókor számára. Mellesleg a fene se tudja miért ,ez a kifejezés az elmúlt napokban elég aktívan szerepelt a kommunikációimban.

Süt a nap, itt a tavasz, én is egy szál pulcsiban indultam el reggel otthonról és élveztem, hogy a szél átfúj a kis réseken, hozzáér a bőrömhöz. Mintha, nem is tudom ... sugároznék :) Jól érzem magam, jó hogy olyan vagyok, amilyen. Jó, hogy én vagyok :)

Kicsit bosszant, amikor a munkámban olyan miatt csesznek le, amiről nem is én tehetek. Ha egyszer nincs egyértelműen feltűntetve valami, akkor azt csinálom, amit látok. És nem vagyok gondolatolvasó, és nem emlékszem minden egyes emberre aki ide bejött, hogy milyen extra igényeik vannak. És ha nincs rajta a papíron, amit főnököm csinált, hogy mit hogyan számoljak, akkor úgy számolok mindent, ahogy látom. Grrr....

A tegnapi nap közel sem volt felhőtlen. Y.-nek ismét írt levelet a volt kedvese. Annyit kell tudni a kapcsolatukról, hogy januárban a lány hagyta el, mert volt barátja, és a barátjával maradt inkább. Legalábbis én így tudom ...
Aztán a lány most olyan leveleket ír, hogy ... hmm ... szóval, hogy még mindig szereti, fáj utána a szíve, stb ... enyhén szólva zavar :( Ha már egyszer eldöntötte, hogy vége, akkor miért csinálja ezt? Mire számít, hogy Y. otthon ül és vár rá ki tudja meddig? Megértem őt, nem arról van szó, hogy nem. Tudom mit érezhet, de ő választotta ezt, akkor most tartsa magát a döntéséhez. Nem szeretném ha Y. múltja közénk állna. Nem hagyom, hogy közénk álljon! Csak akkor, ha Y. vissza akarna menni hozzá. Akkor tegye, nem kötöm meg.
Ha valamilyen úton-módon N. olvasná ezeket a sorokat - amit azért erősen kétlek, de ki tudja mit hoz a "véletlen" - kérlek ... engedd el Y.-t ...

Beköszöntött a tavasz ... ezerrel süt a nap, és hőmérségklet is 10 fok fölött van. Kezdem magam jól érezni a bőrömben. Csak az zavar egy picit, hogy az utcán minden 3-4. ember kézenfogva sétál a kedvesvel .. én is akarok!! Csak ne lenne olyan messze ...

Eszembe jutott mit álmodtam ...
Kívülállóként néztem az eseményeket, mintha csak egy filmet néznék. Elég rövid film volt .. Egy nőt hasba lőttek, nekiesett a falnak. A hasára szorította a kezét, de ömlött belőle a vér. Hajrá álomfejtők! Ezt magyarázzátok meg ...

Hatalmas űr van bennem. Túl intenzív volt az a pár nap, amit Y.-vel együtt töltöttünk, és túl intenzíven hiányzik most. Pár nap múlva remélem könnyebb lesz picit. Még nem jutottak el hozzám a képek, amiket hétvégén Sz.-ék csináltak.
Azt hiszem egy elég nagy jellempróba előtt állok. Jó lenne tudni, milyen lesz a végkimenetele a dolgoknak. Fogjam fel úgy, mint egy szerepjátékot? Jó lenne inkább bele sem kezdeni.

És itt van a másik dolog is ... bepánikoltam. Bár inkább kezdem az előzménnyel; hibásnak érzem magam Kopattal kapcsolatban. Nagyon furdal a lelkiismeret. Úgy érzem tönkretettem őt. Látom rajta, hogy most jólérzi magát a bőrében, egy csomó új terve van,kiegyensúlyozott, hízott egy picit ... szóval jó neki, aminek nagyon örülök. Úgy érzem kihasználtam, terrorizáltam lelkileg (ami bizonyos szempontból nagyon is igaz), és hogy miattam ment tönkre idegileg. Hibásnak érzem magam, nagyon ... túlságosan nyomja ez a lelkemet. Nem tudom mit kezdjek ezzel az érzéssel.

A pánik pedig ebből adódóan az, hogy mi lesz, ha Y.-t is akaratom ellenére tönkre teszem?! Mi lesz ha .. nem is tudom ... csak félek. Nem akarok neki rosszat. Nem akarok senkinek rosszat. A rohandt életbe! Mégis szenved, aki velem van ...

Amúgy meg ... úgy tűnik itt a tavasz, bár nem mernék erre mérget venni. Mindenesetre előbújt belőlem az, hogy munka után jó lenne sétálni kicsit, barátokkal találkozni, dumálgatni .. De igazából Y.-vel szeretném ezt tenni. Elém vetített egy képet, ami túlságosan belefúrta magát a tudatomba.
A kis "chat-világban" egyre többen tudnak rólunk ... Nem zavar, amíg nem élnek vissza a bizalmammal, bár volt, aki megtette ...

Chat-világhoz még annyit, hogy tegnap éjfél előtt pár perccel telefonált egy jóbarát, hogy a kedvesének elfolyt a magzatvize és megindult a szülés. Kicsit ijedt volt a hangja... Ami ebben érdekes: a chaten ismerte meg a kedvesét, és az ő babájuk az első "ezo-baba" :)) Remélem minden rendben ment náluk, és mostmár boldog szülők ...

Pénteken negyed 6-ra ért be a vonat ... Nagyon jó volt újra hozzábújni, átölelni, magamba szívni az illatát. Elmentünk kajáltunk az Aranygaluskában, aztán a teaházba. Sokat beszélgettünk, miközben vibrált körülöttünk a levegő. Nem létezett senki más, csak mi ketten ...
Beának egy jóbarátja ottaludt nálunk, Bea szobájában. Azaz, remélem, hogy tudott aludni tőlünk .. A villanyt fél 4-kor kapcsoltuk le ...
Reggel pedig már 8 körül felébredtünk. Sétáltunk, beszélgettünk, az "őrületbe kergettük egymást" :)) Este találkoztunk Zsófival és Évivel. Beültünk Dantébe, ott voltunk kb fél 10-ig, utána irány haza az ágyikó.

Vasárnap lenéztünk a vásárba, este feljött hozzánk E. és Sz., ráadásul Kopat is jött az egyiptomos füzetek miatt.. De nem maradt sokáig. Szerencsére normálisan állt hozzá a helyzethez, nem volt gond ..
Később kártyáztunk, 6-an ... 3 pár :)) És képek is készültek rólunk, úgyhogy végre van képem Kedvesemről. :) Elég letargikus hangulatba kerültem vasárnap este ... remélem nem rontottam el mások jókedvét, de azt hiszem elég szarul nézhettem ki ... Megbántottam Y.-t akaratom ellenére ... nem haragszik, csak rosszul esett neki 1-2 dolog.

Hétfő... na igen... elhatároztam, hogy csinálok levest, rántotthúst, sültkrumplival, desszertnek pedig Malakoff-tortát, és még jégkrém is volt a hűtőben. Csakhogy olajat felejtettem el venni .. Úgyhogy ronhangáltunk össze-vissza, míg találtunk egy non-stopot. De mivel szépen sütött a nap és jó idő volt, ez nem volt ellenünkre. Délután megint jött a depi ... kicsit kétségbeestem, amikor Y. mondta, hogy nem tudja, mikor tud jönni legközelebb. Mert jelen pillanatban nincs munkahelye, és a pénze is fogytán van ...
Enyhén kiakadtam, és bőgni kezdtem, mint egy taknyos kölök. Persze a dolgoknak mélyebb háttere is van, de azt nem kívánom senkinek az orrára kötni így... Lényeg ami a lényeg: elég rendesen elkezdett görcsölni a fejem, a fejfájástól még hányingerem is lett. De túléltem ...

Aztán most itt vagyok ... 2 órával ezelőtt még itt ült mellettem ... legközelebb meg már csak áprilisban leszünk újra együtt. Ha minden jól alakul, akkor április 9-én jön újra ...Együtt töltjük majd a húsvétot :) És akkor is hosszú hétvége lesz :) És ... ha minden jól megy ... bár nem akarom elkiabálni ... nyáron talán már nem kell utazgatnia ahhoz, hogy együtt lehessünk :)

Tükön ülök, nem bírok már magammal, annyira várom a délutánt. Szinte percenként nézek az órára, persze ezzel még lassabbnak érzem az idö múlását. Örültnek érzem magamat, és vigyázat közveszélyes is vagyok! Talán látszik rajtam ... mindenesetre elég furcsán néznek rám az emberek ... föleg a pasik. Biztos a feronomok teszik ... remélem jól írtam.

Reszkess világ, ma elememben vagyok :)

Megjegyzés: ez a szar blog nem jeleniti meg a hosszu ékezeteket..

Fent van az adrenalin szint ... pörgök, mint a fene. A reggeli tea úgy látszik meghozza a hatását.
Kaptam tegnap Beától utó-szülinapi ajándékot. Nem tudom mi a pontos neve, az a lényege, hogy teafüvet kell bele rakni, és úgy áztatni a csészében. Aranyos kis házikó alakja van. Tök örültem neki. Annak már kevésbé, ami közte és G. között játszódik :( De remélem megoldják!

Tegnap felhívtam Kopatot, ugyanis jött egy újabb csomag abból az egyiptomos gyűjtőlapokból, amit még elkezdtünk előfizetni. Este visszahívott, mondta, hogy kell neki, ne küldjem vissza, és bár nem tudja, hogy mikor tud bejönni érte, de majd megbeszélünk valamit. Az apjával dolgozik együtt, reggel 7-től este 7-ig. De legalább jól keres. Úgy tűnik talpra állt. Sajnálom, hog yilyen rossz hatással voltam rá, és mellettem ezt nem tudta megtenni. Talán valóban nekem voltak magasak az igényeim, amikor elvártam, hogy neki is olyan, vagy hasonló munkaideje legyen, mint nekem. Meg hogy a hétvégék is szabadok legyenek ... De nekem erre tényleg szükségem van egy párkapcsolatban. mi értelme van annak, hogy igen, együtt vagyunk, és csak az éjszakákat töltjük együtt? Most hétvégente is dolgozik ... össze akarja gyűjteni a pénzt egy tetováló szalonra. Tényleg sajnálom, hogy ez mellettem nem ment ...
De a lényeg az, hogy talpra tudott állni, és ennek örülök. Néha azért hiányzik. Most jutottam el abba a stádiumba, hogy a rossz emlékek kezdenek elhalványulni, és a jók jönnek elő. Ettől függetlenül tisztában vagyok a hibáival, meg azzal, hogy ennyi volt és végleg lezárult.
Na és persze itt van nekem Y. , akit az életemnél is jobban szeretek... És holnap már péntek ... ismét átölelhetem, mellette aludhatok el és mellette ébredhetek.

Tegnap ismételten meg kellett állapítanom, hogy a stílus és az emberségesség nem függ az iskolázottságtól. Vagy talán van ahol azt tanítják, hogy egyes hallgatók magasabbrendűnek érezzék magukat másoknál, és ne köszönjenek?! Vagy ez csak egyszerűen annak az emberkének a stílushibája volt? Végülis számomra teljesen érdektelen ...

Elvittük Beával az albérleti díjat a tulajhoz délután. Valahogy olyan furcsa volt a nő .. úgy értem, mintha beteg lenne. Nem látszik rajta ilyesmi, csak olyan megérzés-féle volt ...

Amikor pár hete bedöglött a winchesterem otthon, elveszett nagyon sok olyan adat, amiről azt hittem csak ott voltak meg. Hála a gépekbe vetett bizalmatlanságomnak, egy kislemezen megtaláltam ezt a pár dokumentumot, és bár sérült volt az egyik file, elég sok minden megmaradt. Többek között napló részletek. Ohh, igen, megint kísért a múlt. Ezúttal azonban érdekes játékot játszott velem. 18 évesen kerestem valakit. Nem olyan értelemben, ahogy az átlag tizenéves keresi a kapcsolatokat, szerelmeket. Valami mélyebb dolgot kerestem. Akkoriban éveken keresztül kísértett az az érzés, hogy elvesztettem valakit, aki számomra nagyon fontos volt. Mintha egy régi-régi emlék lett volna, ami nem kerül felszínre, de a tudatalattiban ott lapul, és utat akar törni magának. Még valami verset is írtam erről ...
Aztán jöttek az elfojtások, menekülések a kalandokba, menekülés a túlzottan aktív szexuális életbe, és ezeknek köszönhetően ez az érzés kezdett háttérbe szorulni.
Tegnap, amikor elolvastam azt a részt, ahol erről írok, egy az egyben azonosítani tudtam az "elképzelt" alakot Y.-val ...

Tisztán látom az utat, ami idáig vezetett, látom az összefüggéseket, látom, hogy egyes emberek élete hogyan alakult annak érdekében, hogy idáig jussak ... Persze nyilván az ő útjuk is a saját céljaikat szolgálta, de nagyon határozottan terelgette az enyémet is.
Bár tudatosan még nem tudom irányítani a sorsot, de sokszor felismerem, hogy mi miért van, és sokszor tudom, hogy egy-egy lépésemre milyen "véletlen" fog válaszolni.

Ki vagyok Én? Ki Y.? Kik vagyunk mi egymásnak? És miért kellett eddig várnunk? Miért érzem, hogy a dolgok hátterében sokkal mélyebb tartalom van, mint amit egy halandó ép ésszel felfoghat?...

Tegnap reggel óta még nem állt el a havazás, vagy ha el is állt, újra havazni kezdett .. Egyre jobban utálom! Hétvégén kirándulni akartunk menni, meg a vásárba is le akartunk nézni, de ha az idő ilyen marad, tiszta sár lesz minden. Pfuj! Csináljon már valaki tavaszt!

Beleszerelmesedtem egy autóba. Bizonyos szempontból semmi extra nincs benne, sima kis utcai autó, nem Porshe, nem Ferrari ... Opel Tigra. Valahogy olyan alám való lenne :)

Már csak 3 nap ... egyre türelmetlenebb vagyok. Annyira várom őt .. A napokban megfogalmazódott bennem egy gondolat Y.-val kapcsolatban ... Még pegpedig az, hogy ő tökéletes nekem. Félreértés ne essék, nem a "rózsaszín felhő" mondatja ezt velem. Az egyénisége olyan, ami számomra a tökélyt jelenti. Van benne kis titok, ami vonzóvá teszi, és van benne egy csomó minden, ami miatt tisztelni tudom őt. Nagyon sok olyan kis stílusjegye, és testi tulajdonsága van, ami mintha nekem lett volna rendelve. Úgy is mondhtanám, mintha az álmaimból lépett volna ki :)
Nah, elég az ömlengésből ...

A képeim között találtam még egy képet, ami megtetszett, úgyhogy most az is felrakom ide, hogy jó színes legyen az oldal :) Nem tudom már honnét szedtem. De jó ránézni.

A ma reggeli első megnyilvánulásom a következő volt: "A tököm tele van már a hóval!" ebből ki lehet találni, milyen látvány fogadott, amikor felhúztam a redőnyt..

A péntek délutánról csak annyit, hogy nagyon pocsék kedvem volt. Hazafelé összefutottam egy nagyon régi kedves barátommal, beszélgettünk 10 percet. Megnyugtatott, hogy vannak emberek, akiknek az életük változatlanul zajlik. Ő még ugyanott dolgozik, ugyanúgy edzéseket tart gyerekeknek, és a kedvese is ugyanaz. Tényleg örültem neki, és nagyon jól esett, hogy majd' 3 év távlatából, egy elég sötét utcán észrevett kocsiból.
Valahogy sejtettem egyébként, hogy péntek este össze fogok futni valakivel. Ez olyan ... várható véletlen volt.
Aztán este elmentem sétálni egy nagyot - egyedül. Elég pocsék volt. Vagyis ... volt benne jó is. De jobb lett volna valaki mással sétálni.

Szombaton kicsit már több életkedvem volt, olvasgattama vampire szabálykönyvet, próbáltam felkészülni. Aztán amikor a karakter alkotáshoz eljutottunk délután, kiderült, hogy teljesen feleslegesen néztem a könyvet, emrt először halandó emberrel indítunk. I.e. 315 körül játszunk, Karthagoban. Hmm ... a karakterem egy jósnő, aki Rómából menet összeütközött egy hadi flottával, rabságba esett, és egy hajókapitány ágyasa lett, jah és persze ez a kapitány - vagy ki - megvásárolta rabszolgának. Kikötöttünk Karthagoban, és épp egy kivégzést akarunk megnézni (egyik srác karakterének a kivégzését). Kicsit lassan haladunk a történetben, talán azért, mert a mesélőnk mindegyikünknek más-mást kell hogy meséljen, mivel még nem kovácsolódtunk egy csapattá. de nekem határozottan tetszik :)
Sajnos nem tudtam addig maradni, amíg akartam, megígértem anyámnak, hogy este kimegyek vigyázok öcsémre, amíg ő a barátnőivel nőnapozik... ez van.

De legalább nem kellett főznöm hétvégére :) A vasárnap kellemes lassúsággal telt el, takarítottam, vasaltam, bár ez utóbbi alaposan feldühített.

Óó.. és majdnem elfelejtettem a szombati nap legnagyobb szenzációját!! Pár napja kinéztem magamnak egy felsőt, kicsit dögös, kicsit vagány, olyan nekem való :) Bementem a boltba, mondom mit szeretnék, erre az eladó csaj közli, hogy már csak az az egy darab van, amit a kirakatban láttam, és hogy hétfőn veszik be. Nagy hümmögések és szájhúzások közepett hagytam ott a boltot, elhatározva, hogy hétfőn reggel megyek és megveszem. Aztán ... betévedtem kedvenc antikváriumomba. Kapásból otthagytam 3600,- Ft-ot. Megvettem a koronvilág 3 kötetét (wow, már csak 2 hiányzik!), egy vampire klánregényt (gangrel), és Tyson: Énoch-mágiáját. Nos.. ezeket amúgy is szépen lassan be akartam gyűjteni :))
Úgy döntöttem a felsőt már nem veszem meg :)

Röviden ennyit a hétvégéről. Nagyon sokat gondoltam Y.-ra, hiányzik, mint a fene. Már csak 5 nap és jön :)
Kopat is eszembe jutott, kezembe kerültek régi levelek. Fájt az emléke. Jó lett volna, ha a dolgok nem így alakulnak, boldogok is lehettünk volna. de visszacsinálni már nem lehet ...

Igazából ... ha ma este történne velem valami ... már csak hétfőn találnának rám ...

Vampire-t fogunk játszani hétvégén. Szerencsére még anno lefénymásolták nekem a szabálykönyv egy részét, úgyhogy tudok készülni belőle, és nem úgy megyek, hogy azt sem tudom mi, hol, merre, meddig.
Már csak egy hetet kell várnom.Most kicsit hosszúnak tűnik. És persze furcsa lesz ma este egyedül elaludni. Bár tegnap is egyedül voltam, Bea G.-nél aludt. Este meditáltam kicsit. Vagy nagyon hamar mélyre tudok süllyedni, vagy valamit rosszul csináltam ... Csak 20 perc telt el, mégig mintha egész éjszaka ott ültem volna. Azt hiszem ma este újból próbálkozok, ezúttal tényleg nyugi lesz. Tök egyedül a lakásban ... hmm.. régen az ilyen alkalmakat "szellemidézésre" használtam :)) Jó, persze, 13-14 évesen én is belekerültem abba a korszakomba, amikor elhittem, hogy a kopogások valóban egy másvlági lakostól származnak. De azért volt valami több is ... mindegy.

Jó lenne, ha főnököm ma odaadná a fizumat, ugyanis össz-vissz 800,- Ft-om maradt, és egy csomó mindent kellene venni.

Bár lassan telnek a napok, nem érzem a percek súlyát. És ami még furcsa, de nagyon kellemes; hiába van Y. 350 km távolsára tőlem, olyan, mintha egy szomszéd szobában lenne. Hiányzik, de tudom, hogy "velem van". Kopatnál nem éreztem ezt :( Ő mindig távol volt, sokszor még akkor is, amikor mellettem ült. Hétfő óta nem találkoztam vele, pedig azért érdekelne, hogy van, sikerült-e munkát találnia, stb ..

Valalmi nagyon intenzív érzés van bennem kibontakozóban, és ezalatt leginkább a lelki életemre gondolok, nem pedig az érzelmeimre. kíváncsian és türelmesen várom az események kibontakozását.

Tegnap húztam egy kártyát, csak úgy, útmutatásként, kíváncsiságból. Elégedetten vettem tudomásul a választ :)

A gyalogos társadalom nevében ezúton kérem azokat a gépjármű vezetőket, akik lusták kisebb elágazásoknál kirakni az indexet, hogy legyenek olyan szívesek, és mozdítság meg az ujjukat, és tolják már odébb azt a kiálló kis kart, ami jelzi a haladási irányát. Utálom amikor 1-1 autós természetesnek veszi, hogy a gyalogos gondolatolvasó, és tudja, hogy merre akar menni. Arról nem is beszélve, hogy kanyarodó autóval szemben a gyalogosnak van elsőbsége, főleg akkor, ha még az index sincs kint. Kédem én, milyen jogon dudál az autós a gyalogosra??? Szomorú, hogy bizonyos esetekben jobban ismerem a kreszt, mint 1-1 autós. És ezek kaptak jogosítványt, én meg egy szar stop tábla miatt nem ... erről ennyit.

Női napjaimat élem, aminek kezdetét bár későbbre vártam, de duplán örültem neki. Egyrészt mert így a jövő hétvége zavartalan lesz, másrészt mert ... hmm.. nos, azért kicsit aggódtam egy s más miatt. Dokihoz is akartam menni, gyógyszert feliratni, de tegnap elfelejtettem időpontot kérni mára. Jobb is :)

Tegnapi élménybeszámolómból kimaradt egy fontos rész! Kaptam Y.-tól ajándékot. Nem is akármilyet! Az egyik egy kis mécsestartó, ezüst színben, olyan mintha jeges lenne. Tök jó. A másik pedig egy kis sárkány szobor. Azt mondta, ez volt az első sárkánya, amit vett. Nem tudom milyen anyagból van (majd megkérdezem tőle), barna színű, és..és.. szóval nagyon szép! Tudom, hogy sokat jelentett neki, és nagyon köszönöm, amiért nekem adta! Cserébe persze én is adtam valamit, gondolkodtam, mi az, ami igazán én vagyok. Aztán döntöttem. A kis hematit kövemet adtam neki. Nem volt annál személyesebb tárgyam. Örülök, hogy nála van :)

Elég furcsa az időjárás. Amikor kinéztem reggel az ablakon, esett a hó. 10 perccel később ragyogóan sütött a nap. Aztán most be van borulva. Kezd elegem lenni a télből! Tavaszt akarok!!

Valami baj volt az axeleroval, nem tudtam csatlakozni az internethez. Könyv meg persze nem volt nálam, úgyhogy majdnem halálra untam magam 9-től 11-ig.

Olyan szépen süt a nap, jó lenne most nagyokat sétálni, sokat nevetni ..stb ...

Számolom ismét a napokat ... már "csak" 11 nap, és újra találkozunk.Az a baj, hogy nem nagyon hiszek a távkapcsolatokban, ... mint ahogy a chaten kialakuló szerelmeben sem. Az utóbbi működik, az előbbi.. nos..idővel kiderül.

Na jó, kicsit bővebben:
Péntek este találkoztunk a pályaudvaron. Galád módon megvárta, míg az ideg majd széttép, és csak utána jött oda hozzám. Aranygaluskában kajáltunk, aztán kis séta, városnézés, és irány haza.
Szombaton nem igen mozdultunk ki otthonról, és a hó is szakadt...
Vasárnap felmentünk a Tettyére, sétáltunk egy jó nagyot, ellátogattunk az Ilonka pihenőhöz - egyik kedvenc helyem - és a Szabadság szoborhoz is. Le akartunk még nézni a McDonald'shoz, hogy a megígért sültkrumli-tartozásomat lerójam, de arra már valahogy nem maradt idő, beesteledett.

Hozzá kell temmen, hogy már vasárnap délután haza akart menni Y., de aztán meggyőztem, hogy jobb, ha hétfőig marad :)

Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy a 12:35-ös vonattal indult hazafelé. És hogy miben maradtunk? Két hét múlva találkozunk. Csak addig bírjam ki..:)
Nagyon jól érzem magam Vele ...

Persze, mielőtt elindult volna, a délelőtt során még megismerkedett főnökömmel, Évivel, anyámmal, és még Kopattal is ...

Szeretem őt :)

Hogy milyen volt a hétvége? Hm... fantasztikus :))))