Kopat volt az, aki hazudott, amikor azt mondta, hogy kifizette az albérletet is és a rezsit is ...

A blog címét lassan átírhatnám arra, hogy az élet nehéz oldalai, mert vicces dolog nem sok van mostanság.
A tegnapi nap is felért egy katasztrófával. Ugye ott kezdődött, hogy Kopat elvitte a félretett pénzemet. Aztán mondta, hogy otthon hagyja az asztalon, de neki még el kell mennie elintézni a dolgait, a kintlévő pénzeit beszedni, hogy ki tudja fizetni az autót. A biztosító állítólag csak a kár 75%-át téríti meg, a maradék önerő, és ő törte össze.

Kértem kölcsön főnökömtől 5000 Ft-ot, hogy fel tudjak menni Pestre. Meló után felrohantam oda, ahol épp volt, odaadta a pénzt, aztán lerohantam a vasútállomásra, hogy megvegyem a jegyet. Baromira elfáradtam egyrészt a rohanásba, másrészt az idegeskedésben.
Aztán amikor hazamentem, Évi várt rám a kapu előtt. Azt mondta Kopat felhívta őt, azt mondta ne haragudjunk rá, összejöttek a dolgai, el kell hagynia az országot. Talán holnap jön, talán 2 nap múlva, talán fél év múlva ...

Erre jött még az, hogy beállított este A. akitől béreljük a lakást. Azt mondta a Zsolti nem fizette ki sem a rezsit, sem a lakbért, semmit, és 2 hete hitegeti hogy majd fizet.

Kicsit összeomlottam.

Este hazajött ...

Nem tudok erről írni.

Lehet hogy karambol sem volt ...

Mi történik körülöttem??

Még nem hozta a pénzt.
De ha kell a föld alól is előkotrok annyit, hogy fel tudjak menni. Felhívott T. Annyira jólesett. Nem gondoltam, hogy a mai napon még fogok valaminek örülni ennyire :)

Lehet, hogy mégsem megyek Pestre.
Kopat ellopta a félretett pénzemet ...
Azt mondta dél körül bejön és visszahozza, ha nem ... akkor nem marad ép csontja!

Hopp... lehet hogy olvassa az az ember a blogomat, akit tisztelek, kedvelek, és akivel levelezek már egy ideje, de nem szóltam neki a blogról?! Ha igen, remélem azért mailben megírja, hogy rátalált a naplómra. :)

Tegnap este megbeszéltünk 1-2 dolgot. Januártól vagy februártól különköltözünk, de együtt maradunk, aztán majd meglátjuk mi lesz. Úgyhogy most albérletet keresek, 1 szobát, lehetőleg valami egyetemista lánnyal kellene összeköltözni. 10-15 ezer Ft-ot tudok szánni így egyedül az albira.
Gondolkozom a jövőn. Hogy mi hogyan lesz, ha külön leszünk. Mindenképpen el akarok járni kondizni. És most foglalkoztat a továbbtanulás gondolata is. Azt hiszem bölcsész irányba akarok menni, vallás, vagy filozófia, ... még nem tudom. Esti tagozat kellene.
Kicsit kétségbe vagyok esve. A szívem azt mondja, hogy ne költözzünk külön, maradjon minden a régi kerékvágásban, inkább ne változzon semmi.
De az eszem azt mondja, hogy ha most együtt maradunk, akkor rövid időn belűl az őrületbe kergetjük egymást. Kell a függetlenség ahhoz, hogy végre kirángassam magam abból a tespedtségből, amiben vagyok.
Csak félek a változástól ...

Újabb fejlemények:
Kopat mondta, hogy a biztosító nem téríti meg az összes kárt, amit a karambollal okozott és 200 valahányezret még ki kell fizetnie a srácnak zsebből.

Én meg bejelentettem, hogy külön albérletbe akarok költözni.

Furcsa fejlemények bontakoztak ki tegnap, talán magyarázatot is adnak Kopat késői hazajövetelére. Ó, nem nő van a dologban, sajnos-vagy szerencsére. Na de mi ez az egész? Nem krimiben vagyunk kérem szépen! Vagy mégis ? ...

Lehet hogy nem kell félnem egyáltalán a teherbe eséstől ... jó lenne, legalább nem kellene antibébit szedni, és a gumit is el lehetne felejteni. Számomra ez megváltás lenne, nem átok.

A mai nap képe:

Vallástörténetet akarok tanulni. Hétvégén láttam az egyik művészeti könyvesboltban egy könyvet: Vallástörténeti Atlasz címmel. Azt kérem karácsonyra! :)

Kicsit össze vagyok ma csúszva, az álmaim is nagyon idióták voltak, valahol Pesten mászkáltam, de eltévedtem, aztán álmomban 2-3 percenként orgazmusom volt ...ami ugye nem is lenne rossz dolog, ha valaki más is lett volna álmomban a közelemben :) Aztán Kopat mocorgására ébredtem, most meg nyűgös vagyok még ...

Egész kellemes volt a hétvége, 1-2 dolgok leszámítva.
Pénteken este eljöttek hozzánk anyámék, megnézni (dögönyözni) a macskát. Nem voltak sokáig ott, kb 1 órát. Aztán kicsit később jött Évi, Zsófi, mentünk kedvenc helyünkre, a Papucsba. Megbeszéltük, hogy beszélünk a Balázs anyjával, hogy hadd csináljuk meg a sírhelyét szépen, mert kicsit tré, ahogy most kinéz. Teljesen besüppedt a föld, és el van hanyagolva. Arra gondoltunk, hogy elszórunk rajta fűmagot, a szélét pedig kirakjuk kövekkel. Olcsón ki lehet hozni, és szerintem szép lenne. Csak beleegyezzen!

Utána még hazamentünk hozzánk, zenét hallgattunk, beszélgettünk, macskát nyúztunk. Mindenki odavolt a kis dögért. Zsófi nálunk aludt, Évivel pedig megbeszéltük, hogy 10-kor találkozunk az utca elején, és elmegyünk az egyik turiba. Nagyon jó cuccok voltak ott, egyenlőre csak egy inget és egy topot vettem magamnak, de tervben van, hogy amint megkapom a jövő havi fizumat, berontok oda :) Kinéztem már nadrágot 2900-ért, meg topokat, pulcsikat.

Szeretnék egy szoknyát! Múltkor ki is néztem egyet, de zt elvitték előlem. Pedig én utálom a szoknyákat, 3 évente ha 1x felhúzok egyet, de amire azt mondom, hogy tetszik, és elszántan kutatok utána a városban, annak már tényleg jól kell kinéznie. Hosszú szoknya, vastagabb szövetből, nagy kockákkal, és az ősz színeiben. Ilyent akarok. De mindenhol csak öreges szoknyákat találok :(

Szombaton délelőtt és délután Kopat az ügyeit intézte, mint mindig, most is eredménytelenül, én meg nagyon kiborultam. Nem sok válaszott el attól, hogy azt mondjam, hogy vége ...

Vasárnap öszeismerkedtünk a szomszd 12 éves kislánnyal, akit szintén Krisztinek hívnak. Kiderült, hogy az övék az a macska, aki pár hete egyik regel ott kíváncsiskodott az ajtónk előtt. Néha összedugták az orrukat, de aztán a mi cicánk visszarohant a biztonságot adó lakásba.

Délután felmentünk a Tettyére sétálni. Szedtem színes faleveleket. Annyira szépeket találtam, a halvány sárgától a bordóig minden árnyalatban volt pár. Este pedig egy gyertyára ráragasztottam őket, a gyetyát belefúrtam egy gesztenyébe, és a gesztenyére viaszt csepegtettem. A felragasztott levelek széleit és a viaszt 1-2 helyen kihúztam ezüst festékkel, így úgy néz ki, mintha ráfagytak volna a kiegészítők. Szerintem elég jól néz ki. Nem magamnak csináltam, hanem ajándékba lesz.

Hétvégén úgy tűnik irányba veszem Pestet. Lesz chates szobatali. Zsófival megbeszéltük, hogy pénteken felmegyek a 6-órás vonattal, este elmegyünk bulizni (rámfér, kb 3 éve buliztam úgy igazán utoljára). Aztán nála alszok a koleszban. Szombat délelőtt még nem tudom mi lesz, du fél 3-tól szobatali, aztán... hát még nem tudom :)) Szeretnék találkozni pár emberrel. Jah, és vasárnap mennék haza Pécsre. Hogy melyik vonattal az még azoktól az emberektől függ, akikkel szeretnék összefutni. Szombat éjszaka még nem tudom hol alszok, van pár alternatíva, de senkinek nem akarok a nyakára akaszkodni, így ez még eldöntetlen. És persze azt is figyelembe kell venni, hogy nem tudom meddig tart a tali, és kicsit nehezen tájékozódok Psten. Majd kiderül mi lesz :)

Miért nem telhet el egy hét úgy, hogy ne kellene Kopat miatt idegeskednem, és remegve szívni egyik cigit a másik után?
Tegnap, szokásához mostmár híven, nem ért haza fél 7-re. Fél 12-kor esett be.

Karambolozott.

Délután fél 6 körül bement ahhoz az ismerőséhez, aki miatt múlt héten őt is bevitték a rendőrségre. Kiderült a srác 3 évet kapott. Odaadta neki a BMW-jét, hogy vigye el a bátyjának, meg ha kell neki valamire, nyugodtan használja, tele van a tank. Írtak erről papírt a rendőrségen, stb .. minden normálisan zajlott.
Aztán Kopat valahova ment a 6-os úton, amikor szemből jött egy Ladás. A Ladás valami teherautót akart megelőzni a záróvonalon keresztül, és már nem fért be. Frontálisan ütköztek. Kopatnak semmi baja nem esett, az orra picit fájt, a hirtelen kinyíló légzsáktól. Meg mint mindig, most is be volt kötve a bizt. őv. De a másik nem úszta meg ilyen szerencsésen, valószínűleg meghalt ...
Jöttek a rendőrök, méregették a féktávot, a megengedett sebesség 80 volt, Kopat 72 km/h-val ment. Megszondáztatták, de egy csepp alkoholt nem találtak a vérében, a papírok is rendben voltak.

Hiába mondták neki a rendőrök, hiába mondtam neki én, hogy nem ő a hibás, eléggé összeomlott. Persze ez érthető.
Annyira szeretném, ha egy picit úgy látná a dolgokat, ahogy én. Ha megértené, hogy ha valakinek ott és akkor meg kell halnia, akkor az meg is fog halni. Persze szar dolog "végrehajtónak" lenni. Nem tudom hogyan kezeljem ezt a helyzetet. De azt hiszem jobb, ha inkább erélyesen kirángatom a téves képzeteiből, mintha csak sajnálkozva ülnék mellette. Jó, persze, megértem őt, és bár velem sosem történt ilyen, próbálok neki úgy segíteni, ahogy tudok.
Ha csak egy picivel lenne tudatosabb ...

Aki a Ladát vezette egy 32 éves családapa volt. Kopat pedig azon sírt, hogy vajon a felesége hogy fogja megmondani a gyerekeinek, hogy mi történt. Együttérzek a nővel, de a mi sorsunk nem az, hogy most azt érezzük, amit őt. Valahol bunkónak érzem magam, amiért közömbös tudok maradni azzal az emberrel szemben. De addíg, amik ilyenek nem velem, vagy olyan valakivel történnek, akit szeretek, közeláll hozzám, addíg nem érdekel. Egyszerűen tényként fogadom el a történteket és nem társítok hozzá érzelmeket.

Ahh.. nem tudom mit lenne jó gondolni, érezni, tenni ...

Egy döbbenet; akiről eddig azt hittem, hogy olyan 32-35 év körüli, arról az emberről kiderült, hogy 42 éves.
...
Hogy is mondjam... azt mondta, hogy a levelezéseink alkalmával rávilágítottam 1-1 pontra, ami nem volt helyén neki. Úgy értem volt egy-két téma, amiről volt ismerete, de voltak homályos foltok benne azzal kapcsolatban. Hűű.. nőő az egó..nő... :)))
Viccet félretéve ... zavarba jövök attól, hogy tényleg tudtam mondani egy tanult, intelligens embernek olyat, ami számára újdonság, pedig sokat foglalkozott a témával.
...
Egyenlőre most még tart a döbbenet ... az apám lehetne ...

Mivel annyira ráérek, ezért az agyam mindenfelé jár, és különböző összefüggéseket keresek, amik vagy valósak, vagy nem.
A következőre jutottam ma;
Baromi sokszor álmodom, hogy más nyelven beszélek, olyanon, amit nem ismerek éber állapotban. Mostanában azt vettem észre, hogy sokszor nem stimmel valami a mondat szerkesztéseimben. Teljesen más sorrendbe rakom a szavakat, a ragozások elmaradnak vagy máshogy alakulnak. Vajon a kettőnek van köze egymáshoz? Mi van akkor, ha az a nyelv, amit álmomban olyan jól ismerek a felszínre akar törni?
Vagy egyszerűen csak hülye vagyok? :)))

Szeretem Royo képeit, felismerem a festményeken azt a hangulatot, mely egy-egy pillanatban eluralkodik rajtam.

Néha eszembe jutnak vicces dolgok a múltból. Például amikor 15 évesen volt egy telefonos szexpartnerem. Debreceni volt a srác, Zolinak hívták, és mozgássérült volt elmondása szerint. Soha nem láttam, és azóta nem is hallottam róla. Kíváncsi lennék rá, hogy vajon emlékszik-e még rám. :))

Aztán egy másik dolog, ami nem annyira vicces. Azt hiszem 2000 januárjában kedvenc kiskocsmánkban ültünk barátokkal, amikor odajött hozzánk egy fazon, hogy nem-e akarjuk megvenni a walkmanjét a benne lévő kazettával együtt. Nem kért érte sokat. Azt mondta, most szabadult a börtönből, és nagyon kevés pénze van. Felcsillantak a szemeim. Akkoriban uralkodott rajtam az a vágyam, hogy mindenáron valami sittes fazonnal akartam összejönni, kíváncsi voltam a tapasztalataira, azokra a dolgokra, amik bent történtek vele.
Leült közénk. Egyik haveromtól állndóan puszit akart kérni :)) Én meg nagyra nyílt szemekkel figyeltem őt. Kérdezgettem, milyen volt, mit csinált. Elmesélte, hogy honnét hova szállították, és hogy annyit sírt, amennyit előtte még soha. Azt, hogy az egyik cellatársa csak úgy tudta a dolgát elvégezni, ha melegvizes palackot tett a feneke alá. Hogy volt egy felesége és egy gyereke. És hogy nem tudja, hogy hol fog aludni éjszaka ...
Kb 1- másfél óra múlva mennünk kellett. Amikor megkérdeztem hogy hívják, csak annyit mondott: "Monte Cristo". Azóta is sokszor eszembejut, vajon hol van most, él-e még, mi történt vele azóta. Szeretnék vele újra találkozni...
Szőkés haja volt, markáns arca, erős testalakat. Kb most olyan 35-40 körüli lehet. Kb. 185 cm magas volt. Szeretném őt megtalálni!

Azt hiszem egy héttel ezelőtt, amikor Kopat bent éjszakázott a rendőrségen, megtanultam őt elengedni. Nehéz összeegyeztetnem magamban a változásokat. Fél évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy ha egy kapcsolatban az egyik fél beleegyezne abba, hogy a másik flörtöljön, randizzon másokkal, akkor abban a kapcsolatban kihült valami. Most azon a ponton vagyok, hogy nem különösebben érdekelne, ha Kopatnak kedve támadna egy másik lánnyal lenni. Csak annyi kikötésem lenne, hogy hadd legyek ott én is. Mégis úgy érzem, hogy az "elengedés" nálam az elhidegüléssel is együtt jár. Elegem van a folytonos aggódásból. Elegem van a be nem tartott ígéretekből. Elegem van abból a magányból, amit mellette érzek.
A vasárnapi este óta ő mégjobban ragaszkodik. Kijelentette, hogy nem bírná elviselni, ha más hozzámérne az ő jelenlétében ...
Nem fogok lemondani a vágyaimról, és ezzel megtagadni önmagamat. Ha hazudnom kell, akkor inkább neki hazudok, mint magamnak.

Megint nagyon öregnek érzem magam. Mocskosnak érzem a világot, az embereket, a lelkemet is. Folyamatosan jönnek a változások, a "próbák".
Tegnap este mielőtt elaludtam eszembe jutott, hogy amikor gyerek voltam, milyennek képzeltem el a jövőmet. Akkor arra gondoltam, hogy ha már nem fogok esténként ábrándozni, akkor valamit elveszítek magamból. Évek óta esténként álmosan zuhanok az ágyba, nem álmodozok. Minden, ami régen áhított vágy volt (szerelem, csók, szex) megvalósult. Ha most álmodoznék vajon mi lenne a vágy tárgya?

Minden élethelyzet érdekel, kíváncsivá tesz, meg akarom tapasztalni. Valahogy így voltam tegnap is. Csak az egész olyan hülyén jött ki, úgy fogalmazok, hogy a körülmények nem voltak megfelelőek.
Akadna "jelentkező" a hármas akcióra. A srác jóképű, 25 éves, szimpatikus, ápolt, ... mostmár csak Kopatnak kellene rászánnia magát. Azt hiszem mostmár belemennék egy olyanba is, ahol a harmadik fél egy lány. Eddig azért kicsit bizonytalan voltam, de végülis miért ne? Ilyen tapasztalatom még nincs.

Nehezen tudok elszakadni a számítógép elől, néha már otthon is a gép előtt ülök. Pista barátunk hozott nemrég egy agyament játékot. Tetris, de a kockák helyett meztelen férfiak, nők vannak, és akkor tűnnek el, ha megfelelő pózba kerülnek.

Kómás vagyok ma ... ráadásul baromi nagy a köd. Az ilyen napokat meg kellene adni munkaszüneti napnak, hog az ember kedvére durmoljon az ágyban. Vagy mást csináljon :))

Bevállalós vagyok vagy sem? Negyed 7-kor kiderül.
Mibe keveredtem már megint??

Kezdem a péntekkel. Kopatot felköszöntettem, kapott tortát, határidő naplót, egy kisautót, meg izzadtsággátlót.
Utábna elmentünk abba az új kávézóba (Semiramis), ő ivott valami nagyon erős kávét, és meg egy tejeskávét. Jó hely, hangulatos, és rengeteg féle kávé van. Igaz, nem a legolcsóbb hely, de tényleg jó. Utána elmentünk a Flekkenbe tápolni. Legalább nem kellett főzni. 2400 Ft-ból degeszre zabáltuk magunkat. Aztán kihoztunk a kölcsönzőből egy kis pornót. Hmm.. :))
Hajnali 5 körül aludtunk el :)

Szombat reggel bár beállítottuk az órát 9-re, csak azt a kis pöcköt nem toltuk el, hogy csörögjön is. Fél 11-kor ébredtünk fel. Elrohantunk gyorsan egy kínai boltba, hogy cipőt vegyek. Amit elsőre kinéztem, nem volt a méretemben. Amit másodszorra, az oldalt szűk volt. Lényeg: nem akartam fekete cipőt venni. Aztán addig-addig próbálgattam ott midenfélét, míg 2 olyan volt, ami nagyon tetszett, egy fekete hagyományos bakancs, és egy barna hosszabb szárú. Nem tudtam dönteni a kettő között; megvettem mindekettőt. 6700-ből ki is jött a kettő :) És mivel 10 ezer volt nálam, nem bírtam ki, hogy a maradék pénzből még ne vegyek egy barna kordbársony nadrágot. Szóval felöltöztem és még pénzem is maradt.
Este ellátogattunk kedvenc teázómban.

Vasárnap lementünk a vásárba, nézelődtünk, vettünk ezt-azt, apróbb dolgokat.
Este pedig, szex előtt, elszívtuk azt a maradék zöldet, amit még T. hozott, mikor nálunk járt. Nagyon jó volt :) Kopat úgy fogalmazta meg: olyan volt, mintha az ágy fölött 5 méterrel lebegve szeretkeztünk volna. valami ilyesmit éreztem én is, kiegészítve azzal, hogy utána képeket láttam magam előtt, de mintha az egészet egy lila képernyőn keresztül néztem volna. Utána meg annyit röhögtünk, hogy már a könnyem potyogott :) Azt beszéltük, hogy lehet, hogy a lila szín azért jött, mert előtte Milka csokit ettem :)

Remélem minden hétvégém ilyen gondtalan, kellemes, nyugodt és mókás lesz ..:))

Igen, élek, és köszönöm szépen, jól vagyok.
Teljesen a zene bűvöletébe estem, amióta töltögetek, és cd-t írok. Most a Ghymes zenéje jön be nagyon.

Olyan semleges ma a hangulatom, se nem jó, se nem rossz.

Tegnap letöltöttem a Sven játékot, az első és a második részét is. (fekete bárány döntögeti a fehéreket, közben menekül a juhász és a kutya elől) Nagyon tetszik :)

Reggel írtam egy hosszú, novellának is beillő beszámolót arról, hogy Kopat tegnap este nem jött haza. És hogy mit éreztem, mit csináltam, mikre gondoltam. De mivel nem működött a blog, ezért minden, amit leírtam elveszett. Ezt utálom!!

Most aludtam egyedül a közös ágyunkban. Szörnyű volt. Ami pedig ijesztő, hogy beletörődtem abba, hogy nincs mellettem. És piszkosul fájt.

A lényeg: tegnap délután Kopat találkozott egy ismerősével. A srác a kocsijával a tilosban parkolt, erre felfigyeltek a rendőrök és ellenőrizték őket. A srácot már igen jól ismerik a rendőrségen, most is keresték őt valami miatt. Még rendőr kutya is volt a helyszínen. Bevitték a srácot, meg Kopatot is egy másik kocsival. Faggatták, mit tud az ismerősének a dolgairól, és hiába mondta, hogy semmit, mert csak a volt osztálytársának az öccse, és összefutottak, nem hittek neki. Bent tartották éjszakára. Aztán reggel jött egy ismerőse, aki nyomozó. Elmondta neki mi történt. A pasi utánanézett, aztán kiderült, hogy Kopat már rég eljöhetett volna haza, ha azok a faszfej rendőrök nem feledkeznek meg róla... Kívánom nekik, hogy éljék át mindazt, amit én, egyetlen éjszaka alatt...

Mostmár jól vagyok, de még délelőtt is remegtem az idegtől. A szemeim táskásak, a gyomrom teljesen összeszűkült, és annyi cigit szívtam, mint amennyit mostanában talán ha 2-3 hónap alatt elszívok.

Kinga! Boldog névanpot neked :)

Nah... lehet már Írni, vagy még mindig szarakodik a blog???

R. nemrég csinált magának blogot, és még engem is megemlít benne, úgyhogy most viszonzás képpen én is megteszem az említést. De mivel nem publikus, ezért nem írom ki a nevét. :) Na neki aztán pörög az élete :) A konyhamágus kifejezés nagyon megtetszett :)) Akárcsak a macskabenzin. :)

Jut eszembe. Kissé elkeserítenek a tévé műsorok. Azt hiszem ott kezdődött az undor, hogy Big Brother/Való világ 2. Ezt fokozta a Hárman párban. Aztán jött ez a Nagy ő, meg az az All you need is love. Hát egyszóval kifejezve: gusztustalan. A hányinger kerülget. És ami bosszant, hogy bár nem szoktam nézem, a csapból is ezek folynak. Hadd ne mondjam a véleményem a Folytassa Claudiáról. De ha már szóba jött, miért ne?! Többet vártam tőle. A poénok régiek, eröltetettek. Csípem azt a nőt, de a műsora szart sem ér. Az a rész, amikor a 4 nő ül egy kávézóban, vagy hol, engem nagyon a Szex és New York-ra emlékeztet. De abban legalább egyedi gondolatok, poénok vannak.
És az új csillag a tévézés egén: tv2 - Megasztár. Az a jó benne, hogy ha kiírnák: hogy balekokat keresünk, amivel növelhetjük a nézettséget, arra biztos nem jelentkeznének ennyien. De hogy képesek egyesek, akiket az ég egy csepp hallással vagy ritmusérzékkel sem áldott meg, kiállni oda, és egy ország előtt lejáratni magukat?
Érdemes figyelni a zsűri arckifejezéseit. a szörnyülködést, a mosolyt, 1-1 jó produkció hallatán, vagy azt, hogy próbálják visszatartani a nevetést, nehogy szemberöhögjék azt az önjelölt sztárocskát, akitől még a fürdőszobai csempe is töredezik.

Pár napja nagyon fáj a derekam. Nem az izmok, hanem belül valami ideg. Olyan, mintha egy hosszú tűvel beleszúrna valaki. Alíg bírok ilyenkor megmozdulni. Szerencsére 10 másodpercnél nem nagyon tart tovább a fájdalom. De ez akkor sem normális.
Múlt héten meg a fülemmel nem stimmelt valami. Zúgott, pontosabban, amikor csend volt, úgy hallottam, mintha a szél zúgna a fülem mellett. Lehet kicsit huzatot kapot. Vagy ereszt a fejem? :)

Hárman lettünk a családban. Pontosabban négyen, mert eddig is hárman voltunk a hörcsöggel együtt, de most lett egy macskánk is. Kopat tegnap este hozta haza a hátitáskájában. Szép cica, ápolt a bundája, és háziasított, látszik, hogy valahol már megtanulta, hogy az asztalra nem ugorhat fel, és a homokot is megtalálta és odavégezte a dolgát elsőre, nem kellett betanítani. Ennek ellenére nem hiszem, hogy nagyon kötődne valakihez, mert ahhoz túl jól érezte magát velünk, és egyáltalán nem akart kikéretőzni. És ráadásul nem egy kényes jószág, mert a vajaskenyeret is megeszi.
Egyenlőre még nincs konkrét neve, mivel abszolut béna vagyok a névválasztásban. De mivel holnap Szilvia nap lesz (nem felejtettem el! :) ), ezért valószínű, hogy Sziszi lesz. És az még olyan sziszegős is, és figyel rá. Ja, lány macska. Ennek annyira nem örülök, mert kölyköket nem szeretnék. De egyenlőre még az sem biztos, hogy nálunk marad. Pár napig nem engedjük ki a lakásból, hogy szokjon minket, aztán ... hát, csak megmarad nálunk akkor is, ha napközben kint van.

Reggelente utam során el szoktam menni egy gyerekorvosi rendelő előtt. Többször megfigyeltem már, hogy a rendelő előtt prakolnak le azok, akik kocsival hozzák a gyereket. És az apukák kint maradnak az autóban, nem mennek be a rendelőbe az anyukákkal. De miért nem? Azt hiszem ez jellemző a férfiakra. Ami már problémás, amire várni kell, abból a legtöbben inkább kimaradnak. De most tényleg! Miért marad kint az autóban, ahelyett, hogy a beteg gyereke mellett lenne? Vagy úgy is kérdezhetném: miért a férfiak maradnak kint? Anyukát még sosem láttam ülni az autóban, miközben arra vár, hogy az apa bevigye a gyereket a rendelőbe. Elgondolkodtató.

Furcsa, hogy mennyire meg tudnak előttem nyílni emberek. Alíg ismerem őket, ők mégis úgy érzik, mintha már nagyon régóta barátok lennénk. Elmondanak olyan dolgokat, ami egyáltalán nem tartozik rám. Örülök neki, hogy bíznak bennem, megosztják velem a problémáikat. Csak sajnos sok esetben nem tudok mit mondani. Együttérzek velük, de nem tudom, mit mondjak, amitől jobb kedvük lesz, vagy amitől új erőre kapnak. Néha sikerül, de nem mindig. Ilyenkor jönnek a közhelyek, amiket meg azért nem akarok mondani, mert ha szar kedvemben közhelyeket dobnának hozzám, azt hiszem pofán verném az illetőt. Valami okos dolgok kellene tanácsolni, de honnét lehet tudni, hogy bizonyos élethelyzetekben mi okos dolog, és mi nem?

Kopat megkapta a munkaügyis pénzét. Az úgy, ahogy vagy elmegy az albira. De legalább már végre nem nekem kell ezt kifizetnem.

Ma megyek tortát rendelni. Oroszkrém legyen, vagy fekete erdő??

Reggelente az egyik sétáló utcán jövök majdnem végig. Van ott egy új kávézó, ahonnét mindig finom pörköltkávé illat árad kifelé. Semiramis a hely neve. Bár én nem szeretem a kávét, de az illatáért rajongok. Ami viszont felkeltette a figyelmemet, az a táblára kiírt ajánlat: " Répatorta van! " Erről persze a nyuszikás vicc jut mindig eszembe. De milyen íze lehet egy répa tortának? És ez most csak vicc, vagy tényleg van?

Tegnap este végleg felmondta a szolgálatot a 1,2 G-s winchesterünk. Hétvégén kezdődött, amikor be akartuk kapcsolni a gépet, viszont a wint nem töltötte be, helyette csak parancssorral lehetett működtetni. És valami olyasmit írt ki, hogy valami sérült, vagy hibás. Aztán jött a Pista ismerősünk (azért jött mert az ő vinyója is bedöglött, és a miénkkel akarta megcsinálni), és közölte, hogy a hiba a FAT rendszerben van. Lementette a cuccokat a sajátjára, (amit meg tudott csinálni). Rárakta a másik vinyónkra a wint. Aztán tegnap este átjött, hogy megnézze miért nem látja a gép az 1,2-est. Bár én nem értek hozzá, de olyasmit mondott, hogy még formatálni sem tudja, mert nem tud partíciót létrehozni rajta. Na, aki ezt érti, annak jó :)) Mélyformázás ötlete is felmerült, de annak nem tudta a parancsát.

Reggel vettem Kopatnak egy kis határidő naplót. Kap még egy izzadtsággátlót, mert az úgyis elfogyott, de kellene még valami...

Hétvége: a szokásos.
Pénteken megkaptam a könyvet. Michael Mansfield: A halál túl kevés. Dedikálta is, és annak ellenére, hogy kb 3 hete "ismerjük" egymást, valahogy olyan, mintha már régi barátok lennénk. Nem csak én érzem így, ez kiderült abból a pár sorból, amit a könyv elejébe írt. Nagyon boldog voltam.

Egy kedves chates ismerős hétvégén állítólag Pécsen járt, megadtam neki tel. számom, megbeszéltük, hogy összeugrunk, ha más nem, egy ital erejéig, de nem jelentkezett. Vagy lehet hogy még mindig Pécsen vannak?

Vasárnap délután 4 körül keltünk ki az ágyból. Bepótoltuk az eddigi elmaradásainkat. Nem bírtam tovább, elemi erővel tört ki belőlem a vágy, háttérbe szorítva a büszkeséget.

Szombatra, vagy vasárnapra virradó éjszaka megint furcsa álmom volt. Barátnőimmel (Évi, Zsófi) kiruccantunk valahova hétvégére. (New Yorkban laktunk, és valahova a part mellé mentünk, egy kisebb városba) Ittunk, buliztunk, pasiztunk, és az egész álomnak valami hihetetlen jó hangulata volt. A nap végére már nem tudtuk, hogy melyik pasi volt meg, és melyik nem, és aki mosolyog ránk, az azért teszi, mert tetszünk neki, vagy mert emlékszik az előző éjszakára.
Aztán valamelyik barátnőm visszautazott New Yorkba, de mi maradtunk még egy hétig. Elmentünk egy buliba, ami legutóbb jó volt, viszont ezalkalommal nagyon leült a hangulat. Egy nő megkért, hogy vessek neki kártyát. Amikor a kezembe adta a paklit, a lapok megemelkedtek, anélkül, hogy bárki hozzáért volna. Valami olyasmi jött ki, hogy meg fog halni a férje. Meg akartam vígasztalni, adtam neki egy pohár italt. Később kiderült, hogy a pohárban lévő pia mérgezett volt.

Tiszta káosz. Miért nincsenek nekem normális álmaim? Vagy menekülök, vagy valami idegen nyelven kántálok, vagy épp egy orgia részese vagyok.

Kedves pesti barátnőm meghívott egy buliba, ami november vége, dec. eleje felé lenne. Eddig nagy adag félsz volt bennem (bár még most is van), főleg mert még sosem találkoztam vele, és mert nagyon magamba tudok zárkózni sok ismeretlen ember között. Aztán pénteken elhatároztam, hogy már csak dacból is rászánom magam arra, hogy menjek. Egy valamitől félek igazán; magamtól.

És ismét itt a hétfő. Lehet, hogy januártól új munkahelyem lesz, bár ez még egyáltalán nem biztos. Kopat nem hozta haza a macskát pénteken, talán majd ma. Elkapta ugyan, be is tette a kocsiba, de a sok eszével lehúzva hagyta az ablakot, a macska meg kiszökött.

Zsófival sokat beszélgettem pénteken. Beültünk kedvenc helyünkre, én teáztam, ő forralt bort ivott. Szakítottak a barátjával. Kiveséztük a férfiakat. Rájöttünk arra, hogy sok pasinál beidegződés az, hogy nem tudja megadni a nőnek azt, amit a nő akar. A probléma csak az, hogy nem is tudják, hogy a nő mit is akar pontosan. Azt hiszik, hogy mi azt akarjuk, hogy mindent megvegyenek nekünk, ide-oda vigyenek, stb ...
Pedig nem. Legalábbis nem olyan mértékben, ahogy ők gondolják. Kopat is néha azzal jön szentimentálisabb időszakaiban, hogy nem tud nekem lakást venni, meg kocsit ... de nekem nem is ez kell!
Szóval férfinép! Hogy mi kell a nőnek? Mindegyiknek más! De tessék azt a nőt megkérdezni!! És ha azt mondja, hogy nem kell bunda, csak az, hogy időben hazaérjen, akkor aszerint cselekedni. Sokszor nagyobb örömet lehet okozni egy-egy tettel, mint egy őrült drága ajándékkal.

Kopat pénteken lesz 26 éves. Egyenlőre még fogalmam nincs, mit adjak neki...

Hiányzik a szex. De az az igazi, vad, mindent beleadós szex. A hormonjaim úgy működnek, mintha tavasz lenne. De a büszkeségem még a vágyamnál is nagyobb. Kikötés: no szex addig, amíg Kopat nem intézi el legalább az egyik anyagi dolgát. De ezzel magamat is kínzom.

Lehet hogy lesz cicánk - mégis. Kopat tegnap mesélte, hogy ahol most dekorálnak van egy kóbormacska, de olyan dagadt és jól ápolt, hogy nem gondolta volna róla, hogy az. Mondták neki, hogy ha akarja, vigye el nyugodtan. A macska mindig ott téblábolt a lábánál, dörgölőzött, dorombolt. Mondtam neki, hogy ha ma is ott lesz, és nem allergiás rá, akkor hozza haza. Ennek akkor nem kell a lakásban lennie, nem kell almot cserélni, mászkálhat amerre akar, aztán ha megmarad nálunk, akkor még dögönyözni is lehet. Az etetést meg csak meg tudjuk oldani.

Reggel teljesen be voltam zsongva, hogy vajon lesz-e estére macskánk, vagy sem. Erre, mit ad a véletlen?! Amikor lépek ki az ajtón, látom, hogy egy cica néz rám nagy szemekkel. Bátortalanul odajött és kukucskált az ajtón befelé. Kinyitottam, és olyan lazán sétált be, mintha otthon lenne. Körülkémlelt, aztán nézett rám. Adtam neki kis tejfölt, mivel hirtelen más nem jutott eszembe, a tej meg elfogyott. Kilefetyelte, közben hátra-hátra nézett, nem-e zárom rá az ajtót, és ejtem ezzel csapdába. Alíg tudtam kitessékelni a lakásból, viszont mennem kellett, nem akartam késni a melóhelyről. Simogattam kicsit, az meg dörgölőzött, és mindenáron vissza akart menni a lakásba. Aztán eljöttem. Még jó hogy van egy nagy vaskapú, és azon nem tudott átjönni, mert különben még követett volna egy jó ideig.

Tegnap nagyon kellemes meglepetés ért. Chaten van egy emberke, akivel régebben sokat beszélgettem, aztán eltűnt egy időre, és mikor visszajött eléggé ellenségessé vált. Egyszer nagyon megsértett, azóta amikor köszönök neki, elhagyom a kis mosoly jelet. Pár napja már csak dacból is, direkt mosolygok rá ha bejön. Furcsálta, és rá is kérdezett, hogy ez miért van. Amióta visszajött egyszer sem privizett rám. De tegnap igen. Úgyhogy elértem amit akartam :))

A pasikat tényleg ilyen könnyű befolyásolni, vagy csak én érzek rá a gyenge pontjukra néha?

Ha nincs semmi probléma, akkor az biztos, hogy Kopat csinál egyet.
Tegnap állítólag elment a melóhelyére a Józsi (akinek tartozik) 2 nagyobb pasival együtt és kérdezte, hogy mi van a pénzzel. Miután megbeszélték a dolgaikat elmentek, de a 2 másik pasi visszjött és ismét rákérdezett erre. Gondolom a Józsi mondta nekik, hogy kicsit ijesszenek re Kopatra. Csakhogy drága kedvesemet előtte felidegesítette egy másik dolog, és ahelyett, hogy megijedt volna, finoman előemelte a "kis" kb. 15 cm hosszú pengéjű "bicskáját", és hangsúlyozta, hogy ehhez kurvára semmi közük, a Józsival ezt majd lerendezi.
Baromira felment a pumpám a Józsitól. Ő egyébként egy 50 év fölötti vén fasz, akit nagy dühömben még én is el tudnék kalapálni. És el is fogok, ha nem hagyja ezt abba. Miért nem lehet megérteni, hogy ha nincs pénzünk nekünk sem, akkor akármit csinál, nem fogja visszakapni?!

Sikerült megfejteni, hogy az enneagram szerint hányas számhoz tartozok. 1-es vagyok, 9-es szárnnyal. Vagy legalábbis azt hiszem ... de nem biztos ...

Kedves levelezőtársam megígérte, hogy postán kapok tőle valamit. Tegnap adta fel ... talán holnap már megérkezik :) Ő még nem olvasta ezt a blogot, nem is tud róla, és ez lehet hogy így is marad.

Kopat szeretne egy kiscicát otthonra. Annak ellenére, hogy allergiás a macskaszőrre. Én is szeretnék, de igazából nincs kedvem ahhoz, hogy még annak is én viseljem gondját, etetni, almot cserélni... ezek macerás dolgok, nem akarom csinálni. Majd talán jövőre. De mi van akkor ha megdöglik? Á, inkább nem kell.

Úgy néz ki karácsonyra birtokomba kerül egy könyv ... amiből csak kevés van ... és aminek lehet hogy semmi keresni valója nincs nálam. Nem én találtam rá. Az talált rám.

Megint furcsa álmom volt. Pár barátnőmmel egy antikváriumban voltunk. Találtunk egy nagyon régi könyvet, aminek az első pár oldala össze volt csatolva egy arpó lakattal. A kulcsot is megtaláltuk a polcon, de egyikőjük sem tudta kinyitni. Amikor én próbáltam, nekem sikerült. Nem emlékszem már, hogy miről volt szó benne, héber szöveget is tartalmazott. Odamentünk a kasszához, és megkérdeztem mennyibe kerül. Az eladó valami irdatlan magas árat mondott. 10000 valami volt, de nem forint, sem dollár vagy euró. Valami egészen más pénznem.
Sajnálkozva néztem a könyvre, mert nem volt annyi pénzem.
Hirtelen belépett az ajtón valami furcsa lény, lángokból állt a teste. Tudtam, hogy minket akar elpusztítani. Elmenekültünk a hátsó kijáraton keresztül, de véletlenül nálam maradt a könyv. Futottunk, minnél távolabb legyünk attól a valamitől. Egy ismerősünkhöz menekültünk. Ott megint vizsgálgatni kezdtük a könyvet. Bekapcsolta a tv-t az egyik lány, és láttuk, hogy a fél város ég. Minden lángokban állt, a házak, a parkok, az emberek. Tudtuk, hogy az a valami csinálta a tüzet, és hogy csak azzal a könyvvel lehet megállítani.

"Valaminek hiányoznia kell ahhoz, hogy úgy érezd: mindened megvan."

Talán a napsütésnek köszönhető, hogy ilyen nyugodt vagyok.
A napokban próbáltam magamat kívülről nézni, objektíven, vagy esetleg mások szemével, de még így sem kaptam magyarázatot 1-2 dologra.
Érdekel, hogy mások milyennek látnak, mit gondolnak rólam, legyen az a vélemény akár pozitív, akár negatív.
Ez nem azt jelenti, hogy a cselekedeteimet az motíválja, hogy ki mit szól hozzá. Egyáltalán nem. Szóval kedves Olvasóim, Aki még nem írt véleményt, hajrá! :)

Egy újabb őrült ötlet merült fel bennem. Arra gondoltam, hogy kellene csinálni egy weboldalt a Jéghegyek Népe című könyvsorozatnak. Csak kis segítség kellene hozzá. Ha tud valaki norvégul, megköszönném, ha jelezné, és segítene.

Vettünk Bref penészölő spray-t. Nagyon szépen lehozta a foltokat a falról.
Kicsit elegem lett, ugyanis vasárnap meglepetten fedeztem fel, hogy a pótágy melletti fallal valami nem stimmel. Először azt hittem, hogy poros, vagy vakolatos az a párna, ami neki volt támasztva. De a vakolat nem büdös ...
De most le lettek gyilkolva a foltok, a párna meg a szemetesben landolt. Gyűlölöm a koszt, a penészt, meg mindent, aminek ilyen jellege van!

Este be akartuk gyújtani a konyhában a kis olajkályhát, mivel Kopat hozott gázolajat. Csakhogy egyikünk sem értett annak a szörnyetegnek az üzemeltetéséhez. Van egy rész, ahova az olajat kell önteni, és van egy tartály mellette. Kopat bele akart dobni egy gyufát, de én nem engedtem. Aztán szólt a hátsó szomszédnak, aki segített nekünk. Tényleg úgy kell meggyújtani, ahogy Kopat is akarta. De túl sok robbanásról lehet hallani, én meg inkább biztosra megyek, és csak olyannak engedem meg, hogy hozzányúljon, aki ért hozzá.
Lényeg, hogy azzal fogunk fűteni, mert baromira nyomja a meleget, és olcsóbban kijövünk, mintha a két kis villanyradiátort használnánk.

Kopat találkozott tegnap a Kalyval. (anno ő mondta azt áprilisban, hogy 1 hónapot ad nekünk) Valahogy úgy érzem, hogy gyakrabban fogunk vele találkozni, ha én nem is, Kopat biztos. De nem bánom, olyan érzésem van vele kapcsolatban, mintha "mutatná az utat".

A nap képe:

Ismét hétfő. De most kiszúrok a világgal! Mosolyogni fogok! :)
Bár különösebb okom nincs rá. A hétvége egész jól telt, lényegében nem történt semmi érdekfeszítő, éltük a magunk kis unalmas életét.
Vasárnap délután mind a ketten belemélyedtünk 1-1 könyvbe. Annyira, hogy én teljes egészében ki is olvastam egyet, aminek hatására eldöntöttem, hogy mostanában nem fogok menni erdőbe kirándulni :) /Michael Mansfield: Pokoli túra/
Kopat a Jéghegyek népe 3. kötetét olvasta, de úgy, ahogy én őt még nem láttam olvasni. Egyszerűen nem bírta letenni a könyvet. Nosztalgiával gondoltam vissza arra az időszakra, amikor én faltam annak a könyvnek a betűit. Az egész annyira közel áll hozzám, mintha a szereplők az ismerőseim lennének. Legszívesebben újra nekiállnék és kiolvasnám mind a 47 kötetet. De 15 olyan könyvem van, ami még arra vár, hogy "kivégezzem" őket.
Amit most kezdtem el: Jonathan Sparks: Relikvia

Furcsa előérzetem van; valami kellemes melegség érzete tölt el, ha a nap második felére gondolok. Pedig hétfő van ...