Végre eljutottunk a Tescoba, igaz, az egészen csak átrohantunk, és egy csomó dolgot elfelejtettem, amit venni akartam.

Úgy tűnik a velencei útból nem lesz semmi. Bevallom őszintén, annyira nem is bánom, így legalább nem kell annyira spórolnom.

Tegnap este ismét szembesültem a 13-18 éves önmagammal, régi naplóim oldalán. Legszívesebben letagadnám, hogy az is én voltam. Annyi érzés rohant meg akkor ... de mára nem maradt belőlük semmi.

Úgy tűnik megint minden nyugodt körülötem, és bennem is. Kíváncsi vagyok mikor jön a következő hullám, és hogy milyen lesz.