Péntek este Kopattal elmentünk vacsizni az utcánkban lévő, nemrég felfedezett étteremben. Fincsi volt a kaja, tök jól éreztem magam, rég voltam étteremben. Megkapta azt az állást, amire az önéletrajzot beküldte. Ha minden jól megy, szerdán kezdhet az új helyen, magasabb fizuért, és cégautóért.

Szombat este találkoztam Évivel, Zsófival, rendeztünk egy "nő-bulit". Vettünk egy üveg bort, kólát, meg nasit. Fogtunk egy dobókockát, és dobtunk. Aki a legkisebbet dobta, ivott egy korty bort, de nem nyelte le, hanem a szájában tartotta egészen addig, amíg egy újabb kör kockadobás le nem ment, és csak utána nyelhette le. És persze volt olyan, hogy egyikünk sorozatban dobta az alacsony számokat. Ez a módszer nagyon jó ahhoz, hogy az ember szórakozva rövid idő alatt kellemesen illuminált állapotba kerüljön. Mi is így voltunk, bár a hatás kb 1 óra alatt elmúlt.
Azt hiszem megtanultam értékelni a bor zamatát, igaz, volt aki ösztönözzön rá...

Vasárnap gyönyörű idő volt, sütött a nap, és volt vagy 15 fok legalább. A szomszéd néni átcsöngetett hozzám, adott valami piszkabotot, hogy a teraszon lévő lefolyót piszkáljam meg, mert eltömődött és nem tud lefolyni a víz. Beszélgettünk kb negyed órát, normálisnak, aranyosnak tűnik. Remélem nem az a fajta, aki szembe vigyorog és hátulról döf...

Van pár nyomasztó érzésem ... Évi nagyon jól tudja mik ezek ;) És bocs a szombat estéért lányok!! Én sem így terveztem...