Egy órás szenvedés után végre visszaállítottam a gépet az eredeti helyzetébe.. vagyis.. na mindegy, az a lényeg, hogy működik.

Tegnap este Kopat feljött hozzám ... Azt mondta, hogy szakítani akart velem végleg, de nem tud .. Minden olyan zavaros, és annyira elegem van a zűrös dolgaiból. Miért nem tud úgy élni, mint egy normális ember? Ma délelőtt már 2x volt nálam megint az apja, mert este, miaután elment tőlem nem ment haza. Semmi hír nincs róla... A szüleinek is elegük van már belőle. Az apja azt mondta, hogy ha ezt így folytatja, akkor otthonról is ki lesz dobva.

Fél évvel ezelőtt amikor az utcán sétáltunk, láttunk egy csövest, akinek a szagát már messziről lehetett érezni. Valamiért épp fasítban voltunk egymással. Azt mondtam neki, hogy ha így fogja folytatni, akkor úgy fogja végezni, mint az a csöves. Egyenes úton halad ehhez ... Utálom benne, hogy életképtelen! Mi a francnak nem lehet hazamenni? Nem lesz hol laknia ... de én nem fogom befogadni! Az utcán fog aludni, koszos lesz, büdös lesz, kéreget majd ... és közben azon fog sírni, hogy mi lett belőle. Miközben nem veszi észre, hogy mindenről ő tehet. Siratja majd az elveszett tehetségét ... mit mondak erre? Úgy kell neki. Jelen pillanatban iszonyú megvetést érzek iránta. És undort ...