A pénteki legutolsó bejegyzés törölve ... Aki olvasta, úgyis tudja miről volt szó ... Jah, igen, még mindig ugyanaz a helyzet.

Péntek este Kopat kitalálta, hogy menjünk el sétálni. Esett a hó. Valahogy nem igazán voltam "jelen", nagyon-nagyon messze jártak a gondolataim. Ráadásul szerencsétlen módon annyira ráestem a karomra, hogy még most is fáj, és a fenekemen is van egy hely, ami ugyan nem lilult be, de nem tudok arra a felemre feküdni.

Szombat délután szerepjáték .. A mese véget ért ... Legalábbis egyenlőre. A történetet majd folytatni fogjuk, más célokkal, más tervekkel, stb .. ha a mostani mesélőnk kijátszotta magát. Nem tudom ki fog legközelebb mesélni, és azt sem, hogy mit, de majd kiderül.

Vasárnap .. már nem is tudom mit csináltam. Annyira megszűnt az idő, és megszűnt mindenki létezni ... majdnem mindenki.. Aztán este lett, aztán reggel ...
És amikor kinéztem az ablakon, láttam, hogy szakad a hó..
Tavaszt akarok ... virágokat, meleget ... napfényt ..