Ismét Kopat ... remélem ezúttal utoljára ..
Tegnap bejött hozzám, letett az asztalra egy levelet, aztán elment. Röviden arról írt, hogy végeztünk egymással, és köztünk már nem lehet semmi. Nem mondok véleményt. Egyik nap még sír, aztán másnap mocskolódik ..
Szar dolog, ha egy férfi nem képes megőrizni a méltóságát, és nem tudja beismerni a vereséget.

Már csak kettőt kell aludni, és péntek lesz. Teljesen be vagyok zsongva. És mostmár lelkiismeret furdalásom sincs.
Nincs bennem görcsös ragaszkodás semmi és senki iránt. Ennek nagyon örülök.

És végre ... emlékeztem az álmomra. Előzmények: A.-val amikor egyszer meditáltunk, utána azt álmodtam, hogy egy sötét alak üldöz. Nem volt határozott körvonala és nem volt emberi. Az álomból nem tudtam felébredni, hiába nyitottam ki még a szememet is. Aztán múlt hétvégén megint erről a valamiről álmodtam, ismét üldözött. Megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ha legközelebb ilyet álmodok, akkor nem menekülök el előle, hanem szembe nézek vele.
Most éjszaka ismét erről álmodtam. Közelített az a nagy sötét valami. Először elfutottam, de aztán visszamentem, és kicsit félve elé álltam. Nem bántott. Utána az álomban folytatódott tovább az életem, mintha semmi nem történt volna, annyi különbséggel, hgy tudtam, hogy sokkal jobb körülmények között vagyok, mint amilyenbe akkor voltam, amikor "menekültem". Egyszerű pszichológia :)