Próbálom elfojtani, próbálok nem foglalkozni vele, de a gyomromban gombócként gyűlik az idegesség és az aggódás. Kell ez nekem? Nem, mégis van ...

Kopat apja telefonált délelőtt, hogy Kopat hol van, mert ugye egész hétvégén nem volt otthon. Aztán amikor mondtam neki, hogy úgy tudom, hogy a reggeli busszal megy haza, megnyugodott. Csakhogy délben megint telefonált, hogy nem ment haza. Akkor most hol van? És miért hazudik még nekem is mindig? Gyűlölöm a hazugságot, és utálom, hogy mindig a képembe hazudik. Az is lehet, hogy megint pénzt kért kölcsön ... lehet hogy kölcsönpénzből vacsoráztunk pénteken?! Furdal a lelkiismeret ... hibáztatom magam .. nem tudom, hogy okkal, vagy ok nélkül ...

Miért kell mindig mindenkinek hazudnia??

Mindenki azt mondja, hogy hagyjam el a francba, ha arra nem képes, hogy igazat mondjon. Én mégis mindig meg akarom neki adni az újabb lehetőséget ... aztán rá kell jönnöm, hogy sosem változik meg ..