Próbálok nyugodt és közömbös maradni. De nem sikerül.
Tegnap délután feljött hozzánk G. , kaptam tőle kölcsön egy moblit, úgyhogy mostmár végre hétvégente is elérhető vagyok.
Szinte éreztem, hogy Kopat éjszaka megint beállít. Így is lett. Fél 12-kor csöngetett. Kicsit ki voltam akadva, múltkor is mondtam már neki, hogy ebből nem fogunk rendszert csinálni, hogy gondol egyet, és éjszaka csak úgy beállít. Ha baj van és véletlenül lekési az utolsó buszát, akkor azt mondom, hogy ok, persze, ott aludhat, meg hétvégén is, amikor nincs otthon a Bea, de így megint nekem ég a pofám miatta. Főleg Bea ezen a héten írja a szigorlati dolgozatát, gondolom idegesíti, hogy Kopat mindig ott van, és meg is értem őt.

Egyik felemnek lelkiismeret furdalása van, amiért olyan keményen beszéltem Kopattal. Tudom, hogy nagyon megviselte az, hogy különköltöztünk 2 és fél év után, de ezen túl kell lépni, és talpra kell állni. És nem hagyhatja el magát. Az utóbbi időben nagyon elhanyagolja a külsejét.
A másik felem viszont azt mondja, hogy ha csak finomkodok vele, és az önsajnálatára még ráteszek egy lapáttal, azzal sem teszek neki jót. Próbálok a kettő között egyensúlyozni. A visszajelzései alapján túl kemény vagyok. De talán még hallgat rám, és észbekap. 26 évesen mostmár illene tudnia, hogy mit akar kezdeni az életével.

Kiéleztődnek köztünk az ellentétek, nem tudom, hogy ő észreveszi-e ezt. Kezdem úgy érezni, hogy vissza akar húzni abba a reménytelen állapotban, amiben ő van. Csak azt nem értem, miért nem szedi össze magát, és áll talpra? Van munkahelye, igaz, csak 3 hónapra akarják megkötni vele a szerződést, de még van és ez a lényeg! A szüleinél lakik, van tető a feje felett, kényelmes ágy, kajája is van, neki szinte semmire nem kell kiadnia pénzt. Akkor miért nem tud magával mit kezdeni??? Grrrrr..... ideges leszek, ha erre gondolok.
Én nem oldhatom meg helyett a problémáit! Olyan.... olyan életképtelennek tűnik néha ... és az életképtelen emberek idegesítenek.