Érdekesen kezdődik a hét ... Kopat bejött a munkahelyemre reggel, visszadta azt a kis táblát, amit még egyik születésnapjára csináltam, a könyvemet, amit kölcsönadtam neki, és a kis házaspár figurát. Azt mondta ezek neki nem kellenek, dobjam ki őket ...
Kisebb vita után közöltem, hogy én nem fogom a szemetét kidobni. Azt hiszem ez olyan volt, mintha egy utolsót belerúgtam volna egy haldoklóba ...
Aztán elment. Utoljára még mondta, hogy üdvözli Y-t.

Y ... róla majd máskor. Túl messze van... mégis a szívemhez túl közel.