Reggel óta most van végre szusszanásnyi időm. Kicsit lefáradtam, ráadásul kiakasztanak a teszetusza, ostoba emberek.

Y. elvileg ma jön le Pécsre. Még nem írt smst, nem tudom, hogy elindult-e már, vagy sem. Bevallom, tartok attól, hogy mi van, ha nem jön?! De hisze megígérte.. és ő betartja az ígéreteit!

Tegnap este találkoztam Évivel és Zsófival. Évitől kaptam egy nagyon jó pulcsit, olyant, aminek a felső részét a vállra lehet lehajtani. Remélem ma este felavathatom.

Izgulok, mint a fene ..:))

"A szerelmed szép, az ellenséged csúf marad – csak ne menj hozzájuk túl közel!" :))

Tegnap este - szokásunkhoz híven - beültünk Danteba. Jól a teásbögre aljára nézünk. G.-nek a névnapját, nekem meg a szülinapomat ünnepeltük. Ajándékot is kaptam, amire egyáltalán nem számítottam, és annyira jól esett, hogy gondoltak rám, hogy majdnem elbőgtem magam. Dalmáéktól egy virágtartót kaptam, de olyant, hogy egy hosszú kémcső-féle köré van tekerve a tartó. Nagyon jól néz ki. Emsiéktől pedig egy kis boszorkányfigurán, aminek a tetején egy rugó van, és a legkisebb mozdulattól is elkezd "ugrálni". Bea is jött velünk, mint G. hivatalos barátnője :)

Kopatról azóta semmi hír, az apja sem kereste nálam ... vagy előkerült, vagy nem tudom. De még nála van 2 ingem, pólom, zoknim ... Jó lenne, ha ezeket visszaadná.

Még 1 nap, és péntek délután ... Kíváncsi vagyok Rá nagyon! :)

Ismét Kopat ... remélem ezúttal utoljára ..
Tegnap bejött hozzám, letett az asztalra egy levelet, aztán elment. Röviden arról írt, hogy végeztünk egymással, és köztünk már nem lehet semmi. Nem mondok véleményt. Egyik nap még sír, aztán másnap mocskolódik ..
Szar dolog, ha egy férfi nem képes megőrizni a méltóságát, és nem tudja beismerni a vereséget.

Már csak kettőt kell aludni, és péntek lesz. Teljesen be vagyok zsongva. És mostmár lelkiismeret furdalásom sincs.
Nincs bennem görcsös ragaszkodás semmi és senki iránt. Ennek nagyon örülök.

És végre ... emlékeztem az álmomra. Előzmények: A.-val amikor egyszer meditáltunk, utána azt álmodtam, hogy egy sötét alak üldöz. Nem volt határozott körvonala és nem volt emberi. Az álomból nem tudtam felébredni, hiába nyitottam ki még a szememet is. Aztán múlt hétvégén megint erről a valamiről álmodtam, ismét üldözött. Megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ha legközelebb ilyet álmodok, akkor nem menekülök el előle, hanem szembe nézek vele.
Most éjszaka ismét erről álmodtam. Közelített az a nagy sötét valami. Először elfutottam, de aztán visszamentem, és kicsit félve elé álltam. Nem bántott. Utána az álomban folytatódott tovább az életem, mintha semmi nem történt volna, annyi különbséggel, hgy tudtam, hogy sokkal jobb körülmények között vagyok, mint amilyenbe akkor voltam, amikor "menekültem". Egyszerű pszichológia :)

Egy órás szenvedés után végre visszaállítottam a gépet az eredeti helyzetébe.. vagyis.. na mindegy, az a lényeg, hogy működik.

Tegnap este Kopat feljött hozzám ... Azt mondta, hogy szakítani akart velem végleg, de nem tud .. Minden olyan zavaros, és annyira elegem van a zűrös dolgaiból. Miért nem tud úgy élni, mint egy normális ember? Ma délelőtt már 2x volt nálam megint az apja, mert este, miaután elment tőlem nem ment haza. Semmi hír nincs róla... A szüleinek is elegük van már belőle. Az apja azt mondta, hogy ha ezt így folytatja, akkor otthonról is ki lesz dobva.

Fél évvel ezelőtt amikor az utcán sétáltunk, láttunk egy csövest, akinek a szagát már messziről lehetett érezni. Valamiért épp fasítban voltunk egymással. Azt mondtam neki, hogy ha így fogja folytatni, akkor úgy fogja végezni, mint az a csöves. Egyenes úton halad ehhez ... Utálom benne, hogy életképtelen! Mi a francnak nem lehet hazamenni? Nem lesz hol laknia ... de én nem fogom befogadni! Az utcán fog aludni, koszos lesz, büdös lesz, kéreget majd ... és közben azon fog sírni, hogy mi lett belőle. Miközben nem veszi észre, hogy mindenről ő tehet. Siratja majd az elveszett tehetségét ... mit mondak erre? Úgy kell neki. Jelen pillanatban iszonyú megvetést érzek iránta. És undort ...

A történet folytatódik tovább...
Kopat apja bejött hozzám, hogy nem-e tudom hol van, mert megbeszélték hol és mikor találkoznak, és nem jött el...
Erre bennem megindult a vezérhangya .. mi van akkor, ha valami hülyeséget csinált?? Egy jó negyed órán keresztül görcsben volt a gyomrom. Aztán megjelt Kopat, visszahozott egy másik könyvet is..nem mondottt semmit .. Könyörgöm! Nem kellene ezt megbeszélni? Ha haragban válunk el egymástól mennyire szar lesz, ha az utcán véletlenül összefutunk?

Érdekesen kezdődik a hét ... Kopat bejött a munkahelyemre reggel, visszadta azt a kis táblát, amit még egyik születésnapjára csináltam, a könyvemet, amit kölcsönadtam neki, és a kis házaspár figurát. Azt mondta ezek neki nem kellenek, dobjam ki őket ...
Kisebb vita után közöltem, hogy én nem fogom a szemetét kidobni. Azt hiszem ez olyan volt, mintha egy utolsót belerúgtam volna egy haldoklóba ...
Aztán elment. Utoljára még mondta, hogy üdvözli Y-t.

Y ... róla majd máskor. Túl messze van... mégis a szívemhez túl közel.

Wow, tök jó hétvégém volt!
Pénteken Kopattól kaptam egy kis cserepes virágot, azt hiszem kankalint. Szombaton találkoztam egy vidéki chates ismerősömmel, vele is nagyon jól elbeszélgettem.
Este a kis baráti csapattal beültünk a Plazaban egy bárba, tervezgettük a vasárnapi napot, mert úgy volt hogy busójárásra megyünk. De aztán a végeredmény az lett, hogy abban állapodtunk meg, nem megyünk, mert szar idő lesz. G.-vel megbeszéltük, hogy reggel lenézünk a vásárba, de amikor vasárnap reggel csörögött az óra, írtam egy smst, hogy a program lefújva, mert kómás vagyok. Aztán dél körül csörgött, hogy mégis megyünk busójárásra, itt és itt, ekkor és ekkor találkozunk.
Elvileg 9-en mentünk volna, 2 kocsival, de csak 7-en lettünk. Aztán gyorsan még egy embert beszerveztünk, és irány Mohács! Egész jól éreztem magam, bár ezek a busó maszkok nem igazán nyerték meg a tetszésemet, de az egész városnak egy tök jó emelkedett hangulata volt, annak ellenére, hogy az eső szemerkélt. Rengetek bazáros volt, kajássátor, stb .. Aztán este jött a máglyagyújtás. Na az tetszett. Jó nagy tüzet csináltak, és legalább kicsit átmelegedtünk. Összefoglalva: tök jó volt.
Vasárnp este jó későn feküdtem le, most cak pislogok kifelé a fejemből ... álmos vagyok. És különben is.. nem süt a nap..

Még valami! Reggel kaptam apámtól egy smst... 22 év kellett neki ahhoz, hogy megjegyezze, hogy mikor van a születésnapom. Bár...az lehet hogy nem tudja, hogy a mai az hányadik ...:)

Kellemesen egyformák a napjaim, mindegyiket kitölti az a fajta nyugodtság, ami kb 2 hónapja jelen van az életemben.

Tegnap beszéltem egyik ismrősömmel, aki mondta, hogy Kopat mostmár igazán visszaadhatna neki egy plüss állatkát, amit kölcsönkért tőle. Persze erről én semmit nem tudok, noha mindezt még akkor tette, amikor együtt laktunk. Tovább folytatva a beszélegtést kiderült, hogy Kopat szinte mindennap bent volt abban a kocsmában, ahova ez az ismerősöm is járni szokott. Mindennap megitta a kis fröccseit, miközben arról panaszkodott, hogy az első hónapokban megcsaltam őt, és attól félt, hogy akkor is ezt tettem.
Íme egy tanulság mindenkinek: amíg sírsz afölött, amitől félsz, de nem valós, tönkreteheted a kapcsolatodat! Ha azt az időt, amit kocsmában töltött, inkább rám fordította volna ... de mostmár mindegy. Nem mondom, hogy nem érdekel, mert a mai napig nagyon erős dühöt érzek vele kapcsolatban. Nem a havrokat hibáztatom, nem is a kocsmákat, hiszen mindenki saját maga dönti el, hogy hol és mivel tölti el az idejét. És ha neki fontosabb volt a kocsmázás ... hát így járt. Pedig nem egyszer szóltam, hogy válasszon a kettő között. Ez már alkoholizmus? És meddig fog még süllyedni abban az erkölcsi mocsokban, amiben most van? És miért vagyok ma reggel ennyire ilyen?
Szerencsére mindez már a múlté, és új periódus kezdődött az életemben. Kopattal kapcsolatban még csak annyit: nem lehet megmenti azt, aki nem akar megmenekülni. Sajnálom, hogy ezt ilyen későn vettem észre. De jobb később, mint soha.

"Némán ülök és álmodozom,
hallgatom a csend dalát,
egész nap csak rád gondolok,
úgy érzem megöl a magány.
Szememből kicsordul egy könnycsepp,
lassan végigfolyik arcomon,
várom hogy végre átölelj,
mert szeretlek és hiányzol nagyon."

Tegnap este páran beültünk Dantéba, megbeszéltük, vasárnap mikor, hogyan, hányan megyünk Mohácsra.
...
Valaki rángasson már vissza a földre ... bár... minek?! Olyan jó így. :)

Ha már ilyen romantikus, verselős, idézgetős hangulatban vagyok ...

"Vártam, hogy változz és többé meg ne alázz,
de nem változott semmi, maradt a gyász.
Azóta feketében járunk, gyászoljuk a jövőt,
ami a miénk lehetett volna, de megöltük őt.."

"Jó reggelt, itt a Földön, mindenkinek!"

A nap gyönyörűen süt, kezd tavaszodni. Végre a levelek is kezdenek a helyükre kerülni, azaz előkerülni. A freemail ugyanis egy csomó e-mailt nem továbbított. De szerencsére ez egyetlen levelezésemnek sem vetett véget, legalábbis remélem senki nem haragudott meg rám a rendszerhiba miatt.

Azt veszem észre, hogy nagyon sok ember élete ugyanolyan szakaszban van, mint amilyenben az én életem. Lehet, hogy eddig is így volt, csak nem figyeltem fel rá?!

Morrison: Emlékszem Rád

Vártam rád évekig, kedvesem,
és nem számoltam a perceket, órákat,
a hosszú éjjeket, nappalokat.

Valóban szerettelek, kedvesem,
pedig nem akartam fájdalmat,
kínzó magányt, önző vágyakat.

Álmodtam rólad, kedvesem,
egy megtört szivet vissza kellett adnom.
Keserűen ébredtem, nem volt kit vígasztalnom.

Még ma is emlékszem rád, kedvesem,
higgy nekem, a jövőnket végiggondoltam.
Nincs mit tennünk,
hisz már minden büszkeségemet feladtam.

Élek és virulok. Vagy legalábbis igyekszem ...

Tegnap este végre sikerült G.-nek és Beának közelebb kerülni egymáshoz. Kíváncsian várom a folytatást, drukkolok nekik, olyan aranyosak együtt, szerintem összeillenek :) Persze ami innét történik velük, az kizárólag rájuk tartozik... igyekszem nem kíváncsiskodni.

Olyan élethelyzetbe kerültem, ami nagyon sok türelmet, és erőt igényel. Mintha egy haldoklót kellene meggyőznöm arról, hogy van miért élni, és akarjon ő is élni. Elég nehéz, és lehet hogy kevés vagyok hozzá, de mindet megteszek.

Hihetetlenül intenzívek lettek az érzéseim, úgy is mondhatnám, hogy a lelki életem. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen érzések is szorultak belém. Furcsa színben pompázik minden ...

Vettem szombaton 2 farmert 2990,-ért (az egyik Diesel), egy kardigánt 360-ért, és egy pulcsit 300,-ért. Jól jártam, vagy jól jártam? :))

A pénteki legutolsó bejegyzés törölve ... Aki olvasta, úgyis tudja miről volt szó ... Jah, igen, még mindig ugyanaz a helyzet.

Péntek este Kopat kitalálta, hogy menjünk el sétálni. Esett a hó. Valahogy nem igazán voltam "jelen", nagyon-nagyon messze jártak a gondolataim. Ráadásul szerencsétlen módon annyira ráestem a karomra, hogy még most is fáj, és a fenekemen is van egy hely, ami ugyan nem lilult be, de nem tudok arra a felemre feküdni.

Szombat délután szerepjáték .. A mese véget ért ... Legalábbis egyenlőre. A történetet majd folytatni fogjuk, más célokkal, más tervekkel, stb .. ha a mostani mesélőnk kijátszotta magát. Nem tudom ki fog legközelebb mesélni, és azt sem, hogy mit, de majd kiderül.

Vasárnap .. már nem is tudom mit csináltam. Annyira megszűnt az idő, és megszűnt mindenki létezni ... majdnem mindenki.. Aztán este lett, aztán reggel ...
És amikor kinéztem az ablakon, láttam, hogy szakad a hó..
Tavaszt akarok ... virágokat, meleget ... napfényt ..

Kezdődnek a "viharok". Mostanában furcsa dolgokat váltok ki az emberekből, és mások is furcsa érzéseket váltanak ki belőlem. Valahogy mintha minden sokkal intenzívebb mozgásban, változásban lenne.

Annyira szeretnék leírni ide valamit ... valami új dolgot ... ami nagyon mélyen van bennem ... talán majd egyszer.

Tegnap este a chaten szoba op választás volt ... Remélem ezzel lezárultak a hatalmi harcok. Igyekszem megfelelni a követelményeknek.

Túl sok minden van bennem, ami nem tud a felszínre törni.

Végre eljutottunk a Tescoba, igaz, az egészen csak átrohantunk, és egy csomó dolgot elfelejtettem, amit venni akartam.

Úgy tűnik a velencei útból nem lesz semmi. Bevallom őszintén, annyira nem is bánom, így legalább nem kell annyira spórolnom.

Tegnap este ismét szembesültem a 13-18 éves önmagammal, régi naplóim oldalán. Legszívesebben letagadnám, hogy az is én voltam. Annyi érzés rohant meg akkor ... de mára nem maradt belőlük semmi.

Úgy tűnik megint minden nyugodt körülötem, és bennem is. Kíváncsi vagyok mikor jön a következő hullám, és hogy milyen lesz.

Reggel amikor kineztem az ablakon azt hittem csak a csipam miatt latom a tajat fehernek. Aztan rajottem, hogy az a sok feher ize az erkelyen, a talajon, a haztetokon az mind ho. Most erre mit lehet mondani? ... Azt hogy: "Mikor lesz mar nyar?" :)

Kopat miatt mar nem vagyok ideges, rendezodnek azert a dolgok, csak ido kerdese.

Akarhanyszor eloveszem a regi naploimat, mintha megszunne az ido. Ma reggel is igy tortent. El is hataroztam, hogy begepelem, aztan felteszem valahova ... Persze ez meg csak elhatarozas, es lehet hogy a sok szoveg lattan elborzadok sajat magamtol, es a megvalositasbol nem lesz semmi. Majd kiderul.

Tegnap G.-vel mentunk volna a Tescoba, de aztan ez elmaradt, ugyanazert, amiert penteken. Sebaj, ha minden igaz - es ha semmi nem jon kozbe - akkor ma potoljuk.

Próbálom elfojtani, próbálok nem foglalkozni vele, de a gyomromban gombócként gyűlik az idegesség és az aggódás. Kell ez nekem? Nem, mégis van ...

Kopat apja telefonált délelőtt, hogy Kopat hol van, mert ugye egész hétvégén nem volt otthon. Aztán amikor mondtam neki, hogy úgy tudom, hogy a reggeli busszal megy haza, megnyugodott. Csakhogy délben megint telefonált, hogy nem ment haza. Akkor most hol van? És miért hazudik még nekem is mindig? Gyűlölöm a hazugságot, és utálom, hogy mindig a képembe hazudik. Az is lehet, hogy megint pénzt kért kölcsön ... lehet hogy kölcsönpénzből vacsoráztunk pénteken?! Furdal a lelkiismeret ... hibáztatom magam .. nem tudom, hogy okkal, vagy ok nélkül ...

Miért kell mindig mindenkinek hazudnia??

Mindenki azt mondja, hogy hagyjam el a francba, ha arra nem képes, hogy igazat mondjon. Én mégis mindig meg akarom neki adni az újabb lehetőséget ... aztán rá kell jönnöm, hogy sosem változik meg ..

Péntek este Kopattal elmentünk vacsizni az utcánkban lévő, nemrég felfedezett étteremben. Fincsi volt a kaja, tök jól éreztem magam, rég voltam étteremben. Megkapta azt az állást, amire az önéletrajzot beküldte. Ha minden jól megy, szerdán kezdhet az új helyen, magasabb fizuért, és cégautóért.

Szombat este találkoztam Évivel, Zsófival, rendeztünk egy "nő-bulit". Vettünk egy üveg bort, kólát, meg nasit. Fogtunk egy dobókockát, és dobtunk. Aki a legkisebbet dobta, ivott egy korty bort, de nem nyelte le, hanem a szájában tartotta egészen addig, amíg egy újabb kör kockadobás le nem ment, és csak utána nyelhette le. És persze volt olyan, hogy egyikünk sorozatban dobta az alacsony számokat. Ez a módszer nagyon jó ahhoz, hogy az ember szórakozva rövid idő alatt kellemesen illuminált állapotba kerüljön. Mi is így voltunk, bár a hatás kb 1 óra alatt elmúlt.
Azt hiszem megtanultam értékelni a bor zamatát, igaz, volt aki ösztönözzön rá...

Vasárnap gyönyörű idő volt, sütött a nap, és volt vagy 15 fok legalább. A szomszéd néni átcsöngetett hozzám, adott valami piszkabotot, hogy a teraszon lévő lefolyót piszkáljam meg, mert eltömődött és nem tud lefolyni a víz. Beszélgettünk kb negyed órát, normálisnak, aranyosnak tűnik. Remélem nem az a fajta, aki szembe vigyorog és hátulról döf...

Van pár nyomasztó érzésem ... Évi nagyon jól tudja mik ezek ;) És bocs a szombat estéért lányok!! Én sem így terveztem...

Tegnap bejött a munkahelyemre Zsófi. Megbeszéltünk, hogy szombaton rendezünk egy "nőbulit". Erre hétvégére is megvan a program. Kopat azt ígérte, hogy ma elmegyünk vacsorázni valahova. Kíváncsi vagyok ez az ígérete is olyan lesz-e, mint az összes többi, amit nem tart, tartott be. tartok tőle, hogy olyan lesz ...

Egy kedves régi baráttól is kaptam tegnap levelet, kicsit meg is lepődtem, hogy írt ...

Megkaptam a fizumat, kiszámoltam, hogy erre a hónapra kb 6000-10000 Ft-om marad, ha menni akakrok Velencébe. Vagy legfeljebb megbeszélem a többiekkel, hogy az utiköltség rám eső részének 1/3-át azt hadd fizessem ki a következő havi fizumból. Bár ez még nem biztos, hiszen még nem is beszéltünk meg semmit. Majd kiderül.

Ez a szar blog megint nem ir ki ekezeteket!!

Annak ellenere, hogy tegnap napkozben nagyon lehangolt voltam, az estem nagyon jol sikerult. Icq-n megismerkedtem egy tok jofej sraccal, aztan egy hirtelen felindulastol vezerelve osszefutottunk a varosban, es dumaltunk majdnem 2 oran keresztul. Tenyleg jofej, es mindenrol tudtunk beszelgetni.
Elotte G.-vel is megbeszeltem, hogy talalkozunk, aztan elmegyunk fel a Szabadsag szoborhoz. Igy is lett. Kb 11-ig voltunk fent, dumaltunk az elet dolgairol, pasikrol meg a nokrol, de volt hogy csak a holdat neztuk. Tok szep volt, pont telihold volt, es amikor felhok vonultak el elotte, hatalmas udvara volt, korulotte szivarvany szinekkel.
Rajottem, hogy teriszonyom van. Kb 70 cm szeles volt az a resz, ami kozvetlenul a szoborhoz vezetett ki, mellette pedig 4 m-es melyseg volt, ami ugyan nem olyan nagy, de sotetben es szelben.. es korlatok nelkul ... hmm ... Bevallom meg most is gorcsbe randul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy kimereszkedtunk oda. Aztan meg onnan vissza. Huhh, nem biztos, hogy megegyszer bevallalom azt a kb 10 - 12 normalis lepest, ami az elejetol a vegeig vezetett, de amit totyogva tettem meg.
Ja! Azt el is felejtettem irni, hogy elotte mutatott egy tv-s kocsit belulrol. Sok kis monitor, erositok, egy csomo gomb.. mint a filmekben. Tok jol nezett ki, es rajottem, hogy szivesen dolgoznek ilyen helyen.

A mai nap eddig nagyon pozitivan alakul, remelem igy is marad... vegulis mi ronthatna el?! Kopat irt ejszaka 2 sms-t, bar nem ertem, hogy milyen telefonrol, es nem ertem az egyik sms tartalmat sem. "Meg most is szeretlek" utana pedig: "Remelem neked jol esett!" Bar ezt tenyleg nem ertem mire irta. Remelem ma bejon hozzam, es meg tudom kerdezni tole.

Amugy minden ok, kedvenc levelezotarsamtol is kaptam levelet, ha minden igaz ma meg fizut is kapok ... legalabbis remelem. A nap is sut, es olyan, mintha tavasz lenne, remelem mostmar nem lesznek nagy hidegek.

Olyan zavarosak az érzéseim. Miért akarok megfelelni mindenkinek? Miért akarok tökéletes lenni? Úgysem sikerül ... és persze ilyenkor jön elő az, hogy úgy érzem nem érek semmit. És hogy egy szemét alak vagyok, aki nem törődik eleget a régi barátokkal. Mi az amire vágyok? Komolyan nem tudom ... valami üresség van, de nem tudom, hogy ezt mi okozza. És azt sem, hogy mi szűntethetné meg.

Újra neki akarok állni héber nyelvet tanulni.
Üres minden ... és közömbös.

Próbálok nyugodt és közömbös maradni. De nem sikerül.
Tegnap délután feljött hozzánk G. , kaptam tőle kölcsön egy moblit, úgyhogy mostmár végre hétvégente is elérhető vagyok.
Szinte éreztem, hogy Kopat éjszaka megint beállít. Így is lett. Fél 12-kor csöngetett. Kicsit ki voltam akadva, múltkor is mondtam már neki, hogy ebből nem fogunk rendszert csinálni, hogy gondol egyet, és éjszaka csak úgy beállít. Ha baj van és véletlenül lekési az utolsó buszát, akkor azt mondom, hogy ok, persze, ott aludhat, meg hétvégén is, amikor nincs otthon a Bea, de így megint nekem ég a pofám miatta. Főleg Bea ezen a héten írja a szigorlati dolgozatát, gondolom idegesíti, hogy Kopat mindig ott van, és meg is értem őt.

Egyik felemnek lelkiismeret furdalása van, amiért olyan keményen beszéltem Kopattal. Tudom, hogy nagyon megviselte az, hogy különköltöztünk 2 és fél év után, de ezen túl kell lépni, és talpra kell állni. És nem hagyhatja el magát. Az utóbbi időben nagyon elhanyagolja a külsejét.
A másik felem viszont azt mondja, hogy ha csak finomkodok vele, és az önsajnálatára még ráteszek egy lapáttal, azzal sem teszek neki jót. Próbálok a kettő között egyensúlyozni. A visszajelzései alapján túl kemény vagyok. De talán még hallgat rám, és észbekap. 26 évesen mostmár illene tudnia, hogy mit akar kezdeni az életével.

Kiéleztődnek köztünk az ellentétek, nem tudom, hogy ő észreveszi-e ezt. Kezdem úgy érezni, hogy vissza akar húzni abba a reménytelen állapotban, amiben ő van. Csak azt nem értem, miért nem szedi össze magát, és áll talpra? Van munkahelye, igaz, csak 3 hónapra akarják megkötni vele a szerződést, de még van és ez a lényeg! A szüleinél lakik, van tető a feje felett, kényelmes ágy, kajája is van, neki szinte semmire nem kell kiadnia pénzt. Akkor miért nem tud magával mit kezdeni??? Grrrrr..... ideges leszek, ha erre gondolok.
Én nem oldhatom meg helyett a problémáit! Olyan.... olyan életképtelennek tűnik néha ... és az életképtelen emberek idegesítenek.

A péntek este a szokásos módon telt, KOpat jött, nálam aludt, stb ...
Szombaton délután 3-ra mentem szerepjátékozni. Aztán vasárnap reggel 6-ra értem haza onnét. 11-ig aludtam, aztán olvastam, és élveztem a délutáni napsütést. 3 körül kimentem anyámékhoz, meglátogatni öcsémet. Mostmár jobban van. Kopat is jött, pontosabban meglepett, mert úgy volt, hogy 2-re eljön hozzám, és onnét megyünk ki együtt anyámhoz, de nem jött. Helyette egyből anyámékhoz ment ki, és ott találkoztunk. Aztán hazamentünk vacsiztunk, kicsit tv-ztünk és szunya. Reggel elég kómásan ébredtem, és még most is csak pislogok kifelé. Ha minden jól megy, akkor csütörtökön kapok fizut. Viszont most nagyon spórolni kellene, ha félre akarok tenni a velencei útra...
Jah, hogy nem is írtam eddig? Lehet, hogy megyünk Velencébe, a karneválra. Nem Kopattal, hanem azzal a kis csapattal, akikkel bulizni szoktam eljárni. De persze ez még egyáltalán nem biztos. Ha megyünk, akkor kocsival utazunk, nem busszal. De az utiköltséget azt hiszem egész olcsón ki lehet hozni. De ez még a jövő zenéje.