A.-tól egy nagyobbacska ametiszt követ kaptam karácsonyra, igaz, hogy csak este lett volna szabad megnéznem,... de mostmár mindegy :))
Kopat megvette a Világvallások c. könyvet, és a Biblia kódja 2-t. És egy papucsot, ami nem volt jó, így ma visszavittük a kínaiba. A tulaj egy bunkó kínai spiné volt, ezentúl csakazért is oda megyek vásárolni, hogy jólfelidegesítsem. :) A pénzt nem adta vissza, le kellett vásárolni. Úgyhogy lett helyette egy bebújós meleg papucsom, és egy strandpapucs-féle, meg egy zokni.

Misitől is kaptam ajándékot ... bár ez nem konkrét ajándék, csak egy nagyon kedves ígéret. "De innentől kezdve - komolyan mondom - nem kell magadnak M-könyvet
venned, mert megküldök minden új megjelenésből egy példányt neked. Bár csak sűrűbben tehetném!"

Mostmég nekiállok főzőcskézni, csinálunk gordon bleu-t, meg töltöttkáposztát, pogácsát. Jól indul ez a karácsony, bár egyátalán nincs ünnepi hangulatom.

Ja! Kopat elcserélte a kistévét és azt a 21 colos monitort, amit ingyen szerzett és amit 15 ezerért javítottak volna meg egy nagy képernyős tévére :)) Úgyhogy tegnap este fél 2-ig tévéztünk. Hiányzott már egy picit. Van rajta txt, meg szupersarkított... Elin.. azt hiszem.. vagy mit tudom én, de kit érdekel :)

Na, megyek, veszek még egy követ, olyat, ami olyan szürkén csillog... mi is a neve.. Hem... valami hem-mel kezdődik.. nem tudom.

Kellemes ünnepeket mindenkinek!

Itt vagyok :)

Pénteken este Kopat szokáshoz híven fél 11 körül ért haza. Kicsit elegem volt belőle, már nagyon várom a különköltözést!

Szombat délelőtt: bevásárlás, de csak spórolósan. Délután Kopat kiment a szüleihez, mert vasárnap reggel disznóvágásnál segítkezett és korán reggel nem volt busz. Nincs gond. kicsit paráztam milyen lesz egydül aludni, de aztán nem érdekelet. Este chates, Pécs szoba találkozó. Voltunk vagy 20-25-en, ebből talán ha pár embert ismertem, de nem is bántam. Érdekes volt látni, hog yki kit utál, ki kivel smárol, stb .. :))

Utána 6-an (Szelas, barátnője Emssi, Géza, Gergő, András és én) Elmentünk No disco-ba, Szelasék befizettek engem is. Utoljára talán 3 éve voltam így bulizni, kicsit zavarban voltam. Ráadásul mivel nem készültem rá, hosszú garbó volt rajtam, amibe annyira beleizzadtam, mint a fene. Ugráltunk, táncoltunk, buliztunk, és én újra fiatalnak érezte magam. (mondom ezt 21 évesen )
Kb 3-fél 4ig voltunk ott, utána mivel mondtam, hogy nálam üres a lakás, felmentünk hozzánk. Útközben vettünk kaját, üdítőt.
Kb fél 5-ig voltak ott, utána hazamentek. Nagyon jól éreztem magam, el sem tudom mondani mennyire. Hálás vagyok nekik, amiért kirángadtak a tespedt magányomból.

Vasárnap reggel 9-re már lent voltam a vásárban, Szelason és Emsin kívül a többiek is. Vettem ajándékot, meg 1-2 dolgot, ami még kell a karácsonyhoz, és el is fogyott minden pénzem.

Most meg itt vagyok, mert Kopat megint "intézi a dolgait" és nem akrja, hogy vele legyek. Én meg nem vagyok hajlandó egyedül abba a kurva hideg lakásban lenni. Mikor lesz már január, hogy költözhessek??

Még bent vagyok a munkahelyemen. Vártam valami ünnepélyes, emelkedett érzést, hogy ez az utolsó munkanap, és majd' egy hónapig nem kell jönnöm, de ez elmaradt. Valami hiányzik, nem tudom mi. Nem látom értelmét annak, hogy hazamenjek ... Kopat úgysincs otthon, pár napja megint 8 után jön haza pedig múlthéten általában mindig otthon volt időben. Eddig bírta. Örülök, hogy januártól nem lesz az, hogy azért nem megyek haza, mert nincs otthon. Akkor saját kis birodalmam lesz ... és leszarom hogy hol van és hogyan vágja tönkre az életét a jóhiszeműségével. Rájötem, hogy nagyon nem csípem az olyan embereket, akik "ártatlanok". És arra is rájöttem, hogy mindig is utáltam az ilyeneket :)

Kellemes karácsonyt kívánok mindenkinek, aki ezeket az őrült sorokat olvassa!

Ma már jobban vagyok, valószínű, hogy a tegnapi csak egy gyomorrontás volt. Többet nem fogok a fornettisnél virslis izét venni, az biztos! Egye meg az, aki csinálta.

Salgótarjánba nem tudok elmenni, nincs annyi fölösleges pénzem. Főleg így karácsony előtt. Sajnálom, mert nagyon szerettem volna találkozni chates emberekkel.

Felhívtam Beát, leendő lakótársat. Azt mondta, a szoba az enyém, nem kell aggódnom, jövőhéten felhívja a tulajt, és megmondja neki, hogy januárban megyek :)

Lesz fánk, anélkül nem karácsony a karácsony. Kis pici. Remélem az ünnepek nyugodtan fognak telni.

Kúrálom magam. Állítólag a coca cola kortyolva jó a hányinger ellen. Almát eszek, meg kólát iszok. De nem is kívánok semmi szilárdat. És fázok, mint a fene, pedig tűz forró a radiátor.
Karácsonyra megbetegszek? Jó időzítés...

Pocsékul érzem magam. Tegnap dél körül vettem virslis fornettit. Hát nagyon szar volt, valahogy mintha nem kelt volna meg a tésztája, vagy nem is tudom. Talán ennek köszönhetően estére hányingerem lett. Tudni kell, hogy én nagyon ritkán hányok, a cucc inkább alul jön ki, mint felül. De még éjszaka is kirohantam, és hódoltam a fehér istennő előtt, miközben annyira fáztam, hogy azt hittem nem élem meg a reggelt. Nem tudom mitől volt ez, mégcsak alkoholt sem ittam ...
Most sem vagyok valami jól, fázok, a gyomrom kavarog, szédülök és 5 perc alatt el tudnék aludni bárhol.

Azonkívül utálom, hogy éjszaka mindig arra ébredek fel, hogy Kopat annyira szorít magához, hogy szinte agyonnyom.

Ehh.. mostmár ha beledöglök, akkor is túlélem a mai és a holnapi napot. És utána jan. 12-ig pihi, és seggbe rúgom azt, aki megpróbálja beszabályozni, hogy mikor keljek ki az ágyból.
Kicsit azt hiszem ki vagyok merülve. Másfél hete nem tudok normálisan aludni éjszaka, reggel úgy kelek, mintha semmit nem aludtam volna, folyton rémálmaim vannak, ha felébredek éjszaka, legalább egy órán keresztül forgolódok, mire vissza tudok aludni. Az is csoda, hogy még így bírom...

Kész! Nem keresek tovább albérletet!!

...(hatásszünet)...

Mert tegnap megtaláltam álmaim lakását. :) Tágas, földszinti, téglaépületben külön szoba, nagy ablakokkal, hatalmas nappalival, ami a másik lány szobája, édes kis konyha, és fürdő, étkező. A belvárostól gyalog kb 20 percre van, kicsit meredek az utca, a kilátás isteni, jah és egy nagy erkély is van! 12500+a rezsi fele (télen 8000, nyáron kb 4000). A csaj, aki ott lakik székesfehérvári, a hétvégékre hazautazik.
Persze minden jóban van valami rossz; a szomszédok öregek, és mindig mindenről tudnak, és mindenről értesítik a tulajt, aki szintén egy idős hölgy. Bea (jövőbeni lakótárs) azt mondta az a legjobb, ha mindig mond nekik valamit az ember, akkor azt hiszik, hogy ők jólinformáltak, és nem pletykálnak.
A lány nagyon jófej, nyitott, vannak közös egyezési pontjaink. Amikor mentem megnézi a lakást megkínált teával is, és nagyon jól elbeszélgettünk. Ki fogok vele jönni :) Magyar-kommunikáció szakos, negyedéves.

Úgyhogy most fel fogom hívni a kertvárosi csajt, akinél hétfőn néztem a szobát, és meg fogom neki mondani, hogy találtam jobbat :)
És felhívom a jelenlegi főbérlőnket is, hogy január 6-án visszaadjuk a kulcsokat.

A szoba amúgy nagyobb, mint a kertvárosi lakásban, és ha akarok, még tudok vinni bútort, elfér. Ráadásul tükrös szekrény van.

Most boldog vagyok, kezdem érezni a biztonságot, amit magamnak teremtek.

Tegnap A.-val elmentünk megnézni az albit. Egy fiatal csaj lakik ott, a ttk-n tanul, most fogja majd írni a diplomamunkáját. Igényes, tiszta, rendezett, ápolt a lakás. A csaj zöld teát és borsmenta teát iszik, nincs hamutartó a lakásban, van számítógépe, fa bútorok vannak, a natúr színek dominálnak, az ágy pedig egész új. Bár a szekrény elég pici, de nem számít. Van íróasztal is és szék is a szobában. Ráadásul kertvárosban van, Pécsnek azon a részén ahol a legtöbb ismerősöm lakik. Jó lenne odaköltözni.
9000 + a rezsi fele lenne az a szoba, és ráadásul még mosógép is van :)
Ma délelőtt felhívtam a csajt, miondtam neki, hogy tetszik, és ki is venném. Azt mondta volt előttem még egy lány, aki a hét elejére ígérte a választ, mert a szüleitől is függ, hogy költözhet-e. Jó lenne ha nem akarna költözni, és én mehetnék ...

Kopattal tegnap ezt megbeszéltem, ő visszamegy a szüleihez, viszi a macskát is. Nem szakítunk, csak külön fogunk élni, talán ezzel vissza tudjuk hozni a randevúk varázsát.

Vannak álmai, amik beteljesülnek. Megálmodta azt is, hogy külön fogunk lakni. És azt, hogy a költözés után nem kell fél év, és én Pesten fogok kikötni. Féltékeny M.-re, úgy érzi, hogy közünk lesz egymáshoz.

Úgyhogy ... kíváncsi vagyok, 2004 júliusában mi lesz velem, hol leszek ... és kivel.

A pillanatnyi megelégedés marasztalni akarja az embert abban a helyzetben, amiben éppen van. Hétvégén - már amennyi volt belőle - sokat gondolkoztam azon, hogy valóban külön akarok-e költözni Kopattól. Veszélyesen közel voltam ahhoz, hogy azt mondjam: nem.
Mert akkor mi lesz a macskával, mi lesz az eddig együtt töltött idővel, stb ..

Néha úgy érzem, mintha "kölcsönvennék" a testemet, hogy úgy irányítsák az életemet. Ma délelőtt voltam így. E-mailen A. küldött pár hirdetést albérletekről, az egyik meg is tetszett, 9000+rezsi fele, 1 szoba. Felhívtam, megbeszéltem a csajjal, hogy ma 6 körül megyek megnézni. Olyan, mintha nem is én hívtam volna fel ...

Furcsa ... ha visszagondolok, arra, amikor a mostani helyre költöztünk pár hónappal ezelőtt, az egész olyan macerás volt, nehézkes. Most meg hihetetlenül nagy lendülettel állok neki a költözés gondolatának. Tudom, hogy minden rendben lesz! :) És tudom, hogy jó lesz nekem. Meg fogom valósítani önmagamat, és az álmaimat. Csak nem szabad visszanézni, mert az maradásra bírna.

Boldog vagyok, ha arra gondolok, hogy a születésnapomra már minden el lesz rendezve (február). Ha Kopat összeszedi magát természetesen folytathatjuk a kapcsolatot - ha ő is akarja. De a függetlenség kell ahhoz, hogy újra oda tudjak bújni hozzá, és újra azt mondhassam szívből, hogy "szeretlek".

A vasárnap kellemesen telt, olyan volt, mintha szombat lett volna. Mászkáltunk a városban, vettem ezt-azt, többek között egy könyvet is. A címe: Kínzóeszközök. Bemutatja azokat az eszközöket, melyekkel a történelem során vallatták a jónépet. Egyenlőre még nem választottam ki, hogy melyik a "kedvencem" bár a karóbahúzást szerintem kevés dolog tudná felülmúlni. :)) Van pár eszköz, aminek viszont nem értem a működési elvét ... igaz, még nem olvastam el, csak a képet láttam róla.
Nem semmi, hogy mennyire kegyetlen tud lenni az emberi faj. De ami a leginkább tetszik; azok a módszerek, amik nem okoznak fájdalmat, viszont az egyén tudatát annyira támadják, hogy beleőrül. Írjk példát? Na jó; pl egy cellában folyamatosan nyomatják a "tuc-tuc" zenét és folyamatosan megy a stroboszkóp. A rab nem tud egy percet sem pihenni ...

Kicsit furcsán nézett rám az eladó srác, mikor mondtam, hogy ezt a könyvet kérem. Vigyorgott mint a tejbetök :))
Holnap beszkennelem a borítóját.

A fél éjszakát ábőgtem, úgyhogy most szépen meg vannak dagadva a szemeim. Ráadásul még melózni is kellett jönni, csak tudnám mi a fenének, amikor jan 12-én dolgozunk csak előszőr. Tök hülyeség.
A bőgés oka Kopat volt (mint általában mindig). Nem is tudom mi volt a kiváltó ok ... a lényeg az, hogy rájöttem, baromira egyedül vagyok. Ha különmegyünk, ő még vissza tud költözni a szüleihez. Én nem. Nincs családom, nincs senkim, akire igazán számíthatnék ha baj van. Vannak barátaim, akiknek sokat köszönhetek, Évi, Zsófi, és azok, akikkel interneten keresztül tartom a kapcsolatot. De nyilván nem tudnak mindenben segíteni, és persze nem is az ő dolguk lenne.
Azt hittem Kopattal "család" vagyunk, számíthatunk egymásra. De nem. Hiába van vérszerinti anyám, apám, nem költözök vissza hozzájuk. Elég volt 19 éven keresztül azt hallgatnom apámtól, hogy mennyire balfasz vagyok, meg szerencsétlen és béna, és hogy mennyire utál ...
Nekem sosem lesz igazi otthonom? Ahol várnak, és ahol biztonságban érzem magam...

Most hogy így nézem azokat a képeket, amin ezen az oldalon fent vannak ... nos, eléggé egy témára szorítkoznak. :))

Semmi különös nincs, csendben telnek a percek és a napok, nem is vágyok változatosságra. Nem akarok pasizni, nem hiányzik a szex, alíg eszek ... mintha nem is a földön élnék. Jó így.

Tegnap este gondoltam R-ra, reméletem, hogy nem ugrik ki az ablakon. De a reggeli bejegyzése alapján még él. :)

Tegnap egy chates jóbarát hívott jövő hétvégre hozzájuk, Salgótarjánba. Születésnapja lesz és szeretne baráti légkört teremteni. Ezek szerint tudtam rá hatni akkor, amikor tombolt és teljesen ki volt kelve magából :) Szeretnék elmenni, csak ne lenne olyan nagyon nagyon messze Pécstől. Vonattal is kb 6 óra az út, 2 átszállással. Az átszállásokról pedig rossz emlékeim vannak. És hát a jegy ára sem utolsó, főleg így karácsony előtt. Egyenlőre még nem tudom, hogy mi lesz, szívem szerint mennék, megvárom a körülmények hogyan alakulnak.

Kiolvastam Michael Mansfield: A halál túl kevés c. könyvet. Tetszett, főleg mert dedikálva van ;)

Tegnap bementem A-hoz a könyvtárba, beszélgettünk, neten kutakodtunk, figyeltük, hogy a internetes teremben ki milyen oldalakat néz. Egy ismerősétől kölcsönkapta De Sade Márki: Juliette élete - avagy a bűn virágzását. 2002-es kiadás, először 1797-ben jelent meg.
Saderól mindenkinek van véleménye, van akit megbotránkoztat, van akinek tetszik, de senki nem marad közömbös iránta.

"A filozófia fáklyája az ondóban lobban el."

Személy szerint tetszik az írása, bár még csak az egyik könyvének a felét olvastam el. A film is érdekes, ami az életéről készült. Az egészet áthatja valamiféle erkölcsi fertő, ami szerintem azért izgalmas.

Hiába tilották be a könyveit, hiába égettek el egy csomót, tovább élt, és 300 év után még mindig lángra lobban az olvasó tőle. Vagy a vágytól, vagy a megbotránkozástól.
Mekkora szenvedély kell ahhoz, hogy mindenféle társadalmi elvárásoknak hátatfordítva, leírja valaki a vágyait, akkor is ha azok torzak, erőszakosak, perverzek?!

Tegnap nem működött a blog .. ez is biztos a telihold hatása.

Kicsit furcsák az emberek az elmúlt napokban. Mintha mindenki kezdene megőrülni. Főleg a chat világára gondolok itt. Van aki öngyilkos akart lenni, de nem sikerült neki, van aki annyira keresi a tudatosságot, hogy abba tompul bele, aztán van aki bekattan és tombol. Utóbbi emberke "visszahozásában" talán én is tudtam segíteni.

L.-val nem találkoztam kedden, azt mondta 17:10-re jön, én 17:20-ig vártam, aztán haza mentem. Szerdán reggel bejött, hogy bocsi, hogy nem jött, bla..bla..Nincs gond.

Mindenki készülődik a karácsonyra, az utcán rengeteg árus van, gyertyák, szalagok, csomagolópapírok ... még a végén sikerül valami kedvet csempészniük a szívembe a karácsonyhoz.

Könnyűnek érzem magam. Nem biztos, hogy ez a legjobb szó rá, de jobbat hirtelen nem tudok. Bennem van az a bizonyosság érzet, ami régebben is megvolt; miszerint minek aggódjak, úgyis minden rendben lesz. Mintha valami nagyon nehéz vizsgán lennék túl ...

Kopat az utóbbi napokban kezd visszatérni önmagához. Tegnap volt valamilyen próbán egy együttessel, ahol énekelt és dobolt. Azt mondta kitombolta magát, kiadott minden fáradt gőzt. A dobverők megrepedtek ... ő meg nem emlékszik arra, hogy mennyi idő telt el azalatt, amíg ütötte. Végre elhozta a tetkó gépét az ismertőstől, neki állt újra tetoválásokat csinálni. Nem aggódok, tudom, hogy ehhez nagyon ért. 4 emberke már "jelentkezett" nála, ezekből kb 40 ezer bejön.
A munkaügyis pénz megjött, abból pedig kifizetem az ehavi rezsit és a múlthavi elmaradást.

Kopatra visszatérve. Kedd délután találkozott egy amerikai pasival, aki Kaliforniában dolgozik egy rajzfilm stúdiónál. Mutatta neki a régebbi rajzait, a pasinak nagyon tetszett. Lehet hogy ezáltal lehetősége nyílik arra, hogy kimenjen és megvalósítsa önmagát. Ha így alakul én nem fogom megakadályozni, menjen, akkor is ha én nem tudok vele menni.
És ha ki tudnék vele menni... vajon kimennék? Képes lennék arra, hogy mindent magam mögött hagyjak? Ezen majd akkor gondolkozok, ha konkrétan fenn áll majd ez a lehetőség. Addig minek?!

A macska köszöni szépen jól van, haverkodik a hörcsöggel. Baromi hangosan dorombol, Zsófi traktornak nevezte, amikor hallotta. Ráragadt ez a név :)

Bejött ma főnököm, hogy megbeszéljük, hogyan lesz a decemberi nyitvatartás. Arra jutottunk, hogy dec 19-én dolgozunk utoljára, aztán legközelebb pedig január 12-én. Szóval majdnem egy hónapig otthon leszek. Meg fogok őrülni internet nélkül!! Arra gondoltam, hogy a blogot természetesen nem hagyom abba, hanem hetente összeírom, hogy mik történtek, olyan sok minden szerintem úgysem fog történni.

Találkozok ma meló után L.-val. Kibékült a barátnőjével. De akkor mit akar tőlem? Önző dolog csak azt csinálni, ami nekem jól esik?! Igen, az , tudom, de most nem érdekel. Legszívesebben hazamennék, nem akarok vele találkozni. És ha napközben utolértem volna neten, akkor le is mondtam volna. Nyűgös vagyok. És jó lenne már a végére érni annak a könyvnek, amit olvasok...

Nincs kedvem ma semmihez-hangulatom van. Reggelt vettem mézesgazagonyát az egyik bio-boltban, aminek a reklámtáblájára nagy betűkkel ki volt írva: Ma aurafotózás.
Megkérdeztem az eladótól, hogy ez menniybe kerül és miből áll. Bár azt hiszem az első kérdés megadta a választ mindenre :) 5500 Ft-ért csinálnak egy képet és elemzik ki. Nem tudom, hogy ez országos viszonylatban sok-e vagy sem, de nekem most baromi sok, úgyhogy szépen el is felejtem.

Végre megtaláltam azt a dal, amit már olyan régóta kerestem, de nem tudtam se címet, se előadót.
Skunk Anansie - Secretly
Egyszerűen imádom :)

Huhh, hosszú volt a hétvége, és ennek megfelelően a mai bejegyzés is hosszú lesz.

Péntek délután:
A. lejött munkahelyemre, beszélgettünk, aztán hazamentünk. Döbbenten vettem észre, hogy a tv nincs a helyén, Kopat (mint utólag kiderült) beadta azt is a zaciba. Érdekel ez engem? Nem. Tovább lépek ...
A.val előkészítettük a terepet egy kis meditáláshoz, meggyújtottunk egy gyertyát, leültünk egymással szembe, stb ... Nem volt semmi hókusz-pókusz, egyszerűen csak próbáltunk utat engedni a tudatalattinak. Érdekes dolgokat "láttam".

Egy földes úton álltam, az út kétoldalán magas fák voltak. Egyenes volt az út, de a végét nem lehetett látni. Jobbra egy erdő volt, egy kis tavat is sejtettem arra felé, balra magas fű és köd. Amikor a talajra néztem, megláttam a lábamat. Piros gyerekcipő volt rajtam, olyan pántos és fehér harisnyanadrág. Elindultam az úton, de arra mentem, ahol a magas fű volt, bele a ködbe. Elvesztettem utána minden térérzékemet, csak a köd létezett, semmi más. Valahogy visszakerültem az útra, de már nem az voltam, aki az előbb. Láttam, hogy az a kislány, aki voltam ott fekszik élettelenül az út közepén. Volt egy olyan érzésem hogy én öltem meg. Aztán összevissza képek jöttek. Egy hatalmas vermet láttam, vörös és fekete izzó színekkel, a verem oldalából emberek álltak ki, csontok, húsdarabok. Mintha folyamatos sikoltás is lett volna. Aztán ráálltam egy emelvényre, ami kilökött ebből a veremből.
Utána egy harcosnő vezetett egy trón felé, amibe beleültem. Reméltem, hogy sok ember lesz előttem, de egyedül voltam
Aztán egy másik székben ültem, előttem kopott asztal, rajta csonkig égett gyertyákkal.
Egy vastag könyvbe írtam, lúdtollal (nem tudom mit). Férfi voltam, és az ősz szakállam rálógott a könyvre.
Visszatértem az útra. A kislány még mindig ott feküdt, de már nem volt élettelen. Segítettem neki felállni, és térdreborultam előtte. Egyetlen szó villant keresztül az agyamon: "megbocsájtás". Kézenfogva továbbindultunk az úton.
Ezzel ért véget az utazás.

A.-val megvitattuk élményeinket, a szenvedésekkel teli verem nála is "megjelent". Aztán elmentünk az Aranygaluskába, kajáltunk egyet, beszélgettünk, és irány haza.
Megbeszéltük, hogy szombaton találkozunk.

Így is lett, 7-kor találkoztunk, beültünk egy elég nívós kínai étterembe, kajáltunk, kaptunk a végén gyümölcsbort egy keveset, meg egy falinaptárt. Utána irány Hullám, találkozó a pécsi chatesekkel. Nagyon jófej emberkék voltak. Dartsoztunk, páran csocsóztak, beszélgettünk, ittunk, stb ...
Sajnálatos módon ismét meg kellet állapítanom, hogy baromira nem merek megszólalni ismeretlen társaságban. Hé, mitől vagyok ennyire frusztrált??

Negyed 1-re értem haza, Kopat már aludt, de aztán fel is kelt és ment hányni. Azt hittem ivott, és aztért hányt (ami részben igaz is), de nem az volt a kiváltó ok. Nem tudom mi lehetett a baja. Azt mondta annyira fáj a torka, hogy nem bír nyelni, ennyire szarul még nem volt. Mondta, hogy gondolt arra, hogy kihívja a mentőket. Kicsit bepánikoltam, nem tudom ilyenkor mit kell csinálni.
Torokfájás=kommunikációs zavar? Vagy esetleg elfojtott gondolatok, amiket nem mondott ki? Lehet benne igazság.

A vasárnap egész jó volt, azt hiszem délután 4 körül másztunk ki az ágyból, de akkor is csak azért, mert éhesek voltunk. Olyan szempontból jó, hogy nincs tv, hogy legalább mással is foglalkozunk, én többet olvasok, ő többet fest.
Este 9-kor arra jutottunk, hogy úgy ennénk rakott krumplit. Aztán fél 11-re kész is lett, jól bekajátunk, aztán irány az ágy. Sejtettem, hogy nem lesz valami kellemes éjszakám, mert állítólag teli gyomorral nem túl szerencsés lefeküdni. Ezt ezentúl alátámasztom én is! Szörnyű rémálmom volt.

Pontosan nem emlékszem a részletekre. Egy templomban voltam és imádkoztam valakikkel. A tenyeremen stigmák jelentek meg, és vérezetek, de nem annyira, mint álombeli korábbi imádkozások alkalmával. Egy halott lány végakaratát közvetítettem. A lány terhes volt azt hiszem, amikor meghalt. Azt "akarta", hogy a városházát romboljuk le, mert nem segítettek neki onnét, és 2 másik épületet pedig gondozzunk.
Az egész álom ennek a lánynak halála körül forgott. Volt valami nem normális a halálában, ha nagyon költői akarnék lenni, úgy fogalmaznék, démonok tépték szét lelkét. De normális értelemben szerintem szimplán csak megőrült. Nem tudom visszadni a részleteket, de hiába próbáltuk megmagyarázni a halálát, tudta mindenki, hogy valami természetfeletti dolognak is köze van hozzá. Aztán menekültem, hazakísértem valakit, hosszú kanyargós úton mentünk, futottam, sötét volt, köd volt, és épphogy elértem azt a buszt, amivel haza tudtam menni. ...

Ezen után ... mit mondjak, hogyan indul ez a hét?!

Sűrűek a programjaim, de örülök, hogy le tudom magam kötni, nem pedig egyedül rágom magam a hülyeségeimen.
Tegnap lejött délután a melóhelyemre A., beszélgettünk arról, amit ma délután készülünk elkövetni önmagunk ellen :) Mielőtt bárki félreértené: csak egy közös meditálásról van szó. Egy másik sík látogatásáról, vagy valami ilyesmi. Régebben ő gyakran csinált ilyesmit, tehát van benne gyakorlata. Nem tudom mit várjak, mire számítsak, inkább nem számítok semmire, és majd kiderül merre meddig.

Meló után találkoztam egy kiscsajjal, akivel chaten beszéltem pár szót. Viccesen indított; megkérdezte boszi vagyok-e :) A válasz ennyi volt: "persze :)) "
14 éves lányzó, tele naivitással, érdeklődéssel. Valahogy egy kicsit magamra ismertem benne. Mondhatnám, olyan, mint amilyen én voltam. Elolvasta azt hiszem a boszorkányság nagykönyvét, vagy a wiccát, az alapján barátnőjével csináltak egy light-os szeánszot.
Nem az a fajta buta kislány, aki elhisz mindent, amit a tv-ben lát. Komolyan veszi a wiccát, még ha kicsit keveri a is a boszorkánysággal, és pozitívan áll hozzá a dolgokhoz. Értem ezalatt azt, hogy nem akarja megátkozni pl a tanárárt csak mert rossz jegyet kapott :)
Mindent úgy csinál, ahogy ezekben a könyvekben olvasta, tisztítás, felszentelés, meg varázskör, egyebek..
Próbálkoztak állítólag szerelmi kötéssel is :))
Azért aranyos kiscsaj.

Nem ittam sokat, kb 1 liter sört egész éjszaka, 1 dl bort, és éppcsak egy korty Unicumot. Viszont alíg ettem napközben.
Ami a legfurcsább az egészben, hogy nem rúgtam be a szó klasszikus értelmében. Éreztem, hogy a fizikai test kicsit más állapotba kerül, hazafelé egy picit szédültem, és egész este vigyorogtam, mint a tejbetök. De a tudatom éber maradt. Furcsa volt, hogy "külön tudtam választani" a testet a tudattól.

Hihi.. jól vagyok...Csak baromi álmos vagyok

Meló után találkoztam L.-val. beültünk egy csehóba, ittam egy korsó sört. Utána jött egy ismerőse kocsival, és felvitt minket a kollégiumba. Út közben megállítottak minket rendőrök, igazoltatták a srácot :) De nem volt semmi gond, mentünk tovább.

2 órán keresztül beszélgettünk.

Utána csatlakoztunk a többiekhez, névnapi buli volt. A hangulat nagyon jó volt, ritkán látni ennyi barmot (pozitív értelemben) egy helyen :) Egy csomó srác volt, volt még egy csaj, akinek holnap lesz a szülinapja, őt is felköszöntötték. Aztán később jött egy másik csaj is, ő elég jól nézett ki. De az állandó női tag én voltam egyedül :)
És hát persze, hogy az enyhén illuminált állapotban lévő srácok kedves szavakkal illetnek. Szerencsére ezeket nem veszem komolyan, hiába próbálják bizonygatni, hogy "jó nő vagy".
Nagyon jól éreztem magam, bár feloldódni nem tudtam. Most érzem csak igazán, mennyire bezárkódtam ezalatt a 2-3 év alatt...
Negyed egy körül indulam el, és gyalog mentem haza. Kb 1-re otthon voltam. Jól esett éjszaka sétálni a kihalt városban, egyedül. Gyakrabban kellene...

Nem akarom, hogy érzelmileg többet érezzenek irántam férfiak a barátságnál. Nem akarom, hogy lekössék magukat, és engem.

Majd még írok, ha kicsit magamhoz térek jobban :))

Hajlamos vagyok arra, hogy egyes embereket olyannak lássak, mint amilyennek szeretném őket látni. Tehát nem azért szeretem őket, mert azok, akik, hanem azt a képet szeretem, amit rájuk vetítek ...

Keresem azt a férit, akire nem kell kivetítenem azt, amire vágyok, hanem megtestesíti a vágyaimat ...
Ó, ilyen talán nincs is ...

Évitől kaptam e-mailt :)
Misitől is.
Kész vagyok teljesen, pozitív értelemben. Kaland az élet, hát kalandra fel!

Sajnálom, hogy nem mentem el hétvégén a chates szoba találkozóra, van pár ember, akivel már szívesen beszélgtnék élőben is, nem csak gépen keresztül. Aztán mint utólag megtudtam volt ott olyan emberke is, akit nem igazán szívlelek. De mindegy. Ha ott lettem volna nem foglalkoztam volna vele :)

Jól indult a reggel, fél óra alatt két menet :) Jól esett, kicsit bevadulni :)

Hihetelen intezítással vetem magam bele egy új viszonyba. Kopat nem tud róla, de nem akarom letagadni. Szeretném, ha tudná, hogy független akarok lenni egy ideig. Szeretnék másokkal is lenni, és egy régi vágyamat megvalósítani.
Holnapra tervben van egy randi. Azt veszem észre, hogy nagyon nyitottan kezelem a dolgot, nem akarom az illetőt magamhoz kötni, teljes szabadságot akarok neki biztosítani, nem várom el tőle, hogy csak én legyek neki. Persze a védekezést szem előtt tartom!! Gumi nélkül senkivel!
Ilyen voltam régen is, mielőtt komoly párkapcsolatom lett volna. És ismét ilyen akarok lenni. Azt hiszem ráléptem az önmegvalósítás útjára. Élni akarok! Fiatal vagyok még ahhoz, hogy hétvégente az legyen a legnagyobb problémám, hogy mosni, főzni, takarítani kell.

Jesszus.. azt hittem, már postáztam, amit eddig írtam.. na akkor most gyorsan :)

Ja! Írt végre M. :) Ha tehetném felrohannék Pestre és levenném a lábairól :))

Kezdődik az új élet... vagy a régi tér vissza?

Úgy fogom fel, hogy független vagyok.
Szerdára már lebeszéltem egy randit.

Hálás vagyok a sorsnak azért, hogy vannak barátaim, akik segítenek ha baj van. Akár 1-1 jó szóval, akár tanáccsal.
És örülök, hogy olyan barát is akad, aki bevallotta 4 hónap után, hogy tetszem neki, és mellesleg számomra sem közömbös, és felajánlotta, hogy "kiélhetem rajta a szeretet éhségemet" :)
Hát lehet ilyen kedves gesztust visszautasítani? :)

A kurva életbe ... megint szerelmes vagyok.
Vagyis csak félig... Óóó... Álmodtam, M-vel. Olyat szeretkeztünk egy kocsiban, hogy jujj..:)) Valahogy most semmi más nem tud érdekelni, se az anyagi dolgok, se Kopat, se meló, se semmi. Rózsaszín a világ.
Jaaaj, de nem szerethetek bele egy 42 éves pesti férfiba! És ha rátalált a blogra, és magára ismer benne? Nem akarom a barátságunkat elrontani! Csak most megint az ösztönök beszélnek belőlem és a vágyak. amik már egy ideje kielégíthetetlenek.
Kész vagyok teljesen. Mi a franc van, hova tűnt a föld a lábam alól?
Csak egyszer! Csak egyetlen egyszer vele lehetnék ... Grr... majd írok még később ha már lenyugodtam...