Túléltem ezt a húsvétot is. Rosszabbra számítottam, de egész jó volt. Különösebben nagy dolgot nem kaptam, Kopat vett nekem teafüvet, én meg neki macis zoknit. Voltunk szülőknél is, kellemesen csalódtam bennük. Apámmal nem tudom mi történt, felajánlotta, hogy nyáron, ha úgy tartja kedvünk, akkor menjünk Siófokra nyarani, mivel most ott dolgozik, és egy szállodában lenne szállásunk, meg még kaját is kapnánk. Nem is tudom, elsőre jól hangzik, de minden dolognak van hátulütője, ami vele kapcsolatos. Nem akarok a lekötelezettje lenni. Ez hülyén hangzik, de apámtól soha nem tudtam semmit kérni. Majd még meggondoljuk mi legyen.

Hazafelé gyalog mentünk, útközben pedig beugrottunk egy régi temetőbe. Van akit nyomasztanak a temetők, én nagyon szeretem őket, de főleg a régieket. Nem voltak akkor még olyan giccses fejfák, meg fedlapok. Útközben szedtem virágot is, és a névtelen sírokra tettem egyet-egyet. Jó érzés volt. Ilyenkor titokban abban reménykedek, hogy hirtelen megpillantok egy nyugtalan lelket, aki a segítségemet kéri. De persze most sem történt semmi ilyesmi. Volt egy hely, ahol kicsit negatív érzéseim voltak, de amikor másodszor mentem arra, ez már elmúlt. Régebben foglalkoztatott az a gondolat, hogy vajon milyen lenne kiásni valakinek a sírját. Mindig koporsószöget akartam beszerezni, mert valami ostoba könyveben olvastam valamit, amiben a varázslathoz koporsószög kell. Persze azt sem találtam. :)

Másnap kimentünk Kopat szüleihez, pontosabban az anyjához, mert az apja Németo-ban dolgozik, és nem tudott hazajönni az ünnepekre. Egész jól éreztem magam, és ez nálam már nagy szó! :)

Valamelyik este elővettünk egy régebbi cd-t, amin mp3-mas zenék vannak. Tátott szájjal hallgattunk a 95-97-es slágereket. Felrémlett, mikor a cherry coke zenéjére tomboltam kb 13-14 évesen, mikor a kozmix dúdolta, hogy "nézd lassan itt az éjszaka, s az álmok tágas otthona, hazafelé napod elfogy csendesen....."(vagy valami ilyesmi:) Jó volt nosztalgiázni. Szívesen visszamennék abba az időbe mégegyszer.

A locsolást idén is megúsztam, smsben, illetve neten meglocsoltak, de büdös pacsulival szerencsére nem.

Az a tervem, hogy ezalatt a három nap alatt végre lesz időm kiolvasni azt a könyvet, melyet kölcsönkaptam, kudarcba fulladt, mert vagy nem voltunk otthon, vagy ha otthon voltunk, akkor ettünk, aludtunk, khmm.. egyebek :) De nem baj, lesz ez még így se! :)