Álmok ... Mostanában nagyon össze-vissza álmodok. Mindig megyek valahova, de nem egyedül, hanem egy kisebb csoportban. Annyit mászkálok éjjelente álmomban, hogy nem csoda, hogy reggelre fáradtabb vagyok, mint este lefekvés előtt. :)

Tegnap kaptam egy érdekes ajánlatot egy kedves barátomtól. Megkérdezte lenne-e kedvem nyáron egy "vadkempingezéshez". Lelki szemeim előtt felvillant az a kép, melyre mindig vágytam: haverok, buli, (fanta). Nem élem magam bele teljesen, elvégre ki tudja mi minden fog még addig történni.

Kopattal viszonylag rendben van minden. Kezdek eljutni arra a pontra, hogy már nem bánom, ha nincs otthon. Tegnap elment a munkatársaival bowlingozni. Egy fél évvel ezelőtt őrjöngtem volna a dühtől, hogy ez már a 3. nap, amikor csak este látom, mert hétvégén sem volt otthon, mert elment gravírozni. Most meg ... már csak egy kis bánatot érzek, ami lehet hogy csak önsajnálat.Egy kicsit megkötve érzem magam. Jó lenne újra nagyobb társaságba járni, bulizni, mert ha így folytatom, akkor teljesen begubózok.

Észrevettem hogy vannak bizonyos elvárásaim egy személlyel kapcsolatban, de nem tudom hogy mire föl. Ezen próbálok most változtatni, remélem sikerrel.

Tegnap elővettem a régi novelláimat. Húú.. 1-2 elég horror :). Vicces így visszaolvasni, hogy milyennek láttam a világot pár évvel ezelőtt. Elhatároztam, hogy ezeket is felrakom majd a honlapomra. Akinek tetszik, tetszik, akinek nem annak nem. Egyre kevesebbet adok az emberek véleményére. Persze azért meghallgatom azokat, akiknek a véleménye számít nekem és a kritikát is bírom, sőt, el is várom.
Azon gondolkoztam, hogy vajon mennyit változtam azóta, amióta Kopattal vagyok, és hogy ez a változás milyen irányba tehető. Régi barátnőim biztos jobban látják kívülről, de én próbálom belülről értékelni a dolgokat. Valamit vesztettem, valamit nyertem, egyenlőre még nem tudom melyik irányba billen a mérleg nyelve. Néha hiányzik az érzelmi függetlenség, hiányoznak azok az izgalmak, amiket egy randi előtt éltem át. Hiányzik az ábrándozás.
Nem akarok felnőni!