Tegnap cseten "találkoztam" egy nagyon kedves, régi ismerősömmel, akivel már vagy 2 hónapja nem beszéltem. Ő volt az, akivel minden problémámat meg tudtam beszélni, és aki sokat segített eligazodni a Gyalogló rejtelmes világában. Nagyon örültem neki, és megígértem, hogy ezt bele írom a naplómba is :).

Valahogy tegnap délután mintha a környezet tényezői összeesküdtek volna ellenem. Legalábbis a türelmemet nagyon próbára tették. Fél hatkor elindultam hazafelé. Útközben, mintha láthatatlan lettem volna, szinte mindenki nekem akart jönni, gyalogos, autós egyaránt, az ütközések elkerülése csak annak volt köszönhető, hogy ennek tudatában mégjobban próbáltam kikerülni az embereket. Bementem a postára, feladni egy levelet. Csakhogy mivel a nagyposta átalakítás alatt van, áthelyezték egy másik épületbe, ahol a levelek feladása ablak előtt hosszú sor kígyózott. Láttam, hogy az előttem lévő embereknek vörös a fejük az idegtől. Nyugodt voltam, úgysem siettem haza, és érdekes volt figyelni az emberek reakcióit a várakozásra. Volt egy nagy darab pasi, 190cm, minimum 100 kg, kopasz, hátul kis szőke tincs volt a fején. Nekem szimpatikus volt, de vártam, hogy mikor kezd el üvölteni és mikor ront neki az előtte álló embereknek. De a türelme nagyobb volt, mint a fizikai adottságai :). Aztán előttem állt egy ügyvédnő. Hogy ügyvéd, az csak abból derült ki, hogy szinte ordítva beszélt a mobiljába (hogy mindenki hallja, hogy ő hajnali 5 óra óta dolgozik) és fél óra sorbanállás után odament egy másik ablakhoz, és követelte, hogy mondják meg neki a posta vezérigazgatójának a nevét és az elérhetőségét, mert panaszt fog benyújtani. Hmm... egész szórakoztató a sorbanállás :). Amikor pedig én kerültem kb 3/4 óra után az ablakhoz, hogy beadjam a kis levelezőlapomat, melyre csak bélyeg kell, elém kéretőzött egy srác.
"Hazafelé az út veszélyes..." na igen, ez bebizonyosodott ismét. Végülis ép bőrrel megúsztam, és egy teherautó sem gázolt el, hiába próbálkoztak :) Hazaértem... Kopat sehol... itt fogyott el a türelmem. Ugyanis amit utálok, az, hogy ha valaki mond, ígér valamit és azt nem tartja be. Grrr...
De az este már békésebb hangulatban telt el, miközben a fincsi pizzát majszoltuk, és a gépet próbáltuk helyrepofozni. Este végre maradt időm és energiám arra is, hogy olvassak. Kopat nagy erőbedobással állt neki a Jéghegyek népének, már a második kötetet olvassa, tetszik neki. És amikor megemlíti, hogy pl azt a hülye üvegtáblát miért cipelik magukkal, miközben menekülnek, akkor vígasztalóan elárulm neki, hogy annak majd a 44. kötetben lesz jelentősége. :))

Főnököm ki akar jelenteni a munkahelyemről, tegnap beszéltem telefonon a könyvelővel is, aki röviden elmondta, hogy ebből nekem milyen hátrányaim származhatnak. Minden alkalmazottat kijelent januárra visszamenőleg, egészen júniusig. Őszintén megvallva lövésem sincs, miért, pedig mondta, de amellett, hogy nem értek ezekhez a dolgokhoz, nem is igazán érdekelnek. Nem tudom miért, de van egy olyan tudat bennem, hogy most egy jó ideig nekem biztos helyem van. Ezt nehéz megmagyarázni, olyan ez, mintha tudnám, hogy mi fog történni velem az elkövetkezendő pár hónapban, évben, meló szempontjából. Nincs rossz előérzetem ezzel kapcsolatban.

Html. Tegnap végre összeszedtem magam, és intenzíven nekiálltam a megszerkesztésének. Kopat múlthéten hozott haza egy programot, amivel állítólag sokkal egyszerűbben meg lehet szerkeszteni az oldalakat. Valami dreamweaver a neve, legalábbis valami ilyesmi :) A vicces az, hogy nekem még bonyolultabbnak tűnt annál, ahogy most csinálom. És különben is tetszik ez a programozósdi :))