Éés... milyen szép nap virradt ma ránk, jó reggelt kedves hallgatóink... jahh.. ezt nem itt kell...:)
Jókedvem van. Várom a szombatot. Szeretem az embereket.(De csak ma, csak most!) Szerelmes vagyok, tavasz van, süt a nap, mennek a buszok és nem hallom emaitt a rádiót...
Végre kicsit felpezsdült a társasági életem, eddig ugyanis nem nagyon volt. Van ugyan egy drága jó barátnőm, de ő Pesten tanul és csak kb. havonta jár haza.

Balázsra gondolok sokat mostanában.... róla annyit kell tudni, hogy nagyon jó barátunk volt, vele mentünk mindig kirándulni a Mecsekre. Aztán tavaly decemberben öngyilkos lett. Leugrott egy kilátóról, és előtte még az ereit is felvágta. Sajnos (vagy talán szerencsére) részleteket nem tudunk, mivel a katonai fősulira járt, és az ügyét ezért ők vizsgálják ki, nem a rendőrség. És hogy miért? Hát ez az, amit mi is szeretnénk megkérdezni tőle.... nehéz gyerekkora volt, volt egy csaj, akit nagyon szeretett, összejöttek, szakítottak, ezt eljátszották párszor pár év alatt. Aztán megint szakítottak, Bazsinak gondolom más gondjai is voltak..... 22 éves volt. Nem tudtunk sírni. Olyan űrt hagyott bennünk, amit a mai napig nem értünk, és nem tudunk feldolgozni. Ilyenkor elgondolkozok azon, hogy vajon mi van a túlvilágon? Azok, akik öngyilkosok lesznek, hova kerülnek? És tudnak arról, hogy mit hagytak hátra? Elmélet persze van egy csomó... de ki tudja megmondani mi is az igazság? Előbb utóbb úgyis megtudjuk, ha eljön az ideje. Csak akkor már nem fogjuk tudni továbbadni a tudásunkat....