Végre! Holnap nem kell melózni! És legközelebb csak hétfőn kell jönni. A nyomtató még mindig rossz, úgyhogy most csak úgy vagyok itt :) Csiga megírta nekem ma cd-re az Ákos eddig megjelent albumait. Reggel szóltam neki és délután már hozta is be hozzám.
A könyvben egész jól haladok, már csak kb 100 oldal van vissza, amit remélhetőleg ki fogok tudni olvasni 2 nap alatt. Bár ha figyelembe vesszük, hogy holnap nagy valószínűség szerint egész nap mászkálni fogunk.. háát... de azért igyekszem.
Várom már a pénteket, szeretek vonatozni.

Zajlik az élet. Néha a kelleténél jobban. Egy kis nyugalomra vágynék, arra, hogy végre kiolvashassam az a könyvet, amit szeretnék hétvégén visszaadni ismerősömnek. De valahogy nem marad rá időm. Napközben mosmár örülök, ha tudok csetelni egy kicsit, mert hiába van benn a nevem, néha ki sem látszok a melóból.
És persze a magánéletben sem mennek akadálymentesen a dolgok. Kopattól kicsit már kezd elborulni az agyam. Nem bízok már benne egyáltalán, és bizalom nélkül hogyan működik egy kapcsolat? Sehogy. Hazudik nekem, a hátam mögött intéz dolgokat, olyan helyzeteket teremt, hogy helyette is ég a pofám, egyfolytában ígérget, de segget csinál a szájából, és még beszélgetni sem tudok vele. Elegem van. Azt hiszem a Kalynak igaza volt. Ha a nyarat még együtt fogjuk tölteni, az már csoda lesz. A baj csak az, hogy meg van kötve a kezem. Együtt élünk, én nem fogok visszaköltözni anyámékhoz, és egyedül a 45000 Ft-os fizetésemből nem biztos hogy fenn tudnám magam tartani, ha csak az albi 25000 Ft. Szóval zűrös a helyzet. Néha úgy érzem, hogy nem érdekel, jobb inkább éhezni, mint amiatt szenvedni, ami tőlem kivűlálló dolog. És hiába pofázom el neki, hogy ha valami baja van, akkor azt beszéljük meg. És elegem van abból, hogy siet haza és még órák múlva sincs otthon.
Próbálok lenyugodni. Ilyenkor jó, hogy vannak olyan barátaim is, akikben egy csepp komolyság sincs :)

A hétvégém egyszerre volt izgalmas és unalmas.
Szombaton találkoztam egy új ismerősömmel, akit a cseten ismertem meg. Elmentünk fel a Tv toronyhoz, útközben sokat beszélgttünk a mágiáról és a mágia-használókról. Mesélt a tapasztalatairól, és arról, hogy milyen könnyen elindul az ember a lejtőn, és hogy mennyire nehéz onnét visszakerülni. Du 2kor találkoztunk, fél 8ra értem haza, Kopat kicsit ideges volt. Ideges alatt értsd: féltékeny. :) Pedig nincs rá oka.
Vasárnap egész nap otthon döglöttünk. Le akartam menni a vásárba, körülnézni a könyvárusok között, de mivel esett az eső, lemondtam erről a tervemről. Baromira untam az agyamat. Bevonultam a kis sarokba, ami ezentúl az én szentélyem lesz, és ott "játszottam" a tarot kártyámmal. Leginkább arra húztam lapot, hogy milyen a kapcsolatom más emberekkel. Egy illetővel kapcsolatban kétszer is húztam, és mind a kétszer majdnem ugyanaz a lap jött ki. Mindenképp valamiféle kettősség van jelen. Remélem ma találkozok vele és rá tudok kérdezni erre a kettősségre.

A hétfő reggelt azzal kezdtem, hogy jól felidegesítettem magamat. Mennem kellett az éves nőgyógyászati szűrésre, és ilyenkor általában a doki vérvételre is elküld, attól pedig rettegek. Gyűlölöm a tűnek már a látványát is -> nem lesz belőlem kemény drogos, az már biztos :)) Megkérdeztem Kopattól, hogy eljönne e velem?! Nem. Két éve ismerjük egymást. Ezalatt az idő alatt egyszer sem jött el velem. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy nemcsak magam miatt megyek, elvégre talán neki is jobb, ha én gyógyszert szedek, és nem kell a hülye gumival bajlódni, de valahogy úgy tűnt, nem nagyon érdekelte. Aztán persze küldött mailt, meg fel is hívott, hogy jaj, ne haragudjak stb... Csak épp rosszul esik, hogy ennyit sem kérhetek tőle, és az ilyen kis dolgokban nyilvánul meg, hogy egyes emberek hogyan állnak hozzá az élethez, és a párkapcsolathoz.
Természetesen most hétvégén sem jutottunk el abba a kínzó múzeumba, bár hozzá kell tenni, hogy ez azért volt, mert a szombati napomat "elcsigáztam " , vasárnap meg nincs nyitva legalábbis mi így tudjuk. Valószínűleg köv hétvégén sem megyünk, mert akkor meg Pestre megyek, legalábbis egyenlőre így tűnik.
Kopat lefénymásolta nekem a Necronomicon c. könyvet. Húsvétkor kerestük könyvesboltokban, de sehol nem volt :(

Sálálálá.. jó kedvem van, majd kicsattanok az életerőtől. Persze általában ilyenkor történik valami olyasmi amitől bezuhanok magamba. Úgyhogy remélem Kopat nem tör borsot az orrom alá, szeretném ezt a mai napot így végigélni. Holnap nem kell bemennem dolgozni, ugyanis a főnökömet átvágta a gyártó cég, és most ki van akadva, és nem tudunk most árakat sem kiadni, úgyhogy yess! :)))
Munka helyett találkozok a Csigával, ő az egyik új csetes barátom :)

Végre újratelepítettem az office-t az otthoni gépemen. Kopat majd hoz új alaplapot, meg processzort, és fel lesz turbózva a kicsike :)

Néha süt a nap, néha beborul, olyan, mintha a tél még mindig itt bújkálna a már zöldellő lombok között, hogy aztán egy nem várt pillanatban elpusztíthasson mindent, amit a tavasz erői nagy munkával felépítettek....ohh.. milyen költői.

Jövőhéten megyek Pestre, legalábbis egyenlőre úgy tűnik.:) Addig ki kell olvasnom egy könyvet, és meg kell szerksztenem a honlapomat. Lesz dolgom :)

Tegnap cseten "találkoztam" egy nagyon kedves, régi ismerősömmel, akivel már vagy 2 hónapja nem beszéltem. Ő volt az, akivel minden problémámat meg tudtam beszélni, és aki sokat segített eligazodni a Gyalogló rejtelmes világában. Nagyon örültem neki, és megígértem, hogy ezt bele írom a naplómba is :).

Valahogy tegnap délután mintha a környezet tényezői összeesküdtek volna ellenem. Legalábbis a türelmemet nagyon próbára tették. Fél hatkor elindultam hazafelé. Útközben, mintha láthatatlan lettem volna, szinte mindenki nekem akart jönni, gyalogos, autós egyaránt, az ütközések elkerülése csak annak volt köszönhető, hogy ennek tudatában mégjobban próbáltam kikerülni az embereket. Bementem a postára, feladni egy levelet. Csakhogy mivel a nagyposta átalakítás alatt van, áthelyezték egy másik épületbe, ahol a levelek feladása ablak előtt hosszú sor kígyózott. Láttam, hogy az előttem lévő embereknek vörös a fejük az idegtől. Nyugodt voltam, úgysem siettem haza, és érdekes volt figyelni az emberek reakcióit a várakozásra. Volt egy nagy darab pasi, 190cm, minimum 100 kg, kopasz, hátul kis szőke tincs volt a fején. Nekem szimpatikus volt, de vártam, hogy mikor kezd el üvölteni és mikor ront neki az előtte álló embereknek. De a türelme nagyobb volt, mint a fizikai adottságai :). Aztán előttem állt egy ügyvédnő. Hogy ügyvéd, az csak abból derült ki, hogy szinte ordítva beszélt a mobiljába (hogy mindenki hallja, hogy ő hajnali 5 óra óta dolgozik) és fél óra sorbanállás után odament egy másik ablakhoz, és követelte, hogy mondják meg neki a posta vezérigazgatójának a nevét és az elérhetőségét, mert panaszt fog benyújtani. Hmm... egész szórakoztató a sorbanállás :). Amikor pedig én kerültem kb 3/4 óra után az ablakhoz, hogy beadjam a kis levelezőlapomat, melyre csak bélyeg kell, elém kéretőzött egy srác.
"Hazafelé az út veszélyes..." na igen, ez bebizonyosodott ismét. Végülis ép bőrrel megúsztam, és egy teherautó sem gázolt el, hiába próbálkoztak :) Hazaértem... Kopat sehol... itt fogyott el a türelmem. Ugyanis amit utálok, az, hogy ha valaki mond, ígér valamit és azt nem tartja be. Grrr...
De az este már békésebb hangulatban telt el, miközben a fincsi pizzát majszoltuk, és a gépet próbáltuk helyrepofozni. Este végre maradt időm és energiám arra is, hogy olvassak. Kopat nagy erőbedobással állt neki a Jéghegyek népének, már a második kötetet olvassa, tetszik neki. És amikor megemlíti, hogy pl azt a hülye üvegtáblát miért cipelik magukkal, miközben menekülnek, akkor vígasztalóan elárulm neki, hogy annak majd a 44. kötetben lesz jelentősége. :))

Főnököm ki akar jelenteni a munkahelyemről, tegnap beszéltem telefonon a könyvelővel is, aki röviden elmondta, hogy ebből nekem milyen hátrányaim származhatnak. Minden alkalmazottat kijelent januárra visszamenőleg, egészen júniusig. Őszintén megvallva lövésem sincs, miért, pedig mondta, de amellett, hogy nem értek ezekhez a dolgokhoz, nem is igazán érdekelnek. Nem tudom miért, de van egy olyan tudat bennem, hogy most egy jó ideig nekem biztos helyem van. Ezt nehéz megmagyarázni, olyan ez, mintha tudnám, hogy mi fog történni velem az elkövetkezendő pár hónapban, évben, meló szempontjából. Nincs rossz előérzetem ezzel kapcsolatban.

Html. Tegnap végre összeszedtem magam, és intenzíven nekiálltam a megszerkesztésének. Kopat múlthéten hozott haza egy programot, amivel állítólag sokkal egyszerűbben meg lehet szerkeszteni az oldalakat. Valami dreamweaver a neve, legalábbis valami ilyesmi :) A vicces az, hogy nekem még bonyolultabbnak tűnt annál, ahogy most csinálom. És különben is tetszik ez a programozósdi :))

Túléltem ezt a húsvétot is. Rosszabbra számítottam, de egész jó volt. Különösebben nagy dolgot nem kaptam, Kopat vett nekem teafüvet, én meg neki macis zoknit. Voltunk szülőknél is, kellemesen csalódtam bennük. Apámmal nem tudom mi történt, felajánlotta, hogy nyáron, ha úgy tartja kedvünk, akkor menjünk Siófokra nyarani, mivel most ott dolgozik, és egy szállodában lenne szállásunk, meg még kaját is kapnánk. Nem is tudom, elsőre jól hangzik, de minden dolognak van hátulütője, ami vele kapcsolatos. Nem akarok a lekötelezettje lenni. Ez hülyén hangzik, de apámtól soha nem tudtam semmit kérni. Majd még meggondoljuk mi legyen.

Hazafelé gyalog mentünk, útközben pedig beugrottunk egy régi temetőbe. Van akit nyomasztanak a temetők, én nagyon szeretem őket, de főleg a régieket. Nem voltak akkor még olyan giccses fejfák, meg fedlapok. Útközben szedtem virágot is, és a névtelen sírokra tettem egyet-egyet. Jó érzés volt. Ilyenkor titokban abban reménykedek, hogy hirtelen megpillantok egy nyugtalan lelket, aki a segítségemet kéri. De persze most sem történt semmi ilyesmi. Volt egy hely, ahol kicsit negatív érzéseim voltak, de amikor másodszor mentem arra, ez már elmúlt. Régebben foglalkoztatott az a gondolat, hogy vajon milyen lenne kiásni valakinek a sírját. Mindig koporsószöget akartam beszerezni, mert valami ostoba könyveben olvastam valamit, amiben a varázslathoz koporsószög kell. Persze azt sem találtam. :)

Másnap kimentünk Kopat szüleihez, pontosabban az anyjához, mert az apja Németo-ban dolgozik, és nem tudott hazajönni az ünnepekre. Egész jól éreztem magam, és ez nálam már nagy szó! :)

Valamelyik este elővettünk egy régebbi cd-t, amin mp3-mas zenék vannak. Tátott szájjal hallgattunk a 95-97-es slágereket. Felrémlett, mikor a cherry coke zenéjére tomboltam kb 13-14 évesen, mikor a kozmix dúdolta, hogy "nézd lassan itt az éjszaka, s az álmok tágas otthona, hazafelé napod elfogy csendesen....."(vagy valami ilyesmi:) Jó volt nosztalgiázni. Szívesen visszamennék abba az időbe mégegyszer.

A locsolást idén is megúsztam, smsben, illetve neten meglocsoltak, de büdös pacsulival szerencsére nem.

Az a tervem, hogy ezalatt a három nap alatt végre lesz időm kiolvasni azt a könyvet, melyet kölcsönkaptam, kudarcba fulladt, mert vagy nem voltunk otthon, vagy ha otthon voltunk, akkor ettünk, aludtunk, khmm.. egyebek :) De nem baj, lesz ez még így se! :)

Ez már a 3. nap, amikor későn kerülünk ágyba, de annak ellenére, hogy alíg látok ki a fejemből, nem bánom. Elmondhatom hogy van 3 új barátom/haverom. Tegnap este szétszedtük az otthoni gépet, és újra lett telepítve a windows is. Közben persze ment a szöveg, és már szinte feküdtünk a röhögéstől. Rég éreztem magam ilyen jól.
Kölcsönkaptam a Necronomicon c. könyvet, de az álmosságtól csak kb 7-8 oldalt tudtam olvasni belőle. Megakadtam a honlapom szerkesztésében. Elszomorított az is, hogy amikor az otthoni gépre ráraktam azokat a cuccokat, ami a munkahelyi gépemen voltak, akkor a színek teljesen máshogy néztek ki, és a szép márványmintás hátterem, ami a benti gépen csodálatos volt, otthon olyan pixeles volt, mint a kockás konyharuha :(

Valahogy idén egyáltalán nincs húsvéti hangulatom. Nem foglalkoztat sem a tojásfestés, sem az ajándékok, talán mert tudom, hogy különösebben nem kapok semmit, és mert Kopatnak én is csak valami kis apróságot adok. Tojást festeni sincs kedvem. Hétfőn meg úgysem engedek be senkit, utálom ezt a hülye locsolósdit. Max Kopatnak engedem mag, de csak ha nagyon ragaszkodik hozzá. Tavaly is csak neki engedtem, tavaly előtt még neki sem! Van aki a Valentin napot utálja, én meg ezt a büdös pacsulis napot. Meg a főnökömet. Pontosabban a főnököm fiát, aki most a főnököm. Össze-vissza variált minden hülyeséget. Nem foglalkozok vele.

Pénteki hangulatom sincs. Sőt! Az élethez sincs ma hangulatom. Legszívesebben elvonulnék távol a világtól egy könyvvel. Vagy kettővel :) Mindezek ellenére egész jó kedvem van, a nap is süt ... csak nem érzem, hogy ez a nap más lenne, mint a többi.

Szeretlek ... annyira hétköznapivá vált ez a szó nekem. Úgy dobálóznak vele az emberek, mintha annyit jelentene, hogy helló. És a szeretleken belül annyi változata van az érzéseknek, mégis ezt mondjuk ki, mert talán rövidebb. Az emberek nem akarják, vagy talán nem is tudják kifejezni azokat az érzelmeket, amelyek a lelkükben élnek.
Szeretlek, mint embert
Szeretlek, mint lelkitársat.
Szeretlek, mint élettársat.
Szeretlek, mint barátot.
És sorolhatnám tovább. De egy barátnőt máshogy szeretek, mint pl. Kopatot. Kopatot pedig máshogy szeretem, mint egy kedves ismerőst vagy havert. Nem szeretem ezt a szót. A nem szeretem sokkal érthetőbb, mint a szeretem. A negatív dolgokat az emberek, mintha jobban megmagyaráznák, szinte élvezik, hogy a negatív dolgokról beszélhetnek. Nem értem ... Néha teljesen kétségbe esek, és legszívesebben elmenekülnék egy másik világba. Ezt az érzést pedig nem 1 vagy 2 személy okozza, hanem az egész világ ... Kezd újra előtörni az a rég elfeledett érzés, hogy nem ide kellett volna születnem, nem ebbe a korba, nem ebbe a világba. Nem az emberekkel van bajom. Pontosan talán meg sem tudom fogalmazni, mi a baj. Ez az egész, úgy ahogy van ... a kilátástalanság, a bizonytalanság ... nem nekem való a valóság. Vissza akarok bújni abba a kis kuckóba, amiben régen voltam.

Na most igazodjon ki rajtam valami! Egyik nap tökéltesnek érzek mindent, másnap pedig nincs nálam életuntabb ember a világon. Ez vagyok, én már elfogadtam, más meg majd hozzászokik :) Vagy nem. :)

Mostanában sokszor nézek be cseten a Pécs szobába. Van egy pár emberke, akik nagyon szimpatikusak. (P)ista és Pepe le is jöttek hozzám, nagyon örültem nekik, feldobták a napomat. Ráadásul Pista a Taxi 3-mat megírja cd-re :) Tipikusan olyan emberek, akikkel el lehet menni sörözni, és baromi jókat dumálni, még akkor is ha éppen nem a világ nagy kérdéseiről beszélünk :). Megmutattam nekik a készülő honlapomat :) Szerintem nem nézték volna ki belőlem hogy ilyet is tudok :)))))
Nagyon jó érzés emberek között lenni, nagyon hiányzott nekem a társaság. Most szeretek élni. Most minden jó így, ahogy van, nem számít mi lesz holnap, vagy mi volt tegnap. "Csak az itt, csak a most, a máskor, a máshol nincsen..."(Pokolgép)

Álmok ... Mostanában nagyon össze-vissza álmodok. Mindig megyek valahova, de nem egyedül, hanem egy kisebb csoportban. Annyit mászkálok éjjelente álmomban, hogy nem csoda, hogy reggelre fáradtabb vagyok, mint este lefekvés előtt. :)

Tegnap kaptam egy érdekes ajánlatot egy kedves barátomtól. Megkérdezte lenne-e kedvem nyáron egy "vadkempingezéshez". Lelki szemeim előtt felvillant az a kép, melyre mindig vágytam: haverok, buli, (fanta). Nem élem magam bele teljesen, elvégre ki tudja mi minden fog még addig történni.

Kopattal viszonylag rendben van minden. Kezdek eljutni arra a pontra, hogy már nem bánom, ha nincs otthon. Tegnap elment a munkatársaival bowlingozni. Egy fél évvel ezelőtt őrjöngtem volna a dühtől, hogy ez már a 3. nap, amikor csak este látom, mert hétvégén sem volt otthon, mert elment gravírozni. Most meg ... már csak egy kis bánatot érzek, ami lehet hogy csak önsajnálat.Egy kicsit megkötve érzem magam. Jó lenne újra nagyobb társaságba járni, bulizni, mert ha így folytatom, akkor teljesen begubózok.

Észrevettem hogy vannak bizonyos elvárásaim egy személlyel kapcsolatban, de nem tudom hogy mire föl. Ezen próbálok most változtatni, remélem sikerrel.

Tegnap elővettem a régi novelláimat. Húú.. 1-2 elég horror :). Vicces így visszaolvasni, hogy milyennek láttam a világot pár évvel ezelőtt. Elhatároztam, hogy ezeket is felrakom majd a honlapomra. Akinek tetszik, tetszik, akinek nem annak nem. Egyre kevesebbet adok az emberek véleményére. Persze azért meghallgatom azokat, akiknek a véleménye számít nekem és a kritikát is bírom, sőt, el is várom.
Azon gondolkoztam, hogy vajon mennyit változtam azóta, amióta Kopattal vagyok, és hogy ez a változás milyen irányba tehető. Régi barátnőim biztos jobban látják kívülről, de én próbálom belülről értékelni a dolgokat. Valamit vesztettem, valamit nyertem, egyenlőre még nem tudom melyik irányba billen a mérleg nyelve. Néha hiányzik az érzelmi függetlenség, hiányoznak azok az izgalmak, amiket egy randi előtt éltem át. Hiányzik az ábrándozás.
Nem akarok felnőni!

"Figyelj!...Kemény lesz, amit most mondani fogok! ... Két hónapot adok nektek.... Ő tarot kártyából jósol ... nekem nem kell kártya." (Kaly)

Kavarognak bennem a gondolatok ... Megpróbálom az elején elkezdeni. Tegnap délután megvettem azt a tarot kártyát, amire annyira vágytam. A "véletlennek" köszönhetően pár napja Kopat összefutott egy nagyon kedves régi ismerősömmel, aki elhívott minket csütörtökön a Papucsba(kiskocsma), Zsolt-napozni. el is mentünk. Ott volt Csoki és Roland, meg Kaly is. Uhh.. mit s mondjak róluk?! A Rolandba kb 3-4 éve nagyon szerelmes voltam, de csak szellemileg, fizikailag nem vonzódtam hozzá, pedig egy kívülálló egy nagyon jóképű srácot látna benne. Aztán megkért hogy hozzam össze a legjobb barátnőmmel ... hmm... érdekes helyzet volt.De nem is fontos. Csoki ... ő egy elvarázsolt alak, de olyan, mintha a bátyám lenne. Roland által ismertem meg, mellesleg majdnem egy helyen laktunk. Sokszor volt, hogy elmentünk pénteken Papucsba, és csak ültünk, meg sem szólaltunk, de megértettük egymást. Nagy szeretet tölt el ha rá gondolok. Kaly ... nem tudom leírni ... végleteket élt meg, 3 egyetemen tanult egyszerre, parlamentbe került, RTL Klubban nyilatkozott sokszor, cikkeket írt a Népszabadságba ... feladott mindent ... Eltoukhbotta ... Ők egy csoportba tartoznak ... "Isten szava változtatás nélkül" Kerestem, keresem benne a szekta jelleget ... elég sokat olvastam szektákról, de ebben nem találom. Egyszerűen csak ítélkezés nélkül élnek, nem ítélnek, ezáltal kapcsolatba tudnak lépni Ringóval is. Ő egy ún. szellemi vezető volt. De mára már abba hagyta, nem foglalkozik tanítással. Ezt most abban hagyom, ha valakit érdekel személyesen mesélek neki erről.

Nagyon jól éreztük magunkat este, csocsóztunk, még én is, pedig nem tudok :) Olyan jó volt. Hajnali 1re értünk haza.

Aztán reggel jött a hidegzuhany. Kopat 350.000 Ft-ot kért kölcsön egy ismerősünktől, még januárban. Ezzel még nem is lenne gond, de eltitkolta előlem. Amikor kb 1 hónapja kiderült kivertem a hisztit. Akkor került zaciba a videó, stb... Akkor azt mondta 100.000 Ft-ot kért kölcsön. Gyűlölöm a hazugságot!! Nem az a baj, hogy kölcsönkért, bár az is egy baromi rossz húzás volt, hanem az, hogy eltitkolta előlem, és még hazudott is. És nem először teszi ezt. És nem először pofázom el neki, hogy legyen hozzám őszinte, mert egy kapcsolat alapja a bizalom. Nem érti meg.Én pedig lassan kezdek felőrlődni mellette. A saját életét úgy teszi tönkre, ahogy akarja, de nem fogom hagyni, hogy engem is magával húzzon. Mellette maradok addíg, amíg helyrehozza az életét, mert ha most elhagynám összeroppanna. Aztán ha helyrejön, majd meglátjuk mi lesz. Talán érthető, hogy elgondolkozok azon, hogy leéljem-e az életemet egy olyan ember mellett, akiben nem lehet megbízni, mert hazudik folyamatosan. Egyetlen egy dolog van, amit ha most eljátszik, akkor már nincs több esély. Azt hiszem többet tűretem el, mint amennyit más eltűrt volna, de az én türelmem is véges.

Nem tudom mi történik körülöttem, bennem. Minden megváltozott. "Viharfelhők gyülekeznek." Külső nehézségeket kapok, olyanokat, amik tőlem függetlenek, engem mégis nagyon közelről érintenek. Nem tudom mennyi bennem a küzdeni akarás ezek ellen. Reggel úgy éreztem feladom. Aztán mégsem. Más életet szeretnék, de nincs erőm ahhoz, hogy felégessek magam mögött mindent,meg ennek nem most van itt az ideje, még várnom kell. Furcsa... legszívesebben elhagynám magam ... összeomlanék ... nem tudom mi tartja bennem az erőt, de hálás vagyok érte. :)

Tegnap ünnepeltük a második évfordulónkat Kopattal. Mivel ma van a névnapja, ezért a kettőt egybevontam, és vettem neki egy Boris Valejo-s könyvet, asszem Víziók a címe.
Már kitaláltam, hogy ha lesz honlapom, akkor milyen lesz a nyitó oldal. Hmm... hát.. elég bizarr :) Csak végre eljutnék már odáig, hogy kicsit tanulmányozom a html szerkesztést. Teljesen cset-függő lettem. Egész nap rajta vagyok és dumálok. Ami nem baj, csak lenne épp más dolgom is. Van egy halom könyv, amit kölcsönkaptam és amit ki kellen olvasnom, plusz még tegnap is kaptam egy könyvet Kopattól. Lehet hogy átváltok könyvmoly nickre :)). Emlékszem régen, amikor ált. és közép suliba jártam, minden nap kaptam kajára pénzt. Én meg nem kaját vettem rajta, hanem inkább könyvet :)). Ahhoz képest pedig nincs is sok könyvem. Hétvégén voltam egy kedves barátomnál, akinek roskadozott a könyvespolca a jobbnál jobb könyvektől. Azt hiszem mondani fogom neki, hogy ha esetleg történne vele valami, akkor legyen olyan kedves és hagyja rám a könyveit :))).

Valami változott bennem pár napja. Vannak gondolatok, amik hirtelen felvillannak a fejemben. Képek, érzések és néha nagyon erősen megérzem a hozzám közelálló emberek hangulatait. Próbálom leküzdeni magamban azt az erős utálatot, amit egy személy iránt érzek. Valamennyire talán sikerült is. Nem tehetek róla, nem bírom elviselni, ha fizikailag vagy lelkileg bántanak egy hozzám közelálló személyt.

Kicsit ma előtérbe került az ember-utálatom. Nem értem, hogy miért kell egy ártatlan tréfát véresen komoly valóságként felfogni. És miért kell azt egy egész sereg embernek tudnia, akiknek semmi közük nincs semmihez? Akire tartozik, annak úgyis elmondanám. Vagy ha legalább lenne valamiféle valóságalapja... grrr.... ilyenkor szoktam kirohanni a világból. Szerencsére az a belső nyugalom, ami pár napja jelen van, visszafog és nem küldök el mindenkit melegebb éghajlatra. A legroszabb az egészben az, hogy ezzel olyan embereket bántok meg, akiket nem akarok (jelen esetben Kopatot). Szobatali után Elricnél alidtam, Nikitával (a barátnőjével) együtt. Úgy volt hogy egy ágyban alszunk mind a hárman, aztán bizonyos technikai okok miatt én átmentem a másik szobába. És erre ahányan tudnak róla annyi féle-fajta variációt találnak ki... kíváncsi vagyok kitől fogom hallani azt, hogy még volt ott 3 srác meg 2 ló. Hmm.. a humorérzékemet még nem vesztettem el :) Ez jó jel.
A francba is, ez az én naplóm, azt írok le ami jól esik, nem cenzúrázhatja senki, ez az én életem és kész! Azon tépelődtem, hogy van egy személy, akit ki nem állhatok (ez nálam baromi ritka), de akiről nem akarok ide írni, mert esetleg elolvassa valaki és visszamondja neki... Leszarom. Ma annyira felment a pumpa, hogy akár a szemébe is megmondanám, hogy utálom. Andinak hívják. Nem akaram a csetes nickjét írni. Hogy lehet valakinek ennyire fapofája? Vagy mint aki citromba harapott... semmi élet... semmi mosoly... arról nem beszélve, hogy akkora felsőbbrendüség érzés van benne, mint a fene. Csak mert más nem azt tanulja mint ő, és nem úgy él mint ő, az még nem azt jelent, hogy hülye. És ha valakinek van humorérzéke és szeret élni, ami mellesleg rá nem jellemző, attól még nem naiv vagy idióta. Brr.. nem is mondom tovább, mert... csak hergelem magam. Nagyon ritkán vagyok úgy, hogy utálok egy konkrét személyt. Legtöbbször úgy érzem, hogy olyan vagyok, mint egy tükör. Aki utál, azt ösztönösen én is utálom. Áhh.. inkább hagyom most, mert csak belebonyolódok..

Hol is kezdjem?! Túl sok benyomás ért, azt sem tudom hogyan írjam le.
Hétvégén voltam szobatalin. Én nagyon jól éreztem magam, ezerszer jobban, mint múltkor, talán mert már nem volt olyan idegen a környezet, és ismerős arcok is voltak:) Sok mindent tanultam, sok mindent kaptam, sokat adtam, és sokat veszítettem. Valami megváltozott bennem, ez talán főleg egy embernek köszönhető. Nehezen jönnek most a szavak. Nyugalmat érzek, kiegyensúlyozottságot, pedig ... pont hogy kicsit zavarosabb lett a helyzet. Mégis úgy érzem, hogy nem kell döntenem, az élet majd meghozza a döntéseket.
Éjszaka furcsa "álmom" volt, nem is biztos hogy álom volt. Beszélgettem valakivel, bár arra már nem emlékszem, hogy miről. Utána megtudtam, hogy annak az illetőnek erős telepatikus képességei vannak. Majd meg is kérdezem tőle, hogy csak az én fantáziám működött, vagy tényleg "meglátogatott" :)

Kicsit fáradt vagyok, de ebbe a fáradtságba elégedettség is vegyül és nyugalom. És bizonyosság, bár az valamennyire mindig is jelen volt az életemben, de most sokkal erősebb. Nem is tudok most többet írni. Van még mit feldolgoznom magamban :)

Már csak 1et kell aludni. :)

Fönököm dél körül bejött és odaadta a fizumat. Pont jókor jött, bár úgy tűnik, kezdünk kilábalni, ebből az anyagi válságból. Remélhetőleg Kopat nem csinál több hülyeséget. Elkezdtem tanulmányozni a html szerkesztés alapjait tegnap. Mit ne mondjak, elsőre nem tűnik valami egyszerűnek. Arra gondoltam, hogy csinálok egy weboldalt, a freeweben már regisztráltam is, csak épp még nem tudok mit feltenni oda :)) Azt veszem észre, hogy egyre jobban érdekel a számítástechnika ... bár eddig is érdekelt. Mindig is csodáltam azokat, akik órákon keresztül el tudnak beszélgetni programokról, meg hardverekről, szoftverekről, úgy hogy szinte csak számokat és betüket mondanak egymásnak :))

Túl élénk a fantáziám. Álmomban egy várban voltam, valaki elől (mint mindig) menekültem. Voltak velem páran, olyan, mintha valamiféle vezető lettem volna, mindez egy pár száz évvel ezelőtt. Aztán amikor szembekerültünk az ellenséggel, kinyújtottam a karomat, széttártam az ujjaimat, kimondtam egy szót, mire az ujjaim végéből villámok csaptak elő, és mi tovább tudtunk menekülni. Nem emlékszem erre a szóra, de azt tudom, hogy álmomban már többször varázsoltam ezzel.
Néha úgy érzem rossz korba születtem. Nagyon vonzz a 17.-18. század, még talán a 19. is. Boszorkányok, kuruzslók, sötét középkor....most hirtelen az jutott eszembe: jó lenne újra megélni ezt :))) Annyi mindent szeretnék megtapasztalni...Imádom, amikor álmaiban izgalmas helyzetekbe kerülök, amikor valami olyasmi történik velem, amiről tudom, hogy éber álapotban sosem fordulna elő. Jó érzés repülni szárnyak nélkül .... ezt, mondjuk ha drogoznék, lehet hogy többször élném át :)) De én még egy hülye kis füvesciginek sem éreztem a hatását :( Bár állítólag akkor nagyon keveset szívtam belőle. Azért egyszer jó lenne ezt is megtapasztalni.

Eszembe jutott még egy érdekes dolog. Amikor kicsi voltam, esténként mindig elképzeltem milyen életem lesz - persze egy kicsit kiszíneztem - ha felnőtt leszek.Persze mindig vlt benne egy jó pasi, és mindig akkor aludtam el, amikor megcsókolt volna. (Többet akkor még nem tudtam a párkapcsolat szépségeiről:) És mindig egy lakást láttam magam előtt. Egy olyan lakást, amelyet tudom, hogy nem láttam még sehol. A nappaliban voltam mindig, az ajtóval szemben volt egy nagy ablak, előtte egy asztal jobb oldalon egy izé..kanapé féle. A falon színes kép. Annyira élesen láttam ezt a szobát... a többit nem. Nem tudom, hogy ez egy létező lakás lehet-e, vagy esetleg egy emlék.... de a napokban is történt egyszer, hogy egy szobában voltam, de nem tudtam kinél. És nagyon részletesen láttam mindent. Lehet hogy asztrálutaztam?? De akkor miért lakásokba? Miért nem egy ismerőshöz vagy olyan helyre, ahova szeretnék eljutni? Áhh.. nem tudom a válaszokat.. és úgy érzem hogy kezdek kicsit beleőrülni abba, hogy keresem a válaszokat, de nem találom...

Főnököm fia tegnap bejelentette, hogy lehet, hogy megszűnik a cég ... Úgyhogy a tegnapi napom kicsit gyomorgörcsös volt, meg a ma reggelem is. Délelőtt telefonált, hogy nem is biztos, hogy be kell zárnunk, de erről akar majd velem beszélni személyesen. (????) Most nem tudom mit gondoljak. Ha ez megszűnik, akkor nem lesz fizum, és csetelni sem fogok tudni. Azt hiszem túlságosan internet függő lettem. De talán ez nem is csoda, ha az embernek egyedül kell lennie egész nap. A cseten nagyon sok embert ismertem meg, és nagyon megszerettem őket. Szombaton találkozok is velük :)) Már csak kettőt kell aludni!

Múltkor amikor volt szobatali, Lhamoéknak volt Thoth tarot kártyájuk, és mindenki húzott egy lapot :) Nagyon megtetszett nekem az a kártya, úgyhogy el is határoztam, hogy ha törik, ha szakad, de majd beszerzek egy olyat :) Anathon pedig azt mondta, hogy neki van ilyen, de nem használja, és ha kell, akkor nekem adja, csak most egy ismerősének adta kölcsön.

Kezdek a vége felé közeledni a Jéghegyek Népe könyvsorozatnak. Nem értem, hogy miért szűnt meg a kiadó, mint ahogy azt sem értem, hogy miért van az, hogy kb 200 emberből 1 ismeri ezt.Támadt egy ötletem!! Leírom ide, hogy miről szól, hátha kedvet csinálok másoknak ahhoz, hogy elolvassák :))

Margit Sandemo: Jéghegyek népe
"Gonosz Tengel régesrégen, többszáz éve kiment a pusztába, hogy eladja a lelkét a Sátánnak.
Ő lett a Jéghegyek Népének ősapja.
Az ördög földi hatalmat ígért neki és az utódainak, ha ennek fejében minden nemzedékből legalább egyetlen leszármazottja a Gonosz szolgálatába áll és gaztetteket követ el. Varázserejükről és sárgás fényben égő ragadozószemükről lehet felismerni őket. Egyiküket olyan természetfeletti hatalommal ruházta fel a Sátán, amelyet addig nem látott a világ és ezután sem fog látni.
A nemzetségen addig ül az átok, amíg valaki meg nem találja Gonosz Tengel üstjét, s benne azt a varázsfőzetet, amellyel megidézte a Sötétség Fejedelmét.
Így szól az ősi legenda.
Vagy talán mégsem így történt?
Valójában úgy esett, hogy Gonosz Tengel felkereste az élet forrását, és ivott a gonoszság vizéből. Örök életet és az emberiség feletti hatalmat ígértek neki, ha ennek fejébe eladja utódai lelkét a Gonosznak. De számára rossz idők jártak akkoriban a földön. Ezért csendes szendergésbe vonult vissza, hogy kivárja amíg eljön az ő ideje. Az üst, amelyről annyit regéletek, nem is üst, hanem korsó, melyet elásott a gonoszság vizével.
Gonosz Tengel most türelmetlenül vár a jelre, hogy felébressze szendergéséből.

Na jó, ennyi elég is :)) Azt elfelejtettem írni, hogy 47 kötetes, és baromi nehéz megszerezni. Egyébként pedig könnyű olvasni, izgalmas érdekes kis ponyvaregény, amiben ki tudja, még talán világmegváltó igazságok is vannak :)

Éés... milyen szép nap virradt ma ránk, jó reggelt kedves hallgatóink... jahh.. ezt nem itt kell...:)
Jókedvem van. Várom a szombatot. Szeretem az embereket.(De csak ma, csak most!) Szerelmes vagyok, tavasz van, süt a nap, mennek a buszok és nem hallom emaitt a rádiót...
Végre kicsit felpezsdült a társasági életem, eddig ugyanis nem nagyon volt. Van ugyan egy drága jó barátnőm, de ő Pesten tanul és csak kb. havonta jár haza.

Balázsra gondolok sokat mostanában.... róla annyit kell tudni, hogy nagyon jó barátunk volt, vele mentünk mindig kirándulni a Mecsekre. Aztán tavaly decemberben öngyilkos lett. Leugrott egy kilátóról, és előtte még az ereit is felvágta. Sajnos (vagy talán szerencsére) részleteket nem tudunk, mivel a katonai fősulira járt, és az ügyét ezért ők vizsgálják ki, nem a rendőrség. És hogy miért? Hát ez az, amit mi is szeretnénk megkérdezni tőle.... nehéz gyerekkora volt, volt egy csaj, akit nagyon szeretett, összejöttek, szakítottak, ezt eljátszották párszor pár év alatt. Aztán megint szakítottak, Bazsinak gondolom más gondjai is voltak..... 22 éves volt. Nem tudtunk sírni. Olyan űrt hagyott bennünk, amit a mai napig nem értünk, és nem tudunk feldolgozni. Ilyenkor elgondolkozok azon, hogy vajon mi van a túlvilágon? Azok, akik öngyilkosok lesznek, hova kerülnek? És tudnak arról, hogy mit hagytak hátra? Elmélet persze van egy csomó... de ki tudja megmondani mi is az igazság? Előbb utóbb úgyis megtudjuk, ha eljön az ideje. Csak akkor már nem fogjuk tudni továbbadni a tudásunkat....

Nem tetszik nekem ez az április elseje... Már azzal kezdődött, hogy korán reggel dolgozni kellett :)) Aztán a net is olyan lassú, hogy ha nem lennék ilyen álmos, akkor már rég kidobtam volna a gépet az ablakon.

Érzelmi váltságban vagyok! (itt a világvége) Kopat tegnap nagyon kitett magáért. Kihozta a zaciból a videót, kaptam 2 fajta teafüvet(hawaii coctail és skót karamell), megvette nekem azt a felsőrészt, ami múltkor a kirakatban megtetszett (fekete, hálós), kihoztunk kölcsönzőből 2 fimet is, este pizzát rendeltünk(akkorát, hogy még ma is az lesz a vacsi). Bevallom voltak olyan pillanataim még a mai nap során is, amikor azt gondoltam, hogy ennek véget kellene vetni. Mármint ennek a kapcsolatnak. Ráadásul még lenne is talán valaki..... Aztán hirtelen mintha rám kiabáltak volna: Ébresztő! Nemsokára 2 évesek lesztek! És szereted őt, akkor meg miért akarnál végetvetni ennek?
Sok mindenen mentünk keresztül együtt, és tény, hogy nem mindig csak jó dolgok voltak. De azt hiszem mással még ennyire sem tudnék ellenni. Elvégre melyik másik férfi lenne képes arra, hogy velem együtt adjon ki artikulálatlan hangokat, versenyezve azon, hogy melyikünk az idiótább :)) Olyan aranyos szokott lenni, amikor sejpítve meséli, hogy a tv-t igenis a hörcsögünk fordította el, mert ez egy olyan höcsög, aki egész nap tv-t néz, és amikor látja, hogy jövünk haza, akkor gyorsan kiugrik a rácsból, és kikapcsolja a tv-t, de arra, hogy vissza fordítsa már nem marad ideje. :)
Mit is csinálnék nélküle?! Rá alapoztam az életemet, remélem nem hiába. Kísértések pedig mindig is voltak, és mindig is lesznek, de a közös élmények összetartanak.