Tiszta idegbeteg lettem pár perc alatt.
Kopat bejött, kaptam tőle egy gyönyörű szál fehérrózsát, meg hozott fincsi karamellás tejet, és kicsit később még csokit is. Kérdeztem mi van a telefonnal. Azt mondta, ma elhozta, de lefagyott teljesen, úgyhogy visszavitte és 2 nap kb míg megnézik. Erre jól felhergeltem magam, hogy mi a fasznak nem lehet egy kurva telefont beszerezni 3 hét alatt?! Nem kell nekem színes, nem kell nekem semmi extra rá, csak egy rohadt smst tudjak küldeni, meg ismerősök utolérjenek. Ennyi! Meg ugye már szintén 3 hete ígéri, hogy odaadja azt a 3000 Ft-ot arra az egyiptomos füzetre, amit gyűjt, és ami az én nevemre jön 3 havonta. És mit hallok folyton? "Majd holnap" A tököm tele van a holnapokkal és azzal, hogy nem képes aszerint cselekedni, amit mondd. Ordítani tudnék az idegtől.
És akkor még jött azzal, hogy olvasta a blogot, és hogy miért csak rosszakat írok róla?! Bassza meg! Azt írok, amit akarok, nem másnak írom, hanem magamnak! És hol adjam ki a dühömet, ha nem itt??

(nyugszik a beteg ...)

Ehh.. mindig ez volt ... ezért sokalltam be. Abban reménykedtem, hogy talán ha külön leszünk számíthatok az adott szavára ... nem így lett.