Úgy tűnik ismét működik az ékezetes írás ... legalábbis remélem pár perc alatt nem borul fel ismét a rendszer.

Tök jól elvagyok. Kopat tegnap bejött a munkahelyemre, igaz csak pár percre. Írt nekem egy levelet, azt adta oda. Meg egy verset is. Úgy elérzékenyültem, mint a fene. Otthon megírtam a levélre a választ, majd ha bejön, akkor odaadom neki.

Bea tegnap este hazajött, hozott nekem egy kislámpát, mert az, ami a szobámban van (teleszkópos, halogén izzós, olcsón lehet venni) érintkezési hibás. Meg a két szárát ha valaki egyszerre megfogja, akkor lehet érezni, hogy nincs rendesen leszigetelve és egy picit ráz. Szóval nem ajánlom senkinek azt a kislámpát, hiába olcsó és hiába néz ki jól.
Kölcsönkaptam a Harry Potter 5. kötetét is, remélem ma neki tudok állni olvasni. Nekem tetszik a könyv, nem szégyenlem bevallani.

Tegnap este az otthoni gépemen rátaláltam napló részletekre, amiket 2000/2001-ben írtam. Mosolyogva állapítottam meg, hogy ott kezdődött el a "nevem", vagyis ott kezdetem el úgy aláírni, hogy Crisyta. :)
Hajnali 1-ig ezeket olvastam, régi szerelmekről, kalandokról, érzelmekről. Érdekes volt, ennek hatására elhatároztam, hogy fel fogom ma hívni 1-1 régi ismerősömet, hogy mi van velük, élnek-e még. Persze csak akkor, ha a számuk nem változott meg.
Talán egyik legizgalmasabb szerelmi kalandom 2001 februárjában volt, B.-vel. Börtönőr volt, és annak ellenére, hogy a sors nagyon picike férfiúi adottságokkal áldotta/átkozta meg, talán ő volt a legjobb szerető mindegyik közül. A mai napig beleborzongok, amikor eszembe jut 1-1 szerelmi légyottunk. Nagyon szenvedélyes volt, vad, de ugyanakkor egyszerre gyengéd is. Hogy miért lett vége? Egyrészt azért, mert volt menyasszonya, másrészt azért, mert "megcsaltam" az egyik munkatársával/haverjával, aztán azért, mert képbe lépett Kopat ...

Aztán 2000 augusztusa ... életem egyik legjobb nyara volt. 7-en elmentünk sátorozni a Zengőre. 4 fiú, 3 lány, ebből 1 pár, és út közben barátnőm összejött félig-meddig az egyik sráccal. Én meg ... akkora barom voltam, mint a fene ...
Jani ... hogy nem vettem észre, hogy közeledik felém?! Olyan ritkán találkozok vele.. évente talán 1-2x, és akkor is csak pillanatokra. Pedig nagyon tetszett a srác ... ez amolyan igazi plátói szerelem volt részemről ... Hazafelé a vonaton nekidőltem, és úgy simultam hozzá.

Itt és most abbahagyom, mielőtt bármiféle érzelem ismét a hatalmába kerítene.

Régi szerelmek ... hol vagytok most vajon?