Nagyokat pislogok es kb. 2 perc eleg lenne ahhoz, hogy bealudjak, ulve, allva, fekve, dolve... az mar mindegy.

Tegnap este talalkoztam G.-vel es G.-vel, beultunk Dante Cafe-ba, elbeszelgettunk kb masfel oran keresztul. Eredetileg ugy terveztek, hogy elmmenek PEK-buliba, de mivel G. tegnap vizsgazott, meg oltonyben volt, es ugy nem volt kedve ugralni. Ugyhogy a buli elmaradt, masik G. meg hazament az utolso busszal. Mi ketten meg maradtunk egy picit, dumaltunk, aztan mivel elfogyott a teank, a pincer finoman rakerdezett, hogy hozhatja-e a szamlat. Utana felmentunk hozzam, csinaltam egy ujabb adag teat, dumaltunk. Meselt a hugarol 1-2 dolgot, ami teljesen mas megvilagitasba helyezett egy-ket részletet.

Ejjfelkor csengettek. Beaval kerdon neztunk egymasra, ki lehet az, aki ilyenkor jon?! Kopat volt. Lekeste az utolso buszat es kertvarosbol elsetalt idaig (kb 3/4 oras seta). Kicsit atfagyott. Kerdezte nem-e lenne gond, ha itt aludna. Mert ha baj, akkor hazagyalogol Poganyba (kb 3 oras seta). Mondtam, hogy persze hogy maradhat. Az egesz szituacio akkor volt a legviccesebb, amikor jott be a szobamba, es talalkozott G.-vel. Latni kellett volna az arcat. Bar teny, hogy ha forditva tortent volna meg ez, akkor en is elsapadtam volna, hogy mit keres a parom szobajaban ejjfelkor egy idegen. Nem kellett magyarazkodnom, mert nem volt mit magyarazni. G. meg ott volt kb 10 percet, aztan ment haza.

Kopat meg ott aludt nalam. Es az hagyjan, hogy 2-ig beszelgettunk, de alig tudtam aludni. Egyreszt annyira kohogtem, hogy nem tudtam elaludni, aztan nem fertem el, aztan lehuzta rolam a takarot, aztan beszoritott a falhoz .... ugyhogy olyan, mintha semmit nem aludtam volna. Zsong a fejem, faj a szemem mogott, meg minden bajom van.

De minderre meg rapakolt egy lapattal az, ami delelott tortent ...
Melohelyen csorog a telefon, es egy ismeros ferfihang erdeklodik milyen termekeket forgalmazunk, mi jellemzo ra, stb ... El volt picit torzitva, azt hitte, nem ismerem meg .... apam volt. Aztan megkoszonte az informaciot, es visszhall ...
utoljara tavaly nyaron "beszeltem" vele, az utolso sms, amit kuldtem neki arrol szolt, hogy attol a perctol kezdve en mar nem tekintem az apamnak. Feltamadtak benne azok az erzesek, amit apai szeretetnek hivnak, es ami 19 even keresztul abban nyilvanult meg, hogy folyton kritizalt es barmit csinaltam, lefikazta? Mostmar keso. Sajnalom ... nem csak en tehetek arrol, hogy ez idaig fajult. Talan gyerekkoromban nem kellett volna annyiszor hallanom azt, hogy utal ...

Ujabb fejlemeny: a telefon ismet csorgott ... beleszoltam, aztan a vonal tulso vegen leraktak. Mit lehet ehhez hozzafuzni?