Hoppá! Ezt már tegnap is be akart írni, de elfelejtettem. Következzen egy kis agymenés, egy elvont versem 2000-ből. Köszönöm, ehhez nem kérek kritikát, anélkül is tudom, hogyan nagyon gáz!
Íme: (én szóltam, hogy nagyon elvont!!)

"Éjfélt üt az óra, az álmok vadult lovak sebességével száguldoznak felém,
egy sötét árny, egy édes vágy egy Herceg, egy démon jön elém.
Hozza a választ a kérdéseimre, a karját nyújtja már
hogy elvigyen egy új világba, hol magányosan régóta vár rám.
Örök kárhozat, buja szenvedély perzseli vérünket,
sorsunk örök, ítélet sújtja létünket.
Mindketten más világba vágyunk, ő a fénybe, hol régen jártunk,
de buneikkel letaszított a porba, a sárba,
egy kegyetlen halhatatlan alvilágba.

Ott is Ő lett az Úr, s hogy fájdalma örök legyen,
tőle elválasztottak s én földi halandó lettem ...

... ebben a világban, melynek neve: Pusztulás."