Tegnap délután bejött munkahelyemre Zsófi. Jól elszórakoztunk a már-már rituálissá vált inka jósláson, amit minden alkalommal elkövetünk amikor bejön hozzám. Persze a "szokásosak" jöttek ki ... gyermekáldás, meg feltöltődünk energiával ... bla,bla,bla ...

Kopat is bejött, aztán haza akart menni az 5 órási busszal, el is indult, de mégis visszajött. Elmentünk a Rossmannba, vettem magamnak 1-2 kence-ficét, de szegénynek már tele lehetett velem a hócipője, mert szinte mindegyiket végignéztem, hogy melyik az, amelyik a pénztárcámnak és az arcbőrömnek leginkább megfelel. Teljesen el voltam hülve az áraktól ...

Bementünk az Aranygaluskába kajálni. Én fizettem, mert Kopatnak még nem jött meg a számlájára a pénz ... vagy csak azt mondja, hogy nem jött meg, és már valamire kiadta az összeset. Nagyon remélem, hogy nem így van, mert akkor fújhatja az egyiptomos füzetsorozatot, amit az én nevemre küldenek 3 havonta, de nem én gyűjtöm, és fizetni meg aztán végképp nem fogom helyette.

Szürke minden, bár hidegnek nincs hideg. Kicsit kedvtelen vagyok, pedig nincs okom arra, hogy ilyen legyek.