Péntek délután meló után A.-val kicsit meditáltunk, bár sajnos nem úgy sikerült, mint ahogy szerettem volna. Akárhányszor lazítottam rámjött egy köhögő roham, a tüdőm készült elhagyni a belső szerveimet, és kezdhettem újra elmélyülni. De azért érdekes volt. Utána rendeltünk egy pizzát és megbeszéltük tapasztalatainkat. Kopat is akkor jött. Szegény kénytelen volt este beérni a "majd máskor" ígérettel, mert hancúr helyett úgy aludtam el, mint akit agyonvertek. Ráadásul tényleg pocsékul voltam.

Szombaton fél 3-ra mentem szerepjátszani. A csapatunk a varázslónk és a harcosunk jóvoltából majdnem feldobta a talpát. Hogy lehet nekiesni egy olyan társaságnak, akikről fogalmunk sincs milyen szintűek, hányan vannak, de még azt sem tudjuk, hogy pontosn hol vagyunk? Ész nélkül. A mesélő jóvoltából egy csatornában ébredtünk fel, ruha nélkül, minden nélkül. Aztán még történt egy s más, aminek hatására este 7-kor a karaktereink szó szerint földönfutókká váltak, nyakukon egy halott pappal, akinek a felélesztésére nincs pénz, és minden karakter alkarján egy fekete kéz tetoválással, amit csak a tolvajok kapnak. Úgyhogy a mesélő azt mondta dönthetünk, hogy folytatjuk majd legközelebb innét, vagy egy új játékba kezdünk. 2 alkalommal voltam eddig összesen, de láttam a 2 végletét a szerepjátéknak. A nagyon siekreset és a nagyon elbacottat.

8-ra megbeszéltük a kis chates csapattal, hogy beülünk valahova. Így is lett. Dartsoztunk, jól elszórakoztunk, egyszer még vezetésre is álltam, de aztán lenulláztak. Utána (talán éjfél körül) elmetünk G.-hez 5-en, csináltunk bundáskenyeret, dumálgattunk, aztán szép sorjában kezdett mindenki kidőlni. Keresztbe feküdtünk az ágyon,annyira összezsúfolva, mint a konzervben a halak. Aztán utána irány haza, 6-kor ágyba kerültem, a köhögéstől alíg tudtam aludni, 1/4 8-kor keltem, mentem vissza G.-hez, szórólapokat ragasztgatni, hogy lakást akar venni azon a környéken. Ennyi erővel ott is aludhattam volna nála ... Mindegy. Plakátolás után még le akartunk menni vásárba, de betoppantottak a szülei. Úgy éreztem magam, mintha egy kolonc lennék. Vásárba már nem mentem, inkább irány haza, és alvás. A vasárnap nyugis volt, élveztem azt, hogy egydül vagyok, süt a nap, betölti az egész nappalit, szól a tévé, én meg olvasok. Nagyon jó volt. És este nem volt olyan érzésem, hogy magányos vagyok. A sarkok, amik 2 hete nagyon sötétek voltak ilyenkor, most nyugalmat sugároztak.