2004. január 8.

Beköltöztem! :)
Szuperul megcsináltam a szobámat, a falakon fantasy képek, a könyvespolc tele könyvekkel, a kispolc felső részén vannak a gyertyák, a hullámos pengéjű késem, alatta az ezós, wiccás könyvek. Nagyon pöpec. Szeretek itt lakni, tágas a szoba, nincs túl zsúfolva, mégis elfér az összes cuccom. (És ez nagy szó!)
Ma már 2x ment a mosógép, ugyanis az összes ruhámat ki kell mosni, mert mindegyiknek dohos szaga van, van, amelyik a régi lakásban a szekrény sarkában még penészes is lett.
Amikor Antinak visszaadtuk a kulcsokat (előző albink tulaja), és összeszámoltuk az óraállásokat, fogyasztásokat, akkor úgy számolta ki, hogy még kellett volna fizetni ezer valahányszáz forintot. Merthogy a 25000-et elosztotta 31 napra, és még 4 napig laktunk ott... Erre megmondtam, hogy nem fogom kifizetni, mert nem volt megbeszélve és különben is minden cuccunk tönkrement.
Tény, hogy sok mindent ki kellett dobni, és mint már írtam, minden ruhámat ki kell mosni, de azért rá is játszottam a dologra. Még sírtam is egy picit, hogy hihetőbb legyen a kétségbeesésem :)) Ide nekem az Oscar-díjat! :)
Úgyhogy nem fizettünk ...

Új lakás: bár többe kerül, mint amennyit terveztem (télen rezsivel, egyirányúsított telefondíjjal kb 23000,- Ft) nagyon jó lakás. És hatalmas erkély is van. Szóval tök jó.

Kopat nehezebben dolgozza fel a különköltözést, hétfőn nem ment haza, hanem inkább ismerősökkel sörözött, csocsózott, és lekéste az utolsó pogányi buszt. Először vissza akart menni az üres lakásba, de aztán felment a nagynénjéhez és nála aludt. Még kedden (amikor visszaadtuk a kulcsokat) is eléggé le volt törve. Azt mondta szerdán majd felhív, de nem hívott. Mára megbeszéltünk egy találkozót, megyünk megnézni öcsémet, hogyan karatézik. Délelőtt Kopat felhívott, mondta, hogy azért nem telefonált szerdán, mert az otthoni telefont nem tudta hogyan kell használni. (Valami vezeték nélküli német csodagyártmány, és nem elég csak a tárcsázni kívánt számot benyomkodni.)

Ez van ... Nagyon jól érzem magam a bőrőmben, a lakótársam, Bea, tegnap bemutatott egy srácnak, aki szerepjátékozik. Jövő szombaton megyek szerepjátékozni (forgotten realms) és nagy valószínűséggel mivel a többiek mennek megnézni a Gyűrűk ura 3-mat (én meg mondtam, hogy nincs fölösleges ezresem erre) még az is lehet hogy meghívnak a filmre.

Úgy érzem, most valósult meg az, amit mindig is szerettem volna. Külön élni, függetlenül, de nem társtalanul. Bea nagyon aranyos és rendes, az ő hatására kicsit többet kezdtem foglalkozni magammal külsőleg. Testápolás, ez-az, újra kezdek nőiesedni. Vagyis jobban odafigyelek arra, hogyan nézek ki.

Kíváncsi vagyok, hogyan alakul a hétvége, ugyanis egyedül leszek a lakásban (Bea hazautazik). Kopat ott aludhatna .. majd ma felvetem neki ezt az ötletet.
Most, hogy külön vagyunk, úgy tűnik többet tudunk beszélgetni. Van mondanivalónk egymás számára. Ennek örülök.

Csak az én nyughatatlan vérem hajt egy bizonyos személy felé ... de ő meg nagyon távol van ..

Nincsenek megjegyzések: