Minden rendben van, nincs semmi gondom, legbelül azonban valami nagyon nyomaszt. Nem tudom megfogalmazni, hogy mi az. Nem előérzet, nem lelkiismertfurdalás. Kevésnek érzem magam, ostobának, gyávának, kicsinek, értéktelennek. Nem értem mi a baj. Pedig még a nap is süt. Remélem gyorsan elmúlik.

Tegnap délután a munkahelyemen a montor felmondta a szolgálatot. Eddig is előfordult, hogy egyik pillanatról a másikra a képernyő felső fele elfeketedett, középen pedig egy fényes csík volt, viszont egy kis oldalba ütögetéstől visszajött a kép. Tegnap már hiába ütögettem. Legnagyobb megdöbbenésemre ma reggelre főnököm kicserélte a monitort, most egy Philips17 coloson keresztül nézek bele a virtuális világba. Hihetetlenül nagynak tűnik minden a 14-eshez képest.

Este feljött hozzánk G. beszélgettünk a véletlenekről, és azokról a jelekről, amik az ember életét terelgetni akarják. Ő most pont úgy van, hogy egy helyzet megoldásához mindkét irányból kap jeleket, jókat is és rosszakat is. Nem tud dönteni.

A korai ágybakerülés persze így ismét elmaradt, fél egykor már kezdtek leragadni a szemeim. 1 körül már aludtam. Aztán arra ébredtem, hogy valaki csenget. Először azt hittem, hogy csak álmodtam. De nem, Kopat volt az. Kicsit ideges voltam, mert a héten ezt már másodszor játszotta el, és nagyon pocsékul alszok, amikor azon a kiságyon zsúfolódunk ketten, ami egy személynek bőven kényelmes, kettőnek viszont már kevésbé. Ennek ellenére elég hamar elaludtam.
Vannak ügyei, amik zavarnak, és kínosnak érzem, ha másoknak beszélek róla. Pl. most van egy ismerőse, aki előzetesbe került. És mivel ezt a srácot kereste, ezért a rendőrök őt is kifaggatták, emiatt nem tudott hazamenni az utolsó busszal, és ezért jött fel hozzám. Amikor reggel mondtam Beának, hogy miért aludt itt, láttam rajta, hogy valami nagyon zavarja. Azt hiszem meg fogom beszélni Kopattal, hogy felejtse el azt, hogy hétközben nálam alszik. Én sem tudom kialudni magam, és persze azt sem akarom, hogy Beát zavarja.

Szombaton folytatni fogjuk a szerepjátékot ... kíváncsi leszek mi alakul ki ebből a történetből. Mert jelen pillanatban azon a ponton állunk, hogy a történetet itt abba lehetne hagyni zzal, hogy kész, elveszett midnen.

Öcsémet tegnap megműtötték. Jól van, csak épp járni nem tud még. Viszont élvezi azt a helyezetét, hogy bármilyen kaját kér, azt kap, legyen az hamburger vagy rántott gomba...

Kb 5 percenként frissítem a postámat, annyira várok egy levelet, de csak nem akar jönni ...
És bánom hogy nem hoztam magammal könyvet, mert most valahogy nincs kedvem a gépet bámulni.

Tegnap este előkerült a cigánykártya és a tarot is. Azok a lapok amik kijöttek teljesen reálisan válzolták fel nem csak az én életemet, hanem Beáét, és A2-ét is. Persze ez csak egy játék, egy útmutató tábla, egy mankó. És nem kell komolyan venni, hiszen jobb abban a tudatban élni, hogy az életünket mi magunk irányítjuk.

Erőteljesen gondolkodok egy reiki tanfolyamon. Csak sajnos itt Pécsen nem ismerek senkit, aki reiki mester lenne, és segíteni tudna. És persze az sem mindegy, hogy mennyibe kerülne. Kaptam egy telefonszámot ... de valahogy úgy érzem, még várnom kelll azzal, hogy felhívjam.

Hajnali fél kettőkor aludtam el, addig beszélgettünk Beával mindenféle dolgokról. Nagyon megérzem, hogy csak ilyen keveset aludtam.

Egyszer regen - legalabbis a tavalyi ev aprilisa nagyon regnek tunik - egy akkori jobarat azt mondta, hogy hozza kell szoknom a viharokhoz, ha igazi boszorkany akarok lenni. Nem szoszerint kell ezt erteni, de azt hiszem a melyebb mondanivalojat csak most ertem/tapasztalom meg.
Nem tudom mennyire alattomos dolog a hatterbol iranyitani az esemenyeket, mikozben egy masik szemely azt hiszi, hogy a gondolatai, a vagyai maguktol jonnek, mikozben en idezem elo benne ezeket.

Hihetetlen, hogy egyetlen level mennyire beszedes tud lenni ... A kezemben van az iranyitas, legalabbis egyenlore.
Mindenesetre ha ket szines fantazia talalkozik, elkepeszto dolgok kelnek eletre.
"Sotet sarok" ... ?.. hogy irjam le azt, amit meg sem tudok fogalmazni?

Tiszta idegbeteg lettem pár perc alatt.
Kopat bejött, kaptam tőle egy gyönyörű szál fehérrózsát, meg hozott fincsi karamellás tejet, és kicsit később még csokit is. Kérdeztem mi van a telefonnal. Azt mondta, ma elhozta, de lefagyott teljesen, úgyhogy visszavitte és 2 nap kb míg megnézik. Erre jól felhergeltem magam, hogy mi a fasznak nem lehet egy kurva telefont beszerezni 3 hét alatt?! Nem kell nekem színes, nem kell nekem semmi extra rá, csak egy rohadt smst tudjak küldeni, meg ismerősök utolérjenek. Ennyi! Meg ugye már szintén 3 hete ígéri, hogy odaadja azt a 3000 Ft-ot arra az egyiptomos füzetre, amit gyűjt, és ami az én nevemre jön 3 havonta. És mit hallok folyton? "Majd holnap" A tököm tele van a holnapokkal és azzal, hogy nem képes aszerint cselekedni, amit mondd. Ordítani tudnék az idegtől.
És akkor még jött azzal, hogy olvasta a blogot, és hogy miért csak rosszakat írok róla?! Bassza meg! Azt írok, amit akarok, nem másnak írom, hanem magamnak! És hol adjam ki a dühömet, ha nem itt??

(nyugszik a beteg ...)

Ehh.. mindig ez volt ... ezért sokalltam be. Abban reménykedtem, hogy talán ha külön leszünk számíthatok az adott szavára ... nem így lett.

Kopat szokásához híven ismételten nem tartotta be az ígéretét és nem hozta sem a telefont, sem a pénzt. Utálom benne azt, hogy segget csinál a szájából.
Kellemesen közömbös ma minden. Tegnap kaptam levelet M.-től. Az ő levelei mindig feldobnak. Megbeszéltük, hogy amint jobb idő lesz, lejön Pécsre, és kirándulunk egy nagyot a Mecseken. Írt valamilyen étteremről is, ahova majd beülünk kajálni, ha sikerül megvalósítani az egyik elképzelését. Így legyen.

Nyűglődök ... jó lenne ha már végre tavasz lenne, és jóidő, és M. jönne, és mennénk Mecsekre kirándulni. Nem tervezgetek, mert akkor nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretném. De akkor is lehetne már április vége. Tegnap olyan jó volt délután, hogy sütött a nap.
És még csak január van ...január vége ... jó ég ... jövő hónapban már 22 éves leszek ...nemjó, meg akarok maradni 19-nek :)

Péntek délután meló után A.-val kicsit meditáltunk, bár sajnos nem úgy sikerült, mint ahogy szerettem volna. Akárhányszor lazítottam rámjött egy köhögő roham, a tüdőm készült elhagyni a belső szerveimet, és kezdhettem újra elmélyülni. De azért érdekes volt. Utána rendeltünk egy pizzát és megbeszéltük tapasztalatainkat. Kopat is akkor jött. Szegény kénytelen volt este beérni a "majd máskor" ígérettel, mert hancúr helyett úgy aludtam el, mint akit agyonvertek. Ráadásul tényleg pocsékul voltam.

Szombaton fél 3-ra mentem szerepjátszani. A csapatunk a varázslónk és a harcosunk jóvoltából majdnem feldobta a talpát. Hogy lehet nekiesni egy olyan társaságnak, akikről fogalmunk sincs milyen szintűek, hányan vannak, de még azt sem tudjuk, hogy pontosn hol vagyunk? Ész nélkül. A mesélő jóvoltából egy csatornában ébredtünk fel, ruha nélkül, minden nélkül. Aztán még történt egy s más, aminek hatására este 7-kor a karaktereink szó szerint földönfutókká váltak, nyakukon egy halott pappal, akinek a felélesztésére nincs pénz, és minden karakter alkarján egy fekete kéz tetoválással, amit csak a tolvajok kapnak. Úgyhogy a mesélő azt mondta dönthetünk, hogy folytatjuk majd legközelebb innét, vagy egy új játékba kezdünk. 2 alkalommal voltam eddig összesen, de láttam a 2 végletét a szerepjátéknak. A nagyon siekreset és a nagyon elbacottat.

8-ra megbeszéltük a kis chates csapattal, hogy beülünk valahova. Így is lett. Dartsoztunk, jól elszórakoztunk, egyszer még vezetésre is álltam, de aztán lenulláztak. Utána (talán éjfél körül) elmetünk G.-hez 5-en, csináltunk bundáskenyeret, dumálgattunk, aztán szép sorjában kezdett mindenki kidőlni. Keresztbe feküdtünk az ágyon,annyira összezsúfolva, mint a konzervben a halak. Aztán utána irány haza, 6-kor ágyba kerültem, a köhögéstől alíg tudtam aludni, 1/4 8-kor keltem, mentem vissza G.-hez, szórólapokat ragasztgatni, hogy lakást akar venni azon a környéken. Ennyi erővel ott is aludhattam volna nála ... Mindegy. Plakátolás után még le akartunk menni vásárba, de betoppantottak a szülei. Úgy éreztem magam, mintha egy kolonc lennék. Vásárba már nem mentem, inkább irány haza, és alvás. A vasárnap nyugis volt, élveztem azt, hogy egydül vagyok, süt a nap, betölti az egész nappalit, szól a tévé, én meg olvasok. Nagyon jó volt. És este nem volt olyan érzésem, hogy magányos vagyok. A sarkok, amik 2 hete nagyon sötétek voltak ilyenkor, most nyugalmat sugároztak.

Csak egy kis szösszenet most, mivel nem saját gépről írok. A hétvége jobb lett, mint ahogy terveztem, és még nincs vége :)

Elmentem reggel orvoshoz. 4 éve voltam utoljára. Megállapította, hogy be van gyulladva a gégém. Nem mintha ezt eddig nem tudtam volna. Felírt gyógyszert, 2 félét, remélem használni fog, nem úgy mint a neocitrán meg a mebucain.
Pocsékul érzem magam, ráadásul tegnap este 37, 8 fokos hőemelkedésem is volt. Ha nem javulok jelentősen 1 nap alatt, akor a holnap esti bulira nem fogok tudni elmenni.
Jah, és ami vicces az egészben: baromira elment a hangom, és valami teljesen új, sokkal mélyebb rezgést vett fel. Ezzel a hanggal már lehet gyerekeket ijesztegetni :))

nem értem, hogy hosszabb szövegben miért nem működnek az ékezetek...

Nagyokat pislogok es kb. 2 perc eleg lenne ahhoz, hogy bealudjak, ulve, allva, fekve, dolve... az mar mindegy.

Tegnap este talalkoztam G.-vel es G.-vel, beultunk Dante Cafe-ba, elbeszelgettunk kb masfel oran keresztul. Eredetileg ugy terveztek, hogy elmmenek PEK-buliba, de mivel G. tegnap vizsgazott, meg oltonyben volt, es ugy nem volt kedve ugralni. Ugyhogy a buli elmaradt, masik G. meg hazament az utolso busszal. Mi ketten meg maradtunk egy picit, dumaltunk, aztan mivel elfogyott a teank, a pincer finoman rakerdezett, hogy hozhatja-e a szamlat. Utana felmentunk hozzam, csinaltam egy ujabb adag teat, dumaltunk. Meselt a hugarol 1-2 dolgot, ami teljesen mas megvilagitasba helyezett egy-ket részletet.

Ejjfelkor csengettek. Beaval kerdon neztunk egymasra, ki lehet az, aki ilyenkor jon?! Kopat volt. Lekeste az utolso buszat es kertvarosbol elsetalt idaig (kb 3/4 oras seta). Kicsit atfagyott. Kerdezte nem-e lenne gond, ha itt aludna. Mert ha baj, akkor hazagyalogol Poganyba (kb 3 oras seta). Mondtam, hogy persze hogy maradhat. Az egesz szituacio akkor volt a legviccesebb, amikor jott be a szobamba, es talalkozott G.-vel. Latni kellett volna az arcat. Bar teny, hogy ha forditva tortent volna meg ez, akkor en is elsapadtam volna, hogy mit keres a parom szobajaban ejjfelkor egy idegen. Nem kellett magyarazkodnom, mert nem volt mit magyarazni. G. meg ott volt kb 10 percet, aztan ment haza.

Kopat meg ott aludt nalam. Es az hagyjan, hogy 2-ig beszelgettunk, de alig tudtam aludni. Egyreszt annyira kohogtem, hogy nem tudtam elaludni, aztan nem fertem el, aztan lehuzta rolam a takarot, aztan beszoritott a falhoz .... ugyhogy olyan, mintha semmit nem aludtam volna. Zsong a fejem, faj a szemem mogott, meg minden bajom van.

De minderre meg rapakolt egy lapattal az, ami delelott tortent ...
Melohelyen csorog a telefon, es egy ismeros ferfihang erdeklodik milyen termekeket forgalmazunk, mi jellemzo ra, stb ... El volt picit torzitva, azt hitte, nem ismerem meg .... apam volt. Aztan megkoszonte az informaciot, es visszhall ...
utoljara tavaly nyaron "beszeltem" vele, az utolso sms, amit kuldtem neki arrol szolt, hogy attol a perctol kezdve en mar nem tekintem az apamnak. Feltamadtak benne azok az erzesek, amit apai szeretetnek hivnak, es ami 19 even keresztul abban nyilvanult meg, hogy folyton kritizalt es barmit csinaltam, lefikazta? Mostmar keso. Sajnalom ... nem csak en tehetek arrol, hogy ez idaig fajult. Talan gyerekkoromban nem kellett volna annyiszor hallanom azt, hogy utal ...

Ujabb fejlemeny: a telefon ismet csorgott ... beleszoltam, aztan a vonal tulso vegen leraktak. Mit lehet ehhez hozzafuzni?

Hetvegen gyogynovenyes kura lesz, remelem az majd helyrerak.
Annyira nem tortenik semmi, hogy az mar-mar izgalmas. Kopat kapott egy jo munkalehetoseget, de csak kb masfel honap mulva toltheti be azt az allast. Az egyik haverja helyere megy dekoracios irodaba, mert a srac kimegy kulfoldre tetovalni. Normalis munkaido, havi netto 80-100 ezer. De miert is erdekel ez engem?! Csak mert szeretnem, ha vegre egyenesbe kerulne.
Ma talalkozik azzal a sraccal, akinek a kocsijat osszetorte, nagy valoszinuseggel visszakapja a penzt.

Miert van az, hogy az osszes izgalmas esemeny hetvegere zsufolodik ossze? Pentek estetol vasarnap estig mar nincs ures idoszakom. Es meg S.-sel is jo lenne talalkozni, nyar ota nem beszeltunk, tovabb kellene lepni wicca ugyben ...

Péternek, a 2000. olvasómnak :)

Tegnap este Zsovy hazajött, beültünk kedvenc helyünkre, megtárgyaltunk, hogy ha választhatunk a világvége módszerek között (pontosabban a járványok és az atomtámadás között) akkor az atomot választanánk. Kiveséztünk a rádioaktív hulladékok tárolásást, megoldást találtunk az emberiség problémájára ... és világbékét akartunk teremteni. Persze ezalkalommal sem sikerült :)) Aztán Kopat is beesett, sejtette, hogy ott leszünk.

Amúgy semmi különös. Megint kezdődik a vihat előtti csend. Nyugalom van. Hétvégére tervezünk egy kisebb bulit, szombaton sörház (bár még nem biztos). A.-val pedig "tudat-tágítunk". Még az is lehet, hogy Mecsek mászás is lesz. Majd kiderül. Végre eljutottam odáig, hogy várom a hétvégéket, nem pedig félek tőlük.

A 2000. olvasó jeletkezzen! :)

Ma vagyok kereken 8000 napos! :)

Pénteken este Kopat feljött hozzám. Meló után még nekiálltam takarítani, és főzni, hogy ne szombat-vasárnap kelljen ezeket megcsinálni. Hulla fáradt lettem estére, hívtak Sz.-ék dartsozni, de most kihagytam.

Szombaton 1-re jött Gyuri, mentünk szerepjátszani. Tamás (a mesélő) előtt kidobtam a pontokat, egész jók lettek, azt leszámítva, hogy az egyik értékem 6 lett. És ha egy félelf vándorral játszok, aki a későbbiekben egyszerűbb varázslatokat is szeretne tudni, akkor ezt az értéket a fellépésre kellett tennem, mert a többi tulajdonság fontosabb volt. Annyit tudtam módosítani, hogy más-más értékekből lefaragtam pontot, és a 6-ot feljavítottam 9-re. Megállapodtunk abban, hogy a karakterem elég csúnya, azért mert valami vadállat otthagyta a karomnyomát az arcán. Tehát a kinézet nem valami jó; 3 erős csík fut a karakterem arcán végig.
Átmentünk Andráshoz, aztán kb 3-fél 4 körül kezdődött a játék.

Bevallom, féltem attól, hogy nem fogom tudni kellőképpen lereagálni a dolgokat, vagy hogy nem fogok tudni megszólalni, de szerencsére a félelmem alaptalan volt.
Fél 10-körül elindultunk a moziba - Gyűrűk ura 3 -, fél 2 körül lett vége. Amikor mentünk kifelé a kocsihoz valaki hátulról megkopogtatta a vállamat. Kopat volt, ő is megnézte a filmet (tudta, hogy melyikre megyünk). Kicsit cikis volt a helyzet, mert hazaküldeni senki nem akarta, mert kénytelen let volna gyalog menni Pogányba, ami azért nincs éppen túl közel. Úgyhogy jött veünk ő is, de ő csak külső szemlélő volt, nem játszott.

Kb hajnali 5-ig bírtuk. Nagyon jól éreztem magamat. A mesélő elmondta a véleményét, hogy ez a játék remekül sikerült, annak ellenére, hogy a 6 főből csak 4-en voltunk. Mozgalmas volt, haladtunk a történetben, és 1000 tp (tapasztalati pontot) kaptunk. És azt is mondta, hogy eddig én voltam a legprofibb kezdő, akivel eddig találkozott. Kérdezték is, hogy játszottam-e már szerepjátékot, mondtam hogy nem. Szóval megdícsértek, és nagyon boldog voltam, hogy megfeletem. Reggel 6-ra értünk haza, irány az ágy, délig szunya. Utána ijedten ugrottam ki az ágyból, mert eszembe jutott, hogy az a csaj, aki előttem lakott itt, az mára mondta, hogy jön, és elviszi a maradék cuccait (mikro, kávéfőző, stb..) Szerencsére csak olyan 2 körül jött, úgyhogy addigra már rend volt.

Vasárnap délután csináltam pogácsát, mostam, és kellőképpen elfáradtam. Kopat este fél 8-ig volt nálam. Kicsit paráztam, hogy jajj, megint egyedül kell töltenem az éjszakát, de aztán negyed 12 körül hazajött Bea, mert ma megy vizsgázni.

Most meg ... reggel van, én itt vagyok, elvileg dolgozok, gyakorlatilag meg bent ragadtam a történetben, és alíg várom, hogy folytassuk.

Éjjel fél 3-kor kapcsoltam le a villanyt. Este feljöttek Bea barátnői, akik előttem laktak ott. Nem csatlakoztam a társasághoz, helyette a Forgotten Realms szabálykönyvet tanulmányoztam szombatra.

Hirtelen olyan, mintha minden probléma megszűnt volna, könnyűnek érzem az életem, problémamentesnek. Nem mintha ezt bánnám, nagyon örülök neki. Egyedül ami nehézséget jelenthet az az anyagiak. De más téren azt hiszem rendben és összhangban vagyok.

Ismét mozgalmas hétvége elé nézek, szombaton 1-re jönnek értem, megyünk szerepjátékozni, aztán a játékot megszakítjuk este 10-kor a Gyűrűk ura 3-mal, a film után pedig ha minden igaz megy tovább a történet, ki tudja meddig. A vasárnapom előre láthatólag esemény mentes lesz. Jó lenne, ha ki tudnám aludni magamat, kezdem érezni, hogy nem elég a napi 5 óra alvás, azt hiszem már hallucinálok is néha. Este, vagyis éjjel, amikor lekapcsoltam a villanyt, és már félálomban voltam, hallottam, hogy valami koppant, mintha leesett volna valami. Nehezen jutott el a zaj a tudatomig, de felébredtem rá. Aztán amikor ismét kezdtem félálomba merülni, megint hallottam egy furcsa zajt, olyan volt, mintha valaki valamilyen tüzet lobbantott volna fel. Erre határozottan kinyitottam a szememet. Persze sehol nem volt semmilyen tűz ...

Ma este Kopat nálam alszik. Amióta külön költöztünk nagyon féltékeny, szinte már paranoiává vált neki az, hogy ha ő nincs mellettem, akkor biztos egy másik pasival vagyok. Pedig most nincs rá oka, hogy féltékeny legyen.

Piszok álmos vagyok már megint, ráadásul egy csomó melóm van mára. Este (vagy inkább éjszaka) megint 1/4 2 volt, mire lefeküdtem. Tegnap lejött Csiga a munkahelyemre, és a biblia dekódolóval szórakoztunk. Beírtuk a nickünket, hogy vajon összerakva megtalálja-e a Bibliában. Benne voltunk! Sőt! A "Crisyta" közelében ott volt a "Kopat" is. Szavakra kell rákeresni. Iszonyat jó, majd még kísérletezgetek vele.

Este feljött Kopat. A munkahelye, ahol tegnap dolgozott először majdnem ugyanolyan, mint az előző, kizsákmányoló, sőt, még rosszabb is, mert délután kellene dolgozni 8 órát, tehát du. 2-től este 10-ig. Szar. Nem aggódok, érzem, hogy nemsokára találni fog egy olyan állást, ami jól fizet, és normális munkaidő van.

Tegnap lementettem azokat a képeket, amiket a múltkori buli alkalmával csináltak a fiúk. Egy-két kép ... hogy is mondjam ... nagyon jók, de egy laikus úgy gondolná, hogy az a fiú, akivel sok képen vagyunk rajta, szóval olyan, mintha mi egy pár lennénk. Pedig nem !!! Csak egyszerűen buli volt, és úgy érdemes fényképet csinálni, hogy többen vannak egy képen ...
... magyarázkodok?! ... azt már nem ! Ez van és kész!

Nekiállok a melónak, mert sosem leszek vele készen. Majd még írok ...

Hoppá! Ezt már tegnap is be akart írni, de elfelejtettem. Következzen egy kis agymenés, egy elvont versem 2000-ből. Köszönöm, ehhez nem kérek kritikát, anélkül is tudom, hogyan nagyon gáz!
Íme: (én szóltam, hogy nagyon elvont!!)

"Éjfélt üt az óra, az álmok vadult lovak sebességével száguldoznak felém,
egy sötét árny, egy édes vágy egy Herceg, egy démon jön elém.
Hozza a választ a kérdéseimre, a karját nyújtja már
hogy elvigyen egy új világba, hol magányosan régóta vár rám.
Örök kárhozat, buja szenvedély perzseli vérünket,
sorsunk örök, ítélet sújtja létünket.
Mindketten más világba vágyunk, ő a fénybe, hol régen jártunk,
de buneikkel letaszított a porba, a sárba,
egy kegyetlen halhatatlan alvilágba.

Ott is Ő lett az Úr, s hogy fájdalma örök legyen,
tőle elválasztottak s én földi halandó lettem ...

... ebben a világban, melynek neve: Pusztulás."

Tegnap délután bejött munkahelyemre Zsófi. Jól elszórakoztunk a már-már rituálissá vált inka jósláson, amit minden alkalommal elkövetünk amikor bejön hozzám. Persze a "szokásosak" jöttek ki ... gyermekáldás, meg feltöltődünk energiával ... bla,bla,bla ...

Kopat is bejött, aztán haza akart menni az 5 órási busszal, el is indult, de mégis visszajött. Elmentünk a Rossmannba, vettem magamnak 1-2 kence-ficét, de szegénynek már tele lehetett velem a hócipője, mert szinte mindegyiket végignéztem, hogy melyik az, amelyik a pénztárcámnak és az arcbőrömnek leginkább megfelel. Teljesen el voltam hülve az áraktól ...

Bementünk az Aranygaluskába kajálni. Én fizettem, mert Kopatnak még nem jött meg a számlájára a pénz ... vagy csak azt mondja, hogy nem jött meg, és már valamire kiadta az összeset. Nagyon remélem, hogy nem így van, mert akkor fújhatja az egyiptomos füzetsorozatot, amit az én nevemre küldenek 3 havonta, de nem én gyűjtöm, és fizetni meg aztán végképp nem fogom helyette.

Szürke minden, bár hidegnek nincs hideg. Kicsit kedvtelen vagyok, pedig nincs okom arra, hogy ilyen legyek.

Úgy tűnik ismét működik az ékezetes írás ... legalábbis remélem pár perc alatt nem borul fel ismét a rendszer.

Tök jól elvagyok. Kopat tegnap bejött a munkahelyemre, igaz csak pár percre. Írt nekem egy levelet, azt adta oda. Meg egy verset is. Úgy elérzékenyültem, mint a fene. Otthon megírtam a levélre a választ, majd ha bejön, akkor odaadom neki.

Bea tegnap este hazajött, hozott nekem egy kislámpát, mert az, ami a szobámban van (teleszkópos, halogén izzós, olcsón lehet venni) érintkezési hibás. Meg a két szárát ha valaki egyszerre megfogja, akkor lehet érezni, hogy nincs rendesen leszigetelve és egy picit ráz. Szóval nem ajánlom senkinek azt a kislámpát, hiába olcsó és hiába néz ki jól.
Kölcsönkaptam a Harry Potter 5. kötetét is, remélem ma neki tudok állni olvasni. Nekem tetszik a könyv, nem szégyenlem bevallani.

Tegnap este az otthoni gépemen rátaláltam napló részletekre, amiket 2000/2001-ben írtam. Mosolyogva állapítottam meg, hogy ott kezdődött el a "nevem", vagyis ott kezdetem el úgy aláírni, hogy Crisyta. :)
Hajnali 1-ig ezeket olvastam, régi szerelmekről, kalandokról, érzelmekről. Érdekes volt, ennek hatására elhatároztam, hogy fel fogom ma hívni 1-1 régi ismerősömet, hogy mi van velük, élnek-e még. Persze csak akkor, ha a számuk nem változott meg.
Talán egyik legizgalmasabb szerelmi kalandom 2001 februárjában volt, B.-vel. Börtönőr volt, és annak ellenére, hogy a sors nagyon picike férfiúi adottságokkal áldotta/átkozta meg, talán ő volt a legjobb szerető mindegyik közül. A mai napig beleborzongok, amikor eszembe jut 1-1 szerelmi légyottunk. Nagyon szenvedélyes volt, vad, de ugyanakkor egyszerre gyengéd is. Hogy miért lett vége? Egyrészt azért, mert volt menyasszonya, másrészt azért, mert "megcsaltam" az egyik munkatársával/haverjával, aztán azért, mert képbe lépett Kopat ...

Aztán 2000 augusztusa ... életem egyik legjobb nyara volt. 7-en elmentünk sátorozni a Zengőre. 4 fiú, 3 lány, ebből 1 pár, és út közben barátnőm összejött félig-meddig az egyik sráccal. Én meg ... akkora barom voltam, mint a fene ...
Jani ... hogy nem vettem észre, hogy közeledik felém?! Olyan ritkán találkozok vele.. évente talán 1-2x, és akkor is csak pillanatokra. Pedig nagyon tetszett a srác ... ez amolyan igazi plátói szerelem volt részemről ... Hazafelé a vonaton nekidőltem, és úgy simultam hozzá.

Itt és most abbahagyom, mielőtt bármiféle érzelem ismét a hatalmába kerítene.

Régi szerelmek ... hol vagytok most vajon?

Ismet minden megy a regi kerekvagas szerint - csak egy kicsit megis mashogy. Fantasztikus hetvegem volt.

Penteken este Kopat nalam aludt, mivel Bea hazautazott a szuleihez Sz.fehervarra. Szombat delutanig egyutt voltam Kopattal, teljesen mas megelni egy kapcsolatot igy. Este talalkoztam A.-val, es a pecsi chatesekkel. Beultunk Dante Cafe-ba, ott voltunk kb. fel 12-ig, a szamla vegosszege 8700,-Ft korul jott ki, 9-en voltunk.
Utana irany No Disco, oda mar csak 7-en mentunk, egy 5 szemelyes kocsiban. 2 srac a csomagtartoban utazott, mi meg hallgathattunk a megjegyzeseiket, es azt, hogy hogyan molesztaltak egymas hatsojat.

A buli jo volt, reg ugraltam ennyit, Sze., Em., T. 3 korul leleptek, mert rosszul erezte magat, 4-en maradtunk, kb reggel fel 5-ig. Utana elsetaltunk non-stopba, majd Ge.-hez. Geza, es Gergo huga elaludtak, mi ketten meg a gyertyafeny mellett nekialltunk mini biliardozni. Sokat nem lattunk ugyan az apro golyokbol, de ez volt benne a poen. Talan ez az oka annak, hogy mind a haromszor en nyertem :)
Darts-ozni is akartunk, de ahhoz mar tenyleg nagyon sotet volt. Reggel 7 korul jottunk el onnet Gezaval, kb 8-ra ertem haza es bezuhantam az agyba. Del korul csorgott a telefon, A.-volt az, van-e kedvem felmenni egy kicsit a Mecsekre?! Persze! Ok, akkor 2-kor itt es itt a buszmegalloban.

Felmentunk a Domorkapuhoz, onnet kb 5 percre van egy piheno (Flora piheno), ahol a pogany idokben allitolag aldozatokat mutattak be a nepek az isteneiknek. Erdekes kisugarzasa van a helynek ...

Az erdekes az volt, hogy lent a varosban szurke volt minden, fent pedig sutott a nap, es tiszta volt az eg. Lattuk, ahogy a varos felett megalltak a felhok, gyonyoru volt, olyan, mintha egy hatalmas habtenger felett alltunk volna.

Onnet elsetaltunk a tv toronyhoz, onnet irany Kis-Lapis, aztan Lapis. De mire odaertunk, mar lemenoben volt a nap.

Az egesz kb. 6 km volt, nem olyan sok, de voltuk emelkedok, meg dombok, meg minden, ami ilyen helyen van . Ja, es kicsit masnaposan, 4 ora alvas utan. :))

6-ra ertunk haza, csinaltam meleg teat, rendeltunk Don Pepetol pizzat.
Este Bea telefonalt, hogy csak hetfon delutan jon haza, ugyhogy az ejszakat egyedul toltottem. Kicsit para volt ... reg aludtam teljesen egyedul ejszaka ... ilyenkor minden zaj hangosabb, minden sarok sotetebb ... nem felelemnek neveznem, inkabb emleknek a gyerekkori felelmekrol. 11-ig olvastam, aztan szunya reggel 7-ig, es most itt vagyok :) Viszonylag kipihent allapotban :)

Beköltöztem! :)
Szuperul megcsináltam a szobámat, a falakon fantasy képek, a könyvespolc tele könyvekkel, a kispolc felső részén vannak a gyertyák, a hullámos pengéjű késem, alatta az ezós, wiccás könyvek. Nagyon pöpec. Szeretek itt lakni, tágas a szoba, nincs túl zsúfolva, mégis elfér az összes cuccom. (És ez nagy szó!)
Ma már 2x ment a mosógép, ugyanis az összes ruhámat ki kell mosni, mert mindegyiknek dohos szaga van, van, amelyik a régi lakásban a szekrény sarkában még penészes is lett.
Amikor Antinak visszaadtuk a kulcsokat (előző albink tulaja), és összeszámoltuk az óraállásokat, fogyasztásokat, akkor úgy számolta ki, hogy még kellett volna fizetni ezer valahányszáz forintot. Merthogy a 25000-et elosztotta 31 napra, és még 4 napig laktunk ott... Erre megmondtam, hogy nem fogom kifizetni, mert nem volt megbeszélve és különben is minden cuccunk tönkrement.
Tény, hogy sok mindent ki kellett dobni, és mint már írtam, minden ruhámat ki kell mosni, de azért rá is játszottam a dologra. Még sírtam is egy picit, hogy hihetőbb legyen a kétségbeesésem :)) Ide nekem az Oscar-díjat! :)
Úgyhogy nem fizettünk ...

Új lakás: bár többe kerül, mint amennyit terveztem (télen rezsivel, egyirányúsított telefondíjjal kb 23000,- Ft) nagyon jó lakás. És hatalmas erkély is van. Szóval tök jó.

Kopat nehezebben dolgozza fel a különköltözést, hétfőn nem ment haza, hanem inkább ismerősökkel sörözött, csocsózott, és lekéste az utolsó pogányi buszt. Először vissza akart menni az üres lakásba, de aztán felment a nagynénjéhez és nála aludt. Még kedden (amikor visszaadtuk a kulcsokat) is eléggé le volt törve. Azt mondta szerdán majd felhív, de nem hívott. Mára megbeszéltünk egy találkozót, megyünk megnézni öcsémet, hogyan karatézik. Délelőtt Kopat felhívott, mondta, hogy azért nem telefonált szerdán, mert az otthoni telefont nem tudta hogyan kell használni. (Valami vezeték nélküli német csodagyártmány, és nem elég csak a tárcsázni kívánt számot benyomkodni.)

Ez van ... Nagyon jól érzem magam a bőrőmben, a lakótársam, Bea, tegnap bemutatott egy srácnak, aki szerepjátékozik. Jövő szombaton megyek szerepjátékozni (forgotten realms) és nagy valószínűséggel mivel a többiek mennek megnézni a Gyűrűk ura 3-mat (én meg mondtam, hogy nincs fölösleges ezresem erre) még az is lehet hogy meghívnak a filmre.

Úgy érzem, most valósult meg az, amit mindig is szerettem volna. Külön élni, függetlenül, de nem társtalanul. Bea nagyon aranyos és rendes, az ő hatására kicsit többet kezdtem foglalkozni magammal külsőleg. Testápolás, ez-az, újra kezdek nőiesedni. Vagyis jobban odafigyelek arra, hogyan nézek ki.

Kíváncsi vagyok, hogyan alakul a hétvége, ugyanis egyedül leszek a lakásban (Bea hazautazik). Kopat ott aludhatna .. majd ma felvetem neki ezt az ötletet.
Most, hogy külön vagyunk, úgy tűnik többet tudunk beszélgetni. Van mondanivalónk egymás számára. Ennek örülök.

Csak az én nyughatatlan vérem hajt egy bizonyos személy felé ... de ő meg nagyon távol van ..

Újra itt, egyenlőre még csak ideiglenesen, úgyanis a munkahét csak jövőhéttől kezdődik, addig még "pihi" van. Kár hogy ez pakolásból áll. Ma délután 4-re jön a fuvaros, holna délután 3 körül megyünk az új tulajhoz, este meg beszélünk a régi tulajjal. Ajjaj, lesz itt balhé. De nem érdekel.

Elvagyok, mint befőtt a polcon. Kopattal tegnap este együtt sírtunk, hogy az volt az utolsó közös éjszakánk együtt. Én is elérzékenyültem, jól van na...

Tegnap délután kimentünk anyámékhoz, elhoztam onnét egy kis polcot, meg dobozokat. Azt mondta, 99%, hogy elköltöznek Székesfehérvárra. A lakást nem adják el, és ha tényleg elköltöznek, akkor odaköltözhetek :) És csak rezsit kell fizetni. Nem lenne rossz.

B.U.É.K.! :))

Itt vagyok, élek és az események is zajlanak!
Röviden az eddig történtekről:
- hétfőn (jan. 5-én) költözök, ez már biztos, minden le van fixálva, baromi boldog vagyok emiatt
- kiderült, hogy a lakás, amiben eddig laktunk, nem az Antié, hanem a többi szomszédé, és ők úgy egyeztek bele, hogy mi ott lakjunk, hogy csak a rezsit fizetjük. Lesz majd ebből kopp az Antinak, azt hiszem nagyon kibasztunk vele ... de ez az ő karmája..
- kicsit elszállt velem a valóság, olyan, mintha mindent átlátnék, nem problémázok semmin, bármi történik elfogadom úgy, ahogy van, szeretem ezt megélni.
- a szilveszter nyugis volt, otthon voltunk, tévéztünk, lejött hozzánk Pista a barátnőjével, éjfél előtt kimentünk a Széchenyi térre, megnéztük a tüzijátékot, de kiábrándított az amiket láttam. Verekedő emberek, kotta részeg 13-14 évesek, egy srác összeesett a földön és remegett, nem volt eszméleténél ... eléggé kiábrándultam az emberekből.
- földrengés volt szilveszterkor, 3/4-ed 10 körül. Vicces volt, ültünk az ágyon, néztük a tv-t, jobbról jött a hang, azt hittem kint húzza el valaki a kukákat, aztán jött, és beremegett az ágy, az asztal, rajta a karácsonyfával, a szekrények... és ennyi. Utána még voltak kisebb rengések, de az nem volt olyan jelentős. Talán túlságosan sok sci-fi-t olvastam...de szilveszterkor földrengés... olyan... baljós előjelnek tűnik.

Furcsa álmaim voltak mostanában.
1) Egy nagy intézményben voltam több ismerősömmel, egy kémia laborban, vagy valami olyan helyen, ahol "veszélyes" dolgok vannak. Kikísérleteztünk egy oldatot, vagy nem is tudom mit, ami életre kelt és elszabadult. Kinéztem az ablakon, láttam, hogy hatalmas vighar lett, az ég alja vörös színű volt, és 3 hurrikán közeledett felénk. (Sokszor álmodtam már hurrikánról, és minden esetben 3 "tölcsér" van az álmaimban)
Aztán a többiek az ablakhoz rohantak, és csak annyit láttam, hogy dermedten bámulnak kifelé. Az udvaron egy hatalmas lény állt, szürke bőre volt, hegyes fülei, szárnyai, és pirosan világító szemei. Valamit mondott nekünk (nem tudom már mit) aztán elrepült.

Jah! Drog nélkül álmodok ilyeneket!

Aztán a következő is érdekes volt. Álmomban éltem a magam megszokott kis életét, amikor közölték, hogy meg kell küzdenem valakivel/valamivel. De valami démon-féle lény lehetett, mert mindenféle amulettet használtam, és előkészítettem a lakást. De a lény még nem jött el, én meg felébredtem.

Más.

Ha Kopattól eddig nem akartam volna különköltzni, akkor most tuti megtenném. Új életet akarok kezdeni! Nélküle..