Végre péntek ...
A melóhelyemmel kezdek megbékülni, ma kötöttem meg az első szerződésemet egy ügyféllel. A többiekkel nincs különösebb bajom, érdekes látni ki hogyan beszéli ki a másikat a háta mögött. Na az ilyen helyzeteket igyekszem kikerülni, inkább nem nagyon beszélek magamról.

Jövő héten szerdán hozzuk el az új albi kulcsait :) Már nagyon várom, hogy átköltözzünk. annyi mindet kell majd venni ... csak végre kapnám meg a pénzemet.

Amúgy elvagyok, mint hal a vízben. Hiányoznak azok az emberek, akiket chaten ismertem meg, és akikkel szinte minden nap "beszéltem". De valamit valamiért ...

Holnap megyek szerepjátékozni is ... ott is régen voltam már.

Igazából nem nagyon történik semmi. Jól vagyok, jól vagyunk, néha hülyeségeken besértödök ugyan, de majd igyekszem ebből kigyógyulni.

Hiszem kicsit elszeparáltam magam másoktól ... de most tényleg annyi minden van változóban, és néha annyira fáradtnak érzem magam, hogy nincs időm másokra. És energiám sincs. Reggel 6-kor kelek, egész nap meló, van, hogy halálra unom magam, aztán mire hazaérünk jobb esetben 6-7 óra ... Vacsi, és zuhanás be az ágyba ... Még nem álltam át erre az életritmusra. Kell pár hét-hónap.

Üdv mindenkinek ... hiányoztok ...

Fúú .. azt sem tudom mit írjak ... a munkát kezdem megszokni, szerencsére napról napra egyre jobban el tudom magam foglalni, és mostmár én is foglalkozok az ügyfelekkel.
A magánélettel minden rendben, elsején hozzuk el a nénitől a kulcsokat, és azon a héten hétvégén cuccolunk át. Nem ártana elkezdeni dobozokat gyűjteni. Jááj .. a költözködés ezen részét baromira nem szeretem.

Hihetetlen jókat tudunk beszélgetni ... kezdem elhinni, hogy nem bennem van a hiba, amikor nem tudok valakivel beszélgetni. Habár nem biztos ... lehet hogy túl egysíkú vagyok ... de miért baj az, hogy nem beszélek olyan fölösleges dolgokról, hogy pl mi volt előző nap a vacsora, vagy ilyesmi?! .. Annyira nem érdekelnek mások magánéletének felszínes, unalmas részletei. Formaság ... ehhez még hozzá kell szokni. Meg ahhoz is, hogy kicsit mást kell mutatni, (a munkahelyen) mint ami bennem van. Sajnos olyan a társaság egyik része, hogy visszaélnek bizalmas infókkal. Nekem meg nem hiányzik a szarkeverés. Szóval csak annyit beszélek, amennyit nagyon muszáj. Inkább mondják rám azt, hogy unalmas vagyok, akkor legalább békén hagynak :))
Az vígasztal, hogy azért van egy valaki, akivel tök jól el tudok dumálni, amolyan "cinkosok" vagyunk. És előtte legalább nem kell megjátszanom magam. Jól kibeszéljük a többieket és a főnököket :))

Ööö ... ha valakinek hiányoznék írjon e-mailt :) Szívesen olvasok leveleket, és a nap végén, mikor csak arra van időm hogy megnézzem a postaládát, akkor annyi időt még tudok szorítani, hogy válaszoljak is. Nah, nem biztos, hogy ez a mondat értelmes lett, de nem baj, talán lehet érteni. Ha meg nem, akkor így jártam :)

Ismét itt ... Ehh ... hát nem a legjobb az új melóhely, de legalább többet fizetnek. Nem nagyon van mit csinálnom, sokszor unatkozok, az összes prosit kiolvastam már, könyvet nem olvashatok, mert arra a főnök ugrik. A munkatársak ... hát ... igazából egyáltalán nem érdekelnek. Nem vagyok az a mindenről beszélni tudó, pletyizős fajta, ennek köszönhetően legalább nem kell a nők dumáit hallgatnom. Van egy fiatal csaj, vele néha elszoktunk beszélgetni teljesen semleges, hétköznapi dolgokról. Nem tudom ... valahogy nem jó ... Legalább akkor lenne sok meló ...
Nincs időm semmire, meló után már fáradt vagyok, nincs időm olvasni, és tanulni sem tudom, hogy hogyan fogok így tudni. És ha még Y. vel is annyit akarok foglalkozni, mint eddig, akkor aztán már végképp nem marad időm semmire.

Találtunk lakást. Azon a helyen, ahol lakásom lehetett volna, ha anyámék nem adják el, X évvel ezelőtt. Egy kis garzon, de a szoba jó nagy, és nagyon világos :) tetszik. Jövő hónap elején költözünk. Ismét kezdődik a dobozolás ... brrr ... bár azért van abban is valami szépség. És legalább dupla ágy van, el fogunk férni kényelmesen :)

Azt hiszem más nincs ... Tavasz van ... alakulgatnak a dolgaink, bár elkiabálni nem akarom. Hálás vagyok a sorsnak azért, ami van, és néha még azért is, ami nincs ...

Első nap az új munkahelyen... Nem is, kezdem a hétvégével, de csak tömören, pár szóban.
Szuper volt :) Szombaton sétáltunk egy nagyot, és beszélgettünk is egy nagyot.. Olyan jó, hogy tudunk beszélgetni. Vasárnap vásár, aztán pihi, semmi különös, édes semmittevés, de nagyon bejött.
Megismertem Bea szüleit, nagyon aranyosak :) Tök jó, hogy vannak még ilyen normális szülők ...

És most az első munkanap ... Semmittevés ... Vártam főnökre, hogy közölje hova akar ültetni, mit akar csináltatni velem, délután olyan 2-3 körül meg is mondta. Megismerkedtem emberekkel, persze a névmemóriám szar, és csak 1-2 nevet jegyeztem meg. Majd idővel ... bár ... hogy őszinte legyek nem is nagyon érdekelnek egyesek :))
Internet hozzáférésem nem nagyon lesz ... max. annyi, hogy az e-mailjeimet meg tudom majd nézni. Meg persze Y. munkahelyén ;) Jujj, furcsa így írni, hogy az ő munkahelye ... annyira megszoktam, hogy az enyém ...

Telefonált ma egy nő albérlet ügyben, itt lenne egy utcával arrébb, ott, ahol lakásom lehetne, ha anyámék annak idején nem adják el mamám lakásást. Szerdán megyünk megnézni. Kíváncsi vagyok, hogy milyen. Egy idősebb nénivel beszéltem, mondta, hogy most festetnek, és a felújításokkal kb júni elejéig végeznek is ... Majd meglátjuk, hogy s mi lesz ...

Ööö... akartam még valamit írni, de fáj a fejem, és elfáradtam a semmittevésbe és elfelejtettem. Na mindegy. Mai napra kitűzött feladatok még: bevásárlás, kaja, fürdés, hmm,hmmm (értsd ezalatt: egyebek)... és alvás :)))

Utolsó munkanap ezen a helyen ...
Érdekes, érdekes, de igazából nem kelt bennem sem rossz érzést, sem feszültséget, semmi ilyesmit. Megy tovább az élet, csak kicsit máshogy ... majd kiderül, hogyan.

Tegnap végre vettem combharisnyát, feketét, fölül csipkéset :)Szééép (nem csak szerintem). Utána beültünk teázóba, és 2-3 órán keresztül beszélgetttünk. Nagyon jó volt :) Igaz, hogy már 4. napja tervezzük, hogy korán hazaérünk, és hamar lefekszünk aludni, mert kicsit már fáradtak vagyunk, de valahogy ez sosem jön össze. Fél 9 után értünk haza, vacsi, fürdés, miegymás :)) Volt vagy 1 óra, mire lekapcsoltuk a villanyt. Füstölő, gyertya.. hihihi.. elvégre hónap fordulónk van :) A harmadik ... Jó lesz ezekre visszagondolni.

Hétvégén nem megyünk ki anyuékhoz, otthon lesz apám, nem férnénk el, meg aztán nem sok kedvem van apámmal találkozni. Ez szült egyfajta feszültséget azt hiszem ... Mármint otthon. Mármint köztünk .. Jááj.. úgy értem Bea és köztem. Merthogy a szülei lejönnek hétvégén, évfordulójukat ünneplik, és ott alszanak. Csak akkor Beáék hol alszanak?! Mert ugye most G. is nálunk lakik ... Szerettem volna segíteni ... de sajnos többet nem tudok tenni ...

Kellene még valamit írni ...
Jah, igen ... azt, hogy ki tudja mikor írok legközelebb a blogba. Lehet, hogy hétfőn, lehet, hogy egy hét múlva ... lehet hogy többé már nem ... Az idő majd választ ad erre. Ez van ... a változásokat el kell fogadni, legtöbbször a javunkat szolgálják, akkor is, ha abban a pillanatban ez nem tűnik egyértelműnek.
Ennyi.

Pff... szar idő van, esik. Kicsit kedvetlen vagyok, pedig nincs rá okom. Sőt, nagyon nincs rá okom!
Ma vagyunk Y.-vel 3 hónaposak kereken. Igaz, hogy találkozni, csak febr. 27-én találkoztunk. Ennek örömére ma megint kiöltöztem. Sőőt, ha minden igaz, ma még fekete combharisnyát is akarok venni. Persze csak olyat, ami nem túl drága ... ehh.. folyton az anyagiak..

Alíg várom már, hogy vége legyen a munkaidőnek, ez a nap valahogy kicsit lassabban telik. És valahogy nem megy semmi ... legalábbis eddig.. vagyis nem nem semmi, csak sok minden, de nem minden. Vagy ilyesmi. Vagy mivan?! ... Káosz :)
De szerencsére minden szép és jó .. az időt kivéve ... de ha ezek után nyáron a barackot azért árulják drágán, mert hogy keveset esett az eső, akkor baromira fel leszek háborodva, és megmondom nekik a magamét. Vagy csak kussolok és nem veszek barackot :)

Most vagyok olyan állapotban, amikor simán, pár másodperc alatt eljutok arra a szintre, hogy kikapcsol az agyam. Nem gondolok semmire. sem jóra, sem rosszra, olyan kelemes semleges állapot, amikor nem kell gondolkozni, csak hagyni, hogy legyek. Méghogy nehéz elérni ezt az állapotot ... kb. olyan, mint egy képernyő pihentető program :)
Nagy "sötéccség" :))

Kellemes emlékeim maradnak a munkahelyemről. :)
Feladtunk faxon két hirdetést, albérlet ügyben. Csak lesznek jelentkezők.
Hétvégén kimegyünk anyuhoz, mert Bea szülei lejönnek, aztán kicsit zsúfoltan lennénk, ha nem mennénk ki. Ha jó idő lesz, talán elmegyünk kirándulni is, meg vasárnap le a vásárba :) Persze csak ha ki tudjuk magunkat rúgdosni az ágyból ;) Mert mostanába az alvásból kicsit kevés jut. Hiába no ... a sok .. beszélgetés ;)

Hmm... egy kicsi a belső világból ...
Végre nem fázok :) Bár ez nem igazán belső... De úgy értem, hogy belül sem fázok. Tanulom a türelmet :)) És az odafigyelést. Csak néha még mindig kevésnek érzem magam ... átkozott szülői neveltetés... Csak öcsémet sajnálom, hogy ugyanazokon kell majd nagy valószínűség szerint végigmennie, mint amin nekem. Bár talán apám őt annyira nem utálja, és nem mutatja ki ezt, mint annak idején nálam. Persze most kisarkítom a dolgokat ... és talán túlzok is. De így éltem meg, és ez van. Változtatni már nem lehet rajta.
Egyébként múlt héten 2x is felhívott apám ... egyszer, hogy számíthat-e a segítségemre, ha hoz öcsémnek egy számítógépet, (szoftverek telepítése, ilyesmi), meg egyszer anyám miatt, hogy beszéltem-e vele. Mindegy. Még azt is felajánlotta, hogy ha van időm és kedvem, megnézhetném amit Siófokon dolgozott. Hmm ... majd ... na jó, néha normális, csak sajnos ez elég ritka.
Ehh... elég a családnak nevezett szervezetlen egység problémáiból :)

Süt a nap ... kék az ég ... csiripelnek a madarak .. jól indul a nap (hi-hi-hi-hi, gondoljon mindenki arra, amire akar), már csak egy rohadt albit kellene találni, olcsón, nagyot, tök jót, felszereltet. Na jó, ha nincs benne szauna és bio ágy, az sem gond ;) Aludni bármin lehet, a többi meg cak kreatívitás kérdése. :))
Túl sokat vigyorgok ma ... de ez van ... nincs ellenemre, és szerintem Y.-nek sincs :))

Albérlet keresés ... kész rémálom. Áginak köszönhet?en, (aki az egyik újságnál dolgozik, és berakott egy hirdetést nekem, hogy albit keresek) jó sok hívást kaptam. Ma délután megyünk megnézni az egyik lakást. Csak az a ciki, hogy 2 hó kauciót kér el?re, és nekünk még az 1 hóval is vanak problémáink. Próbálok nem idegeskedni, de ez nem igazán sikerül. Mondhatni közel állok az összeomláshoz. Tegnap egy "picit" be is zuhantam ... Jááj ...szegény Y. nem tudta, hogy mire vállalkozott, amikor ideköltözött. Bárcsak inkább egy hisztis picsa lennék, akire elég ha erélyesen rászólnak. De amikor az a bels? magány és kétségbeesés magával ránt, akkor megsz?nik létezni a világ. Megsz?nik minden és mindenki. Nincs semmi. Ehh ... nem tudom kifejezni. Inkább nézzenek ?rültnek, minthogy átérezzék ami bennem néha végbemegy.

Péntek este kezd?dött a rohanás és tartott egészen szombat délutánig. Jött E., aztán ki uránba, aztán vissza, majd szombat reggel le antikváriumba, aztán ki R. és H. elé. Beültünk egy vendéglátó egységbe, beszélgettünk, Osho tarotot nézegettünk. Aztán felügrottunk hozzánk, kaja, cigi, miegymás :))
Elfilozofáltunk a csirkék sanyarú sorsa felett, (sirke-jós :)), d?ltünk a röhöségt?l. Aztán ?k mentek a majálisra (remélem oda is találtak), éne meg rohantam le Y. elé a pályaudvarra. :))
Hát mit mondjak?! Grr :)) Olyan jóóóó:)) És mostmár nem kell amiatt parázni, hogy vissza kell mennie.

Nem írok róla, nem írok arról, amik köztünk zajlanak. Igazából ez csak a miénk :) Nem tudom meddig fogom még vezetni a blogot, lehet, hogy jöv? hétt?l már nem lesz. Majd kiderül.

Szerelmes vagyok :) Boldog vagyok ... és tudom, hogy cask rajtunk múlik minden. Vagyis: leginkább rajtunk. :)

Jáááj ... izgulok, mint a fene :)
E.-vel találkozok ma, megy a majálisra. Sajnálom, hogy nem tudok menni, de azt hiszem a holnapi este kárpótol ezért.

Belekezdtem az albi keresésbe. Kicsit ideges is lettem. Szinte mindenhol kérnek kauciót előre. Csak tudnám miből fogjuk kifizetni ... Általában olyan 35 ezer + rezsitől vannak másfél szobások lakások. Hmm ... de jó lesz ... Egy másfél szobásban lesz életterünk. Bár kétlem hogy az első időszakban ezt annyira ki akarnánk használni :)

Bolond egy idő van. Egyik pillanatban süt a nap, utána hirtelen elsötétül minden és elkezd zuhogni. Kíváncsi vagyok hétvégén milyen idő lesz, fogunk-e tudni nagyokat sétálni, vagy be leszünk "zárva" a falak közé. Bár akkor is fogunk tudni mit csinálni ... van még mit megismernünk egymásból. És it nem csak a testi dolgokra gondolok.

Kellemes hétvégét mindenkinek, legyetek következetesek, és hajrá, bele az életbe!

Forr a vérem, úgy érzem szétpattanok a vágyakozástól. Már csak 1 nap :) Hihetetlen ... olyan dolgokat tudok meg magamról, ami azért engem is meglep. Például sosem hittem, hogy szavakkal ilyen jól ki tudom fejezni, hogy mit tennék a Kedvesemmel :)

Tegnap nagyon nő voltam. Vettem magamnak egy cipőt, mert nincs átmeneti tavaszi cipőm. És vettem egy kicsit csipkés fehérnemű szettet, melltartó és tanga. Nagyon megtetszett, olyan kis nőies :) Meg persze egy 101 kiskutyás zoknit is :))
Ma meg szoknyában vagyok ... valami nem stimmel ... évente 1x ha szoknyát húzok, akkor is csak akkor, ha már nagyon muszáj valahova kiöltözni, de általában kerülöm az ilyen helyeket :) Most nő vagyok. És nem azért, mert kell, hanem mert ez esik jól. És állítólag jó lábaim vannak :))

Holnap jön Y. Mindent megteszek, hogy elvarázsoljam :) Bár igazából azt hiszem ez a 4 hét, ami eltelt előző találkozásunk óta megtesz mindent helyettem is. Ki vagyunk már éhezve rendesen ;) Csak az ágy ne essen szét alattunk.

Néha olyan dolgokon agyalok, aminek semmi értelme. Pl.: a galambok hogy tudják kiválogatni a morzsákat a többi kis apróság közül? Lelki szemeim előtt látok egy galambot, fejébe beültetve egy olyan készülékkel, amitől úgy lát mindent, mint a terminátor. Ránéz valamire a földön, kis apró pittyegő kör ráközelít, beazonosítja; élelem, fogyesztható. Aztán a galamb gyorsan lehajol és felszedi. Éljen az infantilizmus. Cyber galambok. Én sem leszek már hülyébb :))

Még 2 nap és Y. itt lesz. Bevallom egy picit félek. Megint előjött belőlem a megfelelni akarás. Annyiszor mondta, hogy szeret, úgy, ahogy vagyok, és megfelelek neki, meg hogy nem vagyok kevés ... de azt hiszem ez természetes, hogy meg akarok felelni annak, akit szeretek. Szeretnék vele sokat sétálni, szeretném neki megmutatni a várost, annyira, hogy otthonosan mozogjon benne. Szeretnék vele nagyon sokat beszélgetni. Kopattal való kapcsolatomból ez hiányzott.
Agytorna és ágytorna ... :)))
A legjobb akarok lenni Neki ... Sosem volt még semmi konkrét tervem, hogy miben szeretnék jó lenni. Most 2 is van :) Az első Ő. A második a suli, amit talán jövőre el tudok kezdeni ...

Gyűlöletet érzek ... de ez nem az én érzésem, hanem felém árad valaki mástól. Nem jó érezni ... mivel tudnám kivédeni? Ha szeretettel gondolok arra, akitől jön? Ez bizony nehéz, inkább lennék vele szemben közömbös.

Nem szeretem ha kiforgatják a szavaimat, nem szeretem, ha a mondataim mögé mások a saját érzéseiket rakják. Nem szeretek taktikázni, jobban szeretem a nyílt, őszinte, tiszta beszédet. Nem szeretem a hatalmi harcokat. Nem szeretem az önző ragaszkodást, kisajátítást ...

Nem írhatom le egyértelműbben .. vannak páran, akik így is értik.

Jön ... :)

Móni, köszönöm az sms-t! Nincs pénz a kártyámon, sajnos nem tudtam válaszolni, és a céges telefonról is már túl sokat telefonáltam :( Köszönöm, nagyon sokat jelentett!

4-5 órát tudtam aludni. A gyomrom akkora, mint a gombostű feje, ha próbálnék sem tudnék enni. Még inni is alíg-alíg. Remeg minden porcikám folyamatosan. Várom a válaszát ... várom, hogy dönt ... vagy nagyon boldog leszek estére, vagy annyira letört, mint eddig még talán soha ... Miért van ilyen messze? Miért van Rá szükségem ennyire? Miért nem tudom mostmár elképzelni az életemet nélküle? ... Mi lesz velünk?

Lehet hogy elcsesztem mindent azzal a kurva levéllel ... a francba is, miért kellett megírnom? Lehet hogy Y. emaitt nem fog jönni hétvégén ... lehet hogy ezzel rontottam el a jövőnket ...

Ez a legnehezebb; felülemelkedni önmagunkon, legyőzni a sértettséget, az indulatot, a dühöt ... és úgy írni levelet, hogy tudom, hogy az a lány, akinek írok, még mindig szereti Y.-t ....

"I was dreaming of the wind
I was dreaming like a child
A prince and princess fairy-tale
And so you disappear
I was dreaming of the fire
Of the time when it was wild
I was dreaming far too sweet
And so you disappear "

Xandria: So you disappear

Voltam már jobban is, beköszöntettek a vörös napos ünnepek, amiket baromi nehezen vészelek át. Görcsök, derékfájás, fejfájás, fáradékonyság ... néha azon csodálkozom, hogyhogy még élek az 5. nap után. Ha férfi lennék nem bíznék olyan élőlényben, ami majd' egy hétig vérzik, és mégsem döglik meg :))

Komolyabbra fordítva a szót; kicsit beparáztam. Beáék találtak maguknak tegnap albérletet, olcsót, és olyat ami jó helyen van. Úgyhogy én is nekiugrottam és elkezdtem nézni az internetes hirdetéseket. Menjenek a francba azok az oldalak, amik albérletközvetítőként tűntetik fel magukat, és 2003. december óta nem frissítették az oldalukat. Erről ennyit. A. azt mondta segít keresni. Elkezdtem aggódni. Tudom, hogy nem kellene ... Legrosszabb esetben is tudunk még maradni talán 1 hónapot ... de jó lenne ha már júniustól másik helyen lennénk.

... "Segítsetek Vuknak a kisrókának" ...

Érdekes álmom volt. Volt egy macskám, amelyik lekölykezett és 5 kiscica született. Az egyikkel valami nem stimmelt, mert kicsit agresszívebb volt a kelleténél. Még csukva voltak a szemei, de már támadt. Kifeszítette az állkapcsát és ráharapott a kezemre. Amikor leszedtem, akkor utána megint nekem esett.

Olajozottan, gördülékenyen mennek a dolgok, csak kicsit előbb történik minden, mint ahogy számítottam rá. Y. valószínű, hogy elvállalja a melót, viszont akkor ezen a hétvégén le kell jönnie, hogy jövőhéten beletanuljon. Ehh ... csak az zavar, hogy a 15-ei programját le kell mondania emiatt. És persze az is lehet, hogy én sem megyek mágikus majálisra. Vagy ha megyek, akkor csak szombat délutánig leszek ott, úgy meg nem igazán érdemes kiadni rá 2500 Ft-ot. Még nem tudom mi lesz, várom a "jeleket".

Kicsit olyan érzésem van, hogy a sors nekünk dolgozik. Már egy jóideje ... nagyon azon van, hogy együtt legyünk ... Szerencsére :) Biztos elege van már belőlünk, és azért történik midnen ilyen gyorsan, hogy letudhasson minket :))
- Nesztek itt van minden lehetőség, csak rajtatok múlik, hogyan éltek vele, és hagyjatok már békén.

Nincs ellenemre :)

Na bumm ... anyám most szólt, hogy mégsem jön a helyemre dolgozni. Nekem viszont 2 hét múlva kezdenem kell az új helyen. Van még egy lehetőség, ... Y. ... de őt meg most nem tudom elérni telefonon. És egy picit tartok is ettől a megoldástól ... Na mindegy, majdcsak lesz valahogy.

Hol is kezdjem?! ... Péntek délután ... évivel megbeszéltük, hogy találkozunk, és elnézünk azokra a rendezvényekre, amik az Uniós csatlakozás alkalmából voltak a városban. Koncertek: Y30 és a Gadget tetszett a legjobban. A Gadget egy pécsi együttes (ha jól tudom) és U2-t énekelnek. Méghozzá nem is akárhogy. Baromi jó hangja van a pasinak, és a kiejtése is egész jó, ahhoz képest, hogy állítólag nem tud angolul. Hülye "pletykák"... kit érdekel ez?! Ha jó, akkor jó és kész :)

Furcsa volt éjfél körül hazamenni egyedül egy üres lakásba. Egyedül lefeküdni és elaludni.

Szombaton aztán erőt vett rajtam a melankólia, köszönhető ez részben annak a zenének, amit egész délelőtt hallgattam. Xandria. Olyan szép ... és olyan hatalmas űrt hagy bennem, mint a fene. ha hasonlítanom kellene valamihez, a szirének énekéhez hasonlítanám. Gyönyörű, de a pusztulásba taszít ...

Aztán délután megint Évivel mászkáltam a városban, egészen estig. Jól kibeszéltük, kipanaszkodtuk magunkat. Szidtuk a pasikat - kivéve azokat, akikről áradoztunk .... azt hiszem ez amolyan tipikus női kibeszélős este volt. Meg végülis a pénteki is :) Néha ez is kell.
Aztán fél 12 körül Évivel elindultunk haza, egy darabig elkísértem, aztán mivel a másik irányba lakok, visszafordultam. Kerestem még egy non-stopot, mert életemet adtam volna egy szál cigiért. Amúgy alíg dohányzok, és erre nem is lett volna szükség, ha előtte ...

Épp a téren mentünk lefelé, amikor szembejött Kopat. Kezében egy kis kis virágcsokor, orgonából és tulipánból, látszott, hogy ő szedte valakinek. Zavarban volt, mikor összetalálkoztunk, köszöntünk egymásnak, pár szót beszéltünk és mentünk tovább. Valami fájdalom keletkezett bennem, ami igazából alaptalan volt. A virág ... biztos egy lánynak viszi ... hogy magyarázzam meg?! ... Nem akarom, őt úgymond magamnak tartogatni, csak váratlanul ért, hogy másé is lehet ... Kicsit hülyén hangzik .. mindegy. Nem féltékenység, csak meglepetés volt, és szembesülés azzal az érzéssel, aminek többszöröség érezhette ő, amikor megtudta, hogy nekem van valakim. Hát ezért kellett a cigi ...

Aztán még kb. fél órát sétáltam egyedül a városban. Egyes helyek teljesen kihaltak volnak, máshol nyüzsgött a tömeg. Jó volt érezni a város lüktetését és nyugalmát. Este After crying koncert is volt. Csak sajnos pont a végére értem oda. Aztán hazamentem, és befeküdtem hideg ágyikómba.

Vasárnap reggel mikor a redőnyt felhúztam és kinéztem, az első szavam egy cifra káromkodás volt, amit talán még a szomszéd is hallott. Oka: a teraszon, az ajtóm előtt ott hevert az a kis csokor, amit előző este Kopat kezében láttam ...

A nap további része kellemesen, nyugodtan telt, napoztattam kicsit a lábaimat, (amit mellesleg előző este fiatal suhancok megdícsértek :) ) és kiolvastam az Unikornist. Utána egyből neki estem a következő kötetnek: Daru.

Este nyolckor csörgött a telefon. Y. volt. Nem tudom elmondani mennyire boldoggá tett a hívásával, azzal, hogy gondolt rám, és hogy kölcsönkérte édesanyja telefonját ... Erőt adott, türelmet, és hihetetlen lelki nyugalmat. Azt mondta, annyi cuccal fog jönni, hogy nem tudja, hogyan fogja elbírni :)) Utána perceken keresztül csak egy szót tudtam mondogatni magamban: "köszönöm" ... Beláttam, hogy az utóbbi napokban igenis a tőle telhető lehető legtöbbet megtette a kapcsolatunkért. Hiszen többszört járt fel chatre, annak ellenére, hogy net-cafékból tudott csak jönni, és azért meg ugye fizetni kell. És még fel is hívott ... Elszégyelltem magam, amiért kételkedtem benne ... Emlékek törtek fel hihetetlen erővel azokról a napokról, amiket együtt töltöttünk. Grrr ... senkitől nem vadultam még be ennyire, mint tőle :)) Hiányzik a szenvedélye. Néha elgondolkozom ... lesz köztünk valaha is olyan, hogy úgy nézünk vagy érünk egymáshoz, hogy nem tör fel elemi erővel a "szaporodási ösztön"? :))) Minden bizonnyal ... pár év múlva majd csak lenyugszunk ;)

Éljen május 1-e. Meg ez az Uniós csatlakozás ... pfff ... na hagyjuk, nem politizálok, amúgy sem értek hozzá.
A nép kint ünnepel a tereken, zenekarok lépnek fel, bazárosok kínálják az áruikat, mégis, az emberek olyanok, mintha csak egy üres bábok lennének. Jah, én meg nagy semmittevésemben bemenekültem a munkahelyemre. Szerepjáték nem volt, nem lesz ma, Beáék sincsenek itthon. Azt hittem tök jó lesz kicsit egyedül lenni, úgy,hogy semmiféle kötelezettségem nincs. Rég volt már ilyen. Aztán ... valahogy mégsem olyan jó egyedül. Hiába olvasok, időről időre eszembe jut Y. Ez még nem is lenne baj, csakhogy amikor ennyire egyedül vagyok, és tényleg nem kell semmit csinálnom, olyan jó lenne Vele lenni. ... Még 3 hét, 20 nap .. Igazából eddig igyekeztem úgy beprogramozni a napjaimat, hétvégéimet, hogy a lehető legtöbbet legyek másokkal, eltereljem a figyelmemet, és fáradtan zuhanjak este ágyba. Mert akkorkevesebbet gondolok rá, és nem szenvedek annyira. Jááj ... nem kell az önsajnálat ...
Csak hiányzik. Azt hiszem ez természetes dolog ... április 13-án láttam utoljára ...
Mindegy ... ennyi időt ki fogok bírni. Csak legyen 5-e. Kapok fizut, aztán 7-én a mágikus majális, utána hétvégén talán szerepjáték, és aztán jön ... Csak ne lenne most ilyen nehéz.