"Csak a hülyék agresszívek. Elhiszed vagy kiverjem a fogadat?"
:))

Eszembe jutott mit álmodtam. Elég abszurd ahhoz, hogy leírjam :)
Otthon voltam Kopattal. Tudtam, hogy majd jönnek még emberek hozzánk, mert valami olyasmiben voltunk mint az ilyen hülye párkereső műsorok, mint pl a hárman párban. Jött egy srác. Jól nézett ki, helyes volt, tetszett. Szeretkeztünk. Azt hiszem Kopat is ott volt, és nem volt ellenére a dolog. Egy ágyban feküdtünk hárman. Aztán jött mégegy srác, de ő úgy jött, hogy nem volt rajta ruha, és a hímtagja (ami kb. 30 cm volt !!) már ágaskodott.
Később jött még 2 lány és még egy srác. Arra gondoltam, hogy azért küldtek ennyi embert hozzánk, hogy valami orgiának legyenek a szemtanui, de nem volt orgia.
Amikor vége lett a partynak, és Kopattal csak ketten maradtunk, azt mondta, hogy szeretné, ha a kapcsolatukat felfüggeszetnénk 2 hónapra.
Hülye egy álom ....
.... bár az eleje jól indult :))

Tegnap este mintha minden összeesküdött volna ellenem. Zuhogott az eső, hiába akartam kikerülni a pocsolyákat, kénytelen voltam keresztül gázolni páron, ugyanis másmerre nem lehetett menni. Mivel sportcipő volt rajtam, a zoknim teljesen átázott. Az esernyőm egyik vége kifelé állt, mint egy antenna, és ráadásul a másik részén valami kicsúszott abból a sínből, és behorpadt. Ráadásul az az izé még a hajamba is beleakadt folyton.

Tökön fogom rúgni Kopat főnökét, ha ma sem fizet!

Mostanában ha megyek valahova, zenét hallgatok út közben. Legalább nem hallom az embereket. És nem idegeskedek azon, ha 1-1 bunkó építőmunkás teszi a hátam mögött a megjegyzéseit. Ismét elharapódzott az ember-iszonyom. Vannak olyan emberek, akiknek a stílusuk valami rejtett agressziót hoz ki belőlem. Simán fel tudnám őket pofozni :) De ha ezeket az indulatokat elfojtom magamban az nem káros? Nem fog egyszer hirtelen kitörni? Azt azért mégsem tehetem meg, hogy bokán rúgom azt az embert, aki beképzelten állt az utca közepén és úgy röhög a mobiljába, mint ahogy egy ló nyerít.
De ha a zenére figyelek, akkor legalább nem veszem észre ezeket - annyira. Ákost szoktam hallgatni, vagy bonanzát. Mivel walkman-em van, nem pedig mp3 lejátszóm ezért csak a régi kazettákat tudom hallgatni, de ez is jobb, mint a semmi. A hülye füldugóval mindig bajlódok, vagy kiesik, vagy szorít.

Végre ... eddig nem működött a blog. Utálom, amikor önhibámon kívül nem tudok valamit csinálni.

Nem történik mostanában semmi különös. Ennek azért részben örülök is, legalább nem ad okot semmi az idegeskedésre.

Dögledezik a mobil telefonunk, igaz, kicsit idejemúlt már, de nagyon szerettem. A kijelző alsó része nem látszik, néha nincs térerő, és gyakran mintha nem látná a sim-kártyát. (Nokia 3210-es)
Lehet, hogy maradi vagy konzervatív vagyok, de szerintem a mai divatos mobilokon annyi hülyeség van, ami teljesen felesleges, és aminek a felét a tulajdonos ki sem használja. Értem ezalatt azokat a plázacicákat, akik pl a hanghívást is csak azét használják, mert a műkörmüktől nem tudják nyomogatni a billentyűket. Meg aztán ... én egy telefont arra használok, hogy telefonáljak, smst küldjek vele. Még a wap is praktikus lehet. De minek kell színes kijelző, meg fényképező bele?? Végülis szép, meg minden .... hmm.. ha nem lenne rá igény, akkor valószínűleg nem találták volna ki. Erről ennyit.

Kicsit kritikus hangulatomban vagyok, pedig ma békében vagyok a világgal.

Az utóbbi napokban 6-nál előbb nem jöttem el a munkahelyemről, annak ellenére, hogy 5-ig van a hivatalos munkaidő. Szerencsére nem azért maradtam, mert annyi meló volt, hanem mert nem tudtam elszakadni a gép mellől. Ezt azt hiszem már függőségnek hívják:)

Zenék minden mennyiségben, majdnem minden stílusban. Nagyon tetszik, hogy ingyen hozzá tudok így jutni, ezen a dc-n keresztül :) Mostmár csak el kellene Kopatnak hoznia a cd-írót, hogy az otthoni winchesterről át tudjuk írni cd-re a sok cuccot, hogy aztán az otthoni winyót elhozhassam a melóhelyemre, és arra átmásolhassam azokat, amiket eddig letöltöttem. Próbálom letölteni A kör c. filmet, viszont valamiért nem akarja lejátszani a gép.

Otthon nyugalom van, annak ellenére, hogy még mindig nincs pénz, csak néha egy kevés, annyi, amennyi pont elég ahhoz, hogy kaját tudjunk venni, de abból is csak a legszükségesebbet.
Múltkor azt álmodtam, hogy még iskolába járok, és nem kell törődnöm olyan dolgokkal, hogy miből veszek kaját, ezt-azt, mert tudtam, hogy a szüleim gondoskodnak erről. Azt hiszem anno ezért mondták mindig a felnőttek, hogy addig örüljek, amíg iskolába járok. Úgy gondolom, hogy normális körülmények mellett is érezhetném azt a biztonságot, hogy gondoskodnak rólam. De most senki nem gondoskodik rólam, csak én magam, sőt, én gondoskodom Kopatról is. Kicsit nehéz. Szeretném, ha nekem csak annyi dolgom lenne, hogy eljárok dolgozni, néha főzök, néha takarítok. Nem azzal van a bajom, hogy úgymond a felnőtt korosztályba tartozom, vagy legalábbis abba, ami már majdnem felnőtt. Nem is azzal, hogy nem járok iskolába, mert utálok olyasmit tanulni, ami nem érdekel, sőt, meg sem tudom tanulni. Örülök annak, hogy van munkahelyem, és önálló keresetem, hogy el tudom látni magamat. De az a biztonságérzet hiányzik nagyon.

A napokban került kezembe egy kis füzet, amibe régen valahonnét kiírtam az istenek neveit, pontosabban az istenekét és a démonokét. Betudható ezek az istenek/démonok annak, hogy az emberek régen mivel nem ismerték a fizika törvényeit - vagy legalábbis nem annyira, mint mostanság - ezért minden természeti jelenséget 1-1 istennek, démonnak tulajdonítottak?
És mi a helyzet a necronomiconnal? Van aki azt állítja, hogy az egész mű csak H.P.Lovecraft kitalációja, és hogy ő maga alkotta meg, ezáltal alapot teremtve az írásainak (amik véleményem szerint nem is olyan jók). Aztán olyan véleményt is hallottam, miszerint a könyvet egy "mágus" írta, kigúnyolva az akkori "varázsló" társadalmat. Egy ismerősöm szerint a könyvnek vannak olyan részei, amik ha pontosan lennének leírva, akkor használhatóak lehetnének. Viszont ha ezek a démonok csak kitalációk, akkor hogyan lehet megidézni őket?? Mintha ebben az egészben lenne egy hatalmas logikai bukfenc. Szívem szerint szeretnék hinni abban, hogy vannak ilyen lények, mert könnyebb lenne azt mondani, hogy igen, ez azért történt, mert x,y démon idézte ezt elő.
De ha józan észre hallgatok, akkor úgy látom, hogy minden élethelyzetet mi magunk idézünk elő, legyen az jó vagy rossz.
És persze minden helyzet alkalmat ad a tapasztalásra, és a tanulság levonására.
De akkor miért tartja magát ilyen masszívan ez a démonkba vetett hit??

Újra itt a 4 nap semmit tevés után. Azért még pár napig szívesen maradtam volna otthon.

Csütörtökön voltunk kint a temetőben, vittünk Balázs sírjára virágot. Meg kellett állapítanunk, hogy nagyon el van hanyagolva a sírja. De a legszörnyűbb, hogy a fejfán az van: "élt 22 évet" Novemberben lesz 1 éve, hogy eltemették.

Éjszaka megint furcsa álmaim voltak. 12 ember volt körülöttem, mindegyik előtt 1 gyertya, amit én gyújtottam meg. Ezek az emberek valamilyen tudósok, vagy mágus-félék voltak, és azzal, hogy a gyertyájukat én gyújtottam meg, elismerték, hogy abban a pillanatban valmilyen szinten fölöttük állok. (Micsoda ego :) )
Nem tudtam mindegyik gyertyát meggyújtani, mert felébredtem.
Amikor visszaaludtam jött egy még jobb álom. Menekültem valahonnét, és 3 lánynál szálltam meg. Az egyik ellopta tőlem azt a kis füvet, amit útközben szereztem, és besodorta, és úgy szívtuk el, hogy én nem is tudtam róla, hogy az füves cigi. Teljesen beájultam tőle, elvesztettem az eszméletemet, és amikor magamhoz tértem, meztelenül feküdtem az egyik lány mellett, és a mellét simogattam.

Bizarr álmaim vannak, nem tagadom. Ami mostanában nagyon jelen van, az, hogy egy kitalált (??) nyelven kántálok valamit akkor, amikor veszélyben vagyok, vagy amikor meg akarok oldani valamit álmomban. Csak sajnos regelre mindig elfelejtem, hogy mi volt az a szó, vagy az a mondat, ami megmentett.

Mostanában nagyon foglalkoztat egy dolog. Sok helyről hallottam már egy bizonyos Fekete Bibliáról. Persze gondolom ez is olyan dolog, mint az összes többi ilyen titokzatos irat. Aki tud róla valamit, az hallgat, aki nem tud semmit, az meg fantáziál. Most én is fantáziálok, mivel nem tudok róla semmit. Vajon mi lehet benne? És vajon igaz, hogy emberi bőrre írták vérrel? Ó, igen, szeretem ezeket a fantasztikus, már-már hihetően igaznak tűnő kitalációkat. És vajon, ha tényleg létezik, akkor az ember találja meg a könyvet, vagy a könyv találja meg azt az embert, akinek a tulajdona akar lenni? Vagy nem is az ember tulajdona lesz a könyv, hanem fordítva?
És ha hozzám kerülne ... mit csinálnék vele?

Azt hiszem így lehet rabjává válni az internetnek ...
Fél hat már elmúlott, én meg még mindig itt csücsülök, és várom, hogy a letöltések befejeződjenek...

Tegnap Kopat annyit mondott, hogy amit délután megtudott, látott, azon nevetni fogok. nem tudom, hogy megérzés volt-e vagy logika, hogy egyből arra gondoltam, hogy a Milával van valami. Igazam lett.
Amikor kopat ment az utcán, hallotta, hogy egy férfi kiabál valaki után, hogy "te büdös kurva, menj a fattyaddal a krva anyádba" stb ... Akkor nézte, hogy ki után kiabálják ezt. A Mila tolta magaelőtt a babakocsiját, más nem volt abban az irányban.
Erre csak annyit: hehehe :)

Végre sikerült 1 gigát összehoznom, így fel tudtam kapcsolódni a dc++-ra. Reszkess internet! Működök :)))

A náthából fantasztikus sebességgel gyógyultam ki.

Bár a tegnapi napom sírással kezdődött, nevetéssel végződött. Délután bejött a melóhelyemre Zsófi. Beszélgettünk, mondta, hogy este találkozunk Évivel. Hazafelé benéztünk 1-2 kínaiba, vett magának egy gatyát.
Évi kb 7 körül jött. Beszélgettünk, nevettünk, zenét hallgattunk, cherryztünk , tök jól elvoltunk. Nagyon jól éreztem magam. Kb éjjel 1-kor kerültünk ágyba, kezdek hozzászokni az ilyen késői fekvéshez.
Szombaton lehet hogy megint lesz buli, egyenlőre még nem tudom. Pár chates ismerős jönne le, csak az a baj, hogy van olyan, akit lehet, hogy nem látnék szívesen. Meg azt sajnálom, hogy nincs több fekvő alkalmatosság, mert akkor még több embert hívnék. Majd meglátjuk mi lesz. Mindenesetre jót tesz nekem ez a kis bulizós világ. Eltereli a figyelmemet az anyagi dolgokról.

A buli, amit szombaton rendeztünk, csendes volt, de jó. Vettünk cherryt, meg sört, de a sörhöz hozzá sem nyúltunk. Éjjfél körül elszívtunk 3-man egy cigit, Kopat szegény utána nagyon elsápadt, és pocsékul érezte magát, le is dőlt aludni, legközelebb már csak reggel kelt fel, viszont szerintem teljesen kijött belőle a nátha. Nálam különösebb tünetek nem voltak, néha úgy láttam oldalról, mintha a falak eltűnnének, és kiszélesedne a tér. Hajnali 3-ig voltunk fent és beszélgettünk mindenféléről. Utána már mi is kidőltünk, T. 6-kor kelt, mi is felkeltünk akkor, kikísértük, elköszöntünk tőle, stb. Utána visszafeküdtünk aludni. Az egész nap azzal telt, hogy döglöttünk. Úgy döntöttem a mosást, takarítást majd elintézem csütörtökön.

Nem sok választ el attól, hogy elszakadjon a valósággal összekötő kapocs, és teljesen bekattanjak a kilátástalanságtól.
A Napló nem utalta át a pénzt. Kopat apja megfenyegette a saját fiát, hogy ha nem fizeti ki a Józsit, (akinek 300E Ft-tal tartozik) akkor elintézi, hogy lecsukják. Így azt a pénzt, amit a munkanélküli utalt át, azt odaadta a Józsinak, miközben engem azzal a szöveggel etetett, hogy nem jött még meg az a pénz. A munkahelyén még nem kapta meg a fizuját, amit másik helyen túlórázott, még nem fizették ki neki.
5000 Ft-om van jövő hó 5-ig.
Egy havi fizetésemmel tartozik nekem is. Most mit csináljak? Ha kidobom őt, azzal nem oldok meg semmit, a pénzemet nem fogom visszakapni előbb, ráadásul egyedül maradok, belőle meg hajléktalant csinálok.
Totális kétségbeesés és kilátástalanság.

Ákos: Szabadíts fel

Démoni
Az, hogy ilyen vagy,
Démoni
Az, hogy én csináltalak,
És csak addig élsz, amíg nézlek,
Én csak akkor élek, ha rámnézel,
Drága szer vagy
Olcsó méreg,
Minden mindegy:
Csak szabadíts fel.

És hozd a szárnyakat,
Szabadíts fel,
Ébreszd a vágyakat,
Szabadíts fel,
Te bűnös és tiszta vagy,
Gyönyörű jel,
Sose hagyj el,
Kérlek, hogy engem szabadíts fel...

Angyali
Minden mozdulat,
Angyali
Kívülről nem látod magad,
Csak én tudom azt, hogy itt vagy,
Engem a tested is érdekel,
Fülembe súgott
Bűnös szó vagy,
Ne ígérj semmit,
Csak szabadíts fel.

És hozd a szárnyakat,
Szabadíts fel,
Ébreszd a vágyakat,
Szabadíts fel,
Te bűnös és tiszta vagy,
Gyönyörű jel,
Sose hagyj el,
Kérlek, hogy engem szabadíts fel...

Egész kellemes a napom, annak ellenére, hogy be kellett jönni. Persze kiharcoltam, hogy 1-kor leléphessek, kapóra jött, hogy főnökömnek előtte beszéltem arról, hogy a bank nem akarja kifizetni a pénzünket, és szeretnék bemenni rekalmálni, viszont akkor le kellene lépnem 1-kor.
Olyan könnyedén elengedett, mintha amúgyis mondta volna, hogy egye fene, nem kell bent lennem 3-ig :)

Este kis buli. Kis sör, kis zöld. Remélem jól érezzük majd magunkat.

Holnap CSAK 3-ig kell bent lennem. Úgyis kiharcolom, hogy 1-kor leléphessek!!

Remélemtem, hogy meg tudom beszélni főnökömmel, hogy ne kelljen szombaton dolgozni, de egynlőre még annyit sem sikerült kialkudnom, hgy délig maradhassak. Lázadozok!! Nekem hétvégén mosni, főzni, takarítani kell, és ha még pihenni is szeretnék, akkor erre baromira nem elég 1 nap, főleg ha még be is akarok vásárolni valahol. Nem hagyom magam!! Márpedig én nem fogok itt ülni az irodában szombaton délután 5-ig, amikor hetente kb 2 ember téved be véletlenül. Mi a fenének? És különben is! Ki volt az a barom, aki kitalálta, hogy a jövőhét pénteket le kell dolgozni?? Miért nem lehet ezeknek a szerencsétlen güriző embereknek úgy szabadnapot adni, hogy azt ne kelljen ledolgozni? Ki az aki ezeket a rendeleteket hozza? Szívesen elküldeném a jó édes anyjába. Persze neki biztos nem kell dolgoznia. És ha zsidó lennék? Azok nem dolgoznak szombaton! Na, akkor szombaton 1 napig zsidó leszek :)

Érdekes levelezésbe kezdtem ismét bele. Azt veszem észre, hogy miközben másoknak foglamazom meg a gondolataimat, rávilágítok 1-2 dologra, ami még önmagam előtt is rejtve volt.
Bár régen is ezt csináltam akkor, amikor egy kitalált személynek írtam levelet.
Kíváncsi lennék arra, hogy új levelező társam hány évesnek tippel.

Hétvégén vagy jövő hétvégén lehet hogy csinálunk egy kisebb banzájt. Egyik chates srác Szigetváron lakik, ami nincs messze Pécstől, és azt mondta, hogy eljön hozzánk. Amikor pedig chaten erről beszéltünk egy másik haver úgy értette, hogy buli lesz :) Végülis miért ne ... Eddig én mentem Pestre chates találkozókra, miért ne rendezhetnék egy találkozót Pécsen? Bár ágy csak kettő van, egy dupla és egy szimpla, szerintem meg tudnánk oldani, hogy mindenkinek jó legyen. Legfeljebb egy éjszakát átvirrasztunk :))
De legalább külön kis lakásban vagyunk, és nem alkalmazkodni más szeszélyeihez. Épp elég nekem a saját szeszélyem :))

A hétfői hangulat még ma is uralkodik rajtam. Olyan jókat tudnék aludni, ha nem kellene fél 8-kor kelni. Bezzeg hétvégén már 7-kor fent vagyok.
Tegnap éjjfélig olvastam, hogy végre a végére érjek Michael Mansfield: A pad c. könyvének. Tetszett, könnyű olvasni, izgalmas, és nem túl vastag :))

Kifizettük a kauciót is végre, igaz, ezt is az én pénzemből, mert Kopatnak még mindig nem sikerült pénzt produkálnia, pedig mostmár a munkaügyi központból is lassan meg kellene érkeznie a számlára a pénznek. Hiába gondolok azokra a mondásokra, hogy "a pénz csak annyira fontos, amennyire hagyod, hogy az legyen", vagy hogy " a pénz nem boldogít", baromira bosszant, hogy július óta ami fix pénz havonta az az én kevés fizetésem.
És különben is!
A számmisztika szerint Kopatnak ez az év elvileg fantasztikus, mert csupa nyereség éri, előrébb lép a ranglétrán, stb ... Basszus! Kurva szar ez az év, és akkor még finoman fejeztem ki magam. Mindegy! Nem gondolok bele, mert csak ideges leszek a tehetetlenségtől, pontosabban az ő tehetetlenségétől.

Reggel az utcán valahogy mintha több ember lett volna az átlagosnál. Mindenki nyüzsgött, olyan, mintha ebben a rendszerben mindenki feltöltött elem lenne, én meg lassan kezdenék lemerülni. Huhh, elég mátrixosra sikeredett ez a hasonlat :))

Kellene valami, ami feldobja a napomat. Tegnap jól lefoglalt a kutatás Bosch után. Ma mit kutassak? :)
Azt hiszem már tudom is! Van egy kastély valahol. Nagyon tetszik. Neuschwanstein a neve - azt hiszem. Viszont fogalmam nincs, hogy hol van. Utána nézek.
Van egy 1000 darabos kirakónk, amit a napokban kezdtünk el kirakni, és ez a kastély van rajta. Kb ilyen, mint ami ezen a képen van, csak más szögből mutatja a kastélyt. A felső része már kész van, csak az erdő van vissza, viszont azzal el fogunk tökölni egy ideig, az biztos :)

Reszkess internet! Működök!
A tar.hu-ra valószínű azért nem tudtam feltölteni a képeket, mert betelt a tárhely, úgyhogy most az ultrawebbel próbálkozok, ezúttal sikeresen - ez is csoda! :)

A második kép teljes környezetben itt .
A harmadik kép teljes környezetben itt .

Végre megtaláltam azt a festőt, akit kerestem!
A neve: Hyeronimus Bosch.
És van egy oldal, ahol az összes művét meg lehet nézni. Szép sorjában mentem le a képeket:)
Felteszem ide a kedvenceimet, ha kész vagyok.

Eszembe jutottak az álmaim.

1) Egy nagyobb társasággal voltam kirándulni, vagy nyaralni. Olyan helyen voltunk, ahol zöld dombok voltak, és játszótér. A játszótér környékén pihentünk le.
Hirtelen az ösztöneim azt súgták, hogy el kell indulnom a dombok felé. Rohanni kezdtem. Ott volt az a férfi, akti álmomban szerettem, és akit már régóta nem láttam (eltiltottak tőle?). Átöleltük egymást. Amikor hozzáértem, teljesen beindultam, sugározta magából az ösztönös párosodni akarás vágyát.
Aztán elkezdtek minket üldözni, kétoldalról bekerítettek, mögöttünk pedig csak a szakadék volt.
Valamit elkezdtem kántálni, és leugrottunk. De nem zuhantunk, hanem szépen leereszkedtünk, és nem esett bajunk.

2) Vidámparkban voltam barátokkal. Volt egy kísértetkastély-féle, amiről azt mondták, hogy nagyon félelmetes. Egyik barátnőmet rávettem, hogy jöjjön be velem.
Az ajtó mögött egy bolt volt, és a feladat az volt, hogy a lehető legrövidebb időn belül tegyük a kosárba azokat az élelmiszereket, amik fel voltak írva a papírra.
Azt hiszem a tejes pultnál jött velem szembe egy férfi, és mind a ketten ugyanazt a terméket szemeltük ki. El akarta előlem venni, viaskodni kezdtünk, aztán inkább kihasználva női mivoltamat, domborítani kezdtem neki, aminek a vége az lett, hogy ott smároltunk, félig eldölve a tejespolcon, félig levetkőzve. Aztán jött egy rendőr, aki igazoltatni akart minket, de nálam nem voltak papírok. Elfutottam. (Még mindig a bolton belül voltam). A rendőr jött utánam, és meg akart bilincselni. Véletlenül viszont átléptem azt a pontot, ami a "játék" végét jelzi, és ki akartak zárni. De mégsem tették, sőt, még meg is nyertem a játékot, pedig elvileg nem szedtem össze az összes élelmiszert.

3) Menekültünk valahonnan, felégették a táborhelyünket. Egy kisgyereket cipeltem magammal, nem az enyém volt. Bőrruhákba voltunk öltözve (amolyan indián stílusú ruhákba), az egész tájkép beleillett egy indián filmbe, ajhol mi voltunk az üldözött rézbőrűek. Egy nyaklánc volt a nyakamban, tollak és csontok díszítették.

Kész agymenés, amiket álmodok ...

Most látom csak ... átlépte a számláló a bűvös 1000-t. Ki volt az ezredik olvasóm? :)

A hétvégén kb 20E Ft-ot költöttem el. Kicseréltük a gázpalackot, bevásároltunk az Intersparban 8000-ért, vettem pulcsit, könyvet, porszívót a vásárban 3000-ért, hosszabítót, hogy végre tudjam használni a gépet otthon, meg kis apróságokat.
Ennyit ér a pénz.
Kifizettük a tulajt, tök rendes volt, mondta, hogy ha bármi gond van, szóljunk neki nyugodtan.
Azt nem értem, hogy ő a barátnőjével miért lakik egy sokkal kisebb lakásban, és miért a nagyobbat adják ki, ahelyett, hogy a nagyobban ők laknának. Na mindegy, ez az ő dolguk.

Álmos vagyok, fáj a fejem már 2. napja, aludni akarok, szeretkezni akarok, enni akarok, világgá akarok menni .... de amúgy jól érzem magam :)

Arra jöttem rá, hogy a hétvégék alatt jobban elfáradok, mint hétköznap. Szombaton délelőt bevásárlás, délután takarítás, mosás, vasárnap jobb esetben pihi van, de van amikor lemegyünk a vásárba - mint most is - és mire hazaérünk 1 óra, utána kaját csinálunk, eszünk, mosogatás, és máris elment a délután, kezd sötétedni.
Azt hiszem a hideg mellett azt utálom még nagyon a télben, hogy hamar sötétedik. Én meg olyan vagyok, mint a csibék, sötétedéskor mennék aludni:)

Tegnap este ismét gyomorideg.
Kopat szokásához híven mondta, hogy fél hat körül otthon lesz. Fél hétkor még mindig nem volt sehol, a telefon ki volt kapcsolva.
Baromi ideges lettem, arra gondoltam, hogy megint az történt, ami múlthét pénteken, hogy egyszerűen van valahol, és nem tud magáról.
Elindultam, hátha megtalálom valahol. Vannak "kedvenc helyei". Megnéztem az alagút fölött, onnét egy bazi nagy emelkedőn felmentem a Tettyére, a feszülethez, ahol multkor volt állítólag. De nem volt sehol. Én viszont nagyon elfáradtam, de legalább az idegességet levezettem azzal, hogy a fizikai tűrőképességem határát súroltam. Aztán hazamentem, lefürödtem, hajat mostam, és bebújtam az ágyba. Ahhoz képest, hogy ideges voltam, egész hamar elaludtam. Valahol belül éreztem, hogy nincs baj, és tartotta bennem a lelket egyik kedves ismerősöm szavai, miszerint nem szabad félni, mert a félelem megöli az embert.
Kopat fél 9-re ért haza, elmondta, hogy az utcán összefutott az ügyvédjével, és vele beszélgetett egészen eddig. Bocsánatot kért, amiért nem szólt, de nem tudott szólni.
Én meg szép lassan megnyugodtam.

Köszönet Dr. B. K.-nak. Bár én személyesen nem ismerem őt, csak az alapján, amit Kopat mondott róla. Pécs egyik legjobb ügyvédje. Ő védte kedvesemet akkor, amikor volt a Print Copy-s botrány.

A történet röviden:
A Print Copy cég pécsi kirendeltségénéll dolgozott Kopat, volt egy munkatársnője, Sz. , akinek igencsak közeli kapcsolata volt a belvárosi iroda főnökével, H. S-sel.
Mivel az iroda a jogi és közgáz egyetem mellett van, ezért a diákok rendszeresen jártak oda jegyzeteket másolni, mivel olcsóbban lemásolták ott, mint az egyetemen. A dologhoz hozzá kell tenni, hogy nem csak jegyzeteket másoltattak, hanem tankönyveket is, amik szerzői jogvédelem alatt állnak, tehát még részleteket sem lenne szabad másolni, nemhogy az egész könyvet.

Annyiszor másoltattak, hogy az irodának már volt egy "mintapéldánya" jó néhány könyvből, és elég volt, ha a diák bejött, megmondta, hogy pl a Jogi alapismeretek I. kell neki, és anélkül, hogy hozta volna a könyvet, másnapra olcsóbban megkapta a bolti áránál, fénymásolva.

Aztán 2000-ben valaki feljelentette a céget (lehet hogy 1999-ben, pontosan nem tudom). Rendőrök mentek, házkutatást tartottak, és megtalálták a mintapéldányokat. Kopat szerencsétlensége pedig az volt, hogy egy rendőr is másoltatott ott, és a rendőr igazolta, hogy igen, Kopat csinálta ezt meg neki.
Kopatnak viszont munkaköri kötelessége volt elvégezni ezeket a feladatokat, hiszen ha nem csinálja meg, akkor kirúgták volna.

2-3 éven keresztül ment a pereskedés, negyedévente bíróságra kellett járni, ráadásul Kopat (aki csak szerencsétlen áldozat volt) volt megjelölve bűnösként.
De mivel neki semmi anyagi haszna nem származott ebből, ezért nagy nehezen tisztára mosta magát. Jah! Azt elfelejtettem írni, hogy a cég mindent tagadott, és azt akarták, hogy párom egyedül vigye el a balhét.

Sz. a bíróság előtt nevetségessé tette magát a hazugságaival, egyik tárgyalás alkalmával a bírónő 3x hívta fel Sz. figyelmét arra, hogy hamis tanuzásért bizony 2-3 év szabadságvesztés is járhat.

Mindenesetre a Print Copy jól kibaszhatott volna Kopattal, ha nincs neki ilyen jó ügyvéde.
A történet vége: a P.C.-t 2 milliós pénzbírságra ítélték, egy évig zárva volt a Rákóczi úti iroda, Sz.-t kirúgták (legutóbb egy újságos bódéban látták dolgozni). Az ügyvéd pedig kb 400E Ft-ot nyert az ügyön.

A folytatás: az ügyvéd kártérítési pert fog benyújtani a P.C. felé, mivel Kopat grafikus, és úm. "művészi pályája" van, ezért hitelrontás címen fog futni az egész huza-vona, ki tudja még hány éven keresztül. Az ügyvéd ezért nem kér ügyvédi díjat, vagy ha igen, azt összehozzuk valahogy és kifizetjük, de azt mondta, hogy ő annyival többet fog igényelni, hogy abból az ő költsége is megtérüljön.

Ennyit ér a civilizáció ...

Végre beindították a fűtést a munkahelyemen.
Ráadásul még a nap is kisütött :)
Jól érzem magam.

Kopatom tegnap volt agyturkásznál. Elmondása szerint kb. másfél órát beszélgettek. Mesélt arról, hogy koraszülött volt, hogy 2 hónapig volt inkubátorban, az iskoláiról, a művészi hajlamáról, egyszóval szinte mindenről. A nő jegyzetelt, és azt mondta neki, hogy pénteken menjen vissza, addigra átdolgozza azt amiket leírt, és többet tud mondani.
Arról, hogy miért esik ki néha 1-1 óra, azt mondta, hogy vagy azért, mert a két agyfélteke egyforma intenzítással működik (mivel jobb kezes, ezért a bal fele erősebb, de a művészi dolgok meg a másik oldalon vannak) vagy azért, mert nem hagy utat engedni ennek a kreatív tulajdonságának.
Amikor rajzol, vagy olyat csinál, amit szeret, akkor megszűnik számára az idő, és nem érzékeli, hogy 5 perc telt-e el, vagy 10 óra.

Mindenesetre remélem, hogy nincs komolyabb baja, és remélem, hogy többet ilyen nem fog előfordulni, hogy eltűnik, és 6 órán keresztül emészt az ideg, hogy vajon hol van és nincs-e baja.

Baromi gazdagnak érzem magam, csak az a baj, hogy alíg merek hozzányúlni ahhoz, a pénzhez, ami van. Kaptam fizut, volt még félretéve pár ezer Ft, megkaptam a munkanélkülit is, ami több lett, mint amennyit vártam, ergo: kb van 80E Ft-om. Kopat is kap még fizut, és kap még munkanélkülit is. Jó lenne, ha minden hónapban összejönne ennyi. És jó lenne, ha ebből nem kellene albit fizetni, gyógyszer kiváltani, a biztosításomat befizetni, stb ...
De most nem panaszkodok.

Főnököm negyed 11-ig volt ma bent reggel, és internetezett. Szerencsére ő csak vicclapokat olvasgat, a fia az aki a pornó oldalakat látogatja rendszeresen.

Ma is esik az eső. Ráadásul reggel Kopat az asztalon felejtette a kulcsát, én meg papucsban rohantam utána. Jól átázott a zoknim. A munkahelyemre mire beértem átázott a cipőm. Ha most nem fogok megfázni, akkor a telet megúszom meghülés nélkül!

Jó dolog az eső, de csak akkor, ha az ember otthon van a meleg lakásban, egy puha ágyikóban, mellette pedig egy nagy bögre tea gőzölög.
De jelen pillanatban nem vagyok otthon, nincs meleg teám, és hideg van az irodában, úgyhogy most utálom az ilyen időt!

Kopat tegnap nem volt dokinál. Ma megy. Remélem ezt nem úgy intézi, mint a többi ügyeit.

Az ágy rugózásának köszönhetően éjszaka mindig felébredtem, amikor Kopat "gyengéden" megfordult, vagy épp a paplanjával bírkózott, mert az összegabalyodott.
Ezt leszámítva nagyon jót aludtam, és tudtam volna még aludni, ha az a hülye óra nem csörög.

Nagyon hidegek a reggelek, általában az utcai hőmérők 6-8 fokot mutatnak. Ez 20 fokkal elmarad attól a hőmérséklettől, melyben még jól érzem magam. És még csak ősz van. Mi lesz télen? Be fog fagyni mindenem.

Végre kisütött a nap. Kicsit aggódok, kicsit ideges vagyok.Főnököm azt mondta, kapok ma fizut. Csak az a baj, hogy azt mind oda kell adni az albira (1 havi díj+kaució) Szóval 50E Ft sutty, elszáll. Remélem Kopat is ma kap fizut. Tizedike körül mondjuk jön még pénz a munkanélkülitől, mindkettőnknek, kb az is 50 összesen. Nem lesz gond.
Pozitív életszemlélet! Muszáj bizakodnom, különben elveszünk.

A péntek este kész rémálom volt.
Kopat azt ígérte, hogy időben hazaér. Ennek ellenére éjfélkor még mindig nem volt otthon. A telefonja napközben lemerült, pont, amikor beszéltem vele. Kész ideg voltam, hogy hol lehet, nem-e esett baja.
Eljutottam arra a pontra, hogy az sem érdekelt, hogy megcsalt-e, hogy piált-e, csak jöjjön már haza és tudjam, hogy nem esett semmi baja.
Könyörögtem, imádkoztam. Próbáltam telepatikusan kapcsolatba lépni vele 11 óra körül. Egy szemöldököt és sziklákat láttam magam előtt. Aztán azért könyörögtem, hogy végre kapjak valami életjelet róla/tőle. A konyhában voltam, az ablak nyitva volt. Hirtelen egy gyönyörű szürke-fehér macska ugrott fel az ablakba és bámult rám, miközben annyira megijedtem, hogy majdnem összepisiltam magam. A macska is megijedhetett picit tőlem. Eltűnt az ablakból. Mikor kinéztem, pár méterrel arrébb állt és bámult.
Csak egy picit gondolkoztam, fogtam a kabátom és kimentem az utcára. De a macska akkor már nem volt sehol.
Kb fél órával később Kopat hazaért, bőgve, mint egy gyerek.
Azt mondta, hogy 5 körül elindult hazafelé. Gondolkozott, hogyan tudja visszafizetni az adósságát, mi hogyan lesz, stb ...
Aztán kiesett minden. Nem ivott napközben semmit, mivel egész nap céges autóval furikázott.
A Tettyén, a feszületnél tért magához, kb 11 körül. (Megjegyzem, baromi sok szikla van ott)

Először kételkedtem. De mivel ismerem őt, tudom hogy nem hazudott. Régebben csinált hülyeségeket, de egy jó ideje már azon van, hogy egyenesbe hozza az életét, viszont olyan, mintha a természet ezt nem akarná.
Amikor volt az az ékszerboltos balhéja, akkor is kiesett neki minden. Akkor a rendőrségen "tért" magához.
Kedden elmegy egy pszichiáterhez, remélem én is el tudom kísérni.

Sokat gondolkoztam.
Azt hiszem én is hibás vagyok abban, hogy idáig fajultak a dolgok. Hiszen ahelyett, hogy egy nyugodt, békés, szeretettel teli háttért biztosítottam volna neki, én is cseszegettem, hogy miért nem intézi már az ügyeit, miért nem hoz már haza pénzt, stb ...
Változtatni fogok ezen. Nagyon szeretem őt, és rajta kívül akárhogy nézzük nincs senkim. (oké, barátok vannak, de ők nem tudják azt adni, mint Kopat)

A hétvége amúgy nagyon kellemes volt. A szexuális életünk nagyon is rendbe jött, talán amiatt, hogy az új helyen felszabadultabbak vagyunk, talán amiatt, hogy a szervezetemet nem mérgezem a fogamzásgátlóval. Egyetlen hátrány, hogy gumit kell használni, amit egyikünk sem szeret, de inkább az, mint egy nemkívánatos terhesség. Erre nagyon ügyeltem eddig is, és most is.

Sikerült mindent elpakolni, mostmár otthonunk van, nem lakásunk. Csak ne kelljen keresni semmit, mert valahogy minden elbújt előlünk, és órákba telik, míg előkerül egy-egy kisebb tárgy.

Ezt nem kell magyarázni ...

Hadd gratuláljak magamnak, amiért ilyen ügyesen felszereltem ezt a kis órát ide balra :))

Tegnap este ismét egyedül voltam ... unom, hogy mindig ezt kell írnom ...
Talán minden rendben lesz. Nagyon remélem. Néha elveszítek minden kapcsolatot a külvilággal. Ilyenkor csak egy nagy üresség van bennem, és úgy érzem, senki nem jelent nekem semmit. Tudom, hogy fontos vagyok 1-2 embernek, de ilyenkor olyan, mintha ők nem léteznének. Egyszerűen nem érzek senki iránt semmit. Csak az űrt, ami magával akar ragadni.
Nem értem, hogy miért viselem ilyen nehezen az egyedüllétet. Régebben szerettem egyedül lenni, most rettegek a magánytól.

A második este veszekedéssel telt ...

"Nem vagy egyedül kis Mukk ..."

Hmm.. a második estét az új helyen egyedül fogom tölteni :(
Kopat apja megint telefonált és hazarendelte a fiát "megbeszélni" dolgokat. Nem tudom, hogy miért nem várhatott volna ez hétvégéig, ahogy meg volt beszélve. Úgyhogy a konyha berendezése és a maradék cuccok kipakolása rám hárul.
Most nagyon gyűlölöm a szüleit. Remélem összevesznek annyira, hogy a büdös életbe nem hallok róluk többet.

Az első éjszaka az új helyen egész jó volt.
Tegnap este visszaadtuk a kulcsokat a régi főbérlőnek. A Mila megint kevert. Elhatározta, hogy majd ő fog odaköltözni a mi helyünkre, így a Judit (ismerősünk) olcsóbban ki tudja bérelni a Mila volt szobáját, ami kisebb. Aztán amikor este itt volt a Judit, akkor állítólag a Mila bejelentette, hogy mégsem akarja kivenni a szobát, mert nincs annyi pénze. Szerencsére ez már minket egyáltalán nem érint. A Mila a múlté! :))

A vacsi pizza volt, mivel azt sem tudtuk, hogy mi hol van. A ruhákat és a könyvek egy részét kipakoltuk, ma a konyha lesz soros. Kell szereznünk valahonnan hosszabítót, meg elosztót, mert kevés a konnektor, és a sz. gépnek legalább 3 kell.

Jah! Az ágy tök jól rugózik :)) Bár most önfeledten nem fogunk belefeledkezni a rugózásba. Legközelebb majd csak november vége felé lehet "ereszd el a hajam". Nem szeretjük a "kesztyűs" módszert, de most meg kell várni, amíg a gyógyszer kiürül a szervezetemből.

Azt mondják, hogy ha az ember új helyen alszik, és megszámolja a szoba sarkait, akkor amit álmodik valóra fog válni. Nálam ez sokadszorra sem vált be. Általában ilyenkor nem emlékszem az álmaimra. Most is csak annyi dereng, hogy a szomszédok kérdezősködtek, hogy kik vagyunk, és mit csinálunk ott. Igaz, erre elég nagy esély van, de nem vagyok egy nagyon barátkozós, szomszédolós típus, úgyhogy belőlem nem szednek ki túl sok mindent :))

Elkezdtem Lutrizni. Már 30 Ft-ot nyertem rajta :))