Nap nap után, álmos reggelek, színesen színtelen álomvilág, ami valóságnak láttatja magát. Morajló tömeg, nehéz elhinni, hogy minden egyes embernek van lelke, olyan egyformák, és kiszámítható a reakciójuk bizonyos dolgokra. A reggel illatai: friss péksütemény, a kórházból kiáradó aznapi ebéd előkészületeinek szaga, szmog és "napfény illat". Hangok: autók fékcsikorgása, nők társalgása az aznapi programjukról, mentőautósziréna, 1-2 gépjárműből kiszűrődő hangos zene ... olyan megszokott dolgok, melyeket úgy élünk át, hogy már nem is figyelünk rájuk.

Megszámoltam tegnap a szúnyogcsípéseimet: 40 darab. Ma reggelre bővült 45-re. Amit furcsállok: nem hallom zümmögni őket. Az új légycsapóval szívesen levadásznám őket, de ezek valami sugárfertőzött szúnyogok lehetnek, láthatatlanok, hangtalanok. A szúnyogírtós füstölőnek a szagát nem szeretik - de azt én sem.

A mai reggel már nyugodtabban kezdődött, minden megy a maga megszokott kerékvágásában. Remélem Kopat elintézi, hogy végre tudjon levenni a számlájáról pénzt!!