Újra Garfield feeling: már megint hétfő ...
Amúgy a hétvége egész jó volt, bár nem csináltunk semmi különöst, és menni sem mentünk sehova. Vasárnap kicsit nyűgös voltam a szokásos havi női dolog miatt. Nem tudom menniyre normális az, hogy a hasam helyett a derekam fáj. De annyia, hogy alíg bírok mozogni. Kopat megmasszírozta picit (közben azt hittem magam alá csinálok), jó volt, csak utána annyira tudtam mozogni, mint egy rongybaba, neki kellett arrébb gurítania az ágyon, hogy ő is elférjen mellettem. Na jó, egy lapáttal még én is ráraktam :))

Szombaton voltunk abban a 2 kis turiban, amik nemrég nyíltak az utcánkban. Vettünk fürdőrucit, fürdő alsót, Kopatnak egy Burgerking-es pólót, meg nekem egy felsőrészt. Mindezeket kb 2100 Ft-ért. És persze emellé még jött az az élvezet, amit az okoz, ahogy beletúrunk egy hatalmas kupac ruhába, és próbáljuk kihúzni a legalsó ruhadarabot, minek hatására borulni akar minden, ami felette van :))

Mila a "veszekedés" óta alíg akar nekem köszönni, és szóbaállni sem nagyon akar - na nem mintha ez akkora baj lenne, sőt! :) Kopatnak rendesen köszön, nekem meg a sziát úgy mondta ki, mintha a fogát húznák :))

Tegnap este szokásomhoz híven megnéztem a Milleniumot. A megszokottól eltért ez a rész. 4 öregember ül egy asztalnál a kávézóban, beszélgetnek. Aztán egyszercsak feltárul az igazi arcuk: ördögök. Arról beszélgettek, hogy melyikük hogyan tette tönkre 1-1 ember életét. Elgondolkodtató volt a végén, mikor Frank az egyiknek így szólt: "maga nagyon magányos lehet".