Félelem:

Valódi vagy képzelt veszélyhelyzet szubjektív átélése, amelynek negatív jellege abból adódik, hogy az ilyen helyzetből való menekülés bizonytalan. Elsődleges érzelem (emóció), amit mindig valamilyen közvetlen ok vált ki, s a veszély megszűnésével elmúlik vagy feloldható, míg a szorongás oka közvetett és távoli, évekig fennmaradhat és személyiségjeggyé válhat. A fóbia viszont irracionális rögeszme és erős félelem meghatározott tárgyaktól vagy helyzetektől.
A félelem jelentősége abban van, hogy a veszély elkerülésére késztet, mozgósítja a szerv. erőtartalékait, meggyorsítja a védekezést, fokozhatja a koncentrációt. A felkészülést jelző fiziológiai kísérőreakciói: adrenalinfelszabadulás, szaporább pulzus, légzés, vérnyomás-emelkedés. J. B. Watson és R. Rayner (1920) mutatott rá a tanulás (kondicionálás) lehetséges szerepére a fóbiák (pl. állatoktól, utazástól) kialakulásában.
A félelem fajtái, kiváltó okait és fejlődési szempontjait figyelembe véve:
- konkrét (természetes) félelmek ( fájdalomtól, szeparációs félelem – az elszigeteltségtől, az anya hiánya miatt),
-szimbolikus félelmek (sötétségtől, fantomoktól, rablóktól, boszorkánytól, haláltól
– „minden félelem mértani helyé”-től [Mannoni]), félelem a term.-felettitől (hiedelmek)
- félelelm a büntetéstől és a kudarctól. A büntetéstől való féelem az egyik legerősebb eszköz a szülő és a nevelő kezében, ha szeretetteljes kapcsolatban alkalmazzák, s a gyerek nem a konkrét fájdalomtól (veréstől) retteg.

További linkek a félelem meghatározására:

- Szepes Mária
- Ranschburg Jenő