2007. december 31.
Napok óta nem tudok aludni rendesen. Éjszakánként felébredek és az elalvás is órákba telik. Félálom-szerű állapotban forgolódok, mindaddig, amíg a nyugtató hatására álomba nem ájulok. Nem tudom az okát. Az életem mostani szakasza mondható talán a legnyugodtabbnak.
A munkahelyen viszonylag minden jól megy, minden rendben van. A magánéletem is zökkenő mentes, bár kisebb bosszuságok azért vannak, de ezek jelentéktelenek. Nem tudom az okát ... tényleg nem!
De elég fáradt vagyok már ahhoz, hogy a filozófia olyan mélységeibe tekintsek, amelyek úgy tűnik csak ilyen állapotban akarnak megmutatkozni.
Nem nagy dolgok ... csak az életem történései. Az okok, és okozatok - szokás szerint. Biztos sokan voltak, akik elgondolkoztak már azon, mi a valóság, és mi nem az. Biztos voltak nagy tudósok és filozófusok, akik ezt meg is határozták. Én tegnap éjszaka találtam rá egy definíciót.
A valóság az, amit az emberek többsége az érzékszervein keresztül közel azonosnak érzékel.
Egyik ismerősöm mondta, hogy egy nőt verbálisan kell kielégíteni ahhoz, hogy igazán meg lehessen hódítani. Elszomorító, hogy milyen régen voltam verbálisan kielégíte férfi által.
Egy kapcsolatban nyilván egy idő után a párok már nem annyira kommunikatívak egymással. Vagy csak én csinálok valamit rosszul.Nem csinálok nagy ügyet az újévből. Nincsenek fogadalmak, semmi buli, semmi közös program ... ülök a gép előtt és ezeket a rohadt gombokat nyomogatom. Közben azon mosolygok, hogy állítólag szilveszterkor a mosás halált jelent a babonások számára. Ám legyen. Kár, hogy nem vagyok babonás. Mindenesetre a zuhanó repülőgépen jót fogok mulatni :)
Hála A.-nak és az Alexandra könyvutalványának, birtokosa lettem a régóta áhított KÖNYVnek.
"A lélek betegségei - Pszichopatológia"
Valami könnyű, szórakoztató olvasmányt kerestem ... :)
2007. december 27.
Nincs kommentelés.
Azért nincs, mert ha lenne, akaratom ellenére is meg akarnék felelni azoknak, akik olvasnak. Számíta, mit szólnának ahhoz, amit írok, és fontosnak tartanám, hogy a kommentjeik megfeleljenek annak a képnek amit talán ki akarnék alakítani magamról.
Nem ez a cél.
A cél egyszerű: nincs cél. Ez csak egy blog. Annyi szemét között, ami a neten (és főleg sok-sok hitvány blog között) terjed, igazán elfér az én szemetem is. Leírom amit gondolok, akár tetszik egyeseknek, akár nem.
Akinek nagyon (nem)tetszik valami, úgyis megtalálja a módját, hogy a tudtomra adja. Viszont nem látom értelmét olyasmin vitatkozni, amin nem fog változtatni semmi. Elfogadom mások véleményét, álláspontját, talán még sok esetben igazat is adok nekik. De ez nem fog változtatni azon, ahogy én látom a világot, és nem érdekel, ki mit gondol rólam emiatt.
És ha én el tudom fogadni mások véleményét, jogom van hozzá, hogy az én álláspontomat is elfogadják ... még akkor is, ha más emberek máshogy gondolkodnak...
Akinek pedig nem tetszik ... Alt+F4
Azért nincs, mert ha lenne, akaratom ellenére is meg akarnék felelni azoknak, akik olvasnak. Számíta, mit szólnának ahhoz, amit írok, és fontosnak tartanám, hogy a kommentjeik megfeleljenek annak a képnek amit talán ki akarnék alakítani magamról.
Nem ez a cél.
A cél egyszerű: nincs cél. Ez csak egy blog. Annyi szemét között, ami a neten (és főleg sok-sok hitvány blog között) terjed, igazán elfér az én szemetem is. Leírom amit gondolok, akár tetszik egyeseknek, akár nem.
Akinek nagyon (nem)tetszik valami, úgyis megtalálja a módját, hogy a tudtomra adja. Viszont nem látom értelmét olyasmin vitatkozni, amin nem fog változtatni semmi. Elfogadom mások véleményét, álláspontját, talán még sok esetben igazat is adok nekik. De ez nem fog változtatni azon, ahogy én látom a világot, és nem érdekel, ki mit gondol rólam emiatt.
És ha én el tudom fogadni mások véleményét, jogom van hozzá, hogy az én álláspontomat is elfogadják ... még akkor is, ha más emberek máshogy gondolkodnak...
Akinek pedig nem tetszik ... Alt+F4
2007. december 23.
2007. december 21.
Kritika
1) Pécsett az Uránia mozival majdnem szemben van egy gyros-os. Nem tudom mióta létezik, mi csak tegnap fedeztük fel. Bár drágább, mint a másik kettő, szintén belvárosi gyros-os, mivel közel volt a mozihoz, úgy gondoltuk, betérünk. A "rögtön jövök" tábla fogadott bennünket, majd kb. 8 perccel később megjelent egy srác, kezében egy tál készétellel, amit a szemközti étteremből hozott, és ami gondolom a vacsorája, vagy uzsonnája lehetett. Két tortilla tekercset kértünk. Nincs, majd csak januárban lesz. Hmm.. ok, akkor két gyrost kérünk. Sajnos, a gyroshoz nincs kész a hús ...
... és vettem a szemközti boltban egy sajtos pogácsát ...
Vélemény: ehhez mit lehet hozzáfűzni? Oda sem megyünk többet, és bizony másoknak sem fogom ajánlani a helyet. AZ ilyen üzletek szoktak fél év működés után csődbe menni.
2) A gyros-os történet után irány az Uránia mozi: Macskafogó 2.
Amikor napközben másokat kérdeztem arról, hogy milyen, 5-ös skálán 3-as értékelést adtak neki. ... Pedig szerintem sajnos annyit sem érdemel ...
Egy második résznél a néző mindig az elsőhöz viszonyít, éppen ezért arra kellene törekedni, hogy még többet hozzanak ki a történetből, legyen benne valami plusz, ami az elsőben nem volt, és amiért a második jobb - vagy legalább olyan jó - lesz, mint az első rész. Csúfos kudarcot vallott ez a törekvés (ha egyátalán volt) a Macskafogó 2 - nél.
A történet maga túlságosan 21. századi. Megidézzük a sötét erőket, lassan minden 4. tv sorozat erről szól - de ez majd egy külön kritika lesz.
A szereplők változtak, néhol nagyon jól érzékeltetve az idő múlását. A patkányok, akik az első részben számomra meghatározó karakterek voltak, mostanra szánalmassá váltak.
Persze voltak benne poénok - azonban a legtöbbje kicsit eröltetettnek tűnt. A lopott motívumok pedig nem hogy megmosolyogtattak volna, hanem felbosszantottak. Na nehogy már a Gyűrűk Ura szem-motívumát akarjuk hozzámérni a pokolbeli macska szeméhez ...
Kb 20 perc után elaludtam pár percre ... sosem aludtam még el moziban és most sem azért történt ez, mert annyira álmos voltam. A végét pedig egyszerűen untam.
Összegezve: azt hiszem jobb lett volna, ha ezt a Macskafogó 2-t inkább el sem készítik. Óriásit buktak a szememben, és nincs az a pénz, amiért még egyszer végignézném. Ha egyetlen szót akarnék használni: szánalmas.
Bár kétlem, hogy az én véleményem sokat számít, de remélem valamilyen úton-módon eljut azokhoz a fülekhez/szemekhez, akiknek szánom ...
3) Mindezek után már csak hab volt a tortán, mikor - nem adva fel a reményt, hogy legalább egy jó gyrost ehetünk - kedvenc helyünkre mentünk. Két gyrost kértünk, az egyiket hagymával, csípősen, a másikat csak csípősen, hagyma nélkül. (Ez utóbbit én kértem). Már csak nevetni tudtam, amikor először a hagymás csípőset kaptam, másodszorra pedig a hagyma nélkülit, csípős szósz nélkül ....
A mesének itt vége ...
... és vettem a szemközti boltban egy sajtos pogácsát ...
Vélemény: ehhez mit lehet hozzáfűzni? Oda sem megyünk többet, és bizony másoknak sem fogom ajánlani a helyet. AZ ilyen üzletek szoktak fél év működés után csődbe menni.
2) A gyros-os történet után irány az Uránia mozi: Macskafogó 2.
Amikor napközben másokat kérdeztem arról, hogy milyen, 5-ös skálán 3-as értékelést adtak neki. ... Pedig szerintem sajnos annyit sem érdemel ...
Egy második résznél a néző mindig az elsőhöz viszonyít, éppen ezért arra kellene törekedni, hogy még többet hozzanak ki a történetből, legyen benne valami plusz, ami az elsőben nem volt, és amiért a második jobb - vagy legalább olyan jó - lesz, mint az első rész. Csúfos kudarcot vallott ez a törekvés (ha egyátalán volt) a Macskafogó 2 - nél.
A történet maga túlságosan 21. századi. Megidézzük a sötét erőket, lassan minden 4. tv sorozat erről szól - de ez majd egy külön kritika lesz.
A szereplők változtak, néhol nagyon jól érzékeltetve az idő múlását. A patkányok, akik az első részben számomra meghatározó karakterek voltak, mostanra szánalmassá váltak.
Persze voltak benne poénok - azonban a legtöbbje kicsit eröltetettnek tűnt. A lopott motívumok pedig nem hogy megmosolyogtattak volna, hanem felbosszantottak. Na nehogy már a Gyűrűk Ura szem-motívumát akarjuk hozzámérni a pokolbeli macska szeméhez ...
Kb 20 perc után elaludtam pár percre ... sosem aludtam még el moziban és most sem azért történt ez, mert annyira álmos voltam. A végét pedig egyszerűen untam.
Összegezve: azt hiszem jobb lett volna, ha ezt a Macskafogó 2-t inkább el sem készítik. Óriásit buktak a szememben, és nincs az a pénz, amiért még egyszer végignézném. Ha egyetlen szót akarnék használni: szánalmas.
Bár kétlem, hogy az én véleményem sokat számít, de remélem valamilyen úton-módon eljut azokhoz a fülekhez/szemekhez, akiknek szánom ...
3) Mindezek után már csak hab volt a tortán, mikor - nem adva fel a reményt, hogy legalább egy jó gyrost ehetünk - kedvenc helyünkre mentünk. Két gyrost kértünk, az egyiket hagymával, csípősen, a másikat csak csípősen, hagyma nélkül. (Ez utóbbit én kértem). Már csak nevetni tudtam, amikor először a hagymás csípőset kaptam, másodszorra pedig a hagyma nélkülit, csípős szósz nélkül ....
A mesének itt vége ...
2007. december 19.
Január 14-én megyek Erfurtba (Németo.), és 22-én jövök haza onnét. Egyedül leszek külföldön és egyedül fogok repülőn utazni. Mi több, egyedül fogok lakni egy szállodai szobában ... sosem voltam még egyedül az ország határain kívül. Egyszerre van bennem félsz és gyermeki izgalom. Kár, hogy nincs laptopom. Marad a füzet és a ceruza, majd utólag gépre viszem a történéseket :)
2007. december 14.
Tessék megjegyezni egy dátumot ... 2012. december 22. Vagy minden bukik, vagy a káoszból rend lesz. Vagy nem lesz semmi :D
- - - - - - -
Karácsony ...
Az állítólagos szeretet ünnepe. Ilyenkor megsajnáljuk az árvákat, a beteg gyerekeket, az éhezőket, a hajléktalanokat és mindenkit, aki a társadalmi átlagtól láthatóan eltér. Végig sétálva az utcán 5 lélegzetvételenként belebotlunk egy gyűjtögető életmódnál leragadt egyletbe, akik vagy a leukémiás gyerekeknek kérnek támogatást, vagy egyéb olyan (ál?)alapítványoknak, aminek a visszautasítása azzal jár, hogy bűntudatot próbál ébreszteni az emberben, amiért nem segített.
Elgondolkodtató, hogy vajon tényleg alapítványi számlaszámra megy-e az a pénz, amit valaki pár képeslapra költ, vagy azért olyan irreálisan magas az áruk, mert akik kereskednek az emberi lelkekkel, azok hasznot húznak ebből.
Továbbá elgondolkodtató az is, hogy miért kisebbségi tagok gyűjtik össze ilyentájt a pénzt erre.
Nem vagyok rasszista. De az ember színe fehér. //Megjegyzés: szólásszabadság van ... elméletileg! .. de akkor miért nem cigányozhatok le bárkit, aki rendelkezik mindazon tulajdonságokkal, melyek ennek a kasztnak a jellemzői? - függetlenül attól, hogy a bőre színe világos vagy sötét, mert meg kell hagyni, fehérben is van olyan, amelyik közéjük tartozik.//
Visszatérve az eredeti gondolatmenethez. Miért csak ilyenkor jut eszükbe az embereknek, hogy jótékonykodjanak? Miért élvez a karácsony ilyen kitüntetett figyelmet? Miért súlykolják bele az emberekbe, hogy ilyenkor lehetőségük szerint segíteni KELL másokon?
És pár kérdés, ami talán kegyetlennek tűnik, de ez vagyok én..:
- miért nincs születés szabályozás?
- miért hagyják életben a súlyosan sérült gyerekeket?
- miért nem gondoskodnak a szülők maguk az ivadékaikról, ahelyett, hogy mások segítségére támaszkodnának?
- miért nem mennek el évközben munkát keresni a hajléktalanok, hogy télen ne fagyjanak halálra?
És végül:
- miért nem gondolkodnak az emberek???
Elnézést ha valakinek megsértettem volna az érzéseit ezen írásommal. Csak a szólásszabadságom teljes jogával éltem és a saját, egyéni véleményemet közöltem.
- - - - - - -
Karácsony ...
Az állítólagos szeretet ünnepe. Ilyenkor megsajnáljuk az árvákat, a beteg gyerekeket, az éhezőket, a hajléktalanokat és mindenkit, aki a társadalmi átlagtól láthatóan eltér. Végig sétálva az utcán 5 lélegzetvételenként belebotlunk egy gyűjtögető életmódnál leragadt egyletbe, akik vagy a leukémiás gyerekeknek kérnek támogatást, vagy egyéb olyan (ál?)alapítványoknak, aminek a visszautasítása azzal jár, hogy bűntudatot próbál ébreszteni az emberben, amiért nem segített.
Elgondolkodtató, hogy vajon tényleg alapítványi számlaszámra megy-e az a pénz, amit valaki pár képeslapra költ, vagy azért olyan irreálisan magas az áruk, mert akik kereskednek az emberi lelkekkel, azok hasznot húznak ebből.
Továbbá elgondolkodtató az is, hogy miért kisebbségi tagok gyűjtik össze ilyentájt a pénzt erre.
Nem vagyok rasszista. De az ember színe fehér. //Megjegyzés: szólásszabadság van ... elméletileg! .. de akkor miért nem cigányozhatok le bárkit, aki rendelkezik mindazon tulajdonságokkal, melyek ennek a kasztnak a jellemzői? - függetlenül attól, hogy a bőre színe világos vagy sötét, mert meg kell hagyni, fehérben is van olyan, amelyik közéjük tartozik.//
Visszatérve az eredeti gondolatmenethez. Miért csak ilyenkor jut eszükbe az embereknek, hogy jótékonykodjanak? Miért élvez a karácsony ilyen kitüntetett figyelmet? Miért súlykolják bele az emberekbe, hogy ilyenkor lehetőségük szerint segíteni KELL másokon?
És pár kérdés, ami talán kegyetlennek tűnik, de ez vagyok én..:
- miért nincs születés szabályozás?
- miért hagyják életben a súlyosan sérült gyerekeket?
- miért nem gondoskodnak a szülők maguk az ivadékaikról, ahelyett, hogy mások segítségére támaszkodnának?
- miért nem mennek el évközben munkát keresni a hajléktalanok, hogy télen ne fagyjanak halálra?
És végül:
- miért nem gondolkodnak az emberek???
Elnézést ha valakinek megsértettem volna az érzéseit ezen írásommal. Csak a szólásszabadságom teljes jogával éltem és a saját, egyéni véleményemet közöltem.
2007. december 11.
2007. december 7.
Általában úgy viselkedek másokkal, ahogy ők viselkednek velem. Olykor kivételt teszek. Vannak elveim és van erkölcsi normám.
Az illető velem anno kedves volt, jól el tudtunk beszélgetni. Voltak kétes ügyei, amiket ferdeszemmel néztem, és amiket csak abból a megvilágításból láttam, amibe ő helyezte a történéseket.
Aztán megismertem a barátnőjét - az egyiket ... és egy teljesen más ember képét festette elém. Egy olyan emberét, aki kihasználja azt a szeretetet, amit iránta éreznek, aki úgy gondolja, hogy jobb valakiben meghagyni a reményt, mint nyílt lapokkal közölni, hogy a kapcsolatukból nem lesz semmi. Akinek az egoja annyira elhomályosítja a látását, hogy saját mártíromságát használja fel, hogy magához szorítson másokat. Na ez már nem fér bele az én normámba.
De mégis.... van-e jogom ítélkezni fölötte? Van-e jogom ahhoz, hogy megítéljem, mennyire helyes vagy helytelen a viselkedése másokkal szemben? És bár nekem különösebb problémám nem volt vele - leszámítva kisebb dolgokat - képtelen vagyok arra, hogy úgy nézzek rá, mint akkor, amikor még nem ismertem a "másik arcát".
Nagyon kiosztottam .... pedig már vagy fél éve nem beszéltünk. Ezt tartottam helyesnek ...
Az illető velem anno kedves volt, jól el tudtunk beszélgetni. Voltak kétes ügyei, amiket ferdeszemmel néztem, és amiket csak abból a megvilágításból láttam, amibe ő helyezte a történéseket.
Aztán megismertem a barátnőjét - az egyiket ... és egy teljesen más ember képét festette elém. Egy olyan emberét, aki kihasználja azt a szeretetet, amit iránta éreznek, aki úgy gondolja, hogy jobb valakiben meghagyni a reményt, mint nyílt lapokkal közölni, hogy a kapcsolatukból nem lesz semmi. Akinek az egoja annyira elhomályosítja a látását, hogy saját mártíromságát használja fel, hogy magához szorítson másokat. Na ez már nem fér bele az én normámba.
De mégis.... van-e jogom ítélkezni fölötte? Van-e jogom ahhoz, hogy megítéljem, mennyire helyes vagy helytelen a viselkedése másokkal szemben? És bár nekem különösebb problémám nem volt vele - leszámítva kisebb dolgokat - képtelen vagyok arra, hogy úgy nézzek rá, mint akkor, amikor még nem ismertem a "másik arcát".
Nagyon kiosztottam .... pedig már vagy fél éve nem beszéltünk. Ezt tartottam helyesnek ...
2007. december 4.
2007. december 3.
A meghasadt valóság láthatóvá vált. Az ok - okozati állapotok nagyjából megegyeznek a várttal.
.. de miért ilyen az emberi természet? ...
- - - - - - - - -
Januárban úgy néz ki, hogy egy hetet Erfurtban fogok tölteni, a cég küld ki, hogy tanuljak :) Azt hiszem ez pár ember szemében szálka ...
... pedig igazából nem tettem ezért semmit. Talán az igazságérzetem nekem is felszólalna, ha a másik oldalon állnék. Azt hiszem igazuk van. De szeretném megragadni a lehetőségeket. Olyan ez mint egy csekély kis kárpótlás a sorstól az eddigiekért ....
.. de miért ilyen az emberi természet? ...
- - - - - - - - -
Januárban úgy néz ki, hogy egy hetet Erfurtban fogok tölteni, a cég küld ki, hogy tanuljak :) Azt hiszem ez pár ember szemében szálka ...
... pedig igazából nem tettem ezért semmit. Talán az igazságérzetem nekem is felszólalna, ha a másik oldalon állnék. Azt hiszem igazuk van. De szeretném megragadni a lehetőségeket. Olyan ez mint egy csekély kis kárpótlás a sorstól az eddigiekért ....
2007. november 12.
Az emberek:
„Nem szépek, csak fel vannak cicomázva;
Nem tiszták, csak meg vannak borotválva;
Nincs műveltségük, csak átcsúsznak a szigorlatokon;
Nem vallásosak, csak járnak a szagos misére;
Nem erényesek, csak gyávák;
Mégcsak nem is bűnösök, csak esendők;
Nem hűségesek, csak szolgalelkűek;
Nem kötelességtudók, csak bambán engedelmesek;
Nem bátrak, csak kötekedők;
Nem elszántak, csak csökönyösek;
Nem önfegyelmezettek, csak bárgyúk;
Nincs önérzetük, csak hiúságuk;
Nem jószívüek, csak érzelgősek;
Nem társaslények, csak csordába valók;
Nincs képzelőtehetségük, csak babonásak;
S igaz szó ki nem jön a szájukon,
Hazudnak egytől egyig, mint a vízfolyás,
Hazug a májuk meg a zuzájuk is.”
Bernard Shaw: Ember és felsőbbrendű ember - Don Juan a pokolban
2007. november 8.
2007. november 6.
Az internet ... otthonról ...
Mégis, mikor a gép elé kerülök, a bőség zavarában nem tudom mit kezdjek vele. Persze azért feltalálom magam. Többek között rengeteg ostoba blogot láttam. Egyik giccsesebb, mint a másik. Vannak egyéni honlapok, amik nagyon stílusosak, a háttérben mégis egy üres fejű, exhibicionista tulajdonost képzelek el.
Ami a blogokat illeti:
Bár elítélem az exhibicionista magatartást - mi több, a véleményemet sem tudom magamban tartani-, elgondolkodtató, hogy egy blog vezetése mennyire magamutogatás?!
Amikor régen megkérdezték, hogy miért írok blogot, azt válaszoltam, hogy mert egyszerűbb, mint X+1 levelet megírni az ismerősöknek arról, hogy mi történt velem.
Mostmár csak kevesen olvassák a soraimat - amit annyira nem is bánok. És ami az okot illeti:
jó dolog leírni valahova azokat a kis dolgokat, amik nap-nap után történnek velem. Sajnos részben én is az elkényelmesedett világ része vagyok, így egyszerűbb nyomogatni a billentyűket, mint tollat ragadni - bár egyesek szerint szépen írok :))
Szeretek gondolatokat ébreszteni másokban, és igyekszem olyan értékeket továbbadni, amik már kihaló félben vannak. Ezek szépen hangzó szavak, de az írásaim csak az esetek kis részében ilyenek, és inkább csak a felszínes hétköznapokról szólnak, olykor-olykor felvetve egy-egy érdekesebb esetet.
Emiatt megpróbálok választóvonalat húzni az eddig írtak, és az ez utáni írások között. Persze ez nem jelenti, hogy nem fogok csip-csup ügyekről beszámolni néha :) Tiszteletben tartva mások magánéletét sajnos nem is mindig tudok olyasmiről írni, amiről szeretnék.
- - - - - - - - - -
A napokban sokszor jut eszembe a volt munkahelyem. Nem tudom ki hogy van ezzel, de nem gondolom, hogy az idő múlása megszépíti az emlékeket. Sőt! Akárhányszor szóba kerül a labor, a klinika, a munka és a volt főnök, jót nem tudok mondani, rosszat viszont annál többet. Mikor eljöttem onnét, megfogadtam magamban, hogy a környezetemet "megismertetem" azzal az emberrel, akinél aljasabbal, gonoszabbal és becstelenebbel még nem találkoztam életemben (igaz, eddig még csak 25 évet éltem, de a tapasztalataim vetekedhetnének sok 40 évesével).
Sokan megmondhatnák, hogy ha nem magánéletről van szó, akkor elég jól bírom a feszültséget. Mégis, nem egyszer előfordult, hogy sírva mentem haza amiatt, mert olyan megaláztatásokat szenvedtem el, amelyek emberi és női mivoltomat sértették. A kiváltó ok általában a hibázás volt. Legtöbbször elírások, ami csoda lett volna, ha nem lett volna, olyan munkakörülmények között, amelyek adottak voltak. Nem mentem fel magamat. Sem akkor nem tettem, sem most nem teszem. Hibáztam. Ennyi. Nincs "de", vagy "azért, mert" ... Az pedig, hogy ki hogyan "bűntet", egyéni dolog, és árulkodik az illető személyiségéről. Lehet, hogy magánemberként a volt főnököm teljesen másmilyen, mint a munkahelyen, ahol azért felelősségteljes pozíciót tölt be, de ettől még a probléma nem oldódik meg attól, hogy teli torokból üvölt, különböző jelzőkkel illet, fenyegetőzik és porig aláz mindenki előtt.
Az emberek mindig elfelejtik keresni az okokat. Csak az okozatot látják... Vagy lehet, hogy nem is elfelejtik keresni, hanem inkább nem akarnak szembesülni az okokkal? Elvégre egyszerűbb siránkozni és mást hibáztatni, mint belátni, hogy a legtöbb dolognak a kiváltói mi magunk vagyunk. A legrosszabb pedig az, mikor ismerjük az okokat, azonban nem tudunk hatással lenni azokra.
Nos a mai "ok-oskodásból" ennyi elég is lesz :)
Mégis, mikor a gép elé kerülök, a bőség zavarában nem tudom mit kezdjek vele. Persze azért feltalálom magam. Többek között rengeteg ostoba blogot láttam. Egyik giccsesebb, mint a másik. Vannak egyéni honlapok, amik nagyon stílusosak, a háttérben mégis egy üres fejű, exhibicionista tulajdonost képzelek el.
Ami a blogokat illeti:
Bár elítélem az exhibicionista magatartást - mi több, a véleményemet sem tudom magamban tartani-, elgondolkodtató, hogy egy blog vezetése mennyire magamutogatás?!
Amikor régen megkérdezték, hogy miért írok blogot, azt válaszoltam, hogy mert egyszerűbb, mint X+1 levelet megírni az ismerősöknek arról, hogy mi történt velem.
Mostmár csak kevesen olvassák a soraimat - amit annyira nem is bánok. És ami az okot illeti:
jó dolog leírni valahova azokat a kis dolgokat, amik nap-nap után történnek velem. Sajnos részben én is az elkényelmesedett világ része vagyok, így egyszerűbb nyomogatni a billentyűket, mint tollat ragadni - bár egyesek szerint szépen írok :))
Szeretek gondolatokat ébreszteni másokban, és igyekszem olyan értékeket továbbadni, amik már kihaló félben vannak. Ezek szépen hangzó szavak, de az írásaim csak az esetek kis részében ilyenek, és inkább csak a felszínes hétköznapokról szólnak, olykor-olykor felvetve egy-egy érdekesebb esetet.
Emiatt megpróbálok választóvonalat húzni az eddig írtak, és az ez utáni írások között. Persze ez nem jelenti, hogy nem fogok csip-csup ügyekről beszámolni néha :) Tiszteletben tartva mások magánéletét sajnos nem is mindig tudok olyasmiről írni, amiről szeretnék.
- - - - - - - - - -
A napokban sokszor jut eszembe a volt munkahelyem. Nem tudom ki hogy van ezzel, de nem gondolom, hogy az idő múlása megszépíti az emlékeket. Sőt! Akárhányszor szóba kerül a labor, a klinika, a munka és a volt főnök, jót nem tudok mondani, rosszat viszont annál többet. Mikor eljöttem onnét, megfogadtam magamban, hogy a környezetemet "megismertetem" azzal az emberrel, akinél aljasabbal, gonoszabbal és becstelenebbel még nem találkoztam életemben (igaz, eddig még csak 25 évet éltem, de a tapasztalataim vetekedhetnének sok 40 évesével).
Sokan megmondhatnák, hogy ha nem magánéletről van szó, akkor elég jól bírom a feszültséget. Mégis, nem egyszer előfordult, hogy sírva mentem haza amiatt, mert olyan megaláztatásokat szenvedtem el, amelyek emberi és női mivoltomat sértették. A kiváltó ok általában a hibázás volt. Legtöbbször elírások, ami csoda lett volna, ha nem lett volna, olyan munkakörülmények között, amelyek adottak voltak. Nem mentem fel magamat. Sem akkor nem tettem, sem most nem teszem. Hibáztam. Ennyi. Nincs "de", vagy "azért, mert" ... Az pedig, hogy ki hogyan "bűntet", egyéni dolog, és árulkodik az illető személyiségéről. Lehet, hogy magánemberként a volt főnököm teljesen másmilyen, mint a munkahelyen, ahol azért felelősségteljes pozíciót tölt be, de ettől még a probléma nem oldódik meg attól, hogy teli torokból üvölt, különböző jelzőkkel illet, fenyegetőzik és porig aláz mindenki előtt.
Az emberek mindig elfelejtik keresni az okokat. Csak az okozatot látják... Vagy lehet, hogy nem is elfelejtik keresni, hanem inkább nem akarnak szembesülni az okokkal? Elvégre egyszerűbb siránkozni és mást hibáztatni, mint belátni, hogy a legtöbb dolognak a kiváltói mi magunk vagyunk. A legrosszabb pedig az, mikor ismerjük az okokat, azonban nem tudunk hatással lenni azokra.
Nos a mai "ok-oskodásból" ennyi elég is lesz :)
2007. október 29.
2007. október 6.
2007. szeptember 8.
Miről írjak?
A félelmeimről, amelyek már 3,5 éve ugyanazok? A vágyaimról, melyek egyre távolabb kerülnek tőlem?
Nem panaszkodok ... az utóbbi hetekben, hónapokban elég jól mentek bizonyos dolgok ... mások kevésbé. Az élet egyes területeken mintha visszaigazolná, hogy jól cselekszem ...
Van egy másik dolog is ....
Hmm.. talán kissé skizofrénnek tűnhet a dolog ... én "áthallásnak" neveztem el. Gyakran volt, hogy elalvás előtt, amikor még a félálom előtti állapotban vagyok,"zajokat" hallok ... igazából gondolhatnám azt is, hogy az én gondolataim, de nem azok. Az egész olyan, mintha a szomszédban hangosan szólna a tv, vagy a rádió. Sokszor volt, hogy ilyenkor hallottam, hogy jóanyám a nevemen szólít, másnap mindig kiderült, hogy akart hívni, csak nem volt pénz a kártyáján.
És persze idegen "hangokat" is hallok, viszont nem tisztán, nem tudom kivenni miről beszélnek. Ilyenkor megfigyelő szerepben vagyok, mintha megbújtam volna egy sarokban, és onnét hallgattnám ki mások beszélgetéseit. Egyszer előfordult, hogy két női hang-félét úgy érzékeltem, mintha közeledtek volna, majd elmentek volna mellettem.
Egyszer megpróbáltam tudatosan csinálni ezt. Az eredmény meglepő volt ... kivehetően hallottam egy manó-szerű hangot, amint azt mondja:"copfocska" ... aztán pedig "vendégecske" ... akaratlanul is, mintha a tudatom-vagy tudatalattim- visszaszólt volna ennek a hangnak, hogy mostmár mindig lesz vendégecske. A "hang" erre megdühödött és annyit mondott - kevésbé vicces hangon - "takarodj innét!" ...
Azóta mintha a kapuk bezárultak volna ... és ezek az áthallások megszűntek. Persze tovább próbálkozom vele, nem adom fel.
Ami a hétköznapjaimat illeti: nos... egy pénzügyi tanácsadó cégnél dolgozom, úgyhogy ha valaki hitelt akar felvenni, vagy a meglévő hitelét akarja kedvezőbb feltételűre cserélni, esetleg befektetésekben, előtakarékosságban gondolkozik, feltétlenül keressen meg, ingyen tudok neki ebben segíteni - hehe.. ez minden bizonnyal jó reklám a "hangok" után :))) - de én már csak ilyen vagyok.
Csütörtöktől pedig egy főállásom is lesz emellett .. no nem épp olyan, amilyenről álmodoztam, de megteszi.
Tervezzük, hogy másik albérletbe költözünk, és bevezetjük majd a netet - ja ez utóbbit már jó ideje terveztük, csak aztán a táppénzem közbeszólt. Tavasszal, ha anyagilag megengedhetem szeretném letenni a jogsit.
Az oldalamat megint frissítgettem egy picit, aki kíváncsi a rusnya fejemre mostmár meg is nézhet.:))
Azért kíváncsi lennék, hogy ki lehet az a kedves pesti oldallátogatóm, aki tegnap és ma olyan lelkesen nézegette az oldalamat - mármint ezt :)
... de most csak egyetlen dologra vágyom: legyek túl a jövő hétvégén, mindenféle érzelmi sérülés nélkül ...
A félelmeimről, amelyek már 3,5 éve ugyanazok? A vágyaimról, melyek egyre távolabb kerülnek tőlem?
Nem panaszkodok ... az utóbbi hetekben, hónapokban elég jól mentek bizonyos dolgok ... mások kevésbé. Az élet egyes területeken mintha visszaigazolná, hogy jól cselekszem ...
Van egy másik dolog is ....
Hmm.. talán kissé skizofrénnek tűnhet a dolog ... én "áthallásnak" neveztem el. Gyakran volt, hogy elalvás előtt, amikor még a félálom előtti állapotban vagyok,"zajokat" hallok ... igazából gondolhatnám azt is, hogy az én gondolataim, de nem azok. Az egész olyan, mintha a szomszédban hangosan szólna a tv, vagy a rádió. Sokszor volt, hogy ilyenkor hallottam, hogy jóanyám a nevemen szólít, másnap mindig kiderült, hogy akart hívni, csak nem volt pénz a kártyáján.
És persze idegen "hangokat" is hallok, viszont nem tisztán, nem tudom kivenni miről beszélnek. Ilyenkor megfigyelő szerepben vagyok, mintha megbújtam volna egy sarokban, és onnét hallgattnám ki mások beszélgetéseit. Egyszer előfordult, hogy két női hang-félét úgy érzékeltem, mintha közeledtek volna, majd elmentek volna mellettem.
Egyszer megpróbáltam tudatosan csinálni ezt. Az eredmény meglepő volt ... kivehetően hallottam egy manó-szerű hangot, amint azt mondja:"copfocska" ... aztán pedig "vendégecske" ... akaratlanul is, mintha a tudatom-vagy tudatalattim- visszaszólt volna ennek a hangnak, hogy mostmár mindig lesz vendégecske. A "hang" erre megdühödött és annyit mondott - kevésbé vicces hangon - "takarodj innét!" ...
Azóta mintha a kapuk bezárultak volna ... és ezek az áthallások megszűntek. Persze tovább próbálkozom vele, nem adom fel.
Ami a hétköznapjaimat illeti: nos... egy pénzügyi tanácsadó cégnél dolgozom, úgyhogy ha valaki hitelt akar felvenni, vagy a meglévő hitelét akarja kedvezőbb feltételűre cserélni, esetleg befektetésekben, előtakarékosságban gondolkozik, feltétlenül keressen meg, ingyen tudok neki ebben segíteni - hehe.. ez minden bizonnyal jó reklám a "hangok" után :))) - de én már csak ilyen vagyok.
Csütörtöktől pedig egy főállásom is lesz emellett .. no nem épp olyan, amilyenről álmodoztam, de megteszi.
Tervezzük, hogy másik albérletbe költözünk, és bevezetjük majd a netet - ja ez utóbbit már jó ideje terveztük, csak aztán a táppénzem közbeszólt. Tavasszal, ha anyagilag megengedhetem szeretném letenni a jogsit.
Az oldalamat megint frissítgettem egy picit, aki kíváncsi a rusnya fejemre mostmár meg is nézhet.:))
Azért kíváncsi lennék, hogy ki lehet az a kedves pesti oldallátogatóm, aki tegnap és ma olyan lelkesen nézegette az oldalamat - mármint ezt :)
... de most csak egyetlen dologra vágyom: legyek túl a jövő hétvégén, mindenféle érzelmi sérülés nélkül ...
2007. augusztus 22.
Ezer éve nem írtam, de úgy gondoltam meg kell örökítenem azt a napot, amikor is beszéltem főnökömmel és szóltam, hogy 2,5 hónap táppénz után nem szeretnék visszamenni dolgozni. Ehh.. szerencsére ez nem is volt olyan nehéz ügy, mint gondoltam. Találkoztam régi kollégákkal is... legtöbben megkérdezték, hogy mi van velem, stb...
Persze volt olyan is, aki levegőnek nézett és még visszaköszönni sem tudott :)) - persze tőle nem is vártam mást, ez tökéletesen minősíti őt :)
Azért furcsa ... páran hiányozni fognak, de van aki egyátalán nem - és az a vicces, hogy itt most egyátalán nem a főnökömre gondolok pl. Na mindegy.
Lezárult egy fejezet ... vajon milyen lesz a folytatás? Jó lenne, ha most is megtehetném azt, amit a könyveknél, hogy előrelapozok pár oldalt, hogy tudjam, mi lesz a végkifejlet.
Persze volt olyan is, aki levegőnek nézett és még visszaköszönni sem tudott :)) - persze tőle nem is vártam mást, ez tökéletesen minősíti őt :)
Azért furcsa ... páran hiányozni fognak, de van aki egyátalán nem - és az a vicces, hogy itt most egyátalán nem a főnökömre gondolok pl. Na mindegy.
Lezárult egy fejezet ... vajon milyen lesz a folytatás? Jó lenne, ha most is megtehetném azt, amit a könyveknél, hogy előrelapozok pár oldalt, hogy tudjam, mi lesz a végkifejlet.
2007. június 11.
Mezítláb végigmászni a városon ... olyan szabadságérzetet adott, amit utoljára talán 3-4 éve éreztem. A beton helyenként meleg, néhol hideg ... van, amikor puhának tűnik, és van, amikor úgy éreztem szétvágja a talpamat. Talán a szerencsének, talán a gondos takarításnak (talán mindkettőnek) köszönhetően nem léptem bele üvegszilánkba, szögbe, vagy egyéb hatékony, táppénzre okot adó dologba.
Talántam egy új oldalt... magamban. A gondolataimban. Vagy ezek nem is újak, csak a körülmények fojtották el bennem? És vajon megérte elfojtani?
Káosz van bennem. Káosz, ami keveredik egyfajta kétes szabadság érzettel. És egyfajta gyermeki csínnyel. Hehe ... igenis jó érzés cseresznyemaggal pöckölni az embereket az ablakból :)
Sok minden van, ami kimaradt az életemből, vagy ha nem is maradt ki, de nem tudtam teljes mértékben kiélvezni. A gyerekkor ilyen, de sajnos azt már semmi nem tudja pótolni. Talán emiatt vagyok ilyen infantilis.. :)
Tegnap voltak olyan pillanatok, amik jók voltak. Voltak, amik pokoliak. Mégis, most -a szokásostól eltérően- a jobbak túlsúlyban vannak, és nyomatékosabbá váltak. A másik helyen erről bővebben.. :)
------------------------------
MÁS!
Köszönöm az e-maileket, amiket kaptam a honlapommal kapcsolatban :) Igyekszem válaszolni is ;) Persze még koránt sem tökéletes, és annyi mindent kellene még csinálni.. pfff... csak hogy ez nemcsak idő, hanem kedv kérdése is. De igyekszem :)
Talántam egy új oldalt... magamban. A gondolataimban. Vagy ezek nem is újak, csak a körülmények fojtották el bennem? És vajon megérte elfojtani?
Káosz van bennem. Káosz, ami keveredik egyfajta kétes szabadság érzettel. És egyfajta gyermeki csínnyel. Hehe ... igenis jó érzés cseresznyemaggal pöckölni az embereket az ablakból :)
Sok minden van, ami kimaradt az életemből, vagy ha nem is maradt ki, de nem tudtam teljes mértékben kiélvezni. A gyerekkor ilyen, de sajnos azt már semmi nem tudja pótolni. Talán emiatt vagyok ilyen infantilis.. :)
Tegnap voltak olyan pillanatok, amik jók voltak. Voltak, amik pokoliak. Mégis, most -a szokásostól eltérően- a jobbak túlsúlyban vannak, és nyomatékosabbá váltak. A másik helyen erről bővebben.. :)
------------------------------
MÁS!
Köszönöm az e-maileket, amiket kaptam a honlapommal kapcsolatban :) Igyekszem válaszolni is ;) Persze még koránt sem tökéletes, és annyi mindent kellene még csinálni.. pfff... csak hogy ez nemcsak idő, hanem kedv kérdése is. De igyekszem :)
2007. június 4.
Azt hiszem a nők egy bizonyos korban eljutnak arra a pontra, amikor úgy érzik, gondoskodni szeretnének másokról. Ezért (is) vállalnak gyereket. Hogy mennyi az a kor, az egyénenként változó.
Amire én tegnap rájöttem - és ami az egész napomat a búval ba*ottság jegyével láttal el - hogy bennem egyátalán nincs meg az a vágy, hogy másokról gondoskodjak, sőt, olykor még az is teher, hogy önmagamat "ellássam". Arra vágyom, hogy valaki más gondoskodjon rólam. Félreértés ne essék; nem azt akarom, hogy v.ki eltartson! Hanem hogy gondoskodjon rólam. (aláhúzva, döltbetűsen, félkövéren, kiemelve, stb..). És ezt bizony elég nehéz "elvárni" attól, aki igazából a maga útját szeretné járni. Megértem... Az tény, hogy nagy élmény önmagunk urává válni, úgy élni mindennapjainkat, ahogy nekünk tetszik, nem igazodva semmi máshogy, csak önös érdekeinkhez, vágyainkhoz. Én ezen már túl vagyok.
Olykor előjön belőlem egy nagy adag önsajnálnálat, mintha soha nem is gondoskodott volna rólam igazán senki. Sosem hittem volna, hogy ez az egyetlen szó ilyen mélységeket képes bennem megmozgatni, vagyis jobban szólva, ilyen élesen hasít belém a fájdalom tőle.
A baj csak az, hogy nem látok kiutat, nem látok megoldást, hogyan tudnánk mindketten úgy élni, ahogy szeretnénk, aképp, hogy a másikat is boldoggá tudjuk tenni. Vagy talán ez nem is lehetséges?
Azt mondják a boldogság önmagunkból fakad.. én nem találom a forrását.
Amire én tegnap rájöttem - és ami az egész napomat a búval ba*ottság jegyével láttal el - hogy bennem egyátalán nincs meg az a vágy, hogy másokról gondoskodjak, sőt, olykor még az is teher, hogy önmagamat "ellássam". Arra vágyom, hogy valaki más gondoskodjon rólam. Félreértés ne essék; nem azt akarom, hogy v.ki eltartson! Hanem hogy gondoskodjon rólam. (aláhúzva, döltbetűsen, félkövéren, kiemelve, stb..). És ezt bizony elég nehéz "elvárni" attól, aki igazából a maga útját szeretné járni. Megértem... Az tény, hogy nagy élmény önmagunk urává válni, úgy élni mindennapjainkat, ahogy nekünk tetszik, nem igazodva semmi máshogy, csak önös érdekeinkhez, vágyainkhoz. Én ezen már túl vagyok.
Olykor előjön belőlem egy nagy adag önsajnálnálat, mintha soha nem is gondoskodott volna rólam igazán senki. Sosem hittem volna, hogy ez az egyetlen szó ilyen mélységeket képes bennem megmozgatni, vagyis jobban szólva, ilyen élesen hasít belém a fájdalom tőle.
A baj csak az, hogy nem látok kiutat, nem látok megoldást, hogyan tudnánk mindketten úgy élni, ahogy szeretnénk, aképp, hogy a másikat is boldoggá tudjuk tenni. Vagy talán ez nem is lehetséges?
Azt mondják a boldogság önmagunkból fakad.. én nem találom a forrását.
2007. május 26.
FONTOS!
Keresem Lovas Janit, pécsi srácot, (akinek van egy Zsuzsi nevű ikertestvére). Nem, nem tűnt el, csak fontos lenne vele beszélnem. Aki tud adni bármiféle elérhetőséget, az légyszi szóljon! Nem életbevágó, de fontos :)
- - - - - -
Elkészült a boszorkányságról szóló fejezet is, amit még ugyan nem lehet olvasni a honlapomon, de legalább már kész van. Sajnos abból a net-cafe-ből, ahonnét most is írok, nem tudtam feltölteni, pedig igazán jó lett ;) Kicsit hosszú, és nem is olyan kis mennyiség, de hát na.. ez nem egy olyan téma, amit pár szóban be lehet mutatni. Mostmár csak azt sajnálom, hogy ez az írás, nem a sajátom. De majd ha "nagy leszek", akkor biztos fog menni ez is :) Addig meg marad a copy.
És végre otthon már sikerült úgy megcsinálnom a bal oldali frame-et, hogy automatikusan szóljon a zene, de persze azt az oldalt sem tudtam frissíteni. Na mindegy. A frissítés időpontja. remélhetőleg kedd. Vagy csütörtök...
Jövőhéten kiderül, hogy a gépünknek sikerül-e csatlakozni anntennával valamilyen hálózatra. Jó lenne, akor legalább otthonról el tudnám intézni az ilyen feltöltéseket, arról nem is beszélve, hogy az milyen jó lenne, ha otthonról tudnánk netezni. Egyrészt nem kellene eljárni ilyen melegben, másrészt meg, .. hát na.. hadd ne soroljam az előnyeit.
"Ez van srácok" ;)
Keresem Lovas Janit, pécsi srácot, (akinek van egy Zsuzsi nevű ikertestvére). Nem, nem tűnt el, csak fontos lenne vele beszélnem. Aki tud adni bármiféle elérhetőséget, az légyszi szóljon! Nem életbevágó, de fontos :)
- - - - - -
Elkészült a boszorkányságról szóló fejezet is, amit még ugyan nem lehet olvasni a honlapomon, de legalább már kész van. Sajnos abból a net-cafe-ből, ahonnét most is írok, nem tudtam feltölteni, pedig igazán jó lett ;) Kicsit hosszú, és nem is olyan kis mennyiség, de hát na.. ez nem egy olyan téma, amit pár szóban be lehet mutatni. Mostmár csak azt sajnálom, hogy ez az írás, nem a sajátom. De majd ha "nagy leszek", akkor biztos fog menni ez is :) Addig meg marad a copy.
És végre otthon már sikerült úgy megcsinálnom a bal oldali frame-et, hogy automatikusan szóljon a zene, de persze azt az oldalt sem tudtam frissíteni. Na mindegy. A frissítés időpontja. remélhetőleg kedd. Vagy csütörtök...
Jövőhéten kiderül, hogy a gépünknek sikerül-e csatlakozni anntennával valamilyen hálózatra. Jó lenne, akor legalább otthonról el tudnám intézni az ilyen feltöltéseket, arról nem is beszélve, hogy az milyen jó lenne, ha otthonról tudnánk netezni. Egyrészt nem kellene eljárni ilyen melegben, másrészt meg, .. hát na.. hadd ne soroljam az előnyeit.
"Ez van srácok" ;)
2007. május 25.
2007. május 10.
Azt hiszem gyakrabban kellene ide írnom. Lassan minden egyes alkalommal, akikor fellépek, van valami újítás, ami egy pillanatra a frászt hozza rám, hogy eltűnt az oldalm. Na mindegy.
Be szeretnénk köttetni otthonra az internetet. Viszont nincs telefonunk. Van kábeltévénk, és talán a T-Com-nál még találtunk is olyan ajánlatot, ami egész kedvező. De valahogy az egész olyan macerásnak tánik. Hűség nyilatkozat, meg a kábel tv szolgáltatóval megállapodás.. ráadásul mi csak bérlők vagyunk .. ajj. Nem egyszerű az élet.
Annyi mindenről tudnék írni, de nem merek. Lehet, hogy kezdek egy másik blogot, amit nem teszek közzé, vagy amiről csak nagyon kevesen tudnak. Hmm.. végülis van egy ilyen, de az ... na hagyjuk..
Tegnap voltam egy állás interjún. Utólag visszagondolva, minden bizonnyal egy unalmas, szürke kisegérnek tűntem. Lehet, hogy az is vagyok. No de arról mégsem beszélhetek egy ilyen helyen, hogy épp egy erotikus novellát írok, amiben egy nő félig angyal, félig démon lényekkel tölti a kedvét :))) Mint ahogy arról sem, hogy mit is tettem Walpurgis éjjelén.
Viszont nem bírok dolgokat magamban tartani ... nah, az arra érdemesek majd megtudhatják a másik címet. :)
Be szeretnénk köttetni otthonra az internetet. Viszont nincs telefonunk. Van kábeltévénk, és talán a T-Com-nál még találtunk is olyan ajánlatot, ami egész kedvező. De valahogy az egész olyan macerásnak tánik. Hűség nyilatkozat, meg a kábel tv szolgáltatóval megállapodás.. ráadásul mi csak bérlők vagyunk .. ajj. Nem egyszerű az élet.
Annyi mindenről tudnék írni, de nem merek. Lehet, hogy kezdek egy másik blogot, amit nem teszek közzé, vagy amiről csak nagyon kevesen tudnak. Hmm.. végülis van egy ilyen, de az ... na hagyjuk..
Tegnap voltam egy állás interjún. Utólag visszagondolva, minden bizonnyal egy unalmas, szürke kisegérnek tűntem. Lehet, hogy az is vagyok. No de arról mégsem beszélhetek egy ilyen helyen, hogy épp egy erotikus novellát írok, amiben egy nő félig angyal, félig démon lényekkel tölti a kedvét :))) Mint ahogy arról sem, hogy mit is tettem Walpurgis éjjelén.
Viszont nem bírok dolgokat magamban tartani ... nah, az arra érdemesek majd megtudhatják a másik címet. :)
2007. március 12.
Megőrültem ?! ... vagy eddig is az voltam?! ... vagy mások az őrültek? Mi számít normálisnak? De különben is, kit érdekel! Miért félek a szívemet követni? Azt leszámítva, hogy anyagi vonzata van annak, ha útra kelek .. Mi az, amit keresek? Mi az, ami most pl. ennyire hajt Velence felé? És mi lenne, ha csak úgy tényleg elmennék - ha mással nem, vonattal egyedül ...
Lehet, hogy nem kellene annyi Coelho könyvet olvasnom?! .. Nem, kétlem, hogy a könyveknek közük lenne ahhoz, hogy most ez a vágy hajt. Persze mondhatnám magamnak, hogy semmi baj, pár nap és elmúlik ez is, mint az összes többi olyan dolog, amihez kellett volna egy kis bátorság/vakmerőség/őrület .. vagy nem utolsó sorban pénz. 25 E forintom van félretéve . Ez kb. elég is lenne az útra (oda-vissza) ha vonattal mennék. De milyen jó lenne bemenni múzeumokba, vagy venni ezt-azt.. erre viszont már nem lenne elég a pénzem.
Nem tudom mit tegyek...
Ez a hetem teljesen szabad. Szerdától nem dolgozom, időm, mint a tenger, vágyaim határtalanok :)
És Velence olyan közel van ...
Lehet, hogy nem kellene annyi Coelho könyvet olvasnom?! .. Nem, kétlem, hogy a könyveknek közük lenne ahhoz, hogy most ez a vágy hajt. Persze mondhatnám magamnak, hogy semmi baj, pár nap és elmúlik ez is, mint az összes többi olyan dolog, amihez kellett volna egy kis bátorság/vakmerőség/őrület .. vagy nem utolsó sorban pénz. 25 E forintom van félretéve . Ez kb. elég is lenne az útra (oda-vissza) ha vonattal mennék. De milyen jó lenne bemenni múzeumokba, vagy venni ezt-azt.. erre viszont már nem lenne elég a pénzem.
Nem tudom mit tegyek...
Ez a hetem teljesen szabad. Szerdától nem dolgozom, időm, mint a tenger, vágyaim határtalanok :)
És Velence olyan közel van ...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)