Ezer éve nem írtam, de úgy gondoltam meg kell örökítenem azt a napot, amikor is beszéltem főnökömmel és szóltam, hogy 2,5 hónap táppénz után nem szeretnék visszamenni dolgozni. Ehh.. szerencsére ez nem is volt olyan nehéz ügy, mint gondoltam. Találkoztam régi kollégákkal is... legtöbben megkérdezték, hogy mi van velem, stb...
Persze volt olyan is, aki levegőnek nézett és még visszaköszönni sem tudott :)) - persze tőle nem is vártam mást, ez tökéletesen minősíti őt :)
Azért furcsa ... páran hiányozni fognak, de van aki egyátalán nem - és az a vicces, hogy itt most egyátalán nem a főnökömre gondolok pl. Na mindegy.

Lezárult egy fejezet ... vajon milyen lesz a folytatás? Jó lenne, ha most is megtehetném azt, amit a könyveknél, hogy előrelapozok pár oldalt, hogy tudjam, mi lesz a végkifejlet.