És akkor az, ami ma - hétfőn - eddig történt:
Fél óra csak azzal telt el, hogy a Temp Internet File-ból kitöröltem van 6000 olyan képet, amit a gép automatikusan elmentett, amíg nem voltam bent. Heh, ki lehet találni, hogy milyen képeket nézegetett R. megint ...
És aminek nagyon örültem, kaptam egy levelet, visszajelzésként, hogy van, akit érdekel az a sok hülyeség, amit én ide irogatok. Nah, akkor ezt az adaogt most publikálom is :))
------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Vasárnap, 2003. augusztus 24.

Elkeserít az a tény, hogy holnap már meló. Minden porcikám ellenekezik, és követelik maguknak a szabadságot. POntosabban követelnék. Pedig azt hittem, hogy úgy lesz, mint tavaly, hogy már örülni fogok annak, hogy végre meló, és nem csak döglés otthon. Hiába na, öregszek :)
De amire büszke vagyok: nincs izomlázam!! Pedig aztán másztunk sokat dombnak fölfelé és lefelé is.
Összefoglalva: a szabadság jó volt, bár sok olyan nap volt, amit pokoli rosszanak éreztem, Kopat miatt. Sokszor kiidegelt. De azért jó volt.


Péntek - Szombat 2003. augusztus 22-23.

A 10 órakkor induló busszal felmentünk a Dömörkapuig, onnét pár órán kersztül gyalogoltunk, közben próbáltam beazonosítani a növényeket, amik mellett elmentünk, de persze nem sikerült, mert a kis könyvben, amit magammal hoztam pont azok nem voltak benne. Azért a mogyoró bokrot felismertem :)
Az első pihenő a Kantavári romoknál volt. Mint utólag kiderült, már voltam ott - még Balázsékkal - de azért jó volt újra látni. Hát .. jól benőtte a gaz. Aztán a tőle nem messze lévő forrásnál kajáltunk, ittunk, stb. Amikor újra útnak indultunk, feltűnt a bal oldalon (kicsit arrébb) egy nagy sziklafal, az jutott eszembe, hogy lehet, hogy ez az a volt kőfejtő, ahol a Csiga "eltemette a múltját". Körülnéztünk, és az volt az, bár a terep itt is teljesen megváltozott 2-3 év alatt. Megtaláltuk a bögre darabjait, valami üvegnek a szilánkjait, meg egy fényképtartót is. Kísérteties, hogy 2001-ben havrokkal ott járunk, elteszek emlékbe 1-2 ilyen darabot, aztán 2003-ban találkozok azzal az emberrel, aki ott hagyta maga mögött ezeket a dolgokat. erre mondják, hog ynincsenek véletlenek?!
Tovább haladtunk, kerestük a piros kereszt jelzést. Pontosabban azt hittünk, hogy azon az úton haladunk tovább, de nem az volt. Mindenesetre kikötöttünk egy olyan ösvényen, ahol semmi jelzés nem volt, és olyan meredek volt, mint a fne. Amikor leértünk a domb aljába kis keresgélés után ráakadtunk arra az ösvényre, amelyen tovább akartunk menni. Elértünk a Barátság forráshoz. Úgy terveztük, hogy az éjszakát itt töltjük, ha az a forrás és pihenőhely, ami kb 1 km-rel arrébb van nem jó. Az az 1 km-es táv maga volt a pokol. Annyi picike kis bogár volt, hogy abba fáradtunk el, hogy azokat herssegettük el az arcunk elől, mert folyamatosan bele akartak mászni a dögök a szemünkbe. És ami a vicc: vissza kellett mennünk a Barátság forráshoz, mert az a hely, amit tértképen olyan szépen kinéztünk, már nem volt meg. Visszamentünk, raktunk egy kis tüzet, felvertük a sátrat, kajáltunk fincsi sült szalonnát, virslit, egyebeket, aztán lefeküdtünk aludni. Egy ideig még világított a tűz, aztán elaldut ... és akkor jöttek a zajok...
Próbáltam nem gondolni az Ideglelés c. filmre ...
Balra tőlünk hallottam, hogy egy állat(????) belelép a forrás vizébe, és oson a bokrok közöt ...
... aztán hallotam, hogy a sátor mellett oson el, Kopattal közben halkan tanácskoztunk: - Te is hallod? -Igen!
Az állat nagyon közel volt hozzánk, odacsaptam a sátor falához, hogy megijedjen, és ne jöjjön közelebb. Ennek meg is lett a hatása. Kopat majdbnem szívbajt kapott, mert ő meg azt hitte, hogy az az állat rohant neki a sátornak.
Ráadásul voltak olyan madarak, amik úgy visítottak, mintha egy gyerek sikítana, vagy bőgne.
De aztán a fáradtság erősebb volt a félelemnél. Elképzeltem, hogy a sátor körül húzok egy kört, ami megvéd minket. Elég jól sikerült, mert utána tök nyugodtan és nagyon jól aludtam.
Éjszaka azt álmodtam, hogy sátorozunk (vajon miért? :) ) és a sátor körül ólálkodik valaki, és be is nézett. Aztán kinéztem a sátorból és láttam egy embert mellettünk. Akartam kérdezni tőle, hogy mit keres itt, ki ő, meg hogy takarodjon innét, de nem bírtam megszólalni. Aztán nagy nehezen mondtam neki, hogy "Ki a frász vagy te?", és arra ébredtem fel, hogy ezt tényleg mondom, hangosan és valamilyen teljesen más hangon. Brr.. tiszta horror.

Reggel mégis kipihenten ébredtünk, kajáltunk, és folytattuk az utunkat. Elhatároztam, hogy legalább egy évig nem akarok hallani arról, hogy erdőben ketten sátorozzunk :)

Megmásztunk egy bazi nagy emelkedőt, kiértünk egy pusztába, ahol összesen kb 7 ház állt, amiből 2 romokban volt. aztán követtük a jelzéseket, amik hol voltak, hol meg nem. Kiderült, hogy régi a térképünk, és 1-2 jelzést megváltoztattak, meg vannak újak, de a mi a legbunkóbb dolog: kereszteződéseknél nincs egyértelműen feltűntetve, hogy ha a jelzést akarod követni, akkor merre kell menned. Szidtam is rendesen azokat, akik ezt így csinálták meg. De ami a lényeg: délután fél 2 körül leértünk Orfűre, fél 4 körül meg már a tóban úsztattunk magunkat. Este busszal mentünk haza, és kb fél 8-ra fáradtan dobtuk le magunkról a cuccainkat a szobánkban. Hazaértünk! - Élve :))


Csütörtök, 2003. augusztus 21.

Hát ... megint bőgtem egy sort.
Úgy kezdődött, hogy KOpat elővette egy csajnak a fényképet, és azt a csaj rajzolta le. Állítólag egyik ismerősének a barátnője, és megbeszélte a sárccal,hogy 3-4 ezerért lerajzolja neki. Ok. Ezzel elvolt egész délelőtt. Aztán olyan fél 1 körül mondta, hogy elviszi a sárcnak a rajzot. Mondtam, hogy szeretnék én is menni. Nem mehettem, mert KOpat nem akarta, hogy a kocsmába menjek vele, ahol a srác szokott lenni, meg mondta, hogy siet, nem marad ott, csak megy,beadja, aztán már jön is haza. Jah. Ez az egész művelet kb. 1 órát vett volna igénybe, ő mégis kb 2 órát volt távol. Beindult a vezérhangya: egész délelőtt a csajt rajzolja, elment otthonról, nem akarta, hogy vele menjek, a telefont otthon hagyta, és még sokáig is volt távol. Kicsit kiakadtam. Szerencsére jöttek Éviék, és Kopat nekik köszönheti, hogy nem kiabáltam le a fejét, és nem vesztünk össze.
Holnap megyünk Mecsekre kirándulni, meg Orfűre fürödni. Tudok már járni :)


Szerda, 2003. augusztus 20.

A Széchenyi téren egy csomó kajás sátort állítottak fel, "A bor és a kenyér ünnepe" címszó alatt. Este kimentünk, hátha lesz valami tüzijáték - lévén 20. van - de nem volt. Igazából tetszett, hogy nincs, egy rakat ember volt kint, mindenki várta, hogy legyen és nem volt. Hihihi :)) Jó népszivatás, bár az is igaz, hogy sehol nem volt utalás arra, hogy lenne. Na mindegy. Zsófival, Évivel beültünk kedvenc helyünkre, a Papucsba, ott beszélgettünk, pontosabban Évi később jött. Ráadásul még a Rolanddal is összefutottunk. Ehh.. a gyerek semmit nem változott.
Aztán később, mikor Zsófi hazament az utolsó busszal, mi meg már az éhhalál küszöbén álltunk, ettünk egy menüt, ami állt egy szelet húsból, sültkrumpliból, és hagymából. A hús plejskovica volt - nem biztos, hogy így kell írni - és nagyon ízlett. Hagymából meg annyit rakott a srác a tányérra, hogy pfüü... ráadásul nem sült át mindegyik rendesen, és volt olyan, ami erős volt. Ráadásul amúgy sem rajongok annyira a hagymáért. De azért finom volt, és jól is laktunk vele.
Kb. fél egy-egy körül értünk haza. Jól éreztem magam.


Kedd, 2003. augusztus 19.

Kopat ma egész nap a pénze után futkosott, én meg alíg bírtam járni, annyira fájt a lábam. A pénz végülis nem lett meg még, de a gyereket, akinek kölcsönadott elkapták Kecskeméten, úgyhogy 4-en összedobták a pénzt, és lementek Kecskemétre. A srág állítólag ahogy meglátta őket (akiknek tartozik) egyből elkezdett futni. 2 sráctól állítólag kapott egy-két pofont is. Kopat nem nyúlt hozzá. Elvették a telefonját, eladták, elosztották 4 részre. Egyenlőre enyyi. A többit majd a bírósági végrehajtó intézi. Én meg közben tök ideg voltam, hogy mi van velük, hol vannak, mert a telefont kikapcsolta, vagy nem volt térerő. Na mindegy, a lényeg, hogy hazajött, és nem lett semmi baja.


Hétfő, 2003. augusztus 18.

Borzasztó meleg volt, úgyhogy a 12:45-ös busszal lementünk fürödni Orfűre. Jó sokan voltak a buszmegállóban, szerencsére 2 buszt küldtek, úgyhogy még ülőhelyünk is volt. Vettünk egy nagy úszógumit Kopatnak, amit rögtön fel is avattunk. Amilyen béna vagyok, amikor bementünk a vízbe, belerúgtam a bal lábammal egy bazi nagy köbe. De ez még semmi. Később, mikor fel akartam ülni az úszógumira szintén a bal lábammal belerúgtam egy másik köbe, olyan helyen, ahol már elvileg nem kellene köveknek lennie. Azt hittem ott helyben rosszul leszek, annyira fájt a lábam. Úszni is csak lassan tudtam, mert akárhányszor a lábammal tempóztam volna, felnyílott az a kis seb, ami a körmöm felett keletkezett. De azért jó volt lubickolni.
Hazafelé viszont rémálom volt az út, nem bírtam rálépni a lábamra, és percenként beszúrt a fájdalom. Otthon tüzetesebben megvizsgáltam. Volt egy nagy lila folt a felső ujjhajlatnál, és egy másik a körömágynál. Megnyugtatott az a tény, hogy mivel nem dagadt fel nagyon, ezért nem azért nem tudok ráállni, mert eltörött.
Viszont ha nem gyógyul meg 2 nap alatt, akkor lőttek a mecseki túrának :(


Szombat - Vasárnap, 2003. augusztus 16 - 17.

Jórészt otthon voltunk, és végre nem veszekedtünk. Elterveztük, hogy hétfőn lemegyünk Orfűre strandolni a szabadstrandra, és jövőhéten csütörtök-pénteken felmegyünk a Mecsekre sátorozni 1 éjszakát. Már alíg várom, remélem nem jön közbe semmi.


Péntek, 2003. augusztus 15.

Arra ébredtem, hogy Kopat simogatja az arcomat. 3/4 8 volt, ő meg már fel volt öltözve. Azt monda, bemegy a munkahelyére, mert ha nem megy be, akkor nagyon meg fogják szivatni, vagy ki fogják rúgni. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Választás elé állítottam. Vagy a munkahelye, vagy én. Elég drasztikus módszereket alkalmaztam, de ami a lényeg: elértem, amit akartam. Bement a munkahelyére, szólt, hogy csalkádi problémák miatt ki kell vennie ezt a napot, nem tud mást tenni. A Kati megértő volt, elengedte.

Napközben kajtatott a pénz után. Írtak valamilyen papírt arról, hogy kölcsönadott pénzt, tanukkal, mindennel, úgyhogy a végrehajtó teljesen szabályos, hivatalos úton fogja behajtani a pénzt. Kíváncsi vagyok mikorra lesz belőle valami. Este nem mentünk sehova, otthon voltunk.


Csütörtök, 2003. augusztus 14.

Nah, persze, hogy nem délig volt bent, hanem 4-ig. Hiába fenyegetőztem ezzel vagy azzal, Kopat volt olyan hülye, hogy behódolt a feljebbvalóinak, és azt teszi, amit mondanak neki, hagyja, hogy úgy irányítsák, mint egy bábut, csináld meg még ezt a munkát, meg még azt, és akkor talán nem kell holnap jönnöd. Csak azt kellene felismernie, hogy hiába mondja azt x y hogy ha nem jössz be, akkor ki leszel rúgva, mert
1) ezen a héten ugyan 3-man vannak, de jövőhéten 2-en dolgoznak 4 ember helyett, és hosszú távon 3 ember nem bírja megcsinálni azt, amit előtte 4 csinált, vagy ha igen, akkor minden nap bent lesznek este 8-ig.
2) ha kirúgnák, új embert kellene keresni, és a betanulási időszak még egy olyannál is, aki ért hozzá, minimum 2 hónap. Arról nem is írok, hogy mennyi lenne egy olyannál, aki nem is ért hozzá.
3) ha kirúgnák kurva élet, hogy kiküldenénk egy munkaügyi jogászt, aztán akkor tele lenne a gatya.

De legalább azt mondta, hogy holnap nem megy be, bár kellene, de nem fog bemenni.

Este találkoztam Judittal. Egy év után. Jó volt látni őt, beszélni vele. Lefogyott 6 kilót, az arcán és a felsőtestén ez látszik is. Beültünk a Rundóba, ott beszélgettünk kb 9-ig. Kopat közben össze-vissza telefonálgatott nekem, kiderült, hogy az a 120E Ft valószínüleg holnap meglesz. Egy bírósági végrehajtó intézkedik erről. Többet én sem tudok. Ha tényleg meglesz, akkor még talán a Balcsira is le tudunk menni 1-2 napra. Bár nem biztros, hogy érdemes. Majd kiderül.

Estére szent volt a béke.


Szerda, 2003. augusztus 13.

A faxom az egész rohadt D.N.-ba!! (Kopat ott dolgozik) Az hagyján, hogy olyan osztályvezetők és főnökök vannak, akiknek megvan a 8 általános végzettségük, sőt, egyiküknek még egy kesztyűvarrói tanfolyama is van, és ezek tesznek zsebre havonta több százezer forintot, és persze dolgozni nem dolgoznak annyit, mint azok, akik az igazi munkát végzik ott, és gondoskodnak arról, hogy minden nap megjelenjen az újság. De az, hogy valakit ne engedjenek el szabadságra, holott az illető már egy hónappal előtte bejelentette, hogy ekkortól szeretne kivenni szabadságot, az egyszerűen bunkóság. Jah, közben a főnök valamilyen szigeteken nyaral egész hónapban, az egyik ostályvezető tavaly Egyiptomban volt, idén is kb olyan kaliberű és költségű helyre megy - egyesek ezért nem kapták meg azt a támogatást, hogy a nyaralásra 20E Ft-ot adnak a dolgozóknak. Nem kapnak támogatást, helyette a főnökség utazik. Hogy ...... .... ......... (Crisyta elküldi őket magában melegebb éghajlatra, ahonnét a visszaérkezést nem támogatja)
Ha egy munkaügyi jogász vizsgálatokat indítana ott, akkor tuti, hogy szívbajt kapna azoktól a dolgoktól, amik ott zajlanak. De lehet, hogy az is elég lenne, ha a pesti igazgatóság utána nézne egy-két dolgonak, pl azoknak, hogy kik hogyan vannak (illetve nincsenek) bejelentve. Az egész vezetőséget le kellene cserélni. Persze féltik a pozíciójukat. Azt amit ők csinálnak, bárki meg tudná csinálni. Inkább nem is írom tovább, mert csak még idegesebb leszek.

Kimentünk este a Sétatérre (Anima Sound System volt), de egyszerűen nem volt türelmem az emberekhez, utáltam mindenkit, és ha valaki be mert volna szólni, akár egy szót is, annak biztos, hogy nekiestem volna. Jah, ennek az oka az volt, hogy Kopat bejelentette, hogy holnap is be kell mennie, mert annyi a meló, stb ... Azt mondta, hogy csak délig lesz, ez volt az egyetlen, ami vígasztalt.
Úgyhogy inkább sétáltunk egy kicsit, és hazajöttünk.

Judit írt sms-t, holnap fél 7-kor találkozunk.


Kedd, 2003. augusztus 12.

Még csak kedd van, mégis olyan, mintha már hetek óta itthon lennék. Mindenesetre élvezem.
Legújabb szórakozásom egy játék. Nem tudom a nevét. A lényege az, hogy a fekete bárány minnél több fehér báránykát tudjon elkapni, és jól meggyömködni :)) Közben persze vigyázni kell arra, nehogy elkapjon a juhász, vagy a juhásznak a kutyája. Idegörlő, és vicces :)

Este: Besh o Drom. Hát ... volt 1-2 szám, ami tetszett, de nem az én stílusom a mulatos meg a cigányzene.
Tőlük függetlenül meg kellett állípatanom magamban, hogy úgy látszik, a magyaroknak ez kell; cigányzenére mulatnak, cigány miniszterelnökünk volt ... csoda hogy ott tartunk, ahol?! Nevezzenek rasszistának, vagy aminek akarnak, nem érdekel, nem a bőr színe alapján ítélem meg az embereket, hanem a viselkedésük alapján, és tisztelet a kivételnek(!), a cigányora zömében az jellemző, hogy az utcán ordítoznak, lopnak, büdösek, és úgy szaporodnak, mint döghúsban a légy peték.
Ez utóbbi talán most azért jött elő, mert mielőtt odaértünk volna a koncertre, jött velünk szembe egy kb 24 éves, terhes cigány csaj, körülötte már 4 gyerek ugrált körbe-körbe. Kopat cigizett. Erre a csaj megkérdezte tőlünk, nincs-e egy szál cigarettánk. Hangsúlyozom: terhes volt, kb a 6-7 hónapban járhatott. Ilyenkor jön az elterelő szöveg: ez az utolsó szál. Utólag mókásan le is csesztem Kopatot, miért nem adott neki cigit, hátha attól elvetélt volna ... persze, hogy hülyeség, de jól esett kimondani.
Amúgy is harapós kedvemben voltam, mert Kopatnak holnap is be kell mennie dolgozni.

Hétfő, 2003. augusztus 11.

Elmentem a munkaügyi kp-ba, mivel január óta nem vagyok bejelentve a munkahelyemre. 2 óra várakozás után adtak egy időpontot csütörtökre, amikor majd megállapítják, hogy mennyi munkanélküli járadékot kapok. (ha jól számoltam, akkor 32500 ft-ot) Pista ide is elkísért, úgyhogy legalább nem kellett egyedül várakoznom. Arra agondoltam, hogy ebből a pénzből veszek valamilyen szekrényt, hogy ha elköltözünk másik albérletbe (terveink szerint egy bútorozatlanba), akkor tudjuk hova pakolni a cuccainkat. De majd még kiderül, hogy mi lesz.

Kopatnak ma kellett mennie a munkahelyére, mert a 4 emberből csak 1 dolgozott volna, ő meg nem tudja megcsinálni a melót 4 helyett. Fasza. Ráadásul szerdán is be kell mennie. Ez ám a pihenés és nyaralás.

Este volt Jamie Winchester és Hrutka Róbert koncert a Sétatéren.
Ami kurva jó, azt nem kell magyarázni.
A szőke hölgyek és a 16 éves kamaszok adták a formájukat. Volt egy hosszú, szőkés-barna hajú csaj, olyan típus, aki elvárja, hogy minden egyes mozdulatára odafigyeljen mindenki. (Leeya vagy Móni biztos meg tudná mondani, hogy az ilyen az hányas személyiség típus :) ) Percenként dobálta a haját hátra. Csak azt nem értem, hogy az ilyen miért nem fogja össze?!
A 16 éves lánykák bugyija biztos átnedvesedett, sikongásaikből én ezt a következtetést vontam le. Ostoba bekiabálásaikkal, csak magukat járatták le. Vége lett egy dalnak, még senki nem ment le a színpadról, de már azt kiabálták, hogy "gyertek vissza". "Szeretünk Jamie" ecetere, ecetere ...
Az ilyenek is kellenek, különben éhen halnának a Backstreet Boys és hasonló kaliberű, hang nélküli, herélt ifjak.
Mindenesetre a zene színvonalas volt, a világítás is jó volt, bár néha én sokaltam a piros színt, de biztos úgy kell lennie annak...

Ha esetleg valaki felajánlana egy digitális fényképezőgépet, köszönettel elfogadnám. :)


Vasárnap, 2003. augusztus 10.

Egész délelőtt döglöttünk, délben kikászálódtunk az ágyból, takarítás, mosás, stb... Évi, Zsófi hívott minket strandra, de du-ra megbeszéltük a Pistáékkal, hogy lejönnek hozzánk, úgyhogy nem mentünk.

Este megint kimentünk Sétatérre, ezúttal a Folkestra játszott. Annak ellenére, hogy a dalaiknak népzene jellege volt (és én nem szeretem a népzenét), tetszett nagyon. Kicsit jazzes beütése volt a zenének, és a szöveg is jó volt (hopp-hopp-hopp, "grill-mano" :))
Este 10-re lett vége (kb.). Gyorsan hazasiettünk, hogy ne maradjunk le a Milleniumról :)


Szombat, 2003. augusztus 9.

Furcsa álmaim voltak.
1) Egy bazár soron haladtunk végig, amikor láttam egy olyan árust, ahol mindenféle gyertyák, füstölők, és egyéb " kütyük" voltak. Az eladó csaj pedig nem más volt, mint a Kárpáti Lili, a Boszorkány Szövetség főpapnője. Nem mertem először odamenni, aztán mondta, hogy jósol nekem. Kirakott pár lapot, megfordította őket, aztán a következőket mondta: "érezni a levegőben a múltnak a rezgéseit" aztán kicsit később: "a múlt csókjai kísértenek" és végezetül az utolsó jóslata (amitől reggel szakadram a nevetéstől): "elfogyott a wc papír". Na ezt elemezze ki valaki :)
2) Az ezt követő álmomban egy könyvesboltban voltam, és találkoztam Fonyódi Tiborral(Harrison Fawcett). Elhívtam hozzánk ebédre, vagy vacsorára, viszont csak utána láttam, hogy alíg van otthon valami kaja.
3) A harmadik álom: egetrengető orgazmusom volt. Két fiúval szeretkeztem, viszont kicsit be voltam csiccsentve, és utána nem emlékeztem semmire, csak az érzésre. Aztán az egyik srác mondta, hogy menjünk el valahova, több emberrel együtt. Egy széles,betonozott, de elég gödrös autóúton mentünk, ami egy idő után elágazott jobbra és balra. Távolra nézve csodálatos volt a táj. Az útkereszteződés előtt barátnőmmel elkezdtünk huszizni, de ő nem bírta, és leállt, én meg pörögtem tovább magamban. Aztán az a srác, aki a harmadik tag volt bevonult egy szobába 2-3 lánnyal, és őket kezdte magához édesgetni. Felháborodottan mentem be hozzájuk, és "szép "szavakkal megaláztam azt a csajt, akinek a házában voltunk. Valami olyasmit mondtam, hogy örülhet, hogy egyáltalán eljöttem az első báljára. Utána pedig otthagytam őket, és a házat is, és a legtöbb ember velem együtt eljött onnét.

Este a Sétatéren icwip (International Culture Week In Pécs) megnyitója volt. Mivel nem figyeltem annyira a megnyitó szövegére, ezért nem tudom, hogy ki az, aki angolul mondta a bevezetőt, de az akcentusa elég erőteljes volt. Meg is mosolyogtuk.
Utána egy ColorStar nevű együttes lépett fel. Elég egyedi volt a stílusuk, nekem nagyon tetszett. Ha pl. az ember betép egy füvescigitől, akkor az ilyen zene szerintem nagyon aktuális. Jó volt, na.
Pistáék is kijöttek, nekik annyira nem jött be. Utána kinéztünk még az InterSpar előtti Borsodi Sörfesztiválra, de nem voltunk kint sokáig, körülnéztünk, és már jöttünk is haza.


Péntek, 2003. augusztus 8.

Este kimentünk Zsófival együtt az Intersparhoz, ahol Borsodi Sörfesztivál (vagy vmi. ilyesmi) néven különböző együttesek léptek fel. Pechünkre pont olyanok zenéltek, akiket nem igazán szeretünk. Volt egy nő, akinek elég vékony hangja volt, olyan, mintha egy héliumos lufiból kiszívta volna a héliumot.
Aztán Dupla Kávé. Nem szeressük az ilyen lakodalmas zenét.
Már épp menni akartunk, amikor elkezdték a tüzijáték fellövését. Az tetszett nagyon, szép volt. Utána Zsófit elkísértük a buszhoz. Aztán hirtelen jött felindulásból Kopatot rávettem, hogy üljünk fel az egyik össze-vissza pörgős körhinta félére. Imádom az ilyeneket. Füstöt nyomtak menet közben, hangosan szólt a zene, villogott a stroboszkóp, én pedig becsuktam a szemem, és élveztem a zuhanást és emelkedést. Felért az élmény egy orgazmussal!

*************

Íme a szabadság alatti, otthon megírt események:

------------------------------------------------------------------------------------------------------------