Legszívesebben jól felpofoznám azt, aki az élet forgatókönyvét írja.
A tegnapi nap amilyen jól kezdődött olyan rosszul végződött. Apám fél 5 után felhívott, először azt hittem a névnapom miatt hív, de tévedtem. Kopat számát kérdezte, meg hogy hogy vagyunk, és hogy fájlalja, hogy ritkán találkozunk. Hát én nem, de egy kegyes hazúgság belefér a telefonbeszélgetésbe. Ennyi volt.
Nem sokkal később Kopat csörgött rám idegesen, hogy mi a baja apámnak, mert rátelefonált, hogy azonnal mondja meg neki a nevét és a telefonszámát annak az embernek, aki tartozik neki pénzzel. A pláne csak az volt benne, hogy a számát bekapcsolva hagyta, tehát kiírta a telefon, de úgy beszélt, hogy a hangját eltorzította, minthogyha idegen lenne, és olyanokat mondott a telefonba, hogy Kopat ne szórakozzon, mert az életével játszik, és azonnal mondja meg neki a számot. Mindezt a tőle megszokott stílusban, csakhogy Kopat nem ismerte ezt a stílust, és igencsak a szívére vette.
Otthon elmesélte ezeket, aztán kérésem ellenére fülkéből visszahívta apámat, hogy mégis miért beszélt vele így, meg hogy tisztázza a dolgokat. Erre apám úgy kezdett vele beszélni, mint egy kocsis, szó szerint elküldte a kurva anyjába, és talán az összes trágár szó elhangzott, ami a magyar nyelvben létezik. A hülye buzi faszszopó köcsög csak egy volt a sok közül. Kopat amikor belépett az ajtón erőből nekivágta a telefont a falnak (szegény Nokia ezt már nem bírta és feladta a harcot -> nyekk..), és elkezdett sírni, mint egy gyerek, mert őt még nem alázták meg ennyire. Talán most megértette, hogy én milyen körülmények között éltem 18 éven keresztül. Megértettem és sajnáltam őt, próbáltam nyugtatni, de nem tudtam. Mindenesetre jól összebalhéztunk a hülye volt apám miatt. Ezekután csak egy smst küldtem neki: "Te vagy a bunkó. Eddig sem volt semmi közöd az életemhez, de ezután hallani sem akarok rólad. Nem vagy az apám, egy szánalomra méltó senki vagy."
Utána persze próbált hívni, de nem vettem fel a telefont, annyira hülye meg még én sem vagyok, hogy ha rejtett számon hív, akkor azt higgyem, hogy valaki más keres, és nem ő. Nem akarok többet találkozni vele soha az életben. Ez legalább jó volt arra, hogy véglegesen lezárjam magamban a múltat.
Aztán észbe kaptam: kint van még egy csomó cuccom, leginkább könyvek, amiket még diákéveim alatt gyűjtöttem össze. Gyorsan buszra szálltunk, kimentünk anyámhoz, elmondtuk neki, hogy mi történt, aztán 3 nagy dobozni könyvét és egyéb kis cuccokat kipakoltuk a ház elé, taxit hívtunk és hazamentünk.

Ma reggel anyám bejött a melóhelyemre, mondta, hogy beszélt apámmal, és kérdezte, hogy mi volt ez, mire ő azt mondta, hogy ő csak segíteni akart, és vérig van sértve, amiért azt az smst írtam neki. Valahol mélyen talán megmozdult bennem valami, aztán rájöttem, hogy ugyanennyi mozgolódás lenne akkor is, ha a szomszéd mesélné, hogy mi történt. Nem most, és nem így kellett volna segíteni, ha tényleg az volt a szándéka. Nem látom, hogy miért lenne segítség az, ha Kopatot mindennek elmondja?!
Mindenesetre ennyi a történet. Ha verőlegények kellenének, hogy jól elhupálják azt a csávót, aki nem fizette vissza a pénzt, akkor azt mi is el tudnánk intézni, de minek?!

Miért kell túlbonyolítani az érzelmeket és az életet? Úgy érzem, tegnap magamhoz képest egész jól kontrolláltam az indulataimat, csak Kopat nem bírta megérteni, hogy nem kell ilyenkor foglalkozni vele.
Ennek meg szegény telefon itta meg a levét :(
Ez van.