2003. augusztus 29.
Nah .. végre péntek ... bár nem tudom miért is örülök ennek annyira, hétfőtől minden a feje tetejére áll. Kopat ma dolgozik utoljára a melóhelyén. Egy kicsit ideges vagyok emiatt. Nem tudom hogy fogunk megélni csak az én fizumból, ha nem talál magának másik melót ...
Tegnap sikerült B.-vel tisztáznom bizonyos dolgokat, bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Kevésbé rejtélyesen: megértettem miért kért meg egy dologra. Bár akkor csalódottan éreztem magam, mostmár inkább megtisztelve, mert elmondta, hogy amit adott, az nem egy alap dolog, hanem már egy kicsit emeltszintűbb. Nah .. ez viszont kikívánkiozott belőlem, be kellett írnom :))
1998-ban elkezdtem egy regényt írni. Kicsit csöpögős, romantikus, és leginkább azért írtam, hogy kirekesszem a valóságot a tudatomból. Egyszóval: abba menekültem. Marcsival levében beszélgettünk versekről, írásokról, ő adta az öteletet, hogy újra elővegyem a füzeteket, amibe írtam. Hm... spirálfüzetben kb 400 oldal lett. Na, kinyögöm mire akarok kilyukadni: arra gondoltam, lassanként beírom ide, a blogba, persze nem egyszerre, hanem mindig csak egy kicsit. Úgyhogy azt hiszem el is kezdem ...
Várom a kritikákat. De most tényleg!! A címet valószínűleg meg fogom változtatni, de mivel egyenleg e pillanatban nem jut eszembe jobb, ezért marad az eredeti.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Dermesztő érzelmek
1. rész
Ez a januári nap is olyan volt, mint a többi, hűvös és borongós. A délutáni forgalomra jellemző zsúfoltság és türelmetlenség most sem maradt el. Az iskolákból kiözönlő fiatalok pedig egyesek szerint csak rontottak a dolgokon. Van, aki kocsiba ül, van, aki buszra, villamosra, metróba száll, és van, aki gyalog vág neki a civilizált dzsungelnek, abban a reményben, hogy ép bőrrel eléri úti célját. A megállók tömve vannak, az emberek egymást fellökve mindig előrébb, míg végre találnak maguknak egy akkora helyet, ahol kényelmesen levegőt tudnak venni, persze csak akkor, ha a mellettük álló nem fújja az arcába a cigaretta füstöt.
Jönnek a buszok, kinyílnak az ajtók, egy kisebb embercsoport leszáll, egy nagyobb pedig fel. Az idősebbek leülnek, hivatkozván arra, hogy a fiatalok úgyis egész nap ültek, és különben is, ők még olyan fiatalok, miben fáradhatnának el?! A táska-hegyektől moccanni sem lehet. A levegő kellemetlen és fullasztó, de persze az ablakot senki nem húzná el, mert hideg van.
Vajon minden 16 éves lány így látja a világot? Ő is az „átlagos” kategóriába tartozik? Külsőleg talán igen, hiszen a hajában nincs rikító rózsaszín tincs, az orrában nincsenek karikák, nincs tele a teste tetoválásokkal, és a nyelvét is megkímélte a piercingtől. A testalkata átlagos, nincsenek hatalmas mellei, amikért a fiúk megbolondulnának, és a hosszú formás combjait sem csodálhatják, hiszen legtöbbször farmernadrágot, vagy hosszú, bokáig érő szoknyát visel. A kisugárzása viszont kiemeli őt a „tucatemberek” közül, hiszen nagyon kevés fiatal lánynak lehet leolvasni az arcáról olyan keserűséget, amely az ő tekintetében ott lebeg.
A barátnője, aki ott áll mellette, az ablakon néz kifelé, gondolatai isten tudja hol járnak. Most ő sem tud neki segíteni. Hiba kérte meg, hogy kísérje el őt oda, tisztában voltak vele mind a ketten, hogy egyedül kell elmennie. Remegett a gyomra. Sosem volt még pszichológusnál, a helyzetét pedig nehezítette, hogy titokban kell tartania az orvosnál tett látogatását. Barátnője ezt nem értheti, hiszen nem ő él olyan családi körülmények között, ahol a szülők állandóan veszekednek, és az indulataikat a lányukon vezetik le. Akárhányszor hazamegy az iskolából, találkozik anyja nem törődöm, és apja hűvös arckifejezésével. A baj oka az, hogy nem fiúnak született, legalábbis az apja ezzel magyarázza, hogy miért nem szereti őt. Hiszen ezt meg is mondta neki: „Nem szeretlek. Nem tehetek róla, hogy anyád lányt szült.” Mindenáron fiút akart, aki majd örökli az ő kis birodalmát. Talán ha született volna egy öccse, helyre állt volna a családi béke, csakhogy az ő születése után az anyjánál rendellenességek léptek fel, és kockázatos lett volna még egy terhesség. Az apját azonban ez sem érdekelte, mindenáron akart egy fiút, akire büszke lehet. Az anyja újból terhes lett, csakhogy nem akart kockáztatni, és elvetette a magzatot. Az igazi veszekedések ezután következtek. Ő ekkor négy éves volt, mégis úgy emlékszik minden szóra, mintha csak tegnap hangzott volna el. Attól a naptól kezdve állandóan hallgathatta a vádakat, amelyeket felhoztak ellene. Akkor sem lettek volna megelégedve vele, ha tökéletes. Az anyja közölte vele, hogy tönkretette az életét azzal, hogy megszületett, hiszen ő el akarta vetetni. Csakhogy az apja akkor nem vette volna feleségül, és így nem tudott volna eljönni otthonról, mert neki ez volt az elsődleges szándéka.
Szülők az ilyenek? Milyen anya az, aki állandóan a konditermekben és a barátnőinél van, ahelyett, hogy egy kis időt töltene a lányával? Nem dolgozik, hiszen apja szerencsére keres annyit, hogy abból kényelmesen megéljenek. De az apja sem sokkal jobb az anyjánál. Építésvezetőként dolgozik egy elég nagy cégnél. A munkásokkal természetesen jóban van, ennek köszönhetően esténként sokszor megy úgy haza, hogy bőven van benne alkohol. De persze az sem ritka, hogy nem megy haza, hanem a szeretőjénél alszik (aki majd képes lesz szülni egy fiút, legalábbis ebben reménykedik). Az anyja ezzel nem foglalkozik, hiszen neki is van szeretője.
Egy tinédzser ilyen szülők mellett nem sok jóra számíthatott. Anyagilag ugyan támogatták, majdnem mindent megkapott, amit kinézett magának, de csak azért, hogy csendben maradjon, és persze azért, hogy mások lássák, milyen jól megy a soruk. Wendy Caint mindenki irigyelte, aki nem ismerte igazán, és aki nem tudta, hogy milyen a családi háttere. Pedig őt nem érdekelte a pénz, sokkal inkább örült volna annak, ha pénz helyett egy igazi, összetartó család veszi őt körül.
Eddig ezeket csak a barátnőjének, Beckynek mondta el, de az utóbbi időben Becky többet foglalkozott a fiúkkal, mint vele, amit persze megértett. Ő is nagyon vágyott arra, hogy szeressen, és viszontszeressék. Volt már ugyan egy-két barátja, de ők túl komolytalanok és felszínesek voltak. Mindig is egyetlen dolgot keresett hajszolt; a szeretetet, ami a túlélést jelentené a számára. Mindenkiben kereste a kis szikrát, ami az ő kedvéért fellobbanhatott volna. Végül beleunt. Egyik este egy csomó gyógyszert szedett be, de (pechére?) a szédülésen kívül semmi baja nem esett. Másodszorra viszont már eltökélt szándékkal nyelte le azt a több tucat kapszulát, aminek a hatására minden porcikája remegni, a gyomra émelyegni kezdett. Rossz közérzete a hányás után minden más bajával együtt megszűnt. Talán a gyógyszerek voltak régiek, és nem voltak elég hatásosak, vagy talán valamiért még életben kell maradnia. Vagy valakiért…
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Tegnap sikerült B.-vel tisztáznom bizonyos dolgokat, bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Kevésbé rejtélyesen: megértettem miért kért meg egy dologra. Bár akkor csalódottan éreztem magam, mostmár inkább megtisztelve, mert elmondta, hogy amit adott, az nem egy alap dolog, hanem már egy kicsit emeltszintűbb. Nah .. ez viszont kikívánkiozott belőlem, be kellett írnom :))
1998-ban elkezdtem egy regényt írni. Kicsit csöpögős, romantikus, és leginkább azért írtam, hogy kirekesszem a valóságot a tudatomból. Egyszóval: abba menekültem. Marcsival levében beszélgettünk versekről, írásokról, ő adta az öteletet, hogy újra elővegyem a füzeteket, amibe írtam. Hm... spirálfüzetben kb 400 oldal lett. Na, kinyögöm mire akarok kilyukadni: arra gondoltam, lassanként beírom ide, a blogba, persze nem egyszerre, hanem mindig csak egy kicsit. Úgyhogy azt hiszem el is kezdem ...
Várom a kritikákat. De most tényleg!! A címet valószínűleg meg fogom változtatni, de mivel egyenleg e pillanatban nem jut eszembe jobb, ezért marad az eredeti.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Dermesztő érzelmek
1. rész
Ez a januári nap is olyan volt, mint a többi, hűvös és borongós. A délutáni forgalomra jellemző zsúfoltság és türelmetlenség most sem maradt el. Az iskolákból kiözönlő fiatalok pedig egyesek szerint csak rontottak a dolgokon. Van, aki kocsiba ül, van, aki buszra, villamosra, metróba száll, és van, aki gyalog vág neki a civilizált dzsungelnek, abban a reményben, hogy ép bőrrel eléri úti célját. A megállók tömve vannak, az emberek egymást fellökve mindig előrébb, míg végre találnak maguknak egy akkora helyet, ahol kényelmesen levegőt tudnak venni, persze csak akkor, ha a mellettük álló nem fújja az arcába a cigaretta füstöt.
Jönnek a buszok, kinyílnak az ajtók, egy kisebb embercsoport leszáll, egy nagyobb pedig fel. Az idősebbek leülnek, hivatkozván arra, hogy a fiatalok úgyis egész nap ültek, és különben is, ők még olyan fiatalok, miben fáradhatnának el?! A táska-hegyektől moccanni sem lehet. A levegő kellemetlen és fullasztó, de persze az ablakot senki nem húzná el, mert hideg van.
Vajon minden 16 éves lány így látja a világot? Ő is az „átlagos” kategóriába tartozik? Külsőleg talán igen, hiszen a hajában nincs rikító rózsaszín tincs, az orrában nincsenek karikák, nincs tele a teste tetoválásokkal, és a nyelvét is megkímélte a piercingtől. A testalkata átlagos, nincsenek hatalmas mellei, amikért a fiúk megbolondulnának, és a hosszú formás combjait sem csodálhatják, hiszen legtöbbször farmernadrágot, vagy hosszú, bokáig érő szoknyát visel. A kisugárzása viszont kiemeli őt a „tucatemberek” közül, hiszen nagyon kevés fiatal lánynak lehet leolvasni az arcáról olyan keserűséget, amely az ő tekintetében ott lebeg.
A barátnője, aki ott áll mellette, az ablakon néz kifelé, gondolatai isten tudja hol járnak. Most ő sem tud neki segíteni. Hiba kérte meg, hogy kísérje el őt oda, tisztában voltak vele mind a ketten, hogy egyedül kell elmennie. Remegett a gyomra. Sosem volt még pszichológusnál, a helyzetét pedig nehezítette, hogy titokban kell tartania az orvosnál tett látogatását. Barátnője ezt nem értheti, hiszen nem ő él olyan családi körülmények között, ahol a szülők állandóan veszekednek, és az indulataikat a lányukon vezetik le. Akárhányszor hazamegy az iskolából, találkozik anyja nem törődöm, és apja hűvös arckifejezésével. A baj oka az, hogy nem fiúnak született, legalábbis az apja ezzel magyarázza, hogy miért nem szereti őt. Hiszen ezt meg is mondta neki: „Nem szeretlek. Nem tehetek róla, hogy anyád lányt szült.” Mindenáron fiút akart, aki majd örökli az ő kis birodalmát. Talán ha született volna egy öccse, helyre állt volna a családi béke, csakhogy az ő születése után az anyjánál rendellenességek léptek fel, és kockázatos lett volna még egy terhesség. Az apját azonban ez sem érdekelte, mindenáron akart egy fiút, akire büszke lehet. Az anyja újból terhes lett, csakhogy nem akart kockáztatni, és elvetette a magzatot. Az igazi veszekedések ezután következtek. Ő ekkor négy éves volt, mégis úgy emlékszik minden szóra, mintha csak tegnap hangzott volna el. Attól a naptól kezdve állandóan hallgathatta a vádakat, amelyeket felhoztak ellene. Akkor sem lettek volna megelégedve vele, ha tökéletes. Az anyja közölte vele, hogy tönkretette az életét azzal, hogy megszületett, hiszen ő el akarta vetetni. Csakhogy az apja akkor nem vette volna feleségül, és így nem tudott volna eljönni otthonról, mert neki ez volt az elsődleges szándéka.
Szülők az ilyenek? Milyen anya az, aki állandóan a konditermekben és a barátnőinél van, ahelyett, hogy egy kis időt töltene a lányával? Nem dolgozik, hiszen apja szerencsére keres annyit, hogy abból kényelmesen megéljenek. De az apja sem sokkal jobb az anyjánál. Építésvezetőként dolgozik egy elég nagy cégnél. A munkásokkal természetesen jóban van, ennek köszönhetően esténként sokszor megy úgy haza, hogy bőven van benne alkohol. De persze az sem ritka, hogy nem megy haza, hanem a szeretőjénél alszik (aki majd képes lesz szülni egy fiút, legalábbis ebben reménykedik). Az anyja ezzel nem foglalkozik, hiszen neki is van szeretője.
Egy tinédzser ilyen szülők mellett nem sok jóra számíthatott. Anyagilag ugyan támogatták, majdnem mindent megkapott, amit kinézett magának, de csak azért, hogy csendben maradjon, és persze azért, hogy mások lássák, milyen jól megy a soruk. Wendy Caint mindenki irigyelte, aki nem ismerte igazán, és aki nem tudta, hogy milyen a családi háttere. Pedig őt nem érdekelte a pénz, sokkal inkább örült volna annak, ha pénz helyett egy igazi, összetartó család veszi őt körül.
Eddig ezeket csak a barátnőjének, Beckynek mondta el, de az utóbbi időben Becky többet foglalkozott a fiúkkal, mint vele, amit persze megértett. Ő is nagyon vágyott arra, hogy szeressen, és viszontszeressék. Volt már ugyan egy-két barátja, de ők túl komolytalanok és felszínesek voltak. Mindig is egyetlen dolgot keresett hajszolt; a szeretetet, ami a túlélést jelentené a számára. Mindenkiben kereste a kis szikrát, ami az ő kedvéért fellobbanhatott volna. Végül beleunt. Egyik este egy csomó gyógyszert szedett be, de (pechére?) a szédülésen kívül semmi baja nem esett. Másodszorra viszont már eltökélt szándékkal nyelte le azt a több tucat kapszulát, aminek a hatására minden porcikája remegni, a gyomra émelyegni kezdett. Rossz közérzete a hányás után minden más bajával együtt megszűnt. Talán a gyógyszerek voltak régiek, és nem voltak elég hatásosak, vagy talán valamiért még életben kell maradnia. Vagy valakiért…
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
2003. augusztus 28.
Valami gáz van megint az internettel, nem tudom, hogy általánosan-e vagy csak megint nálaunk szarakodik a gép. A Startlap nem található, és pár oldal szintén nem jön be.
Tegnap ismét hírt kaptam ismeretlen ismerősömről, kezd a dolog egyre bonyolódni, már nem tudom hogy ki ő és már kezdem azt sem érteni, hogy ki vagyok én?!
Marcsi!! A verseid tök jók :)
Kora reggel magyarázkodás a késésben lévő megrendelések miatt. Lepörgetem a dolgot magamról azzal, hogy megadom az ügyvezető telefonszámát, beszéljenek vele, dumálja ki ő magát, sok megrendelés az ő hülyesége miatt nem készült el, igaz, sok meg a gyár hibája miatt. De annyira jól nem fizetnek meg, hogy emiatt még idegeskedjek is. 45-öt kapok kézhez, és még be sem vagyok jelentve. Ez így valahogy nem jó, azt hiszem beszélni fogok R.-vel. Kezdek azon az állasponton lenni, hogy ideje lenne munkahelyet váltani. Csak sajnos az egyetlen érettségimmel nem kapkodnak utánam. Terveim szerint megvárom, míg a munkanélküli segély lejár, aztán a munkaügyi központ által elmegyek valamilyen tanfolyamra, amelynek ideje alatt megkapom a minimálbért, és legalább papírom is lesz. Persze ezek még csak tervek. Bevallom nem igazán fűlig a fogam a tanuláshoz. Ráadásul ebben a rohadt világban nem az számít ki mihez ért, hanem az, hogy kinek mennyi pénze és milyen ismerősei vannak. Na, nem mérgelődök tovább.
Vagy mégis?! "A kiszolgáló nem található", 10 oldalból talán ha 3 bejön. Azt sem tudom, hogy a blogom rendesen működik-e?!
Tegnap ismét hírt kaptam ismeretlen ismerősömről, kezd a dolog egyre bonyolódni, már nem tudom hogy ki ő és már kezdem azt sem érteni, hogy ki vagyok én?!
Marcsi!! A verseid tök jók :)
Kora reggel magyarázkodás a késésben lévő megrendelések miatt. Lepörgetem a dolgot magamról azzal, hogy megadom az ügyvezető telefonszámát, beszéljenek vele, dumálja ki ő magát, sok megrendelés az ő hülyesége miatt nem készült el, igaz, sok meg a gyár hibája miatt. De annyira jól nem fizetnek meg, hogy emiatt még idegeskedjek is. 45-öt kapok kézhez, és még be sem vagyok jelentve. Ez így valahogy nem jó, azt hiszem beszélni fogok R.-vel. Kezdek azon az állasponton lenni, hogy ideje lenne munkahelyet váltani. Csak sajnos az egyetlen érettségimmel nem kapkodnak utánam. Terveim szerint megvárom, míg a munkanélküli segély lejár, aztán a munkaügyi központ által elmegyek valamilyen tanfolyamra, amelynek ideje alatt megkapom a minimálbért, és legalább papírom is lesz. Persze ezek még csak tervek. Bevallom nem igazán fűlig a fogam a tanuláshoz. Ráadásul ebben a rohadt világban nem az számít ki mihez ért, hanem az, hogy kinek mennyi pénze és milyen ismerősei vannak. Na, nem mérgelődök tovább.
Vagy mégis?! "A kiszolgáló nem található", 10 oldalból talán ha 3 bejön. Azt sem tudom, hogy a blogom rendesen működik-e?!
2003. augusztus 27.
Kopat beadta a felmondását. Igaza van. Csak azért kicsit félek, bár tudom, hogy a dolgok jól fognak alakulni. 2 másik újságbnál is kapna munkát, ahol fele annyit kellene dolgoznia, mint most, és 2x annyit kapna. Lehet már korábban el kellett volna magát szánnia erre a döntésre. Persze a cégnél megy a furakodás, mindenki beszél mindent a másik háta mögött, amit ha elosztunk kettővel, még akor sem derül ki, hogy mi az, ami igaz.
Ráadásul egy egészen új üzleti lehetőség is nyílt előttünk. De erről sosem fogok többet írni!
Sajnos be kellett látnunk, hogy ebben a világban ha az ember becsületes úton próbál pénzt szereni, akkor azzal a pénzzel nem megy semmire, mert arra nem elég, hogy egy közepes szinten fent tudja magát tartani. Illetve arra elég, hogy hogy 1-ről a 2-re lépjen, arra már nem.
Tudom mit akarok. Lakást akarok. És olyan helyzetbe kerülni, ahol nem függök emberektől. Tudom, hogy ezt el fogom érni. Csak azt nem tudom, hogy hogyan. Már megint ez az érzés. Mintha tudat alatt irányítani tudnám a "véletleneket" (amik ugye nincsenek), és ezáltal sikerülne ezeket megvalósítani.
Most vettem észre, F.T.-től ismét kaptam levelet, még 8-án, pont mikor szabadságra mentem. Gyorsan válaszoltam is neki. Leveléből kiderült, hogy szakértője az írás mellett a parapszichológiának, és a démonológiának is. Jah, és római katolikus teológus is. És mindezek mellett hihetetlenül emberséges, jófej, van humora ... nah, egy szóval tisztelem őt nagyon.
Kerestem képeket a könyeirol, íme a borítója, párnak:
Első: A katedrális harcosai, aztán A katedrális legendája majd A korona hatalma, és a Best of Brett Shaw.
Aztán itt egy pár könyv, amiben az ő írásai mellett más sci-fi novellák is olvashatók
Feketecsuklyások, Tűzözön, Ópiumkeringő, Aranypiramis.
egyébként mindegyik a Cherubion kiadó gondozásában jelent meg, és sajnos elég sok ezek közül már a kiadótól sem rendelhető meg.
Ha valakinek megvan, es megunta mar őket, szivesen megvennem tőle!!
Ráadásul egy egészen új üzleti lehetőség is nyílt előttünk. De erről sosem fogok többet írni!
Sajnos be kellett látnunk, hogy ebben a világban ha az ember becsületes úton próbál pénzt szereni, akkor azzal a pénzzel nem megy semmire, mert arra nem elég, hogy egy közepes szinten fent tudja magát tartani. Illetve arra elég, hogy hogy 1-ről a 2-re lépjen, arra már nem.
Tudom mit akarok. Lakást akarok. És olyan helyzetbe kerülni, ahol nem függök emberektől. Tudom, hogy ezt el fogom érni. Csak azt nem tudom, hogy hogyan. Már megint ez az érzés. Mintha tudat alatt irányítani tudnám a "véletleneket" (amik ugye nincsenek), és ezáltal sikerülne ezeket megvalósítani.
Most vettem észre, F.T.-től ismét kaptam levelet, még 8-án, pont mikor szabadságra mentem. Gyorsan válaszoltam is neki. Leveléből kiderült, hogy szakértője az írás mellett a parapszichológiának, és a démonológiának is. Jah, és római katolikus teológus is. És mindezek mellett hihetetlenül emberséges, jófej, van humora ... nah, egy szóval tisztelem őt nagyon.
Kerestem képeket a könyeirol, íme a borítója, párnak:
Első: A katedrális harcosai, aztán A katedrális legendája majd A korona hatalma, és a Best of Brett Shaw.
Aztán itt egy pár könyv, amiben az ő írásai mellett más sci-fi novellák is olvashatók
Feketecsuklyások, Tűzözön, Ópiumkeringő, Aranypiramis.
egyébként mindegyik a Cherubion kiadó gondozásában jelent meg, és sajnos elég sok ezek közül már a kiadótól sem rendelhető meg.
Ha valakinek megvan, es megunta mar őket, szivesen megvennem tőle!!
2003. augusztus 26.
R.-vel megint úgy vagyok, hogy legszívesebben kikaparnám a szemét. A csúszások miatt megint velem veszekednek. Azaz veszekednének, ha hagynám. Igazából nem érdekel az egész, leszarom, nem én adtam határidőket, nem én miattam vannak a késések, csináljon mindenki azt amit akar, az ügyfelek veszekedjenek az ügyvezetővel, hidegen hagy. Magyarázkodjon ő. Jah, persze. Szerintem megint eljátsza kisded játékát, és nem veszi fel a telefont. Ez sem az én problémám. Zavaró, hogy nem tudok mit mondani, de ez van.
Ehh.. a mai nap valahogy nagyon lassan akar végetérni. Illetve nem is a nap, hanem a munkaidő. Ráadásul az az oldal, amit átírtam, keresőben még mindig megtalálható és nem tudom hogyan csináljam, hogy ne legyen ott. Átírtam, de még mindig megvan, most akkor mit csináljak?
Nem jó a telefonom. Amikor bekapcsolom, és beírom a PIN kódot elkezdi keresni a hálózatot, vagy mit, de nem találja, és úgy veszi, mintha nem lenne térerő. Pedig van. Nem, nem merült le, annyir hülye nem vagyok, hogy ne tudjam megkülönböztetni a két állapotot. :)) El kellene vinni szerelőhöz ...
Érződik a melóhelyen a nyár vége, kevesebb meló van. Nem mintha bánnám ... viszont ez azzal fog járni, hogy több időm lesz hülyeségeken agyalni, és azokat itt kifejteni.
Nem jó a telefonom. Amikor bekapcsolom, és beírom a PIN kódot elkezdi keresni a hálózatot, vagy mit, de nem találja, és úgy veszi, mintha nem lenne térerő. Pedig van. Nem, nem merült le, annyir hülye nem vagyok, hogy ne tudjam megkülönböztetni a két állapotot. :)) El kellene vinni szerelőhöz ...
Érződik a melóhelyen a nyár vége, kevesebb meló van. Nem mintha bánnám ... viszont ez azzal fog járni, hogy több időm lesz hülyeségeken agyalni, és azokat itt kifejteni.
Jut eszembe: vasárnap este feltűnt, hogy az égen az egyik csillag valahogy máshogy világít, mint a többi, illetve...a többit nem is láttam, csak azt az egyet. Sárgás fénye volt, és még a sarkcsillagnál is fényesebb volt, még poénkodtam is, hogy az biztos egy mozduklatlan ufo. Nem az volt, hanem, mint utólag kiderül, a Mars, ami most sokkal közelebb van, mint eddig, vagyis "csak" 55 millió km-nyire. Augusztus 27-én, vagyis holnap lesz a legközelebb a Földhöz. Csillagászok! Kalandra és lencsevégre fel!
Tegnap délután hazafelé menet megállított 2 ötven év körli pasi, és egy kis szórólapot nyomtak a kezembe. Jehovások voltak. Megkérdezték, mi a véleményem a Bibliáról, illetve arról, hogy az emberek mostanáság hogyan és mire használják a Bibliát. Kb. egy órán keresztül beszélgettem velük, és bevallom, büszke voltam arra, hogy tudtam nekik újdonságokat mondani, és hogy bizony volt olyan, hogy amikor mondtam valamit, akkor gyorsan elkezdték lapozgatni a Bibliát, hogy megnézzék mi az, amiről beszélek. Persze említettem nekik az apokrif iratokat és Lilithet is, amin felnevettek, mondván ez nincs benne a Bibliában, tehát nem Istentől, hanem a Sátántól származó információ, akárcsak a biblia kódja. Mindenesetre úgy érzem kicsit csodálkoztak, hogy hozzá tudtam szólni dolgokhoz, hogy van saját véleményem, amit alá tudok támasztani, és hogy ebben a témában nem sok újdonságot tudtak mondani.
Pont előtte nem sokkal olvastam valahol egy idézetet:"Miért legyek második a mennyben, ha első lehetek a pokolban?". Na persze ezt nem mondtam nekik :)
Nehezen tudok visszaszokni a munkanapokhoz, jó lenne még ilyenkor otthon lustálkodni, vagy sétálgatni az utcán.
Tegnap kaptam a BAT-tól (British American Tobbacco - dohánygyár) egy termopoharat. Pár hete küldtek egy kérdőívet, amit ha kitöltök és visszaküldök, akkor választhatok 3 ajándék közül - termopohár, ővtáska vagy stopper. Visszaküldtem, és meg is kaptam :) Tök jó. Pedig már vagy 4-5 hónapja leszoktam a dohányzásról.
Nem szeretném, ha a napjaim egyhangúak lennének, meló, otthon tv, alvás ... szeretném valahogy feldobni. Közeleg a tél. Meg fogok pusztulni télen. Így is, este ha már 25° körül van a hőmérséklet a szobában, betakarózok, mert fázok. Télen meg még hidegebb lesz, és akkor még csak sétálgatni sem lehet egyszál pólóban :(
Pont előtte nem sokkal olvastam valahol egy idézetet:"Miért legyek második a mennyben, ha első lehetek a pokolban?". Na persze ezt nem mondtam nekik :)
Nehezen tudok visszaszokni a munkanapokhoz, jó lenne még ilyenkor otthon lustálkodni, vagy sétálgatni az utcán.
Tegnap kaptam a BAT-tól (British American Tobbacco - dohánygyár) egy termopoharat. Pár hete küldtek egy kérdőívet, amit ha kitöltök és visszaküldök, akkor választhatok 3 ajándék közül - termopohár, ővtáska vagy stopper. Visszaküldtem, és meg is kaptam :) Tök jó. Pedig már vagy 4-5 hónapja leszoktam a dohányzásról.
Nem szeretném, ha a napjaim egyhangúak lennének, meló, otthon tv, alvás ... szeretném valahogy feldobni. Közeleg a tél. Meg fogok pusztulni télen. Így is, este ha már 25° körül van a hőmérséklet a szobában, betakarózok, mert fázok. Télen meg még hidegebb lesz, és akkor még csak sétálgatni sem lehet egyszál pólóban :(
2003. augusztus 25.
Most jut eszembe: le akartam még írni, hogy mostanában a szokottnál intenzívebb és több erotikus álmom van. Nem is akármilyenek. Általában mindegyikben van olyan rész, amikor 2 férfival szeretkezek .. vajon miért? Csak nem vágyteljesítő álmok ezek? :))
A legutúbbi elég érdekes volt, azt hiszem szombatra, vagy vasárnapra virradóan álmodtam. Egy nagy házban voltam, valamiféle gruppen partyt rendezhettek ott, talán én voltam a házigazdák egyike, de erre pontosan nem emlékszem. Ami nagyon tetszett az egészben: bárhol, bármikor, bárkivel lehett a házon belül. És ami még nekem is újdonság: azt hiszem nővel is voltam. És ami horror az egészben: az egyik fürdőszobábában (ahol 3 fürdőkád volt) 2 hullát találtunk. A kádban feküdt a férfi, ölében a nővel, és már 3 napja ott voltak. A testük fekete volt, és büdös. Ha nagyon prófétikus akarok lenni, akkor tipikus példái a romlottságnak. Vagy izé ... valahogy azt hiszem nagyon szoros összefüggésben van az ilyen szabad szex és a rothadás. Igazából nem tudom megfogalmazni, és nem is értem magam teljes mértékben, hiszen pont én vagyok az, aki azért álmodik ilyeneket, mert szeretne ilyen helyzetekbe kerülni, ugyanakkor mostanában elég szokszor előfordul az is, hogy mocskos dolognak érzem a testiséget. Most akkor mi van?
A legutúbbi elég érdekes volt, azt hiszem szombatra, vagy vasárnapra virradóan álmodtam. Egy nagy házban voltam, valamiféle gruppen partyt rendezhettek ott, talán én voltam a házigazdák egyike, de erre pontosan nem emlékszem. Ami nagyon tetszett az egészben: bárhol, bármikor, bárkivel lehett a házon belül. És ami még nekem is újdonság: azt hiszem nővel is voltam. És ami horror az egészben: az egyik fürdőszobábában (ahol 3 fürdőkád volt) 2 hullát találtunk. A kádban feküdt a férfi, ölében a nővel, és már 3 napja ott voltak. A testük fekete volt, és büdös. Ha nagyon prófétikus akarok lenni, akkor tipikus példái a romlottságnak. Vagy izé ... valahogy azt hiszem nagyon szoros összefüggésben van az ilyen szabad szex és a rothadás. Igazából nem tudom megfogalmazni, és nem is értem magam teljes mértékben, hiszen pont én vagyok az, aki azért álmodik ilyeneket, mert szeretne ilyen helyzetekbe kerülni, ugyanakkor mostanában elég szokszor előfordul az is, hogy mocskos dolognak érzem a testiséget. Most akkor mi van?
Hmm ... bizonyos bejegyzéseket módosítanom kellett, mert szóltak valahonnan, hogy nem szabadna ekkora nyilvánosságot kapnia valaminek, amiről csak egy mondatot írtam. Ám legyen, jobb a békesség. Mindenesetre egy kicsit csalódtam bennük, úgy titkolják a dolgaikat, mintha valami nagy, egyetemes igazságot őziznének, aminek csak 1-2 ember juthat a birtokába.
És akkor az, ami ma - hétfőn - eddig történt:
Fél óra csak azzal telt el, hogy a Temp Internet File-ból kitöröltem van 6000 olyan képet, amit a gép automatikusan elmentett, amíg nem voltam bent. Heh, ki lehet találni, hogy milyen képeket nézegetett R. megint ...
És aminek nagyon örültem, kaptam egy levelet, visszajelzésként, hogy van, akit érdekel az a sok hülyeség, amit én ide irogatok. Nah, akkor ezt az adaogt most publikálom is :))
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Vasárnap, 2003. augusztus 24.
Elkeserít az a tény, hogy holnap már meló. Minden porcikám ellenekezik, és követelik maguknak a szabadságot. POntosabban követelnék. Pedig azt hittem, hogy úgy lesz, mint tavaly, hogy már örülni fogok annak, hogy végre meló, és nem csak döglés otthon. Hiába na, öregszek :)
De amire büszke vagyok: nincs izomlázam!! Pedig aztán másztunk sokat dombnak fölfelé és lefelé is.
Összefoglalva: a szabadság jó volt, bár sok olyan nap volt, amit pokoli rosszanak éreztem, Kopat miatt. Sokszor kiidegelt. De azért jó volt.
Péntek - Szombat 2003. augusztus 22-23.
A 10 órakkor induló busszal felmentünk a Dömörkapuig, onnét pár órán kersztül gyalogoltunk, közben próbáltam beazonosítani a növényeket, amik mellett elmentünk, de persze nem sikerült, mert a kis könyvben, amit magammal hoztam pont azok nem voltak benne. Azért a mogyoró bokrot felismertem :)
Az első pihenő a Kantavári romoknál volt. Mint utólag kiderült, már voltam ott - még Balázsékkal - de azért jó volt újra látni. Hát .. jól benőtte a gaz. Aztán a tőle nem messze lévő forrásnál kajáltunk, ittunk, stb. Amikor újra útnak indultunk, feltűnt a bal oldalon (kicsit arrébb) egy nagy sziklafal, az jutott eszembe, hogy lehet, hogy ez az a volt kőfejtő, ahol a Csiga "eltemette a múltját". Körülnéztünk, és az volt az, bár a terep itt is teljesen megváltozott 2-3 év alatt. Megtaláltuk a bögre darabjait, valami üvegnek a szilánkjait, meg egy fényképtartót is. Kísérteties, hogy 2001-ben havrokkal ott járunk, elteszek emlékbe 1-2 ilyen darabot, aztán 2003-ban találkozok azzal az emberrel, aki ott hagyta maga mögött ezeket a dolgokat. erre mondják, hog ynincsenek véletlenek?!
Tovább haladtunk, kerestük a piros kereszt jelzést. Pontosabban azt hittünk, hogy azon az úton haladunk tovább, de nem az volt. Mindenesetre kikötöttünk egy olyan ösvényen, ahol semmi jelzés nem volt, és olyan meredek volt, mint a fne. Amikor leértünk a domb aljába kis keresgélés után ráakadtunk arra az ösvényre, amelyen tovább akartunk menni. Elértünk a Barátság forráshoz. Úgy terveztük, hogy az éjszakát itt töltjük, ha az a forrás és pihenőhely, ami kb 1 km-rel arrébb van nem jó. Az az 1 km-es táv maga volt a pokol. Annyi picike kis bogár volt, hogy abba fáradtunk el, hogy azokat herssegettük el az arcunk elől, mert folyamatosan bele akartak mászni a dögök a szemünkbe. És ami a vicc: vissza kellett mennünk a Barátság forráshoz, mert az a hely, amit tértképen olyan szépen kinéztünk, már nem volt meg. Visszamentünk, raktunk egy kis tüzet, felvertük a sátrat, kajáltunk fincsi sült szalonnát, virslit, egyebeket, aztán lefeküdtünk aludni. Egy ideig még világított a tűz, aztán elaldut ... és akkor jöttek a zajok...
Próbáltam nem gondolni az Ideglelés c. filmre ...
Balra tőlünk hallottam, hogy egy állat(????) belelép a forrás vizébe, és oson a bokrok közöt ...
... aztán hallotam, hogy a sátor mellett oson el, Kopattal közben halkan tanácskoztunk: - Te is hallod? -Igen!
Az állat nagyon közel volt hozzánk, odacsaptam a sátor falához, hogy megijedjen, és ne jöjjön közelebb. Ennek meg is lett a hatása. Kopat majdbnem szívbajt kapott, mert ő meg azt hitte, hogy az az állat rohant neki a sátornak.
Ráadásul voltak olyan madarak, amik úgy visítottak, mintha egy gyerek sikítana, vagy bőgne.
De aztán a fáradtság erősebb volt a félelemnél. Elképzeltem, hogy a sátor körül húzok egy kört, ami megvéd minket. Elég jól sikerült, mert utána tök nyugodtan és nagyon jól aludtam.
Éjszaka azt álmodtam, hogy sátorozunk (vajon miért? :) ) és a sátor körül ólálkodik valaki, és be is nézett. Aztán kinéztem a sátorból és láttam egy embert mellettünk. Akartam kérdezni tőle, hogy mit keres itt, ki ő, meg hogy takarodjon innét, de nem bírtam megszólalni. Aztán nagy nehezen mondtam neki, hogy "Ki a frász vagy te?", és arra ébredtem fel, hogy ezt tényleg mondom, hangosan és valamilyen teljesen más hangon. Brr.. tiszta horror.
Reggel mégis kipihenten ébredtünk, kajáltunk, és folytattuk az utunkat. Elhatároztam, hogy legalább egy évig nem akarok hallani arról, hogy erdőben ketten sátorozzunk :)
Megmásztunk egy bazi nagy emelkedőt, kiértünk egy pusztába, ahol összesen kb 7 ház állt, amiből 2 romokban volt. aztán követtük a jelzéseket, amik hol voltak, hol meg nem. Kiderült, hogy régi a térképünk, és 1-2 jelzést megváltoztattak, meg vannak újak, de a mi a legbunkóbb dolog: kereszteződéseknél nincs egyértelműen feltűntetve, hogy ha a jelzést akarod követni, akkor merre kell menned. Szidtam is rendesen azokat, akik ezt így csinálták meg. De ami a lényeg: délután fél 2 körül leértünk Orfűre, fél 4 körül meg már a tóban úsztattunk magunkat. Este busszal mentünk haza, és kb fél 8-ra fáradtan dobtuk le magunkról a cuccainkat a szobánkban. Hazaértünk! - Élve :))
Csütörtök, 2003. augusztus 21.
Hát ... megint bőgtem egy sort.
Úgy kezdődött, hogy KOpat elővette egy csajnak a fényképet, és azt a csaj rajzolta le. Állítólag egyik ismerősének a barátnője, és megbeszélte a sárccal,hogy 3-4 ezerért lerajzolja neki. Ok. Ezzel elvolt egész délelőtt. Aztán olyan fél 1 körül mondta, hogy elviszi a sárcnak a rajzot. Mondtam, hogy szeretnék én is menni. Nem mehettem, mert KOpat nem akarta, hogy a kocsmába menjek vele, ahol a srác szokott lenni, meg mondta, hogy siet, nem marad ott, csak megy,beadja, aztán már jön is haza. Jah. Ez az egész művelet kb. 1 órát vett volna igénybe, ő mégis kb 2 órát volt távol. Beindult a vezérhangya: egész délelőtt a csajt rajzolja, elment otthonról, nem akarta, hogy vele menjek, a telefont otthon hagyta, és még sokáig is volt távol. Kicsit kiakadtam. Szerencsére jöttek Éviék, és Kopat nekik köszönheti, hogy nem kiabáltam le a fejét, és nem vesztünk össze.
Holnap megyünk Mecsekre kirándulni, meg Orfűre fürödni. Tudok már járni :)
Szerda, 2003. augusztus 20.
A Széchenyi téren egy csomó kajás sátort állítottak fel, "A bor és a kenyér ünnepe" címszó alatt. Este kimentünk, hátha lesz valami tüzijáték - lévén 20. van - de nem volt. Igazából tetszett, hogy nincs, egy rakat ember volt kint, mindenki várta, hogy legyen és nem volt. Hihihi :)) Jó népszivatás, bár az is igaz, hogy sehol nem volt utalás arra, hogy lenne. Na mindegy. Zsófival, Évivel beültünk kedvenc helyünkre, a Papucsba, ott beszélgettünk, pontosabban Évi később jött. Ráadásul még a Rolanddal is összefutottunk. Ehh.. a gyerek semmit nem változott.
Aztán később, mikor Zsófi hazament az utolsó busszal, mi meg már az éhhalál küszöbén álltunk, ettünk egy menüt, ami állt egy szelet húsból, sültkrumpliból, és hagymából. A hús plejskovica volt - nem biztos, hogy így kell írni - és nagyon ízlett. Hagymából meg annyit rakott a srác a tányérra, hogy pfüü... ráadásul nem sült át mindegyik rendesen, és volt olyan, ami erős volt. Ráadásul amúgy sem rajongok annyira a hagymáért. De azért finom volt, és jól is laktunk vele.
Kb. fél egy-egy körül értünk haza. Jól éreztem magam.
Kedd, 2003. augusztus 19.
Kopat ma egész nap a pénze után futkosott, én meg alíg bírtam járni, annyira fájt a lábam. A pénz végülis nem lett meg még, de a gyereket, akinek kölcsönadott elkapták Kecskeméten, úgyhogy 4-en összedobták a pénzt, és lementek Kecskemétre. A srág állítólag ahogy meglátta őket (akiknek tartozik) egyből elkezdett futni. 2 sráctól állítólag kapott egy-két pofont is. Kopat nem nyúlt hozzá. Elvették a telefonját, eladták, elosztották 4 részre. Egyenlőre enyyi. A többit majd a bírósági végrehajtó intézi. Én meg közben tök ideg voltam, hogy mi van velük, hol vannak, mert a telefont kikapcsolta, vagy nem volt térerő. Na mindegy, a lényeg, hogy hazajött, és nem lett semmi baja.
Hétfő, 2003. augusztus 18.
Borzasztó meleg volt, úgyhogy a 12:45-ös busszal lementünk fürödni Orfűre. Jó sokan voltak a buszmegállóban, szerencsére 2 buszt küldtek, úgyhogy még ülőhelyünk is volt. Vettünk egy nagy úszógumit Kopatnak, amit rögtön fel is avattunk. Amilyen béna vagyok, amikor bementünk a vízbe, belerúgtam a bal lábammal egy bazi nagy köbe. De ez még semmi. Később, mikor fel akartam ülni az úszógumira szintén a bal lábammal belerúgtam egy másik köbe, olyan helyen, ahol már elvileg nem kellene köveknek lennie. Azt hittem ott helyben rosszul leszek, annyira fájt a lábam. Úszni is csak lassan tudtam, mert akárhányszor a lábammal tempóztam volna, felnyílott az a kis seb, ami a körmöm felett keletkezett. De azért jó volt lubickolni.
Hazafelé viszont rémálom volt az út, nem bírtam rálépni a lábamra, és percenként beszúrt a fájdalom. Otthon tüzetesebben megvizsgáltam. Volt egy nagy lila folt a felső ujjhajlatnál, és egy másik a körömágynál. Megnyugtatott az a tény, hogy mivel nem dagadt fel nagyon, ezért nem azért nem tudok ráállni, mert eltörött.
Viszont ha nem gyógyul meg 2 nap alatt, akkor lőttek a mecseki túrának :(
Szombat - Vasárnap, 2003. augusztus 16 - 17.
Jórészt otthon voltunk, és végre nem veszekedtünk. Elterveztük, hogy hétfőn lemegyünk Orfűre strandolni a szabadstrandra, és jövőhéten csütörtök-pénteken felmegyünk a Mecsekre sátorozni 1 éjszakát. Már alíg várom, remélem nem jön közbe semmi.
Péntek, 2003. augusztus 15.
Arra ébredtem, hogy Kopat simogatja az arcomat. 3/4 8 volt, ő meg már fel volt öltözve. Azt monda, bemegy a munkahelyére, mert ha nem megy be, akkor nagyon meg fogják szivatni, vagy ki fogják rúgni. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Választás elé állítottam. Vagy a munkahelye, vagy én. Elég drasztikus módszereket alkalmaztam, de ami a lényeg: elértem, amit akartam. Bement a munkahelyére, szólt, hogy csalkádi problémák miatt ki kell vennie ezt a napot, nem tud mást tenni. A Kati megértő volt, elengedte.
Napközben kajtatott a pénz után. Írtak valamilyen papírt arról, hogy kölcsönadott pénzt, tanukkal, mindennel, úgyhogy a végrehajtó teljesen szabályos, hivatalos úton fogja behajtani a pénzt. Kíváncsi vagyok mikorra lesz belőle valami. Este nem mentünk sehova, otthon voltunk.
Csütörtök, 2003. augusztus 14.
Nah, persze, hogy nem délig volt bent, hanem 4-ig. Hiába fenyegetőztem ezzel vagy azzal, Kopat volt olyan hülye, hogy behódolt a feljebbvalóinak, és azt teszi, amit mondanak neki, hagyja, hogy úgy irányítsák, mint egy bábut, csináld meg még ezt a munkát, meg még azt, és akkor talán nem kell holnap jönnöd. Csak azt kellene felismernie, hogy hiába mondja azt x y hogy ha nem jössz be, akkor ki leszel rúgva, mert
1) ezen a héten ugyan 3-man vannak, de jövőhéten 2-en dolgoznak 4 ember helyett, és hosszú távon 3 ember nem bírja megcsinálni azt, amit előtte 4 csinált, vagy ha igen, akkor minden nap bent lesznek este 8-ig.
2) ha kirúgnák, új embert kellene keresni, és a betanulási időszak még egy olyannál is, aki ért hozzá, minimum 2 hónap. Arról nem is írok, hogy mennyi lenne egy olyannál, aki nem is ért hozzá.
3) ha kirúgnák kurva élet, hogy kiküldenénk egy munkaügyi jogászt, aztán akkor tele lenne a gatya.
De legalább azt mondta, hogy holnap nem megy be, bár kellene, de nem fog bemenni.
Este találkoztam Judittal. Egy év után. Jó volt látni őt, beszélni vele. Lefogyott 6 kilót, az arcán és a felsőtestén ez látszik is. Beültünk a Rundóba, ott beszélgettünk kb 9-ig. Kopat közben össze-vissza telefonálgatott nekem, kiderült, hogy az a 120E Ft valószínüleg holnap meglesz. Egy bírósági végrehajtó intézkedik erről. Többet én sem tudok. Ha tényleg meglesz, akkor még talán a Balcsira is le tudunk menni 1-2 napra. Bár nem biztros, hogy érdemes. Majd kiderül.
Estére szent volt a béke.
Szerda, 2003. augusztus 13.
A faxom az egész rohadt D.N.-ba!! (Kopat ott dolgozik) Az hagyján, hogy olyan osztályvezetők és főnökök vannak, akiknek megvan a 8 általános végzettségük, sőt, egyiküknek még egy kesztyűvarrói tanfolyama is van, és ezek tesznek zsebre havonta több százezer forintot, és persze dolgozni nem dolgoznak annyit, mint azok, akik az igazi munkát végzik ott, és gondoskodnak arról, hogy minden nap megjelenjen az újság. De az, hogy valakit ne engedjenek el szabadságra, holott az illető már egy hónappal előtte bejelentette, hogy ekkortól szeretne kivenni szabadságot, az egyszerűen bunkóság. Jah, közben a főnök valamilyen szigeteken nyaral egész hónapban, az egyik ostályvezető tavaly Egyiptomban volt, idén is kb olyan kaliberű és költségű helyre megy - egyesek ezért nem kapták meg azt a támogatást, hogy a nyaralásra 20E Ft-ot adnak a dolgozóknak. Nem kapnak támogatást, helyette a főnökség utazik. Hogy ...... .... ......... (Crisyta elküldi őket magában melegebb éghajlatra, ahonnét a visszaérkezést nem támogatja)
Ha egy munkaügyi jogász vizsgálatokat indítana ott, akkor tuti, hogy szívbajt kapna azoktól a dolgoktól, amik ott zajlanak. De lehet, hogy az is elég lenne, ha a pesti igazgatóság utána nézne egy-két dolgonak, pl azoknak, hogy kik hogyan vannak (illetve nincsenek) bejelentve. Az egész vezetőséget le kellene cserélni. Persze féltik a pozíciójukat. Azt amit ők csinálnak, bárki meg tudná csinálni. Inkább nem is írom tovább, mert csak még idegesebb leszek.
Kimentünk este a Sétatérre (Anima Sound System volt), de egyszerűen nem volt türelmem az emberekhez, utáltam mindenkit, és ha valaki be mert volna szólni, akár egy szót is, annak biztos, hogy nekiestem volna. Jah, ennek az oka az volt, hogy Kopat bejelentette, hogy holnap is be kell mennie, mert annyi a meló, stb ... Azt mondta, hogy csak délig lesz, ez volt az egyetlen, ami vígasztalt.
Úgyhogy inkább sétáltunk egy kicsit, és hazajöttünk.
Judit írt sms-t, holnap fél 7-kor találkozunk.
Kedd, 2003. augusztus 12.
Még csak kedd van, mégis olyan, mintha már hetek óta itthon lennék. Mindenesetre élvezem.
Legújabb szórakozásom egy játék. Nem tudom a nevét. A lényege az, hogy a fekete bárány minnél több fehér báránykát tudjon elkapni, és jól meggyömködni :)) Közben persze vigyázni kell arra, nehogy elkapjon a juhász, vagy a juhásznak a kutyája. Idegörlő, és vicces :)
Este: Besh o Drom. Hát ... volt 1-2 szám, ami tetszett, de nem az én stílusom a mulatos meg a cigányzene.
Tőlük függetlenül meg kellett állípatanom magamban, hogy úgy látszik, a magyaroknak ez kell; cigányzenére mulatnak, cigány miniszterelnökünk volt ... csoda hogy ott tartunk, ahol?! Nevezzenek rasszistának, vagy aminek akarnak, nem érdekel, nem a bőr színe alapján ítélem meg az embereket, hanem a viselkedésük alapján, és tisztelet a kivételnek(!), a cigányora zömében az jellemző, hogy az utcán ordítoznak, lopnak, büdösek, és úgy szaporodnak, mint döghúsban a légy peték.
Ez utóbbi talán most azért jött elő, mert mielőtt odaértünk volna a koncertre, jött velünk szembe egy kb 24 éves, terhes cigány csaj, körülötte már 4 gyerek ugrált körbe-körbe. Kopat cigizett. Erre a csaj megkérdezte tőlünk, nincs-e egy szál cigarettánk. Hangsúlyozom: terhes volt, kb a 6-7 hónapban járhatott. Ilyenkor jön az elterelő szöveg: ez az utolsó szál. Utólag mókásan le is csesztem Kopatot, miért nem adott neki cigit, hátha attól elvetélt volna ... persze, hogy hülyeség, de jól esett kimondani.
Amúgy is harapós kedvemben voltam, mert Kopatnak holnap is be kell mennie dolgozni.
Hétfő, 2003. augusztus 11.
Elmentem a munkaügyi kp-ba, mivel január óta nem vagyok bejelentve a munkahelyemre. 2 óra várakozás után adtak egy időpontot csütörtökre, amikor majd megállapítják, hogy mennyi munkanélküli járadékot kapok. (ha jól számoltam, akkor 32500 ft-ot) Pista ide is elkísért, úgyhogy legalább nem kellett egyedül várakoznom. Arra agondoltam, hogy ebből a pénzből veszek valamilyen szekrényt, hogy ha elköltözünk másik albérletbe (terveink szerint egy bútorozatlanba), akkor tudjuk hova pakolni a cuccainkat. De majd még kiderül, hogy mi lesz.
Kopatnak ma kellett mennie a munkahelyére, mert a 4 emberből csak 1 dolgozott volna, ő meg nem tudja megcsinálni a melót 4 helyett. Fasza. Ráadásul szerdán is be kell mennie. Ez ám a pihenés és nyaralás.
Este volt Jamie Winchester és Hrutka Róbert koncert a Sétatéren.
Ami kurva jó, azt nem kell magyarázni.
A szőke hölgyek és a 16 éves kamaszok adták a formájukat. Volt egy hosszú, szőkés-barna hajú csaj, olyan típus, aki elvárja, hogy minden egyes mozdulatára odafigyeljen mindenki. (Leeya vagy Móni biztos meg tudná mondani, hogy az ilyen az hányas személyiség típus :) ) Percenként dobálta a haját hátra. Csak azt nem értem, hogy az ilyen miért nem fogja össze?!
A 16 éves lánykák bugyija biztos átnedvesedett, sikongásaikből én ezt a következtetést vontam le. Ostoba bekiabálásaikkal, csak magukat járatták le. Vége lett egy dalnak, még senki nem ment le a színpadról, de már azt kiabálták, hogy "gyertek vissza". "Szeretünk Jamie" ecetere, ecetere ...
Az ilyenek is kellenek, különben éhen halnának a Backstreet Boys és hasonló kaliberű, hang nélküli, herélt ifjak.
Mindenesetre a zene színvonalas volt, a világítás is jó volt, bár néha én sokaltam a piros színt, de biztos úgy kell lennie annak...
Ha esetleg valaki felajánlana egy digitális fényképezőgépet, köszönettel elfogadnám. :)
Vasárnap, 2003. augusztus 10.
Egész délelőtt döglöttünk, délben kikászálódtunk az ágyból, takarítás, mosás, stb... Évi, Zsófi hívott minket strandra, de du-ra megbeszéltük a Pistáékkal, hogy lejönnek hozzánk, úgyhogy nem mentünk.
Este megint kimentünk Sétatérre, ezúttal a Folkestra játszott. Annak ellenére, hogy a dalaiknak népzene jellege volt (és én nem szeretem a népzenét), tetszett nagyon. Kicsit jazzes beütése volt a zenének, és a szöveg is jó volt (hopp-hopp-hopp, "grill-mano" :))
Este 10-re lett vége (kb.). Gyorsan hazasiettünk, hogy ne maradjunk le a Milleniumról :)
Szombat, 2003. augusztus 9.
Furcsa álmaim voltak.
1) Egy bazár soron haladtunk végig, amikor láttam egy olyan árust, ahol mindenféle gyertyák, füstölők, és egyéb " kütyük" voltak. Az eladó csaj pedig nem más volt, mint a Kárpáti Lili, a Boszorkány Szövetség főpapnője. Nem mertem először odamenni, aztán mondta, hogy jósol nekem. Kirakott pár lapot, megfordította őket, aztán a következőket mondta: "érezni a levegőben a múltnak a rezgéseit" aztán kicsit később: "a múlt csókjai kísértenek" és végezetül az utolsó jóslata (amitől reggel szakadram a nevetéstől): "elfogyott a wc papír". Na ezt elemezze ki valaki :)
2) Az ezt követő álmomban egy könyvesboltban voltam, és találkoztam Fonyódi Tiborral(Harrison Fawcett). Elhívtam hozzánk ebédre, vagy vacsorára, viszont csak utána láttam, hogy alíg van otthon valami kaja.
3) A harmadik álom: egetrengető orgazmusom volt. Két fiúval szeretkeztem, viszont kicsit be voltam csiccsentve, és utána nem emlékeztem semmire, csak az érzésre. Aztán az egyik srác mondta, hogy menjünk el valahova, több emberrel együtt. Egy széles,betonozott, de elég gödrös autóúton mentünk, ami egy idő után elágazott jobbra és balra. Távolra nézve csodálatos volt a táj. Az útkereszteződés előtt barátnőmmel elkezdtünk huszizni, de ő nem bírta, és leállt, én meg pörögtem tovább magamban. Aztán az a srác, aki a harmadik tag volt bevonult egy szobába 2-3 lánnyal, és őket kezdte magához édesgetni. Felháborodottan mentem be hozzájuk, és "szép "szavakkal megaláztam azt a csajt, akinek a házában voltunk. Valami olyasmit mondtam, hogy örülhet, hogy egyáltalán eljöttem az első báljára. Utána pedig otthagytam őket, és a házat is, és a legtöbb ember velem együtt eljött onnét.
Este a Sétatéren icwip (International Culture Week In Pécs) megnyitója volt. Mivel nem figyeltem annyira a megnyitó szövegére, ezért nem tudom, hogy ki az, aki angolul mondta a bevezetőt, de az akcentusa elég erőteljes volt. Meg is mosolyogtuk.
Utána egy ColorStar nevű együttes lépett fel. Elég egyedi volt a stílusuk, nekem nagyon tetszett. Ha pl. az ember betép egy füvescigitől, akkor az ilyen zene szerintem nagyon aktuális. Jó volt, na.
Pistáék is kijöttek, nekik annyira nem jött be. Utána kinéztünk még az InterSpar előtti Borsodi Sörfesztiválra, de nem voltunk kint sokáig, körülnéztünk, és már jöttünk is haza.
Péntek, 2003. augusztus 8.
Este kimentünk Zsófival együtt az Intersparhoz, ahol Borsodi Sörfesztivál (vagy vmi. ilyesmi) néven különböző együttesek léptek fel. Pechünkre pont olyanok zenéltek, akiket nem igazán szeretünk. Volt egy nő, akinek elég vékony hangja volt, olyan, mintha egy héliumos lufiból kiszívta volna a héliumot.
Aztán Dupla Kávé. Nem szeressük az ilyen lakodalmas zenét.
Már épp menni akartunk, amikor elkezdték a tüzijáték fellövését. Az tetszett nagyon, szép volt. Utána Zsófit elkísértük a buszhoz. Aztán hirtelen jött felindulásból Kopatot rávettem, hogy üljünk fel az egyik össze-vissza pörgős körhinta félére. Imádom az ilyeneket. Füstöt nyomtak menet közben, hangosan szólt a zene, villogott a stroboszkóp, én pedig becsuktam a szemem, és élveztem a zuhanást és emelkedést. Felért az élmény egy orgazmussal!
*************
Íme a szabadság alatti, otthon megírt események:
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Fél óra csak azzal telt el, hogy a Temp Internet File-ból kitöröltem van 6000 olyan képet, amit a gép automatikusan elmentett, amíg nem voltam bent. Heh, ki lehet találni, hogy milyen képeket nézegetett R. megint ...
És aminek nagyon örültem, kaptam egy levelet, visszajelzésként, hogy van, akit érdekel az a sok hülyeség, amit én ide irogatok. Nah, akkor ezt az adaogt most publikálom is :))
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Vasárnap, 2003. augusztus 24.
Elkeserít az a tény, hogy holnap már meló. Minden porcikám ellenekezik, és követelik maguknak a szabadságot. POntosabban követelnék. Pedig azt hittem, hogy úgy lesz, mint tavaly, hogy már örülni fogok annak, hogy végre meló, és nem csak döglés otthon. Hiába na, öregszek :)
De amire büszke vagyok: nincs izomlázam!! Pedig aztán másztunk sokat dombnak fölfelé és lefelé is.
Összefoglalva: a szabadság jó volt, bár sok olyan nap volt, amit pokoli rosszanak éreztem, Kopat miatt. Sokszor kiidegelt. De azért jó volt.
Péntek - Szombat 2003. augusztus 22-23.
A 10 órakkor induló busszal felmentünk a Dömörkapuig, onnét pár órán kersztül gyalogoltunk, közben próbáltam beazonosítani a növényeket, amik mellett elmentünk, de persze nem sikerült, mert a kis könyvben, amit magammal hoztam pont azok nem voltak benne. Azért a mogyoró bokrot felismertem :)
Az első pihenő a Kantavári romoknál volt. Mint utólag kiderült, már voltam ott - még Balázsékkal - de azért jó volt újra látni. Hát .. jól benőtte a gaz. Aztán a tőle nem messze lévő forrásnál kajáltunk, ittunk, stb. Amikor újra útnak indultunk, feltűnt a bal oldalon (kicsit arrébb) egy nagy sziklafal, az jutott eszembe, hogy lehet, hogy ez az a volt kőfejtő, ahol a Csiga "eltemette a múltját". Körülnéztünk, és az volt az, bár a terep itt is teljesen megváltozott 2-3 év alatt. Megtaláltuk a bögre darabjait, valami üvegnek a szilánkjait, meg egy fényképtartót is. Kísérteties, hogy 2001-ben havrokkal ott járunk, elteszek emlékbe 1-2 ilyen darabot, aztán 2003-ban találkozok azzal az emberrel, aki ott hagyta maga mögött ezeket a dolgokat. erre mondják, hog ynincsenek véletlenek?!
Tovább haladtunk, kerestük a piros kereszt jelzést. Pontosabban azt hittünk, hogy azon az úton haladunk tovább, de nem az volt. Mindenesetre kikötöttünk egy olyan ösvényen, ahol semmi jelzés nem volt, és olyan meredek volt, mint a fne. Amikor leértünk a domb aljába kis keresgélés után ráakadtunk arra az ösvényre, amelyen tovább akartunk menni. Elértünk a Barátság forráshoz. Úgy terveztük, hogy az éjszakát itt töltjük, ha az a forrás és pihenőhely, ami kb 1 km-rel arrébb van nem jó. Az az 1 km-es táv maga volt a pokol. Annyi picike kis bogár volt, hogy abba fáradtunk el, hogy azokat herssegettük el az arcunk elől, mert folyamatosan bele akartak mászni a dögök a szemünkbe. És ami a vicc: vissza kellett mennünk a Barátság forráshoz, mert az a hely, amit tértképen olyan szépen kinéztünk, már nem volt meg. Visszamentünk, raktunk egy kis tüzet, felvertük a sátrat, kajáltunk fincsi sült szalonnát, virslit, egyebeket, aztán lefeküdtünk aludni. Egy ideig még világított a tűz, aztán elaldut ... és akkor jöttek a zajok...
Próbáltam nem gondolni az Ideglelés c. filmre ...
Balra tőlünk hallottam, hogy egy állat(????) belelép a forrás vizébe, és oson a bokrok közöt ...
... aztán hallotam, hogy a sátor mellett oson el, Kopattal közben halkan tanácskoztunk: - Te is hallod? -Igen!
Az állat nagyon közel volt hozzánk, odacsaptam a sátor falához, hogy megijedjen, és ne jöjjön közelebb. Ennek meg is lett a hatása. Kopat majdbnem szívbajt kapott, mert ő meg azt hitte, hogy az az állat rohant neki a sátornak.
Ráadásul voltak olyan madarak, amik úgy visítottak, mintha egy gyerek sikítana, vagy bőgne.
De aztán a fáradtság erősebb volt a félelemnél. Elképzeltem, hogy a sátor körül húzok egy kört, ami megvéd minket. Elég jól sikerült, mert utána tök nyugodtan és nagyon jól aludtam.
Éjszaka azt álmodtam, hogy sátorozunk (vajon miért? :) ) és a sátor körül ólálkodik valaki, és be is nézett. Aztán kinéztem a sátorból és láttam egy embert mellettünk. Akartam kérdezni tőle, hogy mit keres itt, ki ő, meg hogy takarodjon innét, de nem bírtam megszólalni. Aztán nagy nehezen mondtam neki, hogy "Ki a frász vagy te?", és arra ébredtem fel, hogy ezt tényleg mondom, hangosan és valamilyen teljesen más hangon. Brr.. tiszta horror.
Reggel mégis kipihenten ébredtünk, kajáltunk, és folytattuk az utunkat. Elhatároztam, hogy legalább egy évig nem akarok hallani arról, hogy erdőben ketten sátorozzunk :)
Megmásztunk egy bazi nagy emelkedőt, kiértünk egy pusztába, ahol összesen kb 7 ház állt, amiből 2 romokban volt. aztán követtük a jelzéseket, amik hol voltak, hol meg nem. Kiderült, hogy régi a térképünk, és 1-2 jelzést megváltoztattak, meg vannak újak, de a mi a legbunkóbb dolog: kereszteződéseknél nincs egyértelműen feltűntetve, hogy ha a jelzést akarod követni, akkor merre kell menned. Szidtam is rendesen azokat, akik ezt így csinálták meg. De ami a lényeg: délután fél 2 körül leértünk Orfűre, fél 4 körül meg már a tóban úsztattunk magunkat. Este busszal mentünk haza, és kb fél 8-ra fáradtan dobtuk le magunkról a cuccainkat a szobánkban. Hazaértünk! - Élve :))
Csütörtök, 2003. augusztus 21.
Hát ... megint bőgtem egy sort.
Úgy kezdődött, hogy KOpat elővette egy csajnak a fényképet, és azt a csaj rajzolta le. Állítólag egyik ismerősének a barátnője, és megbeszélte a sárccal,hogy 3-4 ezerért lerajzolja neki. Ok. Ezzel elvolt egész délelőtt. Aztán olyan fél 1 körül mondta, hogy elviszi a sárcnak a rajzot. Mondtam, hogy szeretnék én is menni. Nem mehettem, mert KOpat nem akarta, hogy a kocsmába menjek vele, ahol a srác szokott lenni, meg mondta, hogy siet, nem marad ott, csak megy,beadja, aztán már jön is haza. Jah. Ez az egész művelet kb. 1 órát vett volna igénybe, ő mégis kb 2 órát volt távol. Beindult a vezérhangya: egész délelőtt a csajt rajzolja, elment otthonról, nem akarta, hogy vele menjek, a telefont otthon hagyta, és még sokáig is volt távol. Kicsit kiakadtam. Szerencsére jöttek Éviék, és Kopat nekik köszönheti, hogy nem kiabáltam le a fejét, és nem vesztünk össze.
Holnap megyünk Mecsekre kirándulni, meg Orfűre fürödni. Tudok már járni :)
Szerda, 2003. augusztus 20.
A Széchenyi téren egy csomó kajás sátort állítottak fel, "A bor és a kenyér ünnepe" címszó alatt. Este kimentünk, hátha lesz valami tüzijáték - lévén 20. van - de nem volt. Igazából tetszett, hogy nincs, egy rakat ember volt kint, mindenki várta, hogy legyen és nem volt. Hihihi :)) Jó népszivatás, bár az is igaz, hogy sehol nem volt utalás arra, hogy lenne. Na mindegy. Zsófival, Évivel beültünk kedvenc helyünkre, a Papucsba, ott beszélgettünk, pontosabban Évi később jött. Ráadásul még a Rolanddal is összefutottunk. Ehh.. a gyerek semmit nem változott.
Aztán később, mikor Zsófi hazament az utolsó busszal, mi meg már az éhhalál küszöbén álltunk, ettünk egy menüt, ami állt egy szelet húsból, sültkrumpliból, és hagymából. A hús plejskovica volt - nem biztos, hogy így kell írni - és nagyon ízlett. Hagymából meg annyit rakott a srác a tányérra, hogy pfüü... ráadásul nem sült át mindegyik rendesen, és volt olyan, ami erős volt. Ráadásul amúgy sem rajongok annyira a hagymáért. De azért finom volt, és jól is laktunk vele.
Kb. fél egy-egy körül értünk haza. Jól éreztem magam.
Kedd, 2003. augusztus 19.
Kopat ma egész nap a pénze után futkosott, én meg alíg bírtam járni, annyira fájt a lábam. A pénz végülis nem lett meg még, de a gyereket, akinek kölcsönadott elkapták Kecskeméten, úgyhogy 4-en összedobták a pénzt, és lementek Kecskemétre. A srág állítólag ahogy meglátta őket (akiknek tartozik) egyből elkezdett futni. 2 sráctól állítólag kapott egy-két pofont is. Kopat nem nyúlt hozzá. Elvették a telefonját, eladták, elosztották 4 részre. Egyenlőre enyyi. A többit majd a bírósági végrehajtó intézi. Én meg közben tök ideg voltam, hogy mi van velük, hol vannak, mert a telefont kikapcsolta, vagy nem volt térerő. Na mindegy, a lényeg, hogy hazajött, és nem lett semmi baja.
Hétfő, 2003. augusztus 18.
Borzasztó meleg volt, úgyhogy a 12:45-ös busszal lementünk fürödni Orfűre. Jó sokan voltak a buszmegállóban, szerencsére 2 buszt küldtek, úgyhogy még ülőhelyünk is volt. Vettünk egy nagy úszógumit Kopatnak, amit rögtön fel is avattunk. Amilyen béna vagyok, amikor bementünk a vízbe, belerúgtam a bal lábammal egy bazi nagy köbe. De ez még semmi. Később, mikor fel akartam ülni az úszógumira szintén a bal lábammal belerúgtam egy másik köbe, olyan helyen, ahol már elvileg nem kellene köveknek lennie. Azt hittem ott helyben rosszul leszek, annyira fájt a lábam. Úszni is csak lassan tudtam, mert akárhányszor a lábammal tempóztam volna, felnyílott az a kis seb, ami a körmöm felett keletkezett. De azért jó volt lubickolni.
Hazafelé viszont rémálom volt az út, nem bírtam rálépni a lábamra, és percenként beszúrt a fájdalom. Otthon tüzetesebben megvizsgáltam. Volt egy nagy lila folt a felső ujjhajlatnál, és egy másik a körömágynál. Megnyugtatott az a tény, hogy mivel nem dagadt fel nagyon, ezért nem azért nem tudok ráállni, mert eltörött.
Viszont ha nem gyógyul meg 2 nap alatt, akkor lőttek a mecseki túrának :(
Szombat - Vasárnap, 2003. augusztus 16 - 17.
Jórészt otthon voltunk, és végre nem veszekedtünk. Elterveztük, hogy hétfőn lemegyünk Orfűre strandolni a szabadstrandra, és jövőhéten csütörtök-pénteken felmegyünk a Mecsekre sátorozni 1 éjszakát. Már alíg várom, remélem nem jön közbe semmi.
Péntek, 2003. augusztus 15.
Arra ébredtem, hogy Kopat simogatja az arcomat. 3/4 8 volt, ő meg már fel volt öltözve. Azt monda, bemegy a munkahelyére, mert ha nem megy be, akkor nagyon meg fogják szivatni, vagy ki fogják rúgni. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Választás elé állítottam. Vagy a munkahelye, vagy én. Elég drasztikus módszereket alkalmaztam, de ami a lényeg: elértem, amit akartam. Bement a munkahelyére, szólt, hogy csalkádi problémák miatt ki kell vennie ezt a napot, nem tud mást tenni. A Kati megértő volt, elengedte.
Napközben kajtatott a pénz után. Írtak valamilyen papírt arról, hogy kölcsönadott pénzt, tanukkal, mindennel, úgyhogy a végrehajtó teljesen szabályos, hivatalos úton fogja behajtani a pénzt. Kíváncsi vagyok mikorra lesz belőle valami. Este nem mentünk sehova, otthon voltunk.
Csütörtök, 2003. augusztus 14.
Nah, persze, hogy nem délig volt bent, hanem 4-ig. Hiába fenyegetőztem ezzel vagy azzal, Kopat volt olyan hülye, hogy behódolt a feljebbvalóinak, és azt teszi, amit mondanak neki, hagyja, hogy úgy irányítsák, mint egy bábut, csináld meg még ezt a munkát, meg még azt, és akkor talán nem kell holnap jönnöd. Csak azt kellene felismernie, hogy hiába mondja azt x y hogy ha nem jössz be, akkor ki leszel rúgva, mert
1) ezen a héten ugyan 3-man vannak, de jövőhéten 2-en dolgoznak 4 ember helyett, és hosszú távon 3 ember nem bírja megcsinálni azt, amit előtte 4 csinált, vagy ha igen, akkor minden nap bent lesznek este 8-ig.
2) ha kirúgnák, új embert kellene keresni, és a betanulási időszak még egy olyannál is, aki ért hozzá, minimum 2 hónap. Arról nem is írok, hogy mennyi lenne egy olyannál, aki nem is ért hozzá.
3) ha kirúgnák kurva élet, hogy kiküldenénk egy munkaügyi jogászt, aztán akkor tele lenne a gatya.
De legalább azt mondta, hogy holnap nem megy be, bár kellene, de nem fog bemenni.
Este találkoztam Judittal. Egy év után. Jó volt látni őt, beszélni vele. Lefogyott 6 kilót, az arcán és a felsőtestén ez látszik is. Beültünk a Rundóba, ott beszélgettünk kb 9-ig. Kopat közben össze-vissza telefonálgatott nekem, kiderült, hogy az a 120E Ft valószínüleg holnap meglesz. Egy bírósági végrehajtó intézkedik erről. Többet én sem tudok. Ha tényleg meglesz, akkor még talán a Balcsira is le tudunk menni 1-2 napra. Bár nem biztros, hogy érdemes. Majd kiderül.
Estére szent volt a béke.
Szerda, 2003. augusztus 13.
A faxom az egész rohadt D.N.-ba!! (Kopat ott dolgozik) Az hagyján, hogy olyan osztályvezetők és főnökök vannak, akiknek megvan a 8 általános végzettségük, sőt, egyiküknek még egy kesztyűvarrói tanfolyama is van, és ezek tesznek zsebre havonta több százezer forintot, és persze dolgozni nem dolgoznak annyit, mint azok, akik az igazi munkát végzik ott, és gondoskodnak arról, hogy minden nap megjelenjen az újság. De az, hogy valakit ne engedjenek el szabadságra, holott az illető már egy hónappal előtte bejelentette, hogy ekkortól szeretne kivenni szabadságot, az egyszerűen bunkóság. Jah, közben a főnök valamilyen szigeteken nyaral egész hónapban, az egyik ostályvezető tavaly Egyiptomban volt, idén is kb olyan kaliberű és költségű helyre megy - egyesek ezért nem kapták meg azt a támogatást, hogy a nyaralásra 20E Ft-ot adnak a dolgozóknak. Nem kapnak támogatást, helyette a főnökség utazik. Hogy ...... .... ......... (Crisyta elküldi őket magában melegebb éghajlatra, ahonnét a visszaérkezést nem támogatja)
Ha egy munkaügyi jogász vizsgálatokat indítana ott, akkor tuti, hogy szívbajt kapna azoktól a dolgoktól, amik ott zajlanak. De lehet, hogy az is elég lenne, ha a pesti igazgatóság utána nézne egy-két dolgonak, pl azoknak, hogy kik hogyan vannak (illetve nincsenek) bejelentve. Az egész vezetőséget le kellene cserélni. Persze féltik a pozíciójukat. Azt amit ők csinálnak, bárki meg tudná csinálni. Inkább nem is írom tovább, mert csak még idegesebb leszek.
Kimentünk este a Sétatérre (Anima Sound System volt), de egyszerűen nem volt türelmem az emberekhez, utáltam mindenkit, és ha valaki be mert volna szólni, akár egy szót is, annak biztos, hogy nekiestem volna. Jah, ennek az oka az volt, hogy Kopat bejelentette, hogy holnap is be kell mennie, mert annyi a meló, stb ... Azt mondta, hogy csak délig lesz, ez volt az egyetlen, ami vígasztalt.
Úgyhogy inkább sétáltunk egy kicsit, és hazajöttünk.
Judit írt sms-t, holnap fél 7-kor találkozunk.
Kedd, 2003. augusztus 12.
Még csak kedd van, mégis olyan, mintha már hetek óta itthon lennék. Mindenesetre élvezem.
Legújabb szórakozásom egy játék. Nem tudom a nevét. A lényege az, hogy a fekete bárány minnél több fehér báránykát tudjon elkapni, és jól meggyömködni :)) Közben persze vigyázni kell arra, nehogy elkapjon a juhász, vagy a juhásznak a kutyája. Idegörlő, és vicces :)
Este: Besh o Drom. Hát ... volt 1-2 szám, ami tetszett, de nem az én stílusom a mulatos meg a cigányzene.
Tőlük függetlenül meg kellett állípatanom magamban, hogy úgy látszik, a magyaroknak ez kell; cigányzenére mulatnak, cigány miniszterelnökünk volt ... csoda hogy ott tartunk, ahol?! Nevezzenek rasszistának, vagy aminek akarnak, nem érdekel, nem a bőr színe alapján ítélem meg az embereket, hanem a viselkedésük alapján, és tisztelet a kivételnek(!), a cigányora zömében az jellemző, hogy az utcán ordítoznak, lopnak, büdösek, és úgy szaporodnak, mint döghúsban a légy peték.
Ez utóbbi talán most azért jött elő, mert mielőtt odaértünk volna a koncertre, jött velünk szembe egy kb 24 éves, terhes cigány csaj, körülötte már 4 gyerek ugrált körbe-körbe. Kopat cigizett. Erre a csaj megkérdezte tőlünk, nincs-e egy szál cigarettánk. Hangsúlyozom: terhes volt, kb a 6-7 hónapban járhatott. Ilyenkor jön az elterelő szöveg: ez az utolsó szál. Utólag mókásan le is csesztem Kopatot, miért nem adott neki cigit, hátha attól elvetélt volna ... persze, hogy hülyeség, de jól esett kimondani.
Amúgy is harapós kedvemben voltam, mert Kopatnak holnap is be kell mennie dolgozni.
Hétfő, 2003. augusztus 11.
Elmentem a munkaügyi kp-ba, mivel január óta nem vagyok bejelentve a munkahelyemre. 2 óra várakozás után adtak egy időpontot csütörtökre, amikor majd megállapítják, hogy mennyi munkanélküli járadékot kapok. (ha jól számoltam, akkor 32500 ft-ot) Pista ide is elkísért, úgyhogy legalább nem kellett egyedül várakoznom. Arra agondoltam, hogy ebből a pénzből veszek valamilyen szekrényt, hogy ha elköltözünk másik albérletbe (terveink szerint egy bútorozatlanba), akkor tudjuk hova pakolni a cuccainkat. De majd még kiderül, hogy mi lesz.
Kopatnak ma kellett mennie a munkahelyére, mert a 4 emberből csak 1 dolgozott volna, ő meg nem tudja megcsinálni a melót 4 helyett. Fasza. Ráadásul szerdán is be kell mennie. Ez ám a pihenés és nyaralás.
Este volt Jamie Winchester és Hrutka Róbert koncert a Sétatéren.
Ami kurva jó, azt nem kell magyarázni.
A szőke hölgyek és a 16 éves kamaszok adták a formájukat. Volt egy hosszú, szőkés-barna hajú csaj, olyan típus, aki elvárja, hogy minden egyes mozdulatára odafigyeljen mindenki. (Leeya vagy Móni biztos meg tudná mondani, hogy az ilyen az hányas személyiség típus :) ) Percenként dobálta a haját hátra. Csak azt nem értem, hogy az ilyen miért nem fogja össze?!
A 16 éves lánykák bugyija biztos átnedvesedett, sikongásaikből én ezt a következtetést vontam le. Ostoba bekiabálásaikkal, csak magukat járatták le. Vége lett egy dalnak, még senki nem ment le a színpadról, de már azt kiabálták, hogy "gyertek vissza". "Szeretünk Jamie" ecetere, ecetere ...
Az ilyenek is kellenek, különben éhen halnának a Backstreet Boys és hasonló kaliberű, hang nélküli, herélt ifjak.
Mindenesetre a zene színvonalas volt, a világítás is jó volt, bár néha én sokaltam a piros színt, de biztos úgy kell lennie annak...
Ha esetleg valaki felajánlana egy digitális fényképezőgépet, köszönettel elfogadnám. :)
Vasárnap, 2003. augusztus 10.
Egész délelőtt döglöttünk, délben kikászálódtunk az ágyból, takarítás, mosás, stb... Évi, Zsófi hívott minket strandra, de du-ra megbeszéltük a Pistáékkal, hogy lejönnek hozzánk, úgyhogy nem mentünk.
Este megint kimentünk Sétatérre, ezúttal a Folkestra játszott. Annak ellenére, hogy a dalaiknak népzene jellege volt (és én nem szeretem a népzenét), tetszett nagyon. Kicsit jazzes beütése volt a zenének, és a szöveg is jó volt (hopp-hopp-hopp, "grill-mano" :))
Este 10-re lett vége (kb.). Gyorsan hazasiettünk, hogy ne maradjunk le a Milleniumról :)
Szombat, 2003. augusztus 9.
Furcsa álmaim voltak.
1) Egy bazár soron haladtunk végig, amikor láttam egy olyan árust, ahol mindenféle gyertyák, füstölők, és egyéb " kütyük" voltak. Az eladó csaj pedig nem más volt, mint a Kárpáti Lili, a Boszorkány Szövetség főpapnője. Nem mertem először odamenni, aztán mondta, hogy jósol nekem. Kirakott pár lapot, megfordította őket, aztán a következőket mondta: "érezni a levegőben a múltnak a rezgéseit" aztán kicsit később: "a múlt csókjai kísértenek" és végezetül az utolsó jóslata (amitől reggel szakadram a nevetéstől): "elfogyott a wc papír". Na ezt elemezze ki valaki :)
2) Az ezt követő álmomban egy könyvesboltban voltam, és találkoztam Fonyódi Tiborral(Harrison Fawcett). Elhívtam hozzánk ebédre, vagy vacsorára, viszont csak utána láttam, hogy alíg van otthon valami kaja.
3) A harmadik álom: egetrengető orgazmusom volt. Két fiúval szeretkeztem, viszont kicsit be voltam csiccsentve, és utána nem emlékeztem semmire, csak az érzésre. Aztán az egyik srác mondta, hogy menjünk el valahova, több emberrel együtt. Egy széles,betonozott, de elég gödrös autóúton mentünk, ami egy idő után elágazott jobbra és balra. Távolra nézve csodálatos volt a táj. Az útkereszteződés előtt barátnőmmel elkezdtünk huszizni, de ő nem bírta, és leállt, én meg pörögtem tovább magamban. Aztán az a srác, aki a harmadik tag volt bevonult egy szobába 2-3 lánnyal, és őket kezdte magához édesgetni. Felháborodottan mentem be hozzájuk, és "szép "szavakkal megaláztam azt a csajt, akinek a házában voltunk. Valami olyasmit mondtam, hogy örülhet, hogy egyáltalán eljöttem az első báljára. Utána pedig otthagytam őket, és a házat is, és a legtöbb ember velem együtt eljött onnét.
Este a Sétatéren icwip (International Culture Week In Pécs) megnyitója volt. Mivel nem figyeltem annyira a megnyitó szövegére, ezért nem tudom, hogy ki az, aki angolul mondta a bevezetőt, de az akcentusa elég erőteljes volt. Meg is mosolyogtuk.
Utána egy ColorStar nevű együttes lépett fel. Elég egyedi volt a stílusuk, nekem nagyon tetszett. Ha pl. az ember betép egy füvescigitől, akkor az ilyen zene szerintem nagyon aktuális. Jó volt, na.
Pistáék is kijöttek, nekik annyira nem jött be. Utána kinéztünk még az InterSpar előtti Borsodi Sörfesztiválra, de nem voltunk kint sokáig, körülnéztünk, és már jöttünk is haza.
Péntek, 2003. augusztus 8.
Este kimentünk Zsófival együtt az Intersparhoz, ahol Borsodi Sörfesztivál (vagy vmi. ilyesmi) néven különböző együttesek léptek fel. Pechünkre pont olyanok zenéltek, akiket nem igazán szeretünk. Volt egy nő, akinek elég vékony hangja volt, olyan, mintha egy héliumos lufiból kiszívta volna a héliumot.
Aztán Dupla Kávé. Nem szeressük az ilyen lakodalmas zenét.
Már épp menni akartunk, amikor elkezdték a tüzijáték fellövését. Az tetszett nagyon, szép volt. Utána Zsófit elkísértük a buszhoz. Aztán hirtelen jött felindulásból Kopatot rávettem, hogy üljünk fel az egyik össze-vissza pörgős körhinta félére. Imádom az ilyeneket. Füstöt nyomtak menet közben, hangosan szólt a zene, villogott a stroboszkóp, én pedig becsuktam a szemem, és élveztem a zuhanást és emelkedést. Felért az élmény egy orgazmussal!
*************
Íme a szabadság alatti, otthon megírt események:
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2003. augusztus 8.
Azt hiszem kezdek visszatérni az élethez, bár az utóbbi 3 nap eléggé zavaros volt, és érzelmileg is instabil voltam.
Tegnap írtam e-mailt Harrison Fawcett, alias Fonyódi Tibornak. Ő írta A katedrális harcosai, A Katedrális legendája c. könyvet, a Brett Shaw történeteket, meg egy csomó mindent. Nagyon kellemesen csalódtam benne, amikor válaszolt. Közvetlen volt, és és és... szóval nem számítottam sem arra, hogy válaszol, sem arra, hogy ennyire jófej. Nagy örömömben bementem a legközelebbi könyvesboltba, és megvettem az egyik könyvét :)
Már csak a mai napot kell kibírni, és 2 hétig nyugi. Ez egyben azt is jelenti, hogy a blog 2 hétre leáll. De utána folyt köv.
Főnököm nem talált senkit a helyemre, úgyhogy 2 hétig az iroda is zárva lesz. Pedig reménykedtem benne, hogy legalább azok a megrendelések, amik csúsznak, azoknál nem nekem kell magyarázkodni. Igazából nem érdekel.
Régi barátnőm, Judit újra jelentkezett, ha minden igaz, akkor jövőhéten találkozunk. Kb 1 éve láttam utoljára. Pesten tanul, lett egy komoly barátja, akivel együttél ... kíváncsi vagyok már rá nagyon. :)
Tegnap írtam e-mailt Harrison Fawcett, alias Fonyódi Tibornak. Ő írta A katedrális harcosai, A Katedrális legendája c. könyvet, a Brett Shaw történeteket, meg egy csomó mindent. Nagyon kellemesen csalódtam benne, amikor válaszolt. Közvetlen volt, és és és... szóval nem számítottam sem arra, hogy válaszol, sem arra, hogy ennyire jófej. Nagy örömömben bementem a legközelebbi könyvesboltba, és megvettem az egyik könyvét :)
Már csak a mai napot kell kibírni, és 2 hétig nyugi. Ez egyben azt is jelenti, hogy a blog 2 hétre leáll. De utána folyt köv.
Főnököm nem talált senkit a helyemre, úgyhogy 2 hétig az iroda is zárva lesz. Pedig reménykedtem benne, hogy legalább azok a megrendelések, amik csúsznak, azoknál nem nekem kell magyarázkodni. Igazából nem érdekel.
Régi barátnőm, Judit újra jelentkezett, ha minden igaz, akkor jövőhéten találkozunk. Kb 1 éve láttam utoljára. Pesten tanul, lett egy komoly barátja, akivel együttél ... kíváncsi vagyok már rá nagyon. :)
2003. augusztus 7.
2003. augusztus 6.
Legszívesebben jól felpofoznám azt, aki az élet forgatókönyvét írja.
A tegnapi nap amilyen jól kezdődött olyan rosszul végződött. Apám fél 5 után felhívott, először azt hittem a névnapom miatt hív, de tévedtem. Kopat számát kérdezte, meg hogy hogy vagyunk, és hogy fájlalja, hogy ritkán találkozunk. Hát én nem, de egy kegyes hazúgság belefér a telefonbeszélgetésbe. Ennyi volt.
Nem sokkal később Kopat csörgött rám idegesen, hogy mi a baja apámnak, mert rátelefonált, hogy azonnal mondja meg neki a nevét és a telefonszámát annak az embernek, aki tartozik neki pénzzel. A pláne csak az volt benne, hogy a számát bekapcsolva hagyta, tehát kiírta a telefon, de úgy beszélt, hogy a hangját eltorzította, minthogyha idegen lenne, és olyanokat mondott a telefonba, hogy Kopat ne szórakozzon, mert az életével játszik, és azonnal mondja meg neki a számot. Mindezt a tőle megszokott stílusban, csakhogy Kopat nem ismerte ezt a stílust, és igencsak a szívére vette.
Otthon elmesélte ezeket, aztán kérésem ellenére fülkéből visszahívta apámat, hogy mégis miért beszélt vele így, meg hogy tisztázza a dolgokat. Erre apám úgy kezdett vele beszélni, mint egy kocsis, szó szerint elküldte a kurva anyjába, és talán az összes trágár szó elhangzott, ami a magyar nyelvben létezik. A hülye buzi faszszopó köcsög csak egy volt a sok közül. Kopat amikor belépett az ajtón erőből nekivágta a telefont a falnak (szegény Nokia ezt már nem bírta és feladta a harcot -> nyekk..), és elkezdett sírni, mint egy gyerek, mert őt még nem alázták meg ennyire. Talán most megértette, hogy én milyen körülmények között éltem 18 éven keresztül. Megértettem és sajnáltam őt, próbáltam nyugtatni, de nem tudtam. Mindenesetre jól összebalhéztunk a hülye volt apám miatt. Ezekután csak egy smst küldtem neki: "Te vagy a bunkó. Eddig sem volt semmi közöd az életemhez, de ezután hallani sem akarok rólad. Nem vagy az apám, egy szánalomra méltó senki vagy."
Utána persze próbált hívni, de nem vettem fel a telefont, annyira hülye meg még én sem vagyok, hogy ha rejtett számon hív, akkor azt higgyem, hogy valaki más keres, és nem ő. Nem akarok többet találkozni vele soha az életben. Ez legalább jó volt arra, hogy véglegesen lezárjam magamban a múltat.
Aztán észbe kaptam: kint van még egy csomó cuccom, leginkább könyvek, amiket még diákéveim alatt gyűjtöttem össze. Gyorsan buszra szálltunk, kimentünk anyámhoz, elmondtuk neki, hogy mi történt, aztán 3 nagy dobozni könyvét és egyéb kis cuccokat kipakoltuk a ház elé, taxit hívtunk és hazamentünk.
Ma reggel anyám bejött a melóhelyemre, mondta, hogy beszélt apámmal, és kérdezte, hogy mi volt ez, mire ő azt mondta, hogy ő csak segíteni akart, és vérig van sértve, amiért azt az smst írtam neki. Valahol mélyen talán megmozdult bennem valami, aztán rájöttem, hogy ugyanennyi mozgolódás lenne akkor is, ha a szomszéd mesélné, hogy mi történt. Nem most, és nem így kellett volna segíteni, ha tényleg az volt a szándéka. Nem látom, hogy miért lenne segítség az, ha Kopatot mindennek elmondja?!
Mindenesetre ennyi a történet. Ha verőlegények kellenének, hogy jól elhupálják azt a csávót, aki nem fizette vissza a pénzt, akkor azt mi is el tudnánk intézni, de minek?!
Miért kell túlbonyolítani az érzelmeket és az életet? Úgy érzem, tegnap magamhoz képest egész jól kontrolláltam az indulataimat, csak Kopat nem bírta megérteni, hogy nem kell ilyenkor foglalkozni vele.
Ennek meg szegény telefon itta meg a levét :(
Ez van.
A tegnapi nap amilyen jól kezdődött olyan rosszul végződött. Apám fél 5 után felhívott, először azt hittem a névnapom miatt hív, de tévedtem. Kopat számát kérdezte, meg hogy hogy vagyunk, és hogy fájlalja, hogy ritkán találkozunk. Hát én nem, de egy kegyes hazúgság belefér a telefonbeszélgetésbe. Ennyi volt.
Nem sokkal később Kopat csörgött rám idegesen, hogy mi a baja apámnak, mert rátelefonált, hogy azonnal mondja meg neki a nevét és a telefonszámát annak az embernek, aki tartozik neki pénzzel. A pláne csak az volt benne, hogy a számát bekapcsolva hagyta, tehát kiírta a telefon, de úgy beszélt, hogy a hangját eltorzította, minthogyha idegen lenne, és olyanokat mondott a telefonba, hogy Kopat ne szórakozzon, mert az életével játszik, és azonnal mondja meg neki a számot. Mindezt a tőle megszokott stílusban, csakhogy Kopat nem ismerte ezt a stílust, és igencsak a szívére vette.
Otthon elmesélte ezeket, aztán kérésem ellenére fülkéből visszahívta apámat, hogy mégis miért beszélt vele így, meg hogy tisztázza a dolgokat. Erre apám úgy kezdett vele beszélni, mint egy kocsis, szó szerint elküldte a kurva anyjába, és talán az összes trágár szó elhangzott, ami a magyar nyelvben létezik. A hülye buzi faszszopó köcsög csak egy volt a sok közül. Kopat amikor belépett az ajtón erőből nekivágta a telefont a falnak (szegény Nokia ezt már nem bírta és feladta a harcot -> nyekk..), és elkezdett sírni, mint egy gyerek, mert őt még nem alázták meg ennyire. Talán most megértette, hogy én milyen körülmények között éltem 18 éven keresztül. Megértettem és sajnáltam őt, próbáltam nyugtatni, de nem tudtam. Mindenesetre jól összebalhéztunk a hülye volt apám miatt. Ezekután csak egy smst küldtem neki: "Te vagy a bunkó. Eddig sem volt semmi közöd az életemhez, de ezután hallani sem akarok rólad. Nem vagy az apám, egy szánalomra méltó senki vagy."
Utána persze próbált hívni, de nem vettem fel a telefont, annyira hülye meg még én sem vagyok, hogy ha rejtett számon hív, akkor azt higgyem, hogy valaki más keres, és nem ő. Nem akarok többet találkozni vele soha az életben. Ez legalább jó volt arra, hogy véglegesen lezárjam magamban a múltat.
Aztán észbe kaptam: kint van még egy csomó cuccom, leginkább könyvek, amiket még diákéveim alatt gyűjtöttem össze. Gyorsan buszra szálltunk, kimentünk anyámhoz, elmondtuk neki, hogy mi történt, aztán 3 nagy dobozni könyvét és egyéb kis cuccokat kipakoltuk a ház elé, taxit hívtunk és hazamentünk.
Ma reggel anyám bejött a melóhelyemre, mondta, hogy beszélt apámmal, és kérdezte, hogy mi volt ez, mire ő azt mondta, hogy ő csak segíteni akart, és vérig van sértve, amiért azt az smst írtam neki. Valahol mélyen talán megmozdult bennem valami, aztán rájöttem, hogy ugyanennyi mozgolódás lenne akkor is, ha a szomszéd mesélné, hogy mi történt. Nem most, és nem így kellett volna segíteni, ha tényleg az volt a szándéka. Nem látom, hogy miért lenne segítség az, ha Kopatot mindennek elmondja?!
Mindenesetre ennyi a történet. Ha verőlegények kellenének, hogy jól elhupálják azt a csávót, aki nem fizette vissza a pénzt, akkor azt mi is el tudnánk intézni, de minek?!
Miért kell túlbonyolítani az érzelmeket és az életet? Úgy érzem, tegnap magamhoz képest egész jól kontrolláltam az indulataimat, csak Kopat nem bírta megérteni, hogy nem kell ilyenkor foglalkozni vele.
Ennek meg szegény telefon itta meg a levét :(
Ez van.
2003. augusztus 5.
Nah, ismét itt.
Hát, nem úgy alakultak a dolgoka, ahogy kellett volna. Az a csaj, aki péntek óta itt volt velem, feladta a harcot a gép ellen, és inkább azt mondta, hogy nem vállalja el a melót, mert egyszerűen nem tudja megtanulni 1 hét alatt a programot, és nem akarja elrontani az árajánlatokat. Megértem. Pedig egészen megkedveltem. Amikor elment az irodából hirtelen tök egyedül éreztem magam. Jó lenne, ha lenne munkatársam. Bár akkor meg nem tudnék egész nap a számítógép előtt ülni :)
Főnökömtől megkaptam a fizetésemet, és még egy doboz bonbont is kaptam névnapom alkalmából. Sokan felköszöntettek, olyanok is, akiktől nem is számítottam rá. Jól esett, hogy gondolnak rám, hogy eszükbe jutok.
Kopat talált egy oldalt a Biblia kódról. Érdekes, érdemes beleolvasni. Olyan furcsa nekem az, hogy sokan azt mondják erre, hogy hülyeség, és hogy nem igaz, meg nem hisznek benne. Persze elfogadom, de nem értem, hogy miért nem hisznek abban, amit látnak? Pontosabban, ha abban sem hisznek amit látnak, akkor miben hisznek az emberek? Ha valamit már matematikailag is bebizonyítottak, akkor azt miért nem tudják elfogadni? Vagy csak én lennék nagyon hiszékeny? Lehet...
Hát, nem úgy alakultak a dolgoka, ahogy kellett volna. Az a csaj, aki péntek óta itt volt velem, feladta a harcot a gép ellen, és inkább azt mondta, hogy nem vállalja el a melót, mert egyszerűen nem tudja megtanulni 1 hét alatt a programot, és nem akarja elrontani az árajánlatokat. Megértem. Pedig egészen megkedveltem. Amikor elment az irodából hirtelen tök egyedül éreztem magam. Jó lenne, ha lenne munkatársam. Bár akkor meg nem tudnék egész nap a számítógép előtt ülni :)
Főnökömtől megkaptam a fizetésemet, és még egy doboz bonbont is kaptam névnapom alkalmából. Sokan felköszöntettek, olyanok is, akiktől nem is számítottam rá. Jól esett, hogy gondolnak rám, hogy eszükbe jutok.
Kopat talált egy oldalt a Biblia kódról. Érdekes, érdemes beleolvasni. Olyan furcsa nekem az, hogy sokan azt mondják erre, hogy hülyeség, és hogy nem igaz, meg nem hisznek benne. Persze elfogadom, de nem értem, hogy miért nem hisznek abban, amit látnak? Pontosabban, ha abban sem hisznek amit látnak, akkor miben hisznek az emberek? Ha valamit már matematikailag is bebizonyítottak, akkor azt miért nem tudják elfogadni? Vagy csak én lennék nagyon hiszékeny? Lehet...
Korán reggel már izzadok, annyira meleg van.
Évi mondott egy érdekes dolgot, mikor tegnapelőtt nálunk volt. Szerinte túlságosan leírok mindent magamról. nem tudom, lehet hogy igaza van. De aki nem ismer, annak úgyis mindegy, aki ismer, az meg úgyis tudja, hogy mi miért van, legalalábbis remélem.
Kicsit kómás vagyok, mint minden nap hét elején. Alíg várom már a jövőhetet, végre szabi. 2 hétig nem fogok jelentkezni. De utána igyekszem bepótolni mindent.
Egyre jobban tetszik az a telefon, amit kaptam. Csak egyenlőre még azt nem tudom, hogyan és honnan lehet letölteni rá képeket, meg csengőhangokat.
Évi mondott egy érdekes dolgot, mikor tegnapelőtt nálunk volt. Szerinte túlságosan leírok mindent magamról. nem tudom, lehet hogy igaza van. De aki nem ismer, annak úgyis mindegy, aki ismer, az meg úgyis tudja, hogy mi miért van, legalalábbis remélem.
Kicsit kómás vagyok, mint minden nap hét elején. Alíg várom már a jövőhetet, végre szabi. 2 hétig nem fogok jelentkezni. De utána igyekszem bepótolni mindent.
Egyre jobban tetszik az a telefon, amit kaptam. Csak egyenlőre még azt nem tudom, hogyan és honnan lehet letölteni rá képeket, meg csengőhangokat.
2003. augusztus 4.
Végre egy péntek, ami jól kezdődött, remélem az összes többi ilyen lesz.
Kopattól megkaptam előre a névnapi ajándékomat, egy Ericsson T65-öst. Először nem voltam nagyon elragadtatva az ötletért, de aztán egyre jobban megtetszett a kis gépezet. Kiderült, hogy az Lg telefont, amit Kopat talált, azt az ismerőse amikor függetleníteni akarta, akkor elcseszte a belső menüjét, szóval tönkrevágta. Helyette adott 10E Ft-ot. Aztán Kopat ráfizetett még 3000 és megkapta ezt a független telót, adatkábellel együtt. Kártya nincs hozzá, de azt majd veszünk.
Péntek este Pistáékkal kocsival felmentünk a Tettyére, és ott ökörködtünk a játszótéren. Felültünk egy körhintára, amit a fiúk hajtottak. Mi ketten, lányok nagyon élveztük, de a fiúk nem bírták. Mivel előtte Kopattal elmentünk vacsorázni egy étteremben, Kopat annyira teleette magát, hogy ő arra hivatkozott, hogy attól van hányingere, Pistának meg simán csak attól, hogy nézte a tájat forgás közben. Ilyenek ezek a mai fiúk, nem bírják a kiképzést :))
Szombaton délelőtt bevásároltunk, kaptam 4 bugyit, és vettünk pólókat 690Ft-os áron 3 darabot. Az egyik kifejezetten tetszik, mert a pánt része a vállon van, olyan, mintha nem lenne nyaka. Tök jó :)
Délután döglöttünk, aludtunk egy jó nagyot.
Vasárnap délelőtt lenéztünk a vásárba, vettem egy könyvet (Clive Barker:Kárhozat), Kopat vett egy táskát magának. Én is akartam kis fonott táskát venni, de nem akartam 2000 Ft-ot költeni rá, olcsóbban meg nem találtam. Majd jövőhéten :))
Délután lenéztett hozzánk Zsófi és Évi. Zsófi összejött egy sráccal, Évi pedig szakított a barátjával. Zajlik az élet. Kopat mondott egy érdekes dolgot, és igaza van. Mind a 3-man egyidősek vagyunk, mégis mind a 3-man máshogy gondolkozunk dolgokról, illetve egy dolog más-mást jelent, mindegyikőnknek.
Évi, ha olvasol: jó lett a honlapod! :))
Kopattól megkaptam előre a névnapi ajándékomat, egy Ericsson T65-öst. Először nem voltam nagyon elragadtatva az ötletért, de aztán egyre jobban megtetszett a kis gépezet. Kiderült, hogy az Lg telefont, amit Kopat talált, azt az ismerőse amikor függetleníteni akarta, akkor elcseszte a belső menüjét, szóval tönkrevágta. Helyette adott 10E Ft-ot. Aztán Kopat ráfizetett még 3000 és megkapta ezt a független telót, adatkábellel együtt. Kártya nincs hozzá, de azt majd veszünk.
Péntek este Pistáékkal kocsival felmentünk a Tettyére, és ott ökörködtünk a játszótéren. Felültünk egy körhintára, amit a fiúk hajtottak. Mi ketten, lányok nagyon élveztük, de a fiúk nem bírták. Mivel előtte Kopattal elmentünk vacsorázni egy étteremben, Kopat annyira teleette magát, hogy ő arra hivatkozott, hogy attól van hányingere, Pistának meg simán csak attól, hogy nézte a tájat forgás közben. Ilyenek ezek a mai fiúk, nem bírják a kiképzést :))
Szombaton délelőtt bevásároltunk, kaptam 4 bugyit, és vettünk pólókat 690Ft-os áron 3 darabot. Az egyik kifejezetten tetszik, mert a pánt része a vállon van, olyan, mintha nem lenne nyaka. Tök jó :)
Délután döglöttünk, aludtunk egy jó nagyot.
Vasárnap délelőtt lenéztünk a vásárba, vettem egy könyvet (Clive Barker:Kárhozat), Kopat vett egy táskát magának. Én is akartam kis fonott táskát venni, de nem akartam 2000 Ft-ot költeni rá, olcsóbban meg nem találtam. Majd jövőhéten :))
Délután lenéztett hozzánk Zsófi és Évi. Zsófi összejött egy sráccal, Évi pedig szakított a barátjával. Zajlik az élet. Kopat mondott egy érdekes dolgot, és igaza van. Mind a 3-man egyidősek vagyunk, mégis mind a 3-man máshogy gondolkozunk dolgokról, illetve egy dolog más-mást jelent, mindegyikőnknek.
Évi, ha olvasol: jó lett a honlapod! :))
2003. augusztus 1.
Nyah, tegnap délután lejött az Ista, és átmásoltuk a winchsterre azokat a dolgokat, amiket haza akartam vinni.És még a gép is egyben maradt :))
Kopat kapott 30E Ft fizetés előleget. Reggel kiváltottam az antibéjbi gyogyimat, négyezeregyszáz valahány Ft-ért. Röhejes, hogy még ez is ilyen drága. Könyörgöm, legalább a fogamzásgátlókat adhatnák olcsóbban !!
Annak ellenére, hogy süt a nap, nagyon álmosító, nyomott idő van, biztos hogy esni fog még az eső. Vagy csak én vagyok ennyire kómás?
Kopat du megy ajándékot nézni a névnapomra. :)) Ez csak annyit jelent, hogy úgysem bírja ki, hogy ne adja oda előbb, szóval, ha ma talál valamit, akkor kapok ma valamit :))
Kopat kapott 30E Ft fizetés előleget. Reggel kiváltottam az antibéjbi gyogyimat, négyezeregyszáz valahány Ft-ért. Röhejes, hogy még ez is ilyen drága. Könyörgöm, legalább a fogamzásgátlókat adhatnák olcsóbban !!
Annak ellenére, hogy süt a nap, nagyon álmosító, nyomott idő van, biztos hogy esni fog még az eső. Vagy csak én vagyok ennyire kómás?
Kopat du megy ajándékot nézni a névnapomra. :)) Ez csak annyit jelent, hogy úgysem bírja ki, hogy ne adja oda előbb, szóval, ha ma talál valamit, akkor kapok ma valamit :))
Tegnap Kopat kapott fizetés előleget, 30E Ft-ot. Ma reggel kiváltottam az antibéjbi gyogyit, négyezeregyszáz valahány Ft volt. Felvitték az árát, 3 hónapja még "csak" 3700 körül volt. Könyörgöm, legalább ezeket a szar fogamzásgátlókat adhatnák olcsóbban.
Itt van az a kiscsaj, aki majd helyettesíteni fog. Egész jó fej, tök jól el tudok vele dumálgatni. Nem gondoltam volna.
Itt van az a kiscsaj, aki majd helyettesíteni fog. Egész jó fej, tök jól el tudok vele dumálgatni. Nem gondoltam volna.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)