2012. január 2.

Hadd maradjon meg az a pillanat. Egyetlen másodpercbe zárt örökkévalóság. Miért kell múlnia?
Szürke szörnyek a hétköznapok, vasfogakkal. Valami más kell. Kell hogy kitörhessek, kell hogy legyen mit várni, tervezni, pörögni. Ha nem pörgök, bezuhanok. Ha csak csöndesen ülök otthon az agyam kattogni kezd. Üresjárat. Füstöl. Nem ez az élet való nekem. Valami másra vágyom. Vajon annak mi lenne az ára?

Nincsenek megjegyzések: