Elfelejtettem milyen érzés is az, amikor egy kapcsolatban, ahol mind a két fél közel hasonlóan szeretik egymást, az egyik csak úgy, önszántából megöleli a másikat. Milyen érzés volt, amikor tudtam, hogy szeretnek és viszont szeretek?

Itt vagyok lassan-lassan 30 évesen. Ijesztő a szám... körbenézek ismeretségi körben. Mindenki házas, vagy legalábbis párkapcsolatban él valakivel, sok helyen gyerek is van már.

Én meg most készülök másik albérletbe költözni (10 év=8. albérlet), párkapcsolatom gyakorlatilag nincs, a macskámat sem vihetem magammal, a fizetésem kevés, a lelkem darabokban. Nem látom miért lenne érdemes küzdeni. Mérhetetlen fáradtság uralkodik bennem, hol jobban, hol rosszabbul viselem. Vannak napok, amikor majd kicsattanok, máskor pedig az ereimet nyiszálnám. Túl nagyok a kilengések. Biztos lehetne diagnosztizálni.

Szeretnék szerelmes lenni.. valakibe, aki elfogad, aki szeretni tud. Aki erőt tud adni. Akinek kellek. ..

Végülis csak a hitemet veszítettem el abban, hogy kellhetek valakinek..