Apró morzsák szanaszét ... ha egyben lennének én lennék. Így is én vagyok, csak szétszortan. Keresem az elhullott darabokat. Olykor-olykor találok egyet összegyúrom a többivel, ilyenkor elcsodálkozok, miért hagytam el, hiszen hozzám tartozik. Ettől vagyok én.
Keresem magam. Érzem a kis változásokat. Jó lenne olyannak lenni, mint régen ...
abban a mesében élni, amiről Spiro beszélt.
Nem kell már sok.
De mi az ára?
A feltétel nélküli szeretetnek nincs ára! Nem szabad, hogy legyen!