Újra itt, sok-sok kihagyás után.
Végre ez a hét a munkahelyen kicsit lazább, mint az eddigiek. És sajnos jövőhéttől újra megkezdődik a "nagyüzem termelés".
A magánéletben minden oké. Nincsenek viták. Néha ugyan még mindig előjön az a régi érzés, változatlanul el akar nyelni az űr, kitölt a semmi, minden érdektelen, és közömbös, azonban ez már egyre ritkább.
Igazából nem történik velem semmi. Ráadásul túlságosan eluralkodott rajtam a tavaszi fáradtság. Sokszor délután hazamegyek, 3-4 oldalt olvasok egy könyvből és elalszok. Nem igazán tudom jól beosztani a szabadidőmet. Bár elhatároztam, hogy Beiddel elkezdek edzeni, de ez abbamaradt, mivel múlthéten teljesen lebetegedett szegényem. Mostmár kezd kilábalni belőle.
Egy kis irónia: annyira nem történik velem semmi, hogy még a betegségét sem kaptam el :) Bár megfigyeltem, hogy csak olyanoktól kapok el bármilyen betegséget, akikkel nem vagyok valami jóba, vagy van valami ellentét köztünk.
Akárhogy is nézem, a munka tölti ki az életem nagy részét - sajnos. Azt meg nem igazán szeretem.

Megvettük végre az áhított dvd-t! Egyenlőre még nincs sok filmünk, de azon vagyunk, hogy beszerezzük azokat, amiket szeretünk. Szerencsére ebben kapunk segítséget.

A szomszéd lakásba új lakók költöztek. Vagyis, ők is albérlők. Egyetlen probléma van velük; (mellesleg egy fiatal pár) a csajnak akkora hasa van, mintha 2 görögdinnyét nyelt volna le egészben. Vagyis terhes. Nem akarom kifejteni nézeteimet a gyerekekkel - szüléssel meg úgy az egész témával kapcsoaltban, aki ismer, úgyis tudja, mit gondolok erről. De ha ez lebabázik, és át fog hallatszani a gyereksírás, akkor vagy veszünk bazi nagy hangfalakat, amiket hangosan fogunk üvöltetni közvetlenül a fal mellett, ami miatt elköltöznek onnét, vagy mi keresünk másik albérletet. Egyszer bőven elég volt, hogy a szomszédben gyerek volt (még anno Kopat idején), nem vagyok hajlandó mégegyszer végigjátszani ezt a meccset. És különben is ... össze sincsenek házasodva. beiddel elfilozofáltuhk azon, hogy talán a csaj megszül, a pasi nem bírja majd a kiképzlést, elköltözik, a csaj meg visszamegy az anyjához, és ezzel megoldódik a problémánk :)) Néha jó egy kicsit gonosznek lenni.
Bár tudom, hogy elég sajátos nézet, de most őszintén .. ebbe a világba gyereket vállalni? Arra nem gondolnak, hogy milyen szar élete lesz?
Nem, nem vagyok pesszimista. Csak realista. Igazából ha valóraválnának a kívánságaim, az egyik az lenne, hogy az emberek képtelenek legyenek a szaporodásra. Hmm.. a párosodás iránti vágy azért megmaradhatna ;))
Na de inkább nem folytatom. Mára már ennyi is sok volt.

Nemis tudom miért írok most .. csak úgy.
A melóhelyen ezen a héten elég nagy volt a káosz. Meg múlt héten is, és azelőtt is, és jövő héten is az lesz. Néha elgondolkozom, hogy megéri mindez, ilyen kevés pénzért .. Bár legalább anyagliag stabilan állunk, és ez nagyon sokat jelent. Jó érzés, hogy meg tudjuk venni azokat a dolgokat is, amik már a szükséges határán felül vannak, legyen az könyv, pizza, vagy egy számítógépes játék. Igaz, elég sokat böjtöltünk ezért.

Nincs időm magamra. Nincs időm a gondolataimra, arra, hogy elfilozofáljak egy-egy dolgon. Mire hazaérek holt fáradt vagyok, a hétvégék pedig olyan rövidek. A könyvekkel is nehezebben haladok, mint szeretném. Bár Az éjszaka gyermekeit kiolvastam, most egy történelmi könyvet keztem el - tőlem elég szokatlan módón. Az inkvizícióról szól, az írója nem tudom ki, valami fura nevü fazon, de eddig tetszik a könyv. Mindenesetre azt hiszem több fantasyt fogok olvasni, mint történelmi könyvet, jobban tetszik az a világ, ami a képzeletemben él, és ahol minden megtörténthez. Bár ez utóbbi igaz a valóságra is.

Valami hiányzik ... nem külső tényező, inkább belső. Nem a régi életmód, nem a bulizás, vagy a pasizás. Azt hiszem valami belső nyugalom az, aminek nagyon érzem a hiányát. Vagy egyszerűen csak túl fáradt vagyok.

Ismét itt ...
Tavaszodik. Ez már valami. Igazából nincs miről írnom. Élek és kész, ez van. Nem negatív hangsúlyban. Még mindig érzek késztetést, hogy írkáljam a bejegyzéseimet ide, pedig mostmár nem látom túl sk értelmét. Nincs benne rendszeresség. Réggebben jó volt írni a indennapjaimról. AMikor nem történt semmi, akkor is volt valami. Persze valamik most is vannak mindig.
Lássuk a mai nap valamijeit ...
Reggel kelés, fürdés, reggeli, kis olvasás, hatalmas szeretkezés, aztán irány melózni. Most meg itt ülök már két órája .. Hmm.. egyhangúnak tűnik, pedig nem olyannak élem meg.

Jelenlegi könyvem, amit olvasok: Clive Barker: Az éjszaka gyermekei. Remek könyv, ajánlom minden horror rajongónak. Könnyen olvasható, élvezetes, tényleg alíg lehet lerakni.

A titkos kamra, amit nemrég olvastam ... nos ... milyen jelzőkkel lehet illetni az olyan könyvet, vagy az írót, aki csak azért írt, hogy egy-két ügyben tisztázza magát, leírjon olyan tényeket, amelyeket már csontig rágtak, és ami pont arról nem szól, ami a címe? Oké, az 560 (vagy mennyi) oldalból kb 70 oldal valóban Egyiptom kultúrájával, és a Feljegyzések Csarnokával foglalkozott. A többi rész pedig a sajtóhadjáratokat és botrányokat állította a központba. a vádaskodás és pereskedés mellett. Na ez az a könyv, ami után úgy voltam, hogy az írónak nem fogom egyetlen további könyvét sem a kezembe venni. Persze ez szubjektív vélemény. Csak nem értem miért kell megírni egy könyvet úgy, hogy igazából a kutatás végkifejlete előtt már kiadatják, és nincs is igazán befejezve. Erről ennyit, több betűt nem ér meg.

Talán túl naív vagyok ....
Egyszerre dühít és szomorít el az a tény, ahogy az emberek élnek a világban. Miért anyagiasodott el ennyire minden? Nem az eszmei értéke számít az eredménynek, hanem az anyagi vonzata ... kicsit durva, hogy nem az számít, hogy a beteg, akit megműtöttek, életben maradt, hanem, hogy akutan jött, és XY kódot kell neki beírni, hogy a kórház megkapja utána a pénzt. Vagy egy másik példa; jelenleg Robert Bauval: A titkos kamra c. könyvét olvasom, ami röviden arról szól, hogy egy bizonyok Feljegyzések Csarnokát keresnek, meg rejtett járatokat a Szfinx alatt, titkos kamrákat, miegyebeket. Bővebben kifejtve pedig az egész kb 500 oldalas könyvben másról sincs szó, csak arról, hogy ki milyen társaságba tartozott, ki kit pénzelt, ki kinek adta el a filmezési jogokat, és ki húzza a legnagyobb hasznot abból, ha valami olyasmi kerül napvilágra, amiről eddig nem tudott a nagyközönség.
Már senki sem nézi a lényeget? Mindenki beéri a felszínes pénzügyekkel? Oké, belétom, kell a pénz ahhoz, hogy az ember megfelelő körülmények között tudjon élni ... de amit a mai kor embere művel, az már túlmutat az értelmes elme állapotán.
Valamit valamiért .... de mennyire erkölcsös csak azért csinálni valamit, mert kapsz érte valamit? vagy egy másik példa ...
.. egyik drága kolléganőm holnap egy órával korábban kíván lelépni. Érdekes módon, ma megbírkózott a délelőtt rábízott feladatokkal, máskor mindig én fejezem be utána / helyette a délelőtti programot.
Emberiség ... megérdemled azt a sorsot, ami felé tartasz ...

Azt hiszem erőt vett rajtam a tavaszi fáradtság, igaz, még nincs is tavasz. De mással nem tudom magyarázni azt, hogy a reggeli ébredés után fél órával már azon jár az eszem, hogy mikor lesz már este, hogy aludhassak.
Pár napja a délutánjaim elég kellemesen telnek, nincs annyi munka, mint előző hónapban. Látszik, hogy kezdünk belerázódni a dolgokba, nincs annyi elmaradás, meg ilyenek.
Nem is tudom, mit írjak most ...
Nincs semmi különös. De tényleg. Csak a szokásosak. Ismételni meg nem akarom önmagamat.
Jó, hogy újra fel tudtam venni a kapcsolatot egy-egy kedves régebbi ismerőssel, sokat jelent nekem.

Néha úgy érzem minden szép és jó, aztán beleütöm az orrom olyasmibe, ami nem tartozik rám, és olyankor összedől az egész világ, és minden értelmét veszti.
Tudom mit akarok. Tudom kivel akarom ... de vajon a "célszemély" is azt akarja, amit én? Néha úgy tűnik nem ...
A legtöbb földi dolog és a legtöbb ember miatt nem érdemes feladni dolgokat, és eddig úgy gondoltam nincs semmi, és senki ami miatt feladnám, de mostmár látom, hogy van. Ha tehetném gyökerestől tépnék ki minden érzelmet, ami bennem valaha is "megfordult".
Félreértés ne essék, nem vagyunk szakítófélben (úgyhogy kár örülni!), csak vannak dolgok, amiket nagyon különbözőképpen látunk és élünk meg.
Talán a helyzet sokkal jobb lenne, ha nem szakadt volna ki abból a környezetből, amiben élt, és nem lennének messze a barátai. Sok mindenről lemondott, azért, hogy Pécsre költözzön. Vajon nem bánta meg? És vajon ez a lemondás végleges, vagy csak időszerű, és az emlékek nem hagyják boldogulni ebben az élethelyzetben és visszarántják?!

Ami pedig engem illet; megvagyok. Betöltöttem 23. életévemet, mégsem változott semmi. Öregebbnek érzem magam a koromnál, és fiatalabbnak a 23-as számnál. Valahol azt hiszem még nagyon gyerek vagyok, de nem is akarok "felnőni".

Kezdek felhagyni a megfelelni akarással, bár ezen azért még van mit javítani. Akinek akarok, annak úgysem tudok 100%-ig megfelelni, mert túlságosan "ember vagyok". De mostmár azt mondom, hogy vagyok, aki vagyok. Ilyen, és kész. Ez van, akinek nem tetszik, az így járt (meg én is).

Szeretném jövőre, vagy azután elkezdeni a sulit. Egyre inkább érzem, hogy az a sorsom, hogy elvégezzem. Az idő nem számít, és úgy tűnik, hog yha minden így marad, az anyagiakkal sem lesz gond.

Szépen kezdünk helyrejönni anyagilag amúgy. Az a 4 hónap, amit otthon töltöttem, eléggé idegtépő volt mindkettőnk számára. Én nem akatam kolonc lenni rajta, és bár nem mondta, biztos volt benne egy kényszerű felelőség érzet, ami nagyon nyomasztó tud lenni. (Kopat példájából tudom, amikor is pont ezt volt fordítva).

Hogy mit hoz a jövő, nem tudom.

Amúgy febr. 13-án töltöttük be az első évfordulónkat, és pont ma volt egy éve, hogy találkoztunk, vagyis hogy először jött le Pécsre.

Ez van.

Elemi erővel tört elő belőlem a tudásvágy. Úgyhogy most kabbaláról olvasok, meg arról a bizonyos titkos kamráról, ami Egyiptomban van, a Szfinx alatt - elméletileg.

Beidnek köszönhetően tegnap nagyszerű volt a születésnapom :) Még egy naaaagy túrótortát is kaptam :)

Most minden jó így :) Van időm rá is, és magamra is.

Tegnap volt pontosan 1 éve, hogy kimondtuk egymásnak azt a bűvös szót, ami megváltoztatta mindkettőnk életét. Nem csaptunk túl nagy felhajtást. Tőlem kapott egy szép Parker tollat, én meg egy órát kaptam. De nem is az ajándékozáson volt a hangsúly. Bár az utóbbi napokban kicsit visszahúzódó, és magának való volt, szerencsére ezt most félre tette.

Hű, jó lenne jó kis filozófiai eszmefuttatásokat leírni ide, csak sajnos arra nincs elég időm :(

Lényeg, ami a lényeg; azt hiszem elvesztettem a hitemet. Vagyis, azt sem tudom, hogy miben hittem eddig. Aki tudja, feltétlenül világosítson fel!

Alíg van mit írnom ... ennyire üressé vált volna az életem? Vagy csak egy nyugalmi szakaszhoz érkeztem? Élem a hétköznapok szokásos dolgait, meló, aztán haza, kaja, fürdés, szenvedélyes szeretkezések, alvás, és kezdődik minden előlről.

Szóval újra itt. Nem lesznek túl gyakoriak a bejegyzéseim, mivel sajnos munkaidőm nem engedi ezt, máshonnét meg nem tudok netezni.

Ami a lényeg a 2004-es bejegyzés óta:
Aki a Zakataka Plusz Bt-ről hall, az jót ne gondoljon, rosszat annál többet. Még mindig lógnak másfél havi fizummal, és rengeteg embert átvertek. A vezetője Bíró Zsolt, aki bebizonyította nekem, hogy milyen szemét csaló ő és az egész családja. Ezúton csókoltatom őket, és rábízom a sorsukat a karma kegyelmére. :) Valószínűleg én könyörületesebb lennék azzal, ha csak simán laposra veretném őket.

Ami a jelent illeti:
adminisztrátorként dolgozok a szívklinikán. Wow... kicsit nehéz volt megszokni az orvosi nyelvet, és még koránt sem tudok mindent. Kb. fél hónapja vagyok itt.

Beid még a régi munkahelyén van, és igen, még mindig együtt vagyunk, sokak örömére, és párak bánatára. Életemben nem gondoltam volna, hogy egy párkapcsolat működhet ennyire zökkenő mentesen, és ez most nem kirakat szöveg. Jó vele, mindenhogy, mindenhol, minden szempontból.
Kicsit húzós volt az elmúlt pár hónap, amig nem volt melóm, de most ez a gond is megoldódott, nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik kezdünk egyenesbe jönni.

Hiányoznak régi ismerősök, régi barátok.

Jah, a telefonom aksija gallyra ment, úgyhogy max e-mailben vagyok elérhető annak, akit érdeklek.

Egy éve alatt elég sokat változott a jellemem. Előtérbe került az emberutálat (jah, eddig is ott volt? akkor még előrébb), a bizalmatlanság, és minden negatív dolog ami az emberekkel kapcsolatos.

Egyenlőre most ennyi. Üdv mindenkinek, aki újra olvassa soraim :)

Hejhó net-világ!
Itt vagyok újra! :)