Azt hiszem erőt vett rajtam a tavaszi fáradtság, igaz, még nincs is tavasz. De mással nem tudom magyarázni azt, hogy a reggeli ébredés után fél órával már azon jár az eszem, hogy mikor lesz már este, hogy aludhassak.
Pár napja a délutánjaim elég kellemesen telnek, nincs annyi munka, mint előző hónapban. Látszik, hogy kezdünk belerázódni a dolgokba, nincs annyi elmaradás, meg ilyenek.
Nem is tudom, mit írjak most ...
Nincs semmi különös. De tényleg. Csak a szokásosak. Ismételni meg nem akarom önmagamat.
Jó, hogy újra fel tudtam venni a kapcsolatot egy-egy kedves régebbi ismerőssel, sokat jelent nekem.