Néha úgy érzem minden szép és jó, aztán beleütöm az orrom olyasmibe, ami nem tartozik rám, és olyankor összedől az egész világ, és minden értelmét veszti.
Tudom mit akarok. Tudom kivel akarom ... de vajon a "célszemély" is azt akarja, amit én? Néha úgy tűnik nem ...
A legtöbb földi dolog és a legtöbb ember miatt nem érdemes feladni dolgokat, és eddig úgy gondoltam nincs semmi, és senki ami miatt feladnám, de mostmár látom, hogy van. Ha tehetném gyökerestől tépnék ki minden érzelmet, ami bennem valaha is "megfordult".
Félreértés ne essék, nem vagyunk szakítófélben (úgyhogy kár örülni!), csak vannak dolgok, amiket nagyon különbözőképpen látunk és élünk meg.
Talán a helyzet sokkal jobb lenne, ha nem szakadt volna ki abból a környezetből, amiben élt, és nem lennének messze a barátai. Sok mindenről lemondott, azért, hogy Pécsre költözzön. Vajon nem bánta meg? És vajon ez a lemondás végleges, vagy csak időszerű, és az emlékek nem hagyják boldogulni ebben az élethelyzetben és visszarántják?!

Ami pedig engem illet; megvagyok. Betöltöttem 23. életévemet, mégsem változott semmi. Öregebbnek érzem magam a koromnál, és fiatalabbnak a 23-as számnál. Valahol azt hiszem még nagyon gyerek vagyok, de nem is akarok "felnőni".

Kezdek felhagyni a megfelelni akarással, bár ezen azért még van mit javítani. Akinek akarok, annak úgysem tudok 100%-ig megfelelni, mert túlságosan "ember vagyok". De mostmár azt mondom, hogy vagyok, aki vagyok. Ilyen, és kész. Ez van, akinek nem tetszik, az így járt (meg én is).

Szeretném jövőre, vagy azután elkezdeni a sulit. Egyre inkább érzem, hogy az a sorsom, hogy elvégezzem. Az idő nem számít, és úgy tűnik, hog yha minden így marad, az anyagiakkal sem lesz gond.

Szépen kezdünk helyrejönni anyagilag amúgy. Az a 4 hónap, amit otthon töltöttem, eléggé idegtépő volt mindkettőnk számára. Én nem akatam kolonc lenni rajta, és bár nem mondta, biztos volt benne egy kényszerű felelőség érzet, ami nagyon nyomasztó tud lenni. (Kopat példájából tudom, amikor is pont ezt volt fordítva).

Hogy mit hoz a jövő, nem tudom.

Amúgy febr. 13-án töltöttük be az első évfordulónkat, és pont ma volt egy éve, hogy találkoztunk, vagyis hogy először jött le Pécsre.

Ez van.