Olykor késztetést érzek a "megnyilatkoztatásra". Aztán rájövök hogy semmi érdemleges nem lenne a mondanivalómban. Meg aztán úgysem számít.

Most komolyan ... mi az, ami igazán számít?

Pótcselekvések. Rájöttem, hogy rengeteg pótcselekvésem van. Egyik másik nem túlzottan etikus.

Érdekesek az emberek. Beértem abba a korba, amikor az ismeretségi körben mindenki rendelkezik már legalább 1 személyes tragédiával. Persze van aki többel.

"A halál romantikája" ... furcsa és félelmetes.

Szeretnék látni egy napfelkeltét.