- Szia, Te ki vagy?

- Én Te vagyok.

- Biztos vagy ebben?

- Teljes mértékig.

- Akkor Én ki vagyok?

- Te is Én vagyok.

- És hogy kerültünk ide?

- Te akartad.

- Akkor amit én akarok azt Te is akarod?

- Nem.

- Akkor miért?

- Mert most erre van szükség.

- Mihez?

- A kiegyenlítődéshez.

- Nem értem.

- Nos, az nem feltétlenül baj, csak hagyd, hogy megtörténjen.

- És jó lesz ez így?

- Mi számít jónak?

- Ami boldoggá tesz.

- Akkor minden bizonnyal.

- És mikor leszek boldog?

- Amikor hagyod végre hogy észrevedd, hogy azok vagyunk.

- De nem érzem.

- Mert tagadod.

- Ugyan, hogy tagadnám, amikor ez minden vágyam?

- Talán mert nem tudsz mit kezdeni vele.

- Ez hülyeség.

- Az, de élvezed, különben nem csinálnád.

- Fel akarok ébredni.

- Akkor tedd.

- Ha felébredek eltűnsz végre?

- Itt sem vagyok.

- De válaszolsz a kérdéseimre.

- Valakitől válaszokat vársz, hát tessék, megkapod. Látod? Ez sem jó neked.

- De, jó, csak furcsa. Ha meg tudom válaszolni a kérdéseimet miért teszem fel őket?

- Mert mástól akarsz megerősítést kapni.

- Ennek semmi értelme.

- Valóban. Csak hagyd, hogy történjen. Elvégre mit veszíthetsz?

- A józan eszemet.

- Ez valami vicc ugye? Hisz azt már rég kidobtad.

- Hol van az a doboz?

- Itt, alattunk. Benne ülünk.

- Ki akarok jutni!

- Bármikor kimehetsz, ez Te is tudod. Te akartál bejönni. Én pedig szívesen látlak.

- Máskor is jövök majd.

- Persze.

...Persze hajnal van megint

Az idő ránk legyint

Alvó tested mellett áll a tegnapi én...