2012. február 3.

Nem tudom elhelyezni magam az életben az emberek közt, pontosabban a korosztályok között.
A korombeli nők egy-egy kivétellel annyira máshogy néznek ki és máshogy gondolkodnak. Ott kezdődik, hogy a legtöbbjük eleve erősebb testalkatú nálam.
Ami az agyamban van, nincs összhangban azzal, mint ami kívülről látszik, vagy mint amit a lelkem érez. Azt hiszem ebből (is) ered a kettősségem, nem tudom megjeleníteni kívül azt, ami belül van, vagy ha úgy tetszik felnőlni ahhoz, ami az elvárt, megszokott.

Megkezdődött ma az igazi hóesés.

Még 2,5 óra van vissza a munkaidőmből.

Szét vagyok zuhanva...

Nincsenek megjegyzések: