Lehet hogy boldognak lenni azt jelenti, hogy adott pillanatot, helyzetet, történést nem viszonyítunk másikhoz? Ha nem nézzük azt, hogy bizonyos cselekedetek másoknak lehet hogy csak pótcselekvések, ha nem keresem az okot, a miértet, akkor talán sokkal több tökéletes pillanat lenne az életemben.

Néha megnyomnám a STOP gombot. Csak egy kicsit. Csak egy kicsit tovább. Ha tehetném beragadnék két másodperc közé és onnét nem is mozdulnék.

Jó lenne leírni, de ide nem lehet... majd a másikba...

Néha védtelen vagyok, lehullik a pajzs.

Néha bekopogok a kisajtón, kinyitom és köszönök magamnak. Leülünk beszélgetni, majd egymás zsebébe rejtjük a titkokat. Aztán az egyik előveszi az ostort, a másik pedig a konyhakést.

Lelkiismeret furdalás... érdekes érzés...

Halaim, aranyhalaim... merre úsztok már megint össze-vissza?