Nem bírom elviselni a tömeget/az embereket. Nem szeretek vásárolni járni (na jó, néha rámjön, 2 havonta 1x), főleg nem "shoppingolni", nem szeretek egy légtérben lenni idegenekkel, gyűlölöm az emberek szagát, az öltözködésüket, a megjelenésüket, a tekintetüket. Megvetem bennük azt, hogy a külsőségekre adnak.
Ha nem látom őket akkor viszont érdekelnek. Érdekelnek a gondolataik, az álmaik, a félelmeik. Az, hogy milyen értékrend szerint élnek és ítélnek. Hogy mi fontos számukra. Szeretek embereket megismerni, de csak anélkül, hogy "jelen lennének". Nem nélkül, név nélkül, jelzők nélkül. Csak a gondolataik érdekelnek, azoknak is csak a mélyebb árnyalatai. Előítéleteim vannak; ha egy emberre ránézek, elsőre el tudom dönteni róla, hogy érdekel-e a mondani valója, vagy sem. Az esetek 80%-ban jól mérem fel az illetőnek a "képességeit", pont emiatt utáloom a tömeget is. Kiábrándító látni, hogy mennyi "üres" ember van az utcákon...