Legtöbbször a káosz érzelmek formájában jelenik meg. Olyasmit próbál elhitetni velem, ami nincs, kihasználva a leggyengébb pontot, felvillantva, hogy meg tudja adni azt az érzést, amire vágyok. Tudom, hogy hazugság, főleg hogy nem létező személyhez kapcsolódik, mégis egy teljes napom rámegy arra, hogy feldolgozzam annak a hiányát, ami valójában soha nem is volt. Olyan ez, mint elveszíteni egy szerelmet, pontosabban elveszíteni a szerelem érzetét.
Holnap ismét minden folytatódik ugyanúgy, mint eddig... ostoba álmok! Ha nem lennének hiányoznának, de néha túlságosan az elevenembe találnak.

"Ó förtelem! Káosz a neved!

Te ki jó vagy, tagadd meg ôt

s küzd le végzeted.

Nincs reménye sorsnak,

ha a gonosz markába kap.

Te ki jónak mondod magad,

védd meg igazad,

s gyôzd le önmagad.

Mert elveszik minden,

mi élô és holt,

S csak a Káosz az,

mi van, s már eleve volt."