Az utóbbi időben érzékeny vagyok a hangokra. Nemcsak a környezetiekre, hanem az emberi hangokra is. A minap például észrevettem, hogy az egyik nő, akivel kétnaponta beszélek telefonon, tájszólással beszél. Eddig nem is tűnt fel (kb. 8 hónap alatt sem).

Érdekes figyelni az emberi hangok tónusait, a hanglejtéseket, a kiejtést. Van akinek a hangja kifejezetten idegesítő, olyan frekvencián szól, ami beindítja a "pofánvágom" ideget. És persze vannak kellemes hangok is, amik mellett az ember lenyugszik. Az, hogy az emberi hangok kiben milyen reakciót váltanak ki, gondolom függ attól is, hogy például gyerekkorában az illetőt milyen hangok vették körül, milyen benyomások érték a tónusokkal kancsolatban, stb ... érdekes téma, bár annyira azért nem csigáz fel, hogy jobban belemélyedjek. Inkább gyártok elméleteket a saját gondolataimból és tapasztalataimból. De tény, hogy akárcsak az írási stílusból és fogalmazásból, a hangokból is sok következtetést lehet levonni egy-egy emberrel kapcsolatban. Azt hiszem ez is egy ok, ami miatt nem szeretek nap mint nap emberekkel találkozni (munkahelyen sem). Lehet hogy sznob vagyok, vagy finnyás, vagy kényes, vagy elitimista, de nem szeretem azokat az emberi hangokat, amik arról árulkodnak, hogy a tulajdonosa egy műveletlen, "ostobenko" paraszt. És így jobban belegondolva, a környezetemben csak olyan embereket tudok elviselni, akinek a hangja bizonyos frekvencia között mozog.  A túl magas, vagy a túl mély hangú személyek biztos hogy nem lesznek szimpatikusak. Persze ez is relatív, hogy mi a túl magas, túl mély, hiszen a hangoknak is legalább annyi árnyalata van, mint a színeknek.

Okoskodás lezárva, mélzás elindítva, tapasztalatszerzés folyamatban...