Nocsak!

Most látom, hogy az oldalt már nem előzi meg egy figyelmeztető szöveg, miszerint "az oldal tartalmazhat olyan elemeket...blabla". Még a végén hinni fogok a szólás szabadságában. A következő figyelmeztetés lehet hogy majd a püspökségtől jön, amiért felírtam, hogy pénzmosásra használják azt a jó kis teaházat.

Erről az jut eszembe, amikor anno a Perfekt Szakközépiskolában tanultam. Szakmai gyakorlat révén mivel nem volt ismerősöm, akinél lehettem volna, az iskolának a központjában töltöttem pár napot - néhány hasonóan járt osztálytársammal együtt. Arra már nem emlékszem mit is kellett csinálni, de arra igen, hogy egyik nap a helységet, ahol páran "dolgoztunk", egy nő foglalta el és sajátította ki. Valamiféle vizsgát írt, de úgy, hogy a javítókulcs is ott figyelt mellette. Rákérdeztünk az egyik csajnál, aki hivatalosan is annál a cégnél dolgozott, és ő mondta, hogy igen, vannak egyesek, akik így tesznek vizsgát valamiből. Aztán persze ezen felfedezésünknek később hangot adtunk az egyik tanárnál, a tanártól pedig valahogy visszakerült az igazgató fülébe a dolog, aki egyik alkalommal odajött hozzám és közölte finoman, hogy fogjam be a számat, ne beszéljek hülyeségeket és különben sem úgy volt, meg hogy mégis mit képzelek én. Sajnos a pontos részletekre már nem emlékszem - bár lehet hogy az akkori naplómból vissza tudnám keresni - de a helyzet bizony erősen korrupció szagú volt, amit ráadásul az igazgató viselkedése meg is erősített.

Ilyen az élet...

Az utóbbi időben érzékeny vagyok a hangokra. Nemcsak a környezetiekre, hanem az emberi hangokra is. A minap például észrevettem, hogy az egyik nő, akivel kétnaponta beszélek telefonon, tájszólással beszél. Eddig nem is tűnt fel (kb. 8 hónap alatt sem).

Érdekes figyelni az emberi hangok tónusait, a hanglejtéseket, a kiejtést. Van akinek a hangja kifejezetten idegesítő, olyan frekvencián szól, ami beindítja a "pofánvágom" ideget. És persze vannak kellemes hangok is, amik mellett az ember lenyugszik. Az, hogy az emberi hangok kiben milyen reakciót váltanak ki, gondolom függ attól is, hogy például gyerekkorában az illetőt milyen hangok vették körül, milyen benyomások érték a tónusokkal kancsolatban, stb ... érdekes téma, bár annyira azért nem csigáz fel, hogy jobban belemélyedjek. Inkább gyártok elméleteket a saját gondolataimból és tapasztalataimból. De tény, hogy akárcsak az írási stílusból és fogalmazásból, a hangokból is sok következtetést lehet levonni egy-egy emberrel kapcsolatban. Azt hiszem ez is egy ok, ami miatt nem szeretek nap mint nap emberekkel találkozni (munkahelyen sem). Lehet hogy sznob vagyok, vagy finnyás, vagy kényes, vagy elitimista, de nem szeretem azokat az emberi hangokat, amik arról árulkodnak, hogy a tulajdonosa egy műveletlen, "ostobenko" paraszt. És így jobban belegondolva, a környezetemben csak olyan embereket tudok elviselni, akinek a hangja bizonyos frekvencia között mozog.  A túl magas, vagy a túl mély hangú személyek biztos hogy nem lesznek szimpatikusak. Persze ez is relatív, hogy mi a túl magas, túl mély, hiszen a hangoknak is legalább annyi árnyalata van, mint a színeknek.

Okoskodás lezárva, mélzás elindítva, tapasztalatszerzés folyamatban...

Legtöbbször a káosz érzelmek formájában jelenik meg. Olyasmit próbál elhitetni velem, ami nincs, kihasználva a leggyengébb pontot, felvillantva, hogy meg tudja adni azt az érzést, amire vágyok. Tudom, hogy hazugság, főleg hogy nem létező személyhez kapcsolódik, mégis egy teljes napom rámegy arra, hogy feldolgozzam annak a hiányát, ami valójában soha nem is volt. Olyan ez, mint elveszíteni egy szerelmet, pontosabban elveszíteni a szerelem érzetét.
Holnap ismét minden folytatódik ugyanúgy, mint eddig... ostoba álmok! Ha nem lennének hiányoznának, de néha túlságosan az elevenembe találnak.

"Ó förtelem! Káosz a neved!

Te ki jó vagy, tagadd meg ôt

s küzd le végzeted.

Nincs reménye sorsnak,

ha a gonosz markába kap.

Te ki jónak mondod magad,

védd meg igazad,

s gyôzd le önmagad.

Mert elveszik minden,

mi élô és holt,

S csak a Káosz az,

mi van, s már eleve volt."

És ha már az osztásnál tartok:
Gyűlölöm, hogy meg akarok felelni másoknak, olyanoknak is, akiknek pedig baromira nem kellene, hogy érdekeljen a véleménye.
Gyűlölöm, hogy az elcseszett gyerekkoromon képtelen vagyok túltenni magamat.
Gyűlölöm, hogy olyan torz önértékelési kép alakult ki bennem, amitől a feketét fehérnek a csíkosat pöttyösnek látom.
Gyűlölöm, hogy a szüleim képtelenek voltak támogatni amikor szükség lett volna rá.
Gyűlölöm, hogy másoknak a segge alá pakolnak mindent, nekem pedig sosem lesz saját lakásom.
Gyűlölöm a szüleimet, amiért úgy neveltek, ahogy; amiért úgy éltek, ahogy; amiért nem gondoltak a jövőmre, amiért eladták nagymamám lakását.
Gyűlölöm a gondolatot, hogy ha a szüleim meghalnak nem a sajnálatot vagy a gyászt fogom érezni, hanem a haragot, amiért egy csomó szar fognak maguk után hagyni, amit nekem kell eltakarítani.
Gyűlölöm, hogy nincs normális családom, és hogy sosem lesz.
Gyűlölöm, hogy az vagyok, aki.

Gyűlölöm, hogy gyűlölködök...

Tényleg jó lenne pozitív dolgokról írni. Ostoba picsa módjára arról postolni, hogy az "életemet átjárja az energia, megnyílok az isteni fény felé, hogy a szeretet elárasszon és kiteljesedjek, hogy boldogságot és békét sugározzak magamból, magam körül" - az ilyeneknek kivágnám a szemgolyóját és megkérnék egy aids-est, hogy hugyozzon bele.
Nem!
A mai napon a pusztító énem került előtérbe - ismét. Már ébredésem első percében elborított az ideg, a délutánra várható eseményektől. A 0,25 mg frontin valamelyest csillapította a feszültséget ... egészen addig, amíg a munkahelyemen nem szembesültem azzal, hogy nem lehet bejelentkezni az msn-re. Ami éppenseéggel nem lenne egetverő probléma, de igazából nem bírom józan ésszel felfogni, hogy miért fáj főnökömnek az, ha egy szerencsétlen program fut a háttérben. Ha azt gondolja, hogy emiatt kevésbé összpontosítok a munkámra akkor rohadtul téved. Természetesen nem én lennék én, ha nem találtam volna meg a kiskaput, amivel továbbra is tudok msn-ezni, hiába van tiltva a program. Bekaphatja az összes seggfej! Tiltakozásom jeleként szartam ma mindenre. Nem csináltam semmit egész nap az átutalások intézésén kívül. Lázadok! És nem érdekel ha kirúgnak! Ha ennyi pici szabadságot nem adnak, akkor menjenek a büdös picsába. És nem fogok elcseszett könyveket olvasni eladás technikáról, és nem érdekelnek az általunk forgalmazott gépek technikai adatai, és nem érdekel, hogy minek mi az előnye, nem érdekel, hogy a vevőnek hogyan kellene kinyalni a seggét! Lehet hogy nem tudok mit kezdeni a fene nagy szabadságommal, de nem tűröm hogy korlátozzanak olyan dologokban, amik másoknak nem ártanak, de nekem szükségesek ahhoz, hogy kibírjam a sok nyomorék parasztot, és a 8,5 órás munkaidőt, úgy, hogy még ebédszünetem sincs.
Szóval ez az, korlátozzátok csak le az msn-t, a youtube-ot, mindent, ami csak egy kicsit is jó lenne nekünk, viszonzásképpen viszont ne várjátok, hogy ettől többet dolgozunk vagy jobban: mert mégannyira sem fogunk - vagy legalábbis én biztos nem. Így is jó, nekem igazán nem esik nehezemre, hogy nagy ívben szarjak az egészre, ne csináljam meg amit mondanak, pontosabban megcsináljam, de csak szépen kényelmesen ráérősen. És ha kirúgtok nem fogok sem sírni sem sajnálkozni. Elvégre nincs miért. Senki és semmi sem pótolhatatlan. Személy szerint nem fogom sajnálni, hogy nem kell nap mint nap az idióta vevőket hallgatni, nem fogom sajnálni, hogy baszogatásokat hallgassunk azért mert valakinek épp rossz napja van, nem fogom sajnálni hogy nem kell látnom a főnök feleségét és gyerekeit kötőhártyagyulladásosan kóvályogni közöttünk. Nem fog hiányozni, hogy mivel nő vagyok az én feladatom és felelősségem az, hogy ha a degenerált paraszt vevők képtelen megtörölni a lábukat a lábtörlőben, akkor ganyézzak utánuk, kávét főzzek nekik, letöröljem a port az évek óta egy helyben álló árukról, amiket a kutya sem akar megvenni. Egyedül a pénz fog hiányzoni, ha kirúgnak de amiatt sem aggódok. Volt már sokkal-sokkal rosszabb is! Viszont nektek majd jó lesz újra betanítani egy embert, kivárni jópár hónapot, amíg képbe kerül arról, hogy milyenek is vagytok.
Haragszom rátok! Nem tudjátok mit csináljatok már jó dolgotokban! Főnök felesége is elém tol 4 papírt, hogy töltsem ki... az adatokat persze ő diktálja. Letörne a keze, ha neki kellene kitöltenie. Szidjátok a zsidókat és észre sem veszitek, hogy a ti ereitekben is jiddis vér csörgedezik.
Szánalmasak vagytok.

Nem bírom elviselni a tömeget/az embereket. Nem szeretek vásárolni járni (na jó, néha rámjön, 2 havonta 1x), főleg nem "shoppingolni", nem szeretek egy légtérben lenni idegenekkel, gyűlölöm az emberek szagát, az öltözködésüket, a megjelenésüket, a tekintetüket. Megvetem bennük azt, hogy a külsőségekre adnak.
Ha nem látom őket akkor viszont érdekelnek. Érdekelnek a gondolataik, az álmaik, a félelmeik. Az, hogy milyen értékrend szerint élnek és ítélnek. Hogy mi fontos számukra. Szeretek embereket megismerni, de csak anélkül, hogy "jelen lennének". Nem nélkül, név nélkül, jelzők nélkül. Csak a gondolataik érdekelnek, azoknak is csak a mélyebb árnyalatai. Előítéleteim vannak; ha egy emberre ránézek, elsőre el tudom dönteni róla, hogy érdekel-e a mondani valója, vagy sem. Az esetek 80%-ban jól mérem fel az illetőnek a "képességeit", pont emiatt utáloom a tömeget is. Kiábrándító látni, hogy mennyi "üres" ember van az utcákon...

Dante Cafe vs. Pécsi Püspökség

A Dante Cafe, amely az ország legjobb 5 kávézója közt foglalt el igen előkelő helyet, 2009.04.05-án zárta be kapuit, majd' egy évtizedes fennállást követően. Az ok: az épületet bérbeadó pécsi püspökség nem hosszabbította meg az augusztusban lejáró bérleti szerződést. Plusz lehetett még olvasni arról is, hogy a gazdasági váltság olyan mértékben súlytotta ezt a vendéglátó egységet is, ami miatt nem is várták meg az augusztust, hanem még a nyár előtt bejelentették a zárást. Ez utóbbi tény (valóban az? vagy csak nem akarják, hogy a püspöséget terror támadás érje, hogy lángoló fáklyákkal vonuljanak fel a püspöki rezidencia előtt, hogy fasiszta, pogány és ateista jelképekkel fessék tele a falaikat), mostanában egyre kevesebben engedhetik meg maguknak hogy éttermekbe, kávézókba járjanak. És a mondandóm meg is állhatna itt, de mivel ez az ÉN blogom, az ÉN véleményemmel, amiben azt fikázok akit csak akarok, ezért folytatom. Akinek nem tetszik, nyalja ki a kerek kis popsimat vagy látogasson Hello Kitty-s oldalakat.
"... a Püspökség jogi képviselője készséggel válaszolt a felmerülő kérdésekre. Dr. Szolga Róbert elmondta, a szerződés meg nem hosszabbítását a Kereskedők Háza alagsorában nyíló Pécsi Est Café megjelenése is indokolja, ami hasonló rendezvényprofillal rendelkezik, ezzel csökkentve a Dante vevőkörét." (forrás: bama.hu) - Most őszintén! Hány ember kellett hozzá, hogy ekkora faszságot kitaláljanak? Aki pécsi és ismerte a Dantet, tudja milyen hely volt - arról nem is beszélve, hogy egy, a nyárra tervezett forgatás helyszínéül is szolgált volna nagy eséllyel. Nem egy hagyományos kocsma. Lelke volt a helynek. Bár sokat nem jártam oda, mégis úgy érzem azáltal, hogy a hely bezár egy darab elveszik Pécs lényegéből. Lehet okolni a válságot is, de én a püspökséget okolom. Nagyon kíváncsi vagyok, mit terveznek a helyére. Mert persze a Pécsi Püspökség mindent akar. Már nem elégszenek meg azzal, hogy a Káptalan utcában lévő Cutty Sark teázót pénzmosásra használják. Bár jó hely, és szeretek is odajárni, de lássuk be: veszteséges! Ezt megmondhatnák azok is, akik ott dolgoznak.. Milyen érdekes, hogy papíron a veszteség mégis nyereséggé válik! Gondolom annyi a tisztításra váró pénz, hogy valami újat kell már kitalálni. És persze már a harkányi szálloda sem elég...

"Néha szeretlek titeket emberek...
... na jó csak vicceltem"

Mostmár érezhető a tavasz. Tetszik!
Az utóbbi időben lejegyzem az álmaimat. Bár a legtöbbje kusza és értelmetlen, vicces néha visszaolvasni őket. És persze olykor-olykor egyfajta tükröt is elém tart, amiben valós énemet is megpillanathatom ha nagyon figyelek.
Létezik többénűség tudathasadásos állapot nélkül? Mert ha igen, pár dolgot megmagyarázna...

Nehezen tolerálom az emberi modortalanságot, bunkóságot és főleg az idiotizmust. Ebből kifolyólag a munkahelyemen nap, mint nap idegrohamokkal küzködök, próbálom visszatartani a röhögést és/vagy próbálom nem a szemébe mondani az illetőnek hogy menjen haza és a megrakott édes szülőjétől kérdezzen hülyeségeket, ne tőlünk.
Vajon az embereknek hány százaléka képes arra, hogy elgondolkozzon azon, mekkora balfasz, és hogy mennyire nem kívánatos bizonyos helyeken? Szerintem félelmetesen kevés! Vagy azért, mert nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla - általában az ilyenek egy része az, aki még "normálisnak" mondható, vagy azért, mert a beléjük nevelt elvet követik, miszerint: "a vevőnek mindig igaza van".
Elárulok egy titkot:
EZ HAZUGSÁG! A vevő/fogyasztó a legrohadtabb állatfaj, ami létezik ezen a világon. Az emberek az utóbbi századokban túlságosan hozzászoktak ahhoz, hogy kitalálnak valami baromságot, és ahhoz keresnek "tettestársakat", olyanokat, akik nemcsakhogy támogatják az agybaját, hanem még ki is szolgálják őt.
Itt van ez a húsvét dolog is .. (amivel különösebb bajom nem lenne), erre jönnek hozzánk hogy nyuszi formájú süteményes mintát keresnek, mert milyen jó ötlet húsvét alkalmából ilyen süteményt felszolgálni.
Talán én vagyok maradi ... de bakker ha nyuszit akar, akkor dolgozzon meg vele/érte, és gyúrja ki kézzel, ne várja, hogy más csinálja meg helyette, és neki csak egy-mozdulatból meglegyen a nyomorék nyula. - de ez csak egy (aktuális) példa volt a sok közül, és persze lehet hogy nyugalmasabb perceimben nem így gondolom. És különben is, mi köze a húsvéthoz a nyúlnak? (lásd South Park 11. évad)

Szerencsére egy kis Puruttya-olvasás mindig lenyugtat, pont mielőtt ténylegesen elhatároznám, hogy a hátam mögött kiállított bárdot belevágom a következő vevő fejébe.
Szóval Ti, kik véletlenül olvastok, jobb ha ezután elgondolkoztok azon, hogy amikor bementek egy üzletbe az eladót mivel traktáljátok, mert nem tudhatjátok, nem-e én állok veletek szembe, a pult alatt lévő kezemben egy konyhakéssel/bárddal/aknavetővel/tankkal, vagy esetleg egy olyan, aki még nálam is rosszabb eladó - ha létezik egyátalán ilyen.

Persze jogos lenne a kérdés, hogy akkor miért ilyen helyen dolgozok. Nem lenne a hellyel és a munkakörrel baj, ha nem lennék a vevőkkel egy légtérben. Mert elsődlegesen nem az a feladatom, hogy kiszolgáljak - azt nem is vállalnám el! Nincs "kereskedelmi-vénám" - ezt már a főnök felesége is megmondta, bár elég kevés női véleményre adok, az övé pedig pont nem tartozik azok közé, akiké érdekel, de igaza van.
Nekem nem megy ez az adjuk el, vegyük rá, hogy vegye meg, legyünk mi a legnagyobb kurvák dolog. Van aki vér profi benne (annak egyébként análisan helyezném fel az eladni kívánt terméket)

Visszakanyarodva a húsvéthoz és egyes emberek "normálisnak" vélt ötleteihez. "Nagyrabecsült" kollégától tudtam meg a húsvét hétfő lényegét: akkor lehet a legjobban bebaszni. Hát gratulálok mindazoknak az igen értelmes emberi egyedeknek, akik ezt a nézetet vallják. Miért nem térdeltek le apátok elé és könyörögtök, hogy lőjjön titeket tarkón?